Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-08 / 106. szám
KÉPÚJSÁG 1984. május 8. Moziban Béressars az egykori Litvániában Ismét megyénk mozijainak műsorán Jiri Menzel kiváló filmje a Sörgyári capriccio Nem több, mint három fizető néző volt kíváncsi a szekszárdi Művészmoziban Vitautasz Zsalakjavicsusz litván nemzetiségi szovjet rendező ördögfajzat című filmjére. Ezen a ténymegállapításon, tetszése szerint ki elgondolkodhat, ki felháborodhat, ki pedig nevetésre fakadhat. Én egyszerűen csak bánkódom. Bánkódom azért, mert sorozatosan beugrunk egyes filmgyártó nagyhatalmak futószalagról sietve lekapdo- sott termékeinek. Bizonyos országokat becsukott szemmel tömjénezünk, mondván, ott biztosan csak jó filmet csinálnak”. Is. Én tömjénhiány miatt akkor vagyok boldog, amikor sikerül kifognom a kivételeket. Vitautasz Zsalakjavicsusz Ördögfaj zata sem volt az. Azt sem jelentem, hogy mindenáron megőrzendő történetet láttunk egy gyermek korában eladott litván legényről. Azt azonban kijelentem, hogy Janisz (a béres), Banisz (az arrogáns és vad gazdája) és Morta (a gazda gyermektelen és kóró- lelkű) feleségének mélyen emberi és sok magyar ember egykori sorsával rokon története semmiképpen nem lehet érdektelen. A számunkra teljesen ismeretlen operatőr, Donatasz Pecsura líraian megkomponált képeinek látványa sem. Aki gyermekkorában nem csak az indiántörténeteknek vetette neki a hátát, hanem igényt érzett arra is, hogy Móricz Zsigmondtól vagy Féja Gézától olvasson valamit a nyomorúságos paraszti életről, az a néző szinte azonos közegben érezte magát e litván történet láttán is. Nem létezik többféle szegénység. Nem csak ebből a filmből láttuk, hogy egykoron talán mindenhol, minden országban mennyire egyforma menetrend alapján folyt a szolgák, a béresek kegyetlen sanyargatása, lelki és testi nyúzása. Vitautasz Zsalakjavicsusz egy ilyen történetet vitt filmre. Végigkísértette velünk — néhol bizony álmos lassúsággal — a gyermekkorban gazdag paraszthoz adott, majd férfivá érő, háborút megjáró, nádas menti szerelmet űző, kupeckodó, majd ereje és munkája által önmaga gazdájává, volt gazdaasszonyának új férjévé váló fiatalember tragédiáját. Mert boldogságban csak a lopott órák során volt része, szerelmét a megszerezhető vagyon miatt nem vállalta. Megviselvén és megöregedvén lett gazdává. Magányosan. A Szovjetunió nemzetiségeinek filmgyártásából leginkább a grúz filmeket ismerjük. Most láthattunk egy litván filmet is. Szívesen írnék ide jelzőt, de fontosabbnak érzem inkább azt mondani, hogy egy filmgyártásban előttünk jószerével még ismeretlen országnak ezt a visszafogott hangulatú, drá- maiságában néhol bizony erőtlen, de mindenképpen korrekt munkáját látni talán nem is rossz bevezetés. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Kiállítás Három alkotó, három mű .»Sí. Május 28-ig tart nyitva Szekszárdon a Csillagrózsa pályázatra beérkezett legjobb munkákból rendezett kiállítás, melyen díszítő- művész, fotó- és a KISZ- ösztöndíjas amatőr képzőművészek alkotásaival ismerkedhet a közönség. Itt és most, utóbbiak közül mutatunk be három alkotót. Lippai Tamás — lírai látomás Varga Agnes — kompozíció Bakó László — Madách portréja Rádió Nem hervadó csokor Csak így tudom nevezni azt az egyórás vasárnap délelőtti műsort, melyet a rádió Az anyáknak, az anyákról címmel ajánlott, 9 és 10 között majd egy tucat anyát szólaltatva meg az anyaságról. Névtelen és neves emberek életrehozóit keresték föl az ilyenkor anyák napján mindig itt kísértő pátoszveszély biztonságos elkerülésével a műsor készítői, akik letudták a lírát egy vers elhangzásával. Nyomban ez után szólalt meg az a kismama, aki percekkel ennek előtte hagyta el a szülőszobát, az „életet adtam” semmi máshoz nem hasonlítható élményével. Pedig Zsuzsikája korábban jött picit és nem anyák napi ajándékként, de a csoda így is ott vibrált a boldog nyilatkozó hangjában. S a táncművésznő hangjában szintúgy, aki azt mondta el, hogy a legigazibb — mert egész életre szóló — társ a gyerek akiért érdemes fegyelmezetten élni. Beszélt az anyaságról a nyugdíjas idegenvezető, Bilicsi Tivadarné, aki tagadta, hogy áldozatvállalás lenne gyermeket világrahozni. Miért is lenne az? A szülő kívánja a gyereket, amiből ha sok van, közülük mindig az a legkedvesebb ma is, amelyiknek problémája támadt, aki mellé oda kell állni.” Mindig önzetlenül, nagyon szeretve a családot. „Nincs nap, hogy ne gondoljak rá”, fűzött szót a szóhoz ízesen a nyugdíjas konzervgyári munkásnő, aki vidéken él és azért jár munkában most is, hogy tudjon „ide is, oda is juttatni” abból, ami a távol élő gyerekeknek az otthont, a mamát jelenti. A vallomások egyszerűek voltak, keresetlenek, és ettől szívbemarkolóak akár a neves színművésznő, vagy az ismert színművész édesanyja szólt, vagy az a nyugdíjas tanárnő, akinek legnagyobb csalódása az volt, hogy nem tizenkét gyermekük született, ahogy tervezték, hanem „csak” nyolc. „Több volt velük az öröm, mint a gond” hallottuk attól az asszonytól, aki szeretettel és szigorral nevelte föl a gyermekeit. S mert az élet nagy drámaíró, a boldogság hangjain túl hallhattuk az örökbefogadásra készülő asszonyt, akinek mindössze egy hetet élt a gyermeke, akire 9 évig vártak. S igen, a teherré vált mama, a szociális otthon lakója is beszélt pedagógus lányáról, akinek nem tud a szeretetéért koldulni. A riportfüzért szerencsés kézzel összeállított zene tette nem hervadó — egyes epizódjaiban felejthetetlen — anyák napi csokorrá. — oa — Tévénapló Hamlet A Hamlet bemutatója évszázadok óta esemény, s minden kor kialakította a maga Hamlet-képét, Esztergályos Károly is. aki most a magyar tévénézők mii- Hói számára tette közkinccsé a klasszikus művet. Ahány rendező, annyi felfogás, bár nem tudjuk, hogy a Shakespeare-kortársak milyennek látták, s Garrick XVIII. századi Hamletiével kapcsolatban is halvány utalások vannak csak. A ma élő hagyomány a romantikában keletkezett, s néhány 'kirívó kivételtől eltekintve, ma is a töprengő, tétovázó Hamletet idézi a képzelet. A magyar változat a tv egyik legnagyobb vállalkozása. aminek fontos helye lesz a Kazinczytól napjainkig ívelő magyar Hamlet-történetben. s ez azt is jelenti, hogy minden fenntartásnak csak az előadás kvalitásához mérten lehet jogosultsága. De rögtön hozzá .kell tennünk azt is, hogy mindenkiben él egy saját Hamlet-kép, amit a korábbi előadások épp úgy kiválthattak. mint a dráma soraiból kirajzolódó hős alakja. Esztergályos tulajdonképpen ragaszkodik a hagyományhoz, ezt igyekszik finomítani, .közérthetőbbé tenni, azzal is, hogy helyenként fölgyorsítja a cselekményt, akár a szöveg kárára is. De vajon valóban ilyen Hamlet? Mindenesetre ilyennek látják nagyon régóta, tehát külsőre nyúlánk, törékeny, tetteiben tétovázó. aki visszaretten attól, hogy a „kizökkent világot” kell helyrehoznia. De Shakespeare szavaiból egy másik .Hamlet is kiolvasható. Okos, hisz a kor legjobb egyetemén, Wit- tenbergben tanul, ami nem véletlen. Külsőre erős testalkatú, sportember, bátor — gondoljunk a kalóz-elbeszélésre i— kiváló vívó. s mindenképp jó kondícióban van. Kitűnő elme. „dicső ész", ahogy Ophélia jellemzi, s megfelelően ravasz is, aki tudatosan tör célja felé, ezért mondja barátainak, „ildomos lesz. ezentúl furcsa álcát öltenem”. Gertrud királyné viszont nem feddhetetlen. Hamlet atyjának szelleme nyíltan kimondja, hogy Claudius „bűvös ésszel, csáb ajándokokkal megnyeré 'gyalázatos kéjére színleg feddhetetlen királyném”, s ebben az új király jellemvonásait is felismerjük: parázna, vérnősző barom, Hamlet szatírnak. váz-királynak, az uralkodás zsebtolvajának mondja, pöffedt királynak, kapca-, rongy-királynak, s azt mondja anyjának, „első férjed tizedének huszadrésze sincs". Esztergályos Károly Hamlet-világában nem válnak szét ily élesen a jellemek, amit nincs is okunk a szemére vetni, mert mindaz, amit átvesz a hagyományból, eleven, meggyőző, az erőteljes és nem mindig indokolt szövegkurtítások ellenére is. Jó színészek is segítik a jó szándékot, elsősorban Gálffi László, aki méltó utódja a század nagy Hamletjeinek, amilyen Uray Tivadar, Odry Árpád. Várkonyi Zoltán, majd Básti Lajos. Major Tamás, Ungvári László volt. De nem lép túl ezen, ahogy maga az előadás is megmarad a hagyományos felfogás keretei között. Lukács Sándorra is áll ez, s bármily kitűnő is az alakítás, épp a Shakespeare-i vonások hiányoznak belőle. Nagyon jó Benkő Gyula, Szirtes Ádám, Haumann Péter, s a két nőszereplő Gyöngyössy Katalin és Pap Vera. Ismételjük: fenntartásaink egy kiváló, színháztörté- netileg is fontos előadásnak szólnak, épp tezért lenne fölösleges elhallgatnunk őket. Ahogy azt is, hogy van-e célja egyes jelenetek fölcserélésének, ami a második felvonás elején volt feltűnő? Shakespeare biztos érzékkel építette a drámát, s ahogy sorra föllépnek a szereplők, Polonius a két udvarfival, majd Opheliával, utána a királyi házaspár Jlosencrantz {és Guildenstern társaságában, majd Poloniusszal. stb. nagyon is tudatos szerkezetet mutat. És mindezzel együtt? A tv egyik legnagyobb vállalkozása, amit bírálat is illethet ugyan, de hódolat mindenképp. CSÁNYI LÁSZLÓ Könyv Németek Magyarországon (1945-1975) A több mint 1500 oldalas kiadvány két kötete bízvást nevezhető első fecskének csakúgy, mint hiánypótlónak. A Németek Magyarországon c. munka ugyanis nyitódarabja egy olyan bibliográfiasorozatnak, melynek egyes darabjai a hazai nemzetiségek életére vonatkozó sajtópublikációk gyűjteményét tartalmazzák, segítségül szánva a tudomány és a köz- művelődés, közoktatás munkásainak. Bízvást remélhetjük tehát, hogy a magyar- országi nemzetiségi politika gyakorlatát dokumentáló kiadványok kedvező szakmai visszhangot váltanak ki tájegységünkön csak úgy, mint közös hazánk más, nemzetiségiek lakta vidékein. A Németek Magyarországon c. I— II. kötettel egyidőben jelent meg az Állami Gorkij Könyvtár nemzetiségi dokumentációs osztályának gondozásában a Románok Magyarországon c. kiadvány is, mintegy bevezetőjeként a szükséges folytatásnak. Kötetbe gyűjtik és kiadják a magyarországi délszlávok, szlovákok életének dokumentumait is. Nem érdektelen talán följegyezni, hogy a Magyar Tudományos Akadémián 1974- ben indult meg az a munka, amely a magyarországi nemzetiségek életének — társadalmunkban betöltött szerepének, kultúrájának — dokumentumait kezdte gyűjteni azzal a céllal, hogy a hazai sajtó és egyéb kiadványokban megjelent munkákat hozzáférhetővé tegye mind a tudományos kutatás, mind pedig a nemzetiségi politika munkálói számára. E feladatot az MTA-tól az 'Állami Gorkij Könyvtár vette át, s mint ezt a Németek Magyarországon című két kötete bizonyítja, úttörő vál- - lalkozásával jelentős kiadványhoz juttatott bennünket. Bállá Gyula, Joo Rudolf, Käffer István, Kertész Gyula, Kovács Béla, Kővágó László és Verseghi György szerkesztésében alapvető kézikönyv került az azt eddig hiányolók kezébe magyar és német nyelven. Nemzetiségi politika, nemzetiségi tudat; Közművelődés, kulturális élet, életkörülmények; Oktatásügy; A magyarországi németek hagyományai ; Szépirodalom, Képzőművészet; Külföldi német vonatkozások a hazai német sajtóban fejezetcímek alatt szerepel a hazai németség életére vonatkozó sajtópublikációk gazdag gyűjteménye. Hogy teljes-e a szakbibliográfia, azt az idő dönti el azoknak a közreműködésével, akik munkájukban hasznosítani fogják.
