Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-08 / 106. szám

1984. május 8. ( TOUU > NÉPÚJSÁG 3 A környezetet védve Haszon a hulladékból A Magyar Tudományos Akadémia központi kutatási programjaival összhangban az országszerte működő aka­démiai bizottságok mind­inkább Igyekeznek a gyalkor- lat által felvetett gondoik megoldásában is segíteni. A vidéken, regionális jelleggel működő tudományos közpon­tok munkatársai ily módon szűkebb hazájuk gondjainak orvoslásáért is sokat tehet­nek, s kutatásaik értelmét látva szorosabban kötődnek munka- és lakóhelyükhöz. Az akadémiai bizottságok sa­ját régióikban figyelemmel kísérik a különféle nyers­anyagok kitermelésekor ke­letkező környezetszennyező forrásokat, közreműködnek az erőművek környezetkáro­sító hatásának -mérséklését szolgáló gyártási folyamatok kidolgozásában, s 'azon is munkálkodnak, hogy a tu­domány eszközeivel miként -lehet az ipari hulladékok hasznosításával kapcsolatos országos gondokat enyhíteni. A pécsi akadémiai bizott­ság munkájában kiemelkedő helyet foglal el a környezet- védelem: kilenc szakbizottsá­ga közül öt foglalkozik e té­ma elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A régió elsődle­ges fontosságú gondja a bá­nyászat környezetszennyező hatása. Maga az alaptevé­kenység. vagyis a kitermelés, a rakodás és a szállítás is ká­rosítja a környezetet, még in_ kább az a felszínre kerülő bányameddő, amely egy­aránt veszélyezteti a leve­gőt, a talajt és a vizet. A me­cseki szénmedence új bá­nyáinak telepítésénél a ter­vezők már sokoldalúan hasz­nosítják a kutatási eredmé­nyeket. Jelenleg ezeknek megfelelően épül Pécsett az új István-iakna és Komlón így készült el az új Kossuth- bányai akna. A hagyomá­nyos hőerőművek kéményei­ből a füsttel együtt távozó porok és gázok semlegesíté­sének lehetőségét az akadé. miai bizottság különböző tu­dományterületeken dolgozó szakemberek bevonásával vizsgálja. Ennek eredménye­ként a Pécsi Hőerőmű ké­ményeibe korszerű szűrő, rendszert építettek, s ez lé­nyegesen csökkentette az ad, diigi levegőszennyezést. Je­lenleg az 'ipari üzemek 50 méternél 'magasabb kémé­nyeinek 'környezetszennyező hatását vizsgálják, mate­matikai modell alkalmazásá­val. Nemcsak a levegő és a ta­laj szennyezésének csökken­tésiében, de az élő vizek meg­óvásában is jelentős ered­ményeket értek el. Részlete­sen foglalkoznak például a vízrajzi hálózat biológiai adatgyűjtési rendszerének egységesítésével. A tudomá­nyos munka középpontjában az áll: a szennyeződéseket hogyan jelzik a vízi élőlé­nyek. A munkabizottságok­ban dolgozó 'kutatók elem­zést készítettek az ammóniás szennyvizek zagytereken tor. íénő hasznosítására és Mis­kolc szennyvíziszapjának mezőgazdasági felhasználá­sára. Irányításúikkal elkezdő­dött a Hortobágyi Nemzeti Park és a közép-tiszai tájvé­delmi körzet botanikai és zoológiái feltárása. A könnye. zetegésZségfcani munkabizott­ság összegezte a három me­gye levegő-, víz-, talaj- és élelmiszer szennyeződésének helyzetét, higiénés problé­máit. Debrecenben a KÖJÁL szakembereivel együttműköd, ve vizsgálják a kutatók, a le­vegő tisztaságát, elsősorban a gépjárművek okozta szennye­ződést kívánják csökkenteni. E program egyik része lesz a Debrecenben kialakítandó * vulibusz-hálózat. Három esztendeje tévé. kenykedik a miskolci akadé. miad bizottság környezetvé­delmi albizottsága, amelynek működési területe Borsod, Heves és Nógrád megyére terjed ki. Az észak-magyar­országi régié ipari jellegéből adódóan a kutatók mindenek, előtt olyan gyártási folyama, tok kialakítását szorgalmaz­zák. amelyek zárt rendszerben semlegesítik a környezet-: szennyező anyagokat. Fog­lalkoztak egyebek közt a me­zőgazdaságban használatos nitrogén műtrágyáknak a környezetet szennyező és az ivóvíz minőségét rontó hatá­sával. A bizottság kapcsola­tot teremtett mindhárom me. gye természetvédelmi szer­vezeteivel és a Bükki Nem­zeti Park vezetőségével is. Az együttműködés eredménye­ként széles körben végeztek felvilágosító munkát váro­sokban, falvakban. Számos községben ennék hatására társadalmi összefogással ol­dották meg például a szemét, telep elhelyezését. Ez év megoldandó feladatai között szerepel a Miskolcra. Ózdra. Salgótarjánra és más teleoü. lésekre is jellemző légszeny- nyeződés, különösen a nitró- zus-igázok és a kéndioxid mérséklésének vizsgálata. Keresik a mádi őrlőműnél, illetve a helyőcsáhai és a bélapátfalvai Cementgyárak­nál keletkező porok és per­nyék újrafeldolgozásának — és hasznosításának — lehe­tőségét is. Napirendre tűz­ték a közlekedési zajártal­mak csöken'tésóre szolgáló módszerek kidolgozását, s a jövőben megvizsgálják a környezetvédelem jogi sza- bá'yc zásának hatékonyságát is. A szegedi akadémiai bi­zottság irányításával tevé­kenykedő kutatók fontos fel­adatuknak tartják a város- klimatológiiali viszonyok javí­tását. A Gsongrád megyei KÖJÁL-lal közös kutatási programot dolgoztak fci, első­sorban Szeged fokozódó lég­szennyeződésének Vizsgálaté, na. A város ba't pontján mű­szeres vizsgálóhelyet létesí­tettek a gépjárművek okozta (kéndioxid-szennyeződés pon. tos meghatározására. A köz. lek edésf e j les zt ési munkabi. zottsággai közösen vizsgálják, hogy a város új hídjára át­terelt kamionforgalom mi. ként befolyásolja a környék lakónegyedének zajszintjét és légszennyezettségét. A kli­matológiai bizottság kutatói rádiószondás mérésekkel vizsgálják a városi légszeny- nyezés és a meteorológiai vi­szonyok közötti összefüggést. A vízminőség-védelmi mun. kabizottság egyebek közt azt tanulmányozza, hogy példá­ul a szemétlerakások, az olajkutatás, -termelés hogyan befolyásolja a talajvizek ál­lapotát. Az Országos Környe­zet. és Természetvédelmi Hivatallal, illetve a kőólajbá nyászati vállalatokkal együtt­működve javaslatot dolgoz­tak ki a délalföldi olajbá­nyászat termékének, az Al- győ szomszédságában fel­halmozott nagy mennyiségű olajtiszapnak a megszűnteté­sére. illetve hasznosítására. Új termésnövelő szer Formetol néven új ter­méshozam-növelő szert kí­sérleteztek ki a Magyar Tu­dományos Akadémia szer­veskémikusai és a Tiszaföld- vári Lenin Tsz szakemberei. Az újdonságok első ízben ta­valy próbálták ki ötszáz hektáron. Az eredmény iga­zolta a várakozásokat: a hektáronként kijuttatott száz-százötven forint értékű olcsó készítmény hatására a búza öt mázsával, a cukor­répa hetven-nyolcvan má­zsával adott többet, a kuko­rica terméshozama tizenöt százalékkal nőtt. A meleg- ágyi kísérletek még jobb eredményt hoztak: a para­dicsom és a paprika ter­méshozama csaknem meg­duplázódott, a szekfű szára erősebb, virága nagyobb lett. Figyelemre méltó a rostnövé­nyeknél elért hatás is, a kender például a korábbinál sokkal finomabb minőségű rostanyagot termett. A kezdeti sikerek alapján a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium az idén — még továbbra is kísérle­ti jelleggel — tízezer hektá­ron engedélyezte a szabadal­mazott vegyszer alkalmazá­sát. A Formetolt, amennyi­ben üzemi méretekben is beváltja a hozzáfűzött remé­nyeket, a Tiszaföldvári Le­nin Tsz hozza forgalomba. Fafaragótábor Az Alföld fásításának történetét bemutató erdészeti mú­zeum létesül Bugacon. Kertjének díszítésére az ottani erdészet 16 fafaragót hívott meg. Vésőik nyomán meg­elevenednek a fakitermelés mozzanatai és szoborportré­kat faragnak az erdészet múltjának kiemelkedő személyi­ségéről is. Osztrogonácz Péter az Alföld fásítás nagy egyéniségének, Bakkay József erdőmérnök portréját for­málta meg. A megye egyik legfiatalabb téesz-elnöke A Mucsiba vezető nyolc kilométeres bekötőút erdős ré­szén már kibújt a májusi levelek között a napsugár. Berta János téeszelnök éppen disznókat etetett. A fel­tett kérdésre a legkézen fekvőbb választ adta — pénzért neveli — közben mosolygott. A hároméves Boglárka és a tizenhét hónapos Jankó az udvar reggeli fényei és za­jai, között keresett magának elfoglaltságot. A pedagógus feleség beljebb invitált bennünket. Rövid életrajzot kértem először a fiatal elnöktől. A KEZDET — 1948. március 22-én szü­lettem. ötéves korom óta élek Mucsiban. Itt végeztem az általános iskolát, aztán Dombóváron gimnáziumot, Palánkon felsőfokú techni­kumot növénytermesztési szakon. A járási tanács ösz­töndíjasa voltam, így visz- szakerültem a faluba. Gya­kornoknak. Fél évig a szo­kásos módon, ment minden — „semmit rá nem bízni” —, hiszen megvolt a szakember- gárda. A katonaság követke­zett. Mire leszereltem min­denki lépett egyet a rang­létrán, mert elment a főag- ronómus. ö csinált itt Mu­csiban téeszt. Állattenyész­tési ágazatvezető lettem. Minden ment a maga útján, a mezőgazdaság országszerte fellendülőben volt. Mi is. Nem voltak gondjaink, igaz kiugró eredményeink sem. A VÁLASZTÓVÍZ — 1975 nősülésem időpont­ja — jelentette az életem­ben a választóvizet. De nem csak az én életemben, ha­nem a faluéban is. Addig Dombóvárhoz tartoztunk, et­től kezdve Bonyhádhoz. A tanács és az iskola is kör­zetesítésre került. Engem ki­neveztek főagronómusnak. Ez nagyon nagy dolog volt. Ez igazi sikernek számított. Szakmai sikernek. Nagy vál­tozást jelentett az életem­ben, de a téesz is nagy vál­tozáson ment keresztül. Dombóvár után új ismeret­ségeket kellett kötni. Ami addig egy telefonba került, most félnapi utánjárást je­lentett. Nem ismertük az embereket. Igaz, csak ez je­lentette a hátrányt. Az is­meretség hiánya. Az állat- tenyésztésből főagronómus­nak menni nem egyszerű, de mégsem volt gond, az első évben vitt, sodort a lendü­let. Két évig minden ment mint a karikacsapás, de ak­kor megbetegedett az elnö­künk, Strigens György, — az elődöm. A nyakamba zúdult minden. Nem volt rajtam kívül szakember a téeszben. Igazi, jellegzetes „Berta János”-féle mosoly Új brigádvezetők lettek ki­nevezve, és dolgoztunk. So­kat. Harmincévesen még bírja ezt az ember. Mikor, ha ekkor sem? EGYETLEN ÉRVÉNYTELEN SZAVAZAT — Azt hiszem, természe­tes volt a faluban is és a tagok között is, hogy én kö­vetkezem a lépésben. Elnök lettem. 1978-at írtunk ekkor. És én azt mondom, csak az tud haladni, aki megtanult lépni. Az meg nem is lehet mérce, hogy valaki szakmai­lag mit tud. Mert aki nem tudja a szakmáját, az előbb- utóbb megszökik. Az hamar kiderül. Ezt volt az az év, amikor már tizedik éve vol­tam a téeszben. A téesz problémamentes volt. Zavaró körülmény csak egyetlen egy volt, hogy az egyesítési hul­lám (ami ma már bizonyí­totta jogosultságát) bennün­ket is csapkodott. Mi min­denki szemében szálka vol­tunk. A megye legkisebb téeszéről van szó elvégre. Nem is volt, aki fogadjon bennünket, meg nem is akartuk akkoriban. Időköz­ben Nagykanizsán elvégez­tem a mezőgazdasági főisko­lát is. Dolgoztunk, mint min­den közösség, erőnkhöz, tu­A szabad nap egy kicsit a gyerekeké is dósunkhoz mérten. Még ma is önálló kis téesz vagyunk, de... KÉRDÉS-FELELET — Nincsenek túl sokan ilyen fiatal elnökök, ugye? — Azt hiszen négyen va­gyunk a megyében, szinte azonos korúak. Volt egy idő­szak 1977—78-ban, amikor minket választottak. Azóta viszont senki nincs. Az oka azt hiszem az, hogy a fia­talok nem akarnak elnökök lenni. — Mit gondol, szeretik az emberek ? — Is... Soha nem töreked­tem arra, hogy szeressenek. Nem kerültem el a konflik­tusokat. Ezek nem emberi konfliktusok voltak, hanem szakmaiak. Ha gondom volt, ebből adódott. Sokszor fejjel mentem neki. Az emberek­kel nem volt gondom. — És ön, szereti az em­bereket? — Igen! Határozottan. Ez is egy hajtóerő. Itt Mucsi­ban csak megszállottként le­het boldogulni. Enélkül nem megy. Nem azért mert ez Mucsi, sokkal inkább, mert kicsi. — Célok, tervek? — A beszámolóimat is az­zal kezdem, ez a megye leg­kisebb téesze. Ez az egész rákfenéje. Kicsik vagyunk. A jelenlegi gazdasági rend­szer százfős téeszeknek nem kedvez. Ez így természetes. Nyolcszáz hektárral nem le­het lehajolni a kesztyűért. Fejlesztési gond van. Tevel annak idején elzárkózott az egyesüléstől, Kisvejke akko­riban nem haladt... Ez az egyesítés zavarta a közhan­gulatot, engem is. Itt jöt­tek a nagy tervek, vagy jöt­tek volna. Nem volt rá le­hetőség. Évről évre látom, hogy megindult a hanyatlás. Elkerülhetetlen az egyesítés. Gyakorlatilag sikerek nélkül csináltam. Siker az volt, hogy főagronómus lettem. — Kudarc? — Is-is. 1982-ben már el­indítottam egy egyesítési la­vinát. Én elhatároztamjiogy mérleghiányos téesznek nem leszek az elnöke. Megállítha­tatlan a folyamat. Mennünk kell. Jobb emelt fővel egye­sülni, mint később kényszer­ből. Ez a kiút. — Hallgatnak magára az emberek ? — Igen. Bár nem süvegei­nek meg messziről. Én nem elnök elvtárs vagyok, hanem János. Hiszen itt nőttem fel! Ez nem a kortól, rangtól függ. Az előző elnök is Gyu­ri bácsi volt. Jó példa. — Örömök? — Apróbb örömök min­dig voltak. Nekem a téesz a munkám, a téesz a hob­bim. Nagyon szerettem azt az időszakot, amikor főagro­nómus voltam. Az igazi szak­mai siker volt. Még több mint elnöknek lenni... SZABÓ SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents