Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

1984. május 9. KÉPÚJSÁG 3 A hazai ellátás javításával egy időben Bővíthető a húsexport A hús a legfontosabb táplálékok egyike, nincs is be­lőle elegendő a földgolyón, eladni mégsem egyszerű. Az egyértelmű: a hazai ellátás nem szenvedhet csorbát, év­ről évre gyarapítani kell a hús- és húskészítmények választékát, ám az export sem szorítható háttérbe, a konvertibilis valutabevételre minden korábbinál nagyobb szüksége van a népgazdaságnak. Hogyan oldható meg mindez? Csak rendkívüli erőfeszítések árán. Szerencsére, hazánk az egy főre jutó hústermelésben a világ első országai közé tartozik, van tehát miből gazdálkodni. A külpiacon elsősorban a sertés-, a marha- és a juhhús számít kelendőnek, de adunk el szalonnát, zsírt, belsőséget, csontot, bőrkét, vért és több más cik­ket is. ÜJ PIACOK A külkereskedők szerint húsexportban az 1960-tól 1972-ig terjedő időszak volt a dinamikus fejlődés kora. Akkoriban könnyebb volt az üzletkötés, az árak is meg­felelően alakultak: egy ton­na marhahúsért 1800 dollár fölötti árat is lehetett kap­ni. Mára viszont — az is­mert világpiaci változások miatt — sokat romlott a helvzet. olykor az 1000—1200 dollárt is bajos elérni. És ez a kedvezőtlen tendencia tovább tart: 1984-re a hús árának további 12 százalé­kos csökkenése prognoszti­zálható. Az exportálási nehézségek a Közös Piac megerősödésé­vel, a tagországok termelé­sének fölfutásával tovább nőttek. A Közös Piacba tö­mörült tiz ország adja a vi­lág mezőgazdasági termelé­sének negyedét. A saját ter­melésük védelmében a ma­gas vámok mellett olvkor az áru árát is meghaladó, úgy­nevezett lefölözést vetnek ki, ami a kívülállóknak — ne­künk is — szinte lehetetlen­né teszi az üzletkötést. A marhahús mindig ke­resett cikknek számított a külpiacon. Korábban az egyik legjelentősebb vásár­lónk Olaszország volt. Ám időközben náluk ’s megnőtt a termelés, s már nem szo­rulnak behozatalra, sőt mar­hahúsból fölösleeük. eladha­tó árujuk van. Néhány évig Görögország is jelentős üz­leti partnerünk volt, évente lő—17 ezer tonna marhahúst vá<-árnltok hazánkban, ami­óta azonban beléptek a Kö­zös Piacba, egy dekát sem szállíthatunk nekik, mivel náluk is érvénybe lépett a gazdacócri közösség diszkri­minációs rendtartása. A nyu­gati vevők közül már csak szinte a Vatikán államot si­került megtartani, ők to­vábbra is tőlünk szereznek be évi 1000—1500 tonnányi marhahúst. A sorozatos piacvesztés új utak keresésére kényszerí­tette a külkereskedőket, s ekkor született a felismerés: elsősorban a speciális üzle­tek megszerzésében próbál­juk meg visszahódítani az itt-ott elvesztett pozíciókat. És mivel a Közös Piac el­sősorban fagyasztott húst exportál, nekünk tehát a friss hús értékesítésében le­het keresnivalónk. Ezt a megállapítást igazolják az idei üzletkötések is: hetente két repülőgép viszi a friss marhahúst Szaúd-Arábiába és Libanonba, Algériába pe­dig kamionnal szállítják az árut. A legnagyobb vevőnk továbbra is a Szovjetunió, idén 35 ezer tonna marha­húst vásárolnak tőlünk. AFRIKÁBA, AMERIKÁBA A sertéshúst valamivel könnyebb eladni: 1984-ben körülbelül 170 ezer tonnát értékesítünk belőle. Igaz, e téren is megnőtt a Közös Piac termelése, de kisebb be­vitelre van lehetőségünk. Főként a darabolt sertéshúst keresik, a félsertéssel, a zsí­ros szalonnával nyugaton nem tudnak mit kezdeni. Így aztán többnyire sonka, karaj, tarja kerül hazánkból a nyugati üzletek polcaira. Az mindenesetre nagy fegy­verténynek számít, hogy a korább’ évek 4000—5000 ton­nás sertéshús eladásával szemben idén 40 ezer tonnát értékesítünk a tőkés orszá­gokban. Legieientősebb vá­sárlónknak Olaszország (13 ezer tonna), az NSZK (6 ezer tonna), a Kanári-szige­tek (5 ezer tonna) és Fran­ciaország (3 ezer tonna) szá­mít. A szocialista országok közül — dollárért — nagy mennyiségű sertéshúst szál­lítunk Lengyelországba (70 —80 ezer tonna) és a Szov­jetunióba (36 ezer tonna). A bárányhús továbbra is a legjobb árucikknek szá­mít, évente 3000 tonnát tu­dunk eladni belőle. S mivel fagyasztott áruból Űj-Zéland és a dél-amerikai országok uralják a piacot, így csak a friss bárányhús exportálá­sában vannak jó esélyeink. A pecsenyebárány tonnán­kénti ára jelenleg 2500, a tejes bárányé pedig eléri a 4500 (!) dollárt. Ebből az áruból jelentősebb mennyi­séget szállítunk Olaszország­ba, Svájcba, Algériába, Li­banonba és Szaúd-Arábiába. Régi törekvésük a magyar külkereskedőknek, hogy az Egyesült Államokba mind nagyobb mennyiségű húské­szítményt szállítsanak. Igaz, az amerikai piac rendkívül igényes, de aki megfelel az előírásaiknak, az jó árat remélhet. ŰJ REKORD? A korábbi években első­sorban a dobozos sonkát ex­portáltuk az USA-ba, ám ez a mennyiség nem volt több évi 5000—6000 tonnánál. A múlt évben már sikerült túlszárnyalni a 10 ezer ton­nát is, s valószínű, hogy az idén mintegy 14 ezer tonna dobozos sonka exportjára kerülhet sor. A húsipar azonban régóta szerette vol­na tovább bővíteni az USA- ba szállítható áruk körét, ezért 11 olvan terméket fej­lesztettek ki. amely megfelel az amerikai fárasztók ízlé­sének. az ottani előírások­nak. Ezek a termékek az év második tpiiópon jelennek meg az ottani pia"on. s vár­hatóan kedvelő fogadtatásra találnak a vásárlók körében. A húsexoort — a számos gazdasági nehézség ellenére — évről évre növekedett, az ebből származó bevétel már — az élőállat- és húskészít- ménv-oxonrttal együtt — meghaladta az 500 millió dollárt. Fhhan az évben — az egyensúlyi helvzet javítá­sa érdekében — további nö­vekedést. mégnedie mintegy 8 százalékos feilődést irá­nyoztunk elő. íffv várhatóan a húsexonrthól származó bevétel minden eddigi re­kordot megdöntve az idén megközelítheti a 600 millió dollárt. CSEH JÁNOS A tejipar nyári szállítási rendre tért át A melegre fordult időjá­ráshoz igazodva a tejipar át­tért a nyárt tejszállítási me­netrendre. Budapest 400 leg­forgalmasabb boltjába a haj_ nali járatokat kiegészítve ko­ra délután is érkeznek friss tejjel újabb szállítmányok az esti órákban vásárlók ellá­tására. A 300 ezer literes reggeli szállítást ily módon további 200 ezer literrel egé­szítik ki. Nyolcvan vidéki város összesen kétezer bolt­jában is átálltak a napi két­szeri szállításra. A folyama, tos utánpótlással az ipar és a kereskedelem igyekszik meg­gátolni, hogy a melegre ké­nyes tej hosszabb ideig áll­jon az üzletekben. A többszöri kiszállítás csak az egyik megoldás a friss tej biztosítására. Újabb lehető­séget kínál az idén bevezetett minőség szerinti átvételi rendszer, amelynek alapján a tehenészeti telepeket jobb minőségű tej előállítására ösztönzi az ipar. Ennek nyo­sét a Hanság vidékén, ahol az idén ezer hektárnyi te­rületen termesztik ezt a nö­vényt. A hazánkban csakis itt termesztett cikória ter­mőterületét 200 hektárral nö­velték. A termést a Győrt Keksz és Ostyagyár jánossomorjai mán már emelkedett az el­ső osztályú nyersanyag ará­nya. Több tejipari vállalat­nál a kiváló minőségű tejet a többitől elkülönítve keze­lik, s ebből készítik a nem egy. hanem két napig is el­tartható zacskós tejet. Mis­kolcon. Egerben, Zalaeger­szegen. Nagykanizsán, Szek- szárdon, Kaposváron és Sze­geden hamarosan megjele­nik a 48 óráig eltartható Zacskós tej; a kereskedelem és a tejipari üzemek most egyeztetik a gyártási-szállí. tási tervet. A hosszabb ideig eltartható tejjel javítják a nyári ellátást. Budapesten, a kelenföldi tejüzemben megkezdték a féltartós, hét napig eltartha­tó tej gyártásának előkészíté­slét. Finn gépsorokon hazai gyártmányú, félliteres kü­lönleges műanyagzacskóba töltik majd a tejet. Ebből évente 15 millió liter jut majd a boltokba. üzemében dolgozzák majd fel; mintegy 20 ezer tonnára számítanak, amiből 5 ezer tonna aszalvány készül. En­nek jó ára van - nemzetkö­zi piacon, a pótkávé-alap­anyag csaknem egészét ex­portálják, elsősorban Svájc­ba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Továbbképzés A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ki. jelölt felsőfokú oktatási in­tézményeiben — agrártudo­mányi, kertészeti és álilator- vostudományi egyeteméken. valamint főiskolákon — az 1984. őszi félévében szakmér­nöki, szakáll, atorvosi, illetve szaküzemmérnöki továbbkép­zés kezdődik. A gödöllői ag­rártudományi egyetemen a mezőgazdaságtudományi ka_ ron növényvédelmi, az egye. tem mezőgazdasági gépész- mérnöki karán pedig ener­giagazdasági, gépjavító, gé­pesítési. gépkereskedelmi és kenéstechnológiai szakmér­nököket képeznek. A keszt­helyi agrártudományi egye­temen vállalatgazdasági, ser­téstenyésztőéi, növényvédel­mi és agrokémiai, illetve me­liorációs oktatás kezdődik. A debreceni agrártudományi egyetemen vállalatgazdasági, taliajerőgazdálkodási. halá­szati, juihtenyésztési és ta­karmánygazdálkodási téma. körökben szerezhetnek újabb ismereteket a mérnökök. A Kertészeti Egyetemen talaj- erőgazdálkodáéi, hűtőipar- technológiai, borászati és italtechnológiiai. táj. és kör­nyezetvédelmi tagozat indul. Az Állatorvostudományi Egyetemen szaporodásbioló­giai szakállatorvosokat ké­peznek. Elvetették a cikóriát Befejezték a cikória veté­Egy szándékvizsgálat „vizsgája” Az útra bocsátó jellemzések nem dolgozatok A diszkréten öltözött, alig negyvenéves vidéki asszony Szekszárdon, a Tolna megyei Pedagógiai Intézet pályavá­lasztási csoportjának egyik irodájában Takács Kálmán­ná tanácsadó pedagógust ke­resi. Ebbe a Bezerédj utcai épületbe nem egy felhőtlen beszélgetésre jönnek az édes­anyák, a gyerekek. A vidé­ki asszonyt sem ilyen cél hozta ide. Kislányát elutasították. Egészségügyi pályára jelent­kezett az általános után, de az iskola minden indoklás nélkül elállt a gyermek fel­vételétől. Miért, kérdezi Ta­kács Kálmánná. Az édes­anya elmondja, hogy gyer­meke testileg hibás, bizonyá­ra ezért utasították el jelent­kezését. Bajban vannak, mert kislánya csak az egész­ségügyi pályán akar tovább­lépni. Az elutasítás merev. A ta­nácsadó pedagógus mégis teljes szívével arra kéri a szülőt, hogy bízzanak a fel­lebbezésben. Az édesanya még ha meg is teszi ezt, nem várhat gyermekének sült ga­lambot. — Ha mégsem vennék fel, akkor hová mehetne — kér­dezi. Takács Kálmánné iratokat vesz a kezébe és sorolja a még létező továbbtanulási le­hetőségeket. Az elutasított gyermek jelentkezhetne cipő­felsőrész-készítőnek, mező- gazdasági iskolába, bőrruha­készítőnek... Az édesanya hallgat, távo­zása előtt pedig ezt mondja: — Nem tudom, mi lesz, neki csak az egészségügyi pályához van kedve. Más nem érdekli. o A Tolna megyei Pedagó­giai Intézet az elmúlt évben az általános iskolák hetedik osztályosai körében végzett egy szándékvizsgálatot. Kí­váncsiak voltak, hogy me­gyénk több, mint háromezer végzés előtt álló iskolása ho­va tervezi a jövőjét. A vizs­gálat irányítója és vezetője Nádor Ágnes közgazdász. — Ilyen szándékfelmérést az intézet fennállása óta mindig is csináltak — mond­ja. — Persze, korábban nem ilyen részletességgel. Én 1976 óta dolgozom itt. Ettől az időtől kezdve nagy részletes­séggel vizsgáljuk a gyerme­kek továbbtanulási szándé­kainak indítékait. Az elmúlt évtől .kezdve már arra is kí­váncsiak vagyunk, hogy a szülők mennyiben és milyen módon befolyásolják gyer­mekeik nyolcadik utáni dön­tését. Kérdezhetnék, hogy egyál­talán miért van szükség az ilyen vizsgálatra. Az indo­kok: Mielőtt az érintett év­folyam befejezné általános iskolai tanulmányait, fontos, hogy a fogadó iskolák tisz­tában legyenek leendő ta­nulóik számával. A jelentke­zők pedig ismerjék tovább­tanulási. valamint a pálya- korrekciós lehetőségeket. A vizsgálatban minden megyebéli iskola részt vett. Mindenünnen érkeztek a ki­töltött kérdőívek a gyerme­kek adataival, valamint írás­ban is kifejezett szándéká­val, hogy mik szeretnének lenni. Azt mondja Nádor Ágnes, hogy az ívek tanulmányozása során ismét előjöttek az évek óta divatos szakmák, me­lyek továbbra is tartják ma­gukat. Az sem ismeretlen, hogy értelmiségi szülők leg­inkább gimnáziumba küldik gyerekeiket, de legalább szakközépiskolába. A 3249 mostani nyolcadik osztályos közül száznegyvenegy nem akar továbbtanulni. — Miért? — Több oknál fogva is — mondja Nádor Ágnes. — Egyszerűen dolgozni akar, szülei nem látják célraveze­tőnek, hogy továbbtanulja­nak, mert gyenge képességű­ek. Mások pedig egyszerűen még nem döntöttek. Egyéb­ként, a továbbtanulni nem szándékozók száma évek óta csökken. Mire gondoljak most? Me­lyik a fontosabb? Az OPI vagy saját gyermekeik, aki­ket éveken át tanítanak, akiknek életpályáját ők in­dítják. Nem utolsósorban az útra bocsátó jellemzéssel. A pályaválasztási csoport közgazdásza számokkal is bi­zonyít. 1971-ben kereken hat- százan voltak, akik nem lép­tek a nyolcadik után tovább. Az idei számot már emlí­tettem, száznegyvenegyen vannak. o Hosszan tanulmányoztam a vizsgálat publikált eredmé­nyét, amiben érdekes-érté­kes jellegzetességeket fedez­hetünk fel. Ilyeneket: A tovább nem tanulók szá­ma a lányoknál magasabb, a fiúk túlnyomórészt a jó ke­reseti lehetőséget, míg a lá­nyok a jó munkakörülmé­nyeket tartják fontosnak. Túljelentkezés mutatkozik a későbbi jó keresetet ígérő karosszérialakatos, autósze­relő, géplakatos, épületaszta­los szakmákban. Takács Kálmánné új lehe­tőséget ajánl egy anyuká­nak Az „osztályfőnök vélemé­nye a tanuló továbbtanulásá­ról” fejezetnél egyszerűen nem kapok levegőt. Az ősz-- szes gyermek megítélésében a pedagógusok 27,5 százalé­ka megválaszolatlanul hagy­ta ezt a kérdést. Nádor Ágnes a pedagógu­sokat talán hivatalból men­tendőén, jóhiszeműen azt mondja, elképzelhető, hogy az osztályfőnököknek kevés idejük volt a jellemzések el­készítésére. Később már nem is kell vitatkoznom, hiszen egyene­sen ő mondja el, hogy a kérdőívben csupán egy toll­vonásra lett volna erre szük­ség. Aláhúzni az igent vagy a nemet. — Nem más dolog van emögött? — kérdezem a vizsgálat vezetőjét. — Nemtörődömség és fe­lelőtlenség is lehet mögötte. Korábban én az Országos Pedagógiai Intézet részére is készítettem vizsgálatot. Ab­ban kiválóan működtek köz­re a pedagógusok. Q A szándékvizsgálat „gya­korlati eredményével” is már hónapokkal korábban meg­ismerkedtek az iskolák. Hi­szen lezajlottak, zajlanak a felvételizések, de az elutasí­tások is. Minden középfokú iskolatípusban. Takács Kálmánnétól tudom meg, hogy május első nap­jáig megyénkben a szakkö­zépiskolából és a szakmun­kásképzőből hetvenkét gyer­mek jelentkezését utasították el. Az intézet tizenhetet — ahogy ők nevezik — már „utánirányítottak.” A gimnáziumoknál cseké­lyebb ez a szám, két tanuló közül még csak egy van gondban. A szakiskolák hu­szonhat gyermek jelentkezé­sét utasították el. Az intézet kilencnek már keresett új helyet. — Az elutasított szülők mindig felkeresnek bennün­ket — mondják egyszerre. — Nemcsak az új lehetőség keresésekor, hanem már ko­rábban is. Csak most van az igazi gond. A kényszerhely­zet. — A fellebbezések ered­ménye általában júniusban dől el — mondja Nádor Ág­nes. — Ám addigra már kell új pályát ajánlani a gyerek­nek. Még olyant is, amit nemigen szeret, vagy egyál­talán nincs tiszában az ál­talunk ajánlott és a szülővel megbeszélt pálya előnyeivel. Nézem a Nádor Ágnes és Takács Kálmánné íróaszta­lán tornyosuló elutasításokat. Tisztelem segíteniakarásukat, hiszen munkájuk, hogy min­den gyermek találja meg to­vábblépésének jó lehetősé­gét. Míg beszélgetünk, azt is látom, hogy némely általá­nos iskolai jellemzésben _ a pedagógusok niros tintával aláhúztak egy-két sort. Takács Kálmánné sem, de az intézet sem örül ezeknek az aláhúzásoknak. A fogadó iskola nagyon komolyan ve­szi a jellemzéseket. Akkor mi a baj? Csak annyi, hogy a küldő iskola pedagógusa, ki tudia milyen szorgalomból, ki tud­ja milyen szándéknak en­gedve. mintha most is dol­gozatot javítana, aláhúzza azokat a gyermekre názve káros és a jellemzésbe bele sem kerülhető tényeket, ámelveknek olvastán a kö­zépiskolák felvételt elbíráló pedagógusaiban fenntartás alakul ki. Ezeket a mondatokat be­szélgetőtársaim igv talán nem is mondták ki. Én meg­teszem. Elsősorban azért, mert, ha igazán jó képes­ségű és szorgalmas egy gyer­mek. aki ráadásul még te­hetséges is. annak mi jogon rontja továbbtanulási esélyét egy felelőtlen vagy önnön presztízsét védő pedagógus, ha leírja a jellemzésbe és pirossal aláhúzza, hogy a továbbtanulni szándékozó gyermek édesapja története­sen szereti az italt vagy a nőket... Magunk között mondva: a szándékvizsgálatban közre­működő 3249-gyermek mind­egyik szülőjéről nem mond­ható ez el. De akadhatnak közöttük olyanok is, akik így kerülhetnek a vidéki édes­anya gyermekének a sorsá­SZÜCS LÁSZLÖ JÁNOS Fotó: Bakó Jenő A szándékvizsgálatot Ná­dor Ágnes vezette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents