Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984. május 12. NÉPÚJSÁG s Aggódunk, mert szeretjük Tisztább lesz-e a megyeszékhely? Szeretjük a várost, amelyben élünk, és meglehetősen gyakran elégedetlenkedünk vele kapcsolatban. Szidjuk, hogy milyen szemetes, -hogy 'kevés a park, a játszótér, j hogy a kidobandó holmik gyakran nem a kukába, hanem melléje kerülnek. Szidalmainkban persze a szeretet rejtőzik, ami érthető is, hiszen azt, amit szeretünk, tökéletesnek kívánjuk látni. A szekszárdiak is gyakran szapulják városukat, sőt összehasonlítgatják másik, hasonló nagyságúval is. Az eredmény pedig igen ritkán billen megyeszékhelyünk javára. De figyeljük meg azt is, hogy a más városokból idelátogatók számtalan jó példát vélnek fellelni megyeszékhelyünk küllemében: dicsérik a parkokat, a városközpontot, a sok-sok virágot, sőt néha még — kissé irigykedve — tisztaságát is szóba hozzák. Ezeken a hasábokon természetesen nem azt akarjuk eldönteni, hogy mennyire tiszta, illetve nem tiszta Szekszárd, hanem arról szólunk, hogy a város tanácsa mit tesz azért, hogy a jelzők véglegesen elismerővé formálódjanak, no és a legfontosabbat sem hagyjuk ki: vagyis azt, hogy nekünk, lakóknak mi a teendőnk környezetünk széppé, rendezetté tételében. A tanács a megfelelő előkészítő munka, valamint a társadalmi szervek véleményezését követően módosította a köztisztaság fenntartásáról szóló rendeletet, melynek minden szava, mondata azt sugallja, hogy szeretnék, ha a városkép méltó lenne a megyeszékhelyhez, s e téren tartós színvonal-emelkedést sikerülne elérni. Ezért szükséges volt egy olyan iroda létrehozása, mely az ügyet, a mindannyionk ügyét egy kézben fogja össze, azaz megalakult a Városfenntartási Gazdasági Műszaki Ellátó Szervezet (VGAMESZ), amelynek fő feladatai közé tartozik a szervezés, irányítás, a kivitelező vállalatokkal a kapcsolattartás, a társadalmi munkák szervezése, s a hozzá szükséges anyagok biztosítása, valamint az e célra rendelkezésre álló — kevés — pénzzel gazdálkodni. Természetesen a város tisztántartásáról, a parkok gondozásáról, az utak, járdák, terek, sétányok rendben tartásáról a költségvetési üzem és a városgazdálkodási vállalat is gondoskodik. Érdemes „végigfutni” a megújított tanácsrendeleten, amely jó néhány új vonást tartalmaz. De mielőtt ezt tennénk, szögezzük le, hogy önmagában hiába jó, körültekintő a rendelet, ha mi, lakók annak végrehajtására gyakran csupán a szankciók ellenében vagyunk hajlandóak, azaz önmagunktól nem érezzük, nem látjuk, s nem tesszük tennivalóinkat. Tehát csak ölhetett kézzel bírálni — ez esetben — a szemetes utcákat, a rendetlen parkokat, a házak előtti gazágyásokat, értelmetlen. Sok jó példa bizonyítja, hogy azok a települések, amelyeket az ott lakók igazán magukénak éreznek, ebből következően közreműködnek annak szépítésében, tisztán tartásában, egészen más benyomást tesz az idegenre, de egészen másként élnek ott a „tulajdonosok” is. Ehhez kapcsolódik a rendelet azon bekezdése, miszerint az ingatlanok és közvetlen környezetük tisztántartásáról a tulajdonos, a haszonélvező, a kezelő, a bérlő köteles gondoskodni. Az egyebek között azt jelenti, hogy az ingatlantulajdonos feladata — pontosan meghatározott távolságban — a járda tisztántartása, a járda és a közút közötti terület parkosítása, gondozása. De ugyancsak kimondja a rendelet azt is, hogy kik és miképpen kell, hogy renben tartsák a vegyes tulajdonú ingatlanok, a többszintes épületek környékét, az üzemek, intézmények, szórakozóhelyek, üzletek előtti járdaszakaszt, illetve a közvetlen környezetet. Amennyiben ezirányú kötelezettségének valaki, vagy valakik nem tesznek eleget, szabálysértési eljárást kezdeményezhet ellenük a VGAMESZ, illetve a szükséges munkát a kötelezett költségére elvégeztetheti. Elszomorító, amikor az agyonglancolt lakás ajtaján kilépő jólöltözött férfi, vagy nő szemrebbenés nélkül a lépcsőház padozatára dobja a cigarettacsikket, vagy amikor a lakótelepi ház ablakából „röpül” ki a szemét ... Ne is folytassuk a sort, ne is fokozzuk a dolgot, noha, sajnos, lehetne. Lehetne azokkal a parkokkal, amelyeket néhányan szemétlerakó helynek használnak — természetesen az éj leple alatt, avagy a Babits utcával, ahol a Séd-patak „szolgál” kukaként ki tudja mióta. Mielőtt a jó példáknál időznénk, szóljunk néhány szót a kukákról, azaz a szeméttárolókról. Az új rendelet szerint a város belterületén mindenki köteles beszerezni a háztartási szemét gyűjtésére szolgáló, a gyűjtési technológiának megfelelő szemétgyűjtő tartályokat. Most már bizony valóban következhetnek a jó példák, amelyek — ezt örömmel mondom — nem a rendelet módosítása után születtek. A Szolgáltató Szövetkezet, a mentőállomás, a tűzoltóság, a Húsipari Vállalat igen szép parkot létesített, amit a dolgozók féltenek, és büszkék is rá. Érthető, hiszen jórészt maguk csinálták, ebből következően magukénak is érzik .. . S kérdezhetnék, hogy vajon a köztereket, parkokat ki és miért érzi magáénak? Azt hiszem, megvan a nyitja. A közelmúltban megállapodás született: minden iskola egy-egy parkért védnökséget vállal. Ennek május elseje előtt szemmel látható jelei is voltak: mindenfelé tanulók dolgoztak a parkokban, tették azokat széppé, tavasziassá. S nyilván ezután a diákok parkjaikat árgus szemekkel figyelik, rászólnak a szemetelőkre, reni- j tenskedőkre. Szintén nem a rendelet megszületésének hatására, de annak értelmében egyre reményteljesebben várhatjuk, hogy tisztább, gondozottabb lesz megyeszékhelyünk. hiszen rendszeresen — minden csütörtökön — településtisztasági, illetve környezetvédelmi szemlét tartanak az illetékesek. Ezen alkalmakkor „feltérképezik”. hogy a város melyik részén vannak problémák, s annak megoldására utasítást ad a bizottság. De hiszem, hogy nemcsak rendelettel, parancsszóval lehet az embereket rábírni környezetük rendezésére, szénnétételére. Hanem jó példákkal kell hatni szépérzékükre, és lelkiismeretükre. Tegyük ezt egymással szemben minél gyakrabban! — vhm — Fagy, hőség és győzelem Tolna megye egyetlen mo- tocross-szakosztálya, a Szekszárdi Vízitársulat SE-ben működik. Az 1981-ben megalakult kis csoport ma már kibővült, minden verseny- idényben legalább tizenöt fiatal képviseli egyesülete színeit a bajnokságokon, országos küzdelmekben. Ahhoz azonban, hogy ezeken a megmérettetéseken helyt tudjanak állni a Vízitársulat SE motocrossosai, a versenyzők felkészültségén, technikai tudásán kívül megfelelő gépek, elegendő alkatrész, speciális felszerelés kell. Mindezeket a nélkülözhetetlen feltételeket az egyre nehezülő gazdasági helyzetben ’egyedül a bázisszerv, a Szekszárdi Vízitársulat teremti meg, bár a szakosztály segítőkész partnerre talált, s évek óta jó kapcsolatot tart fenn a Szekszárdi Autóklubbal is. Felvételeink az idei első bajnoki futamon, Kupon készültek. Kapfinger András képriportja Bogrács és motor jól megférnek egymással Apa és fia Szabó József és az ellenfél A várvavárt siker Az edző egyben gyúró is Wolf László versenyben a 3. helyért Verseny után A tuning-szerelő Utolsó igazítás A bajnoki rajt reggelén mínusz 3 fokot mutatott a hőmérő higanyszála