Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984. május 12. TOtNA \ e "wÉPÜJSAG Múltunkból — Gazdasági helyzetünk nem. rózsás. Akad siker, de gond legalább annyi, ha nem több. Egy kicsit hajlamosak vagyunk arra, hogy a megoldást a műszakiaktól, a műszaki értelmiségtől várjuk, ök mai életünk kulcsemeberei. — Sok ebben az igazság, de azért valamit tisztázzunk előbb. Én technológus vagyok. Nem tudom, műszaki értelmiséginek nevezhető-e ez a beosztás? Valamikor úgy mondták, hogy műszaki középkáder. — Ezerintem mindenekelőtt embere válogatja. Azt hiszem, az emberek többségénél nyugodtan beszélhetünk a technológusokról úgy, hogy műszaki értelmiség. — Egy érdekes dolgot tapasztalok mostanában az újságokban. Az álláshirdetéseknél. Nem hirdetnek technikusi állást. Sok vállalatnál mintha nem is tudnák, hogy milyen fontos az összekötőkapocs egy jó mérnök- gárda és a munkások között. Ez a kapocs pedig a technikus. — Akkor el is jutottunk oda, hogy megfogalmazzuk, hol is van a helye a technikusnak, technológusnak. — Igen, de azért még előbb elmondanám, nagyon nagy hiba volt, amikor egy időben abbahagyták a technikusképzést. — Arra gondol, hogy megszűntek a technikumok? — Igen, arra. De most már rájöttek, hogy nagy hiba volt. A gimnáziumban szerzett érettségi után elért szakmun- kás-bizonyátvány nem azonos a technikumban megszerzett tudással. — Az eddigieket tekintsük bevezetőnek, bár azt hiszem, máris a dolog lényegénél tartunk. Mégis, hadd tegyem föl a kérdést, amivel ezt a beszélgetést elindítani szándékoztam: Hogy érzi magát? — Mint műszaki? — Hogyan látja a műszakiak szerepét? Az előbb már említette, hogy összekötő kapocs, így hát adott esetben valamiféle villámhárító is. Lefelé is, fölfelé is. — Húsz éve dolgozom ebben a gyárban. — Igen, tudom, Horváth elvtárs, az igazgató mondta, hogy alapító. — Technológusnak jöttem, technológus vagyok, mindvégig technológusként dolgoztam. Ezalatt a húsz év alatt nagyon sok műszaki megfordult nálunk. Nagyon sokan jöttek és igen sokan el is mentek. — Miért mentek el? — Miért nem azt kérdezi, hogy én miért maradtam? — Engedje meg, hogy az a következő kérdés maradjon, most előbb keressük, és próbáljuk megtalálni arra a választ, hogy annyi sokan miért mentek odébb? — Miért mentek el? Az indulásnál még csak a műszergyár volt az egyetlen komoly üzem a városban. Ekkor kialakult egy erős törzsgárda. Azután jöttek az új üzemek, a BHG, a húskombinát, a szövetkezetek, meg most már a téesz-melléküzemek. Jobb anyagi körülményeket tudtak biztosítani, mint mi. Egy induló üzem mindig többet tud adni, mint egy beállt üzem. Ekkor aztán elkezdődött egyfajta elvándorlás. Hát ez is volt. — Ha már az anyagiaknál tartunk... — Mindannyian a piacról élünk. Állítom, hogy a magasabb fizetés volt az oka, hogy többen itthagytak bennünket. — Biztos, hogy más oka nem volt? — Nem hinném, hiszen a korszerűséget tekintve a mi gyárunk még mindig szinten van. Munkakörülmények, szociális ellátás és így tovább... Csak az lehetett az ok. — No jó. De akkor maga miért maradt? Földobta a labdát, hát én meg elkaptam. — Igen. Miért is maradtam? Nem tagadom, lett volna lehetőségem elmenni. Talán több pénzért is. De most itt van ám a dolog másik oldala. Szeretem csinálni azt, ami a munkám. Hívtak új területre. Kezdjem újra? Tanuljak bele abba? Amikor itt itthon vagyok? Én ezt a munkát ismerem, tudom, szeretem, szóval nem adtam föl. — Baka elvtárs, maga beosztott technikus a kezdettől mostanáig... — Ehhez is, meg az előbbihez is, elmondom még, hogy akadt olyan ember is, aki azért ment el, mert három hónapi ittdolgozás után nem nevezték ki vezetőnek. Ezért ment el, ilyen is volt. — Ennyire fontos a cím, a rang? — Volt ilyen eset is. Ügy látszik, sokan ragaszkodnak a ranghoz. — Lelkűk rajta, én nem hiszem, hogy olyan nagyon nagy különbség lenne — már a maguk szintjén — az egyes kategóriák bére között. •— Egy biztos, én csak a bér miatt, nem lennék vezető. — Lépjünk tovább- Milyen a helyzete az üzemen belül? — Ahhoz, hogy az ember elérje, hogy hallgassanak rá, hogy kikérjék a véleményét, sok időnek kell eltelnie. Ilyen problémáim nekem nincsenek. Meg kell ismerni a munkatársakat, a fölöt- teseket is, meg a beosztottakat is, és meg kell ismertetni magát az embernek. — Ügy érzi, hogy a vezetés számít a véleményére? — Vita nélkül nincs haladás. — Természetes, hogy a nézetek sokszor ütköznek. — A nagy dolgokba nem szólhatunk bele, gyáregység vagyunk, a kisebb dolgokba viszont van beleszólásunk. — Jó, ön technikus, de a munkások részéről mi a helyzet? Lehet nekik is véleményük? — Természetesen, de ez egy érdekes dolog. Más egy kezdő műszaki helyzete, mint egy öreg rókáé. A kezdőnek először bizonyítania kell. Ha látják, hogy megfelelő, hogy alkalmas, hogy tud újat mondani, akkor hamar elfogadják a véleményét. Nálam ez már régi ügy, de vannak fiatal kollégáim, akik most vívják ezt a harcot. De ami a kérdés lényegét illeti, egy fiatal műszaki lehet, hogy tud újat mondani, sőt valószínű, hogy tud, de higgyük el, hogy egy szakmunkás is tudhat. És arra oda kell figyelni. Nemcsak azért, hogy ránk is odafigyeljenek, hanem azért is, mert az a termelést szolgálja. — A fiataloknál tartunk. Nem tapasztalja-e, hogy az új „gyerekek” egyszerre akarnak mindentudók lenni? — Az természetes, hogy mindenki, minden fiatal gyorsan valami nagyot akar. Hirtelen. De ez általában nem megy. Volt olyan is aki azt hitte, hogy csak neki lehet igaza, aztán kiderült, hogy nincs igaza. Ilyen is van. Az okos ember belátja, hogy 5 sem csalhatatlan, ő is tévedhet. — Baka elvtárs, nem tagadom, hogy mielőtt ide leültünk volna, beszélgettem az igazgatójával, Horváth elvtárssal, aki magát úgy jellemezte, hogy „nehéz ember”. De azt is mondta, hogy egyenes, ami a szívén, az a száján. Volt úgy már maga is, hogy be kellett látnia, nincs igaza? És akkor mit szólt? — Nézze, ha meggyőznek arról, hogy nincs igazam, és főleg ha meggyőznek arról, hogy nekik van igazuk, akkor elfogadom minden további nélkül. | — Így helyes. — Ez a természetes, vagy ennek kellene a természetesnek lennie. — Most én, az újságíró mondjam azt, hogy bizony ez nem mindenütt, nem minden munkahelyen természetes? És bizony, de sokszor találkozunk ennek az ellenkezőjével. — A vezetők általában összességében látják a dolgokat, a munkások meg a részfeladatokat... — Van egy közmondás, miszerint a fától nem látja valaki az erdőt. Fordíthatnánk is rajta, van, aki az erdőtől nem látja a fát. — Egyetértünk. A döntés a vezetés dolga. Mi a nagy összefüggésekről nem tudhatunk, de a vezetésnek is figyelembe kel) vennie a műszakiak és a beosztott dolgozók véleményét, mert azok ismerete nélkül nem képes helyes, végrehajtható döntéseket hozni. Ha nincsenek meg a végrehajtás feltételei, hozhatják a legszebb határozatokat, úgysem lesz belőlük semmi. — Volt már ilyesmire példa. — Volt országosan is, üzemi méretekben is. — Inkább arról kérdezném, hogyan érzi, megbecsülik kellően a maga munkáját? — Az anyagiakra gondol? — Arra is, de nem csak arra. — Soha nem mentem mások jövedelmét lesni. Én a magam fizetését nézem, engem az érdekel. Ha ezt nézem, de ez a társaimra is érvényes, akkor lehetne jobb is. Ha a különbségekre gondolok, fölfelé is, lefelé is. De hát ez van. — És az erkölcsi megbecsülés? — Azzal igazán meg vagyok elégedve. Háromszor kaptam Kiváló dolgozó kitüntetést, vállalatit, egyszer pedig miniszteri kiválót. — Ez tavaly volt. — Igen 1983-ban. Igaz, tavaly fizetésemelést is kaptam. — Az igazgatója mondta és azt is hozzátette, hogy ha valaki megérdemelte, akkor a Baka Pista igazán megérdemelte. — örülök neki. — Eltettem a jegyzetfüzetet, eltettem a tollat, de azért ne hagyjuk még abba a beszélgetést. — Tudja, szerettem volna én még tovább is tanulni, de aztán már nem ment. — Ügy tudom, hogy főiskolával felérő képesítése van, — Igen, megszereztem a három M-et, meg hát a több évtizedes gyakorlat is valami. Ügy érzem, elfogadnak partnernek a munkások is, a kollégáim is, meg a vezetőim is. Tudja mi kellene nagyon? A nyelvtudás. A német, meg főleg az angol. Ez ugyanis manapság a műszaki nyelv. Van ilyen intenzív kurzus Pesten, de egy családos ember azt nem engedheti meg magának. Pedig nagyon jó lenne. — Szóba került, hogy családos ember, beszéljünk hát Baka Istvánról, a magánemberről is. — Mit mondhatnék. Húsz éve dolgozom a műszergyárban. Tolnáról járok be, ott lakom. Nős vagyok. Van egy 15 éves lányom, az egészségügyi szakiskolába jár és egy 10 éves lányom, aki még általános iskolás. Feleségem Tolnán dolgozik a postahivatalban. | — Hobbi? — Ügy érzem a hobbihoz anyagi kell. — Hogy érti ezt? — Sok szabad idő kellene hozzá. Ez nekem bizony nem sok van. Tulajdonképpen otthon is a szakmámban dolgozom. | — Kell a pénz. — Hát igen, kell. — Megköszönöm, hogy vállalkozott a beszélgetésre, és kívánom, egyidőben szokjunk le a dohányzásról — ön is másfél paklit szív naponta, én is ugyanannyit —, hiszen maga mondta, a leszokás csak rajtunk múlik. LETENYEI GYÖRGY 1945 tavaszán sorban alakultak meg a nemzeti bizottságok megyénkben is. A demokratikus pártok voltak az alapítók. Nemzeti bizottság működött a közigazgatás minden szintjén: a községekben, a járásokban és a megyénél is. A megalakulásról jegyzőkönyvet vettek fel, s annak egy példányát — tudomásul vétel végett — megküldték a területileg illetékes hatóságnak. Bonyhádon 1945. február 4-én alakult meg a nemzeti bizottság, s a jegyzőkönyvet 6-án küldték meg a községi elöljáróságnak. A kísérőlevélben a többi között azt olvashatjuk, hogy „Kérjük ezt a jövőre vonatkozólag tudomásul venni és a Nemzeti Bizottság minden utasításait és rendelkezéseit — annak felelősségére — feltétel nélkül végrehajtani”. A bonyhádi bizottság tehát elhatározta, hogy kézbeveszi a község életének irányítását, gyakorolja a legfőbb politikai hatalmat, s ennek érdekében utasításokat, határozatokat ad ki, amelyeknek megvalósítását ellenvetés nélkül megköveteli a községi elöljáróságtól. A bizottság kinyilvánította azt is, hogy tetteiért kész vállalni a felelősséget. Hogyan jött létre a bonyhádi nemzeti bizottság? Erről a sárguló jegyzőkönyv ad hiteles képet. Az alakuló ülést pártközi értekezleten tartották meg, a kommunista párt helyiségében. A szociáldemokrata párt 4, a polgári demokrata párt 5, a nemzeti parasztpárt 1, a kommunista párt 8, a szakszervezetek 2 személlyel képviseltették magukat. A nemzeti paraszt- párt a késői értesítés miatt képviseltette magát mindössze egy személlyel. A kisgazdapártnak egyetlen képviselője sem volt jelen. A távolmaradás okáról a jegyzőkönyv nem tesz említést. A megjelenteket a vendéglátó párt nevében Tamás István párttitkár köszöntötte, majd az MKP helyi szervezetének nevében Somogyi József terjesztette be a javaslatot a nemzeti bizottság megalakítására. Az előterjesztés bevezető gondolatai a háború pusztításával, a nyilas rémuralommal foglalkoztak, majd a demokratikus kibontakozásról szólt az előadó. Különösen a Debrecenben megalakult ideiglenes nemzeti kormány felhívásáról szólt részletesen, megállapítva, hogy „a kormány demokratikus alapra helyezkedve... független, demokratikus Magyarországot hoz létre. E munkához szólít, hív tettre mindnyáj ónkat. Ez a hívó szó hozott bennünket ma össze, hogy a nemzeti bizottság megalakításával, aktív munkával járulhasson hozzá Bonyhád nagyközség is, — hasonlóan az ország többi városaihoz és községeihez —, az újjáépítéshez, az újjászületéshez”. Az előadó szükségesnek jelentette ki a község lakóinak összefogását, a pártok közötti összeütközések elkerülését, az egységes cselekvést. Megítélése szerint a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket igényel. „Nem ragaszkodhatunk minden esetben a sokszor körülményes és hosszadalmas törvényszabta rendelkezésekhez. Sürgős és halaszthatatlan intézkedésekre nap-nap után több és több szükség lesz — mondotta Somogyi József. — Nem lehet kívánni azt, amíg az eljárás lefolytatódik, míg az akták megjárják a különböző fórumokat. A cselekvés joga a nemzet- gyűlés rendelkezése folytán teljes egészében adva van.” Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy Bonyhádon is felismerték: forradalmi helyzetben nem Lehet csak az írott törvényekhez igazodni. A forradalomnak vannak íratlan törvényei is, amelyeknek alkalmazása elősegíti a forradalmi folyamat kibontakoztatását, a kitűzött célok elérését. A pártközi értekezlet egyhangúlag hozott határozata kimondotta; hogy „az elhangzottakkal azonosítja magát, és minden párt ebben a szellemben kíván dolgozni.” Az együttműködés elvi alapjainak megfogalmazása után úgy határozott a pártközi értekezlet, hogy a megalakítandó nemzeti bizottságban minden párt 2—2 taggal képviselteti magát. A pártok megnevezték delegált tagjaikat. Ezzel gyakorlatilag megalakult a nemzeti bizottság. A pártközi értekezlet azonnal feladatot is adott a bizottságnak: járjon el a főszolgabírónál az igazoló bizottság megalakítása ügyében. S mert az igazoló bizottságba korábban az MKP tagjait nem jelölték, ezért a kommunista párt észrevételének helyt adva, arra az elhatározásra jutottak, hogy új listát kell beterjeszteni a főszolgabíróhoz. Elvi jelentőségűnek tarthatjuk a pártközi értekezlet állásfoglalását a következő kérdésben. Elutasította a megye főispánjának azt a szóbeli javaslatát, hogy a közigazgatás és az egyházak képviselőit is hívják meg a nemzeti bizottság tanácskozásaira. Az elutasítás indoka: a közeljövőben megalakul a községi képviselő testület, a terület önkormányzati szerve, ott a közigazgatás is, és az egyházak is megfelelő képviselethez jutnak. Emiatt nem indokolt részvételük a nemzeti bizottságban. A pártközi értekezlet ezzel be is fejezte munkáját. A megválasztott nemzeti bizottság pedig úgv határozott, hogy azonnal megtartja első ülését, meghatározza tennivalóit, feladatait. Az alakuló ülésről készült jegyzőkönyvet 1945. február 8-án iktatták a községi elöljáróságok. Az elöljárók és tisztségviselők (a helyettes főjegyző, a jegyző, a segédjegyző, a bíró és a másodbíró) aláírásukkal igazolták, hogy tudomásul vették a nemzeti bizottság megalakulását, a fentebb ismertetett első határozatait, és készek azok végrehajtására. FELMONDÁSI tilalom A Tolna megyei Gazdasági Felügyelőség levélben fordult . a főispánhoz, kérve, hogy adjon ki rendelkezést a gazdasági cselédek felmondási tilalmáról. A főispán a kérelemnek helyt adott, s 1945 január 26-án a következő szövegű rendelkezést adta ki: „A rendkívüli viszonyokra tekintettel a Magyar Kormány 1943. és 1944. évi rendeletét, amelyben a gazdasági cselédeknek, dohánykertészeknek megtiltja más foglalkozás vállalását — 1945. évben is fenntartom azzal a kiegészítéssel, hogy a gazdasági cselédnek és dohánykertészeknek a munkaadója nem mondhat fel, sem a gazdasági cseléd és dohánykertész nem mondhat fel, hanem a múlt évben kötött szolgálati szerződése önműködően egy évvel meghosz- szabbítottnak tekintendő. Kivételes esetekben a járási főszolgabíró a gazdasági felügyelő meghallgatásával adhat felmentést. Jelen rendeletem addig marad érvényben, amíg e tárgyban kormányrendelet nem intézkedik”. A fenti rendelet a termelés folyamatos biztosítását szolgálta. A rendeletet a főszolgabírók, a dunaföldvári szolgabírói kirendeltség vezetője, Szekszárd polgármestere, valamint minden község elöljárósága megkapta. K. BALOG JANOS I Baka Istvánnal, a [szekszárdi műszergyár technológusával
