Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
IO NÉPÚJSÁG 1984. május 5. Szergej Trajkov: Hipnózis — A következőt! — mondta fáradt hangon a professzor. — Jó napot! — Egy főiskolai hallgató jött be a szobába. — Ha nem tévedek, ez az építészeti kar? — Igen — erősítette meg a professzor. — Ha megengedi, levetem a zakómat, és leülök. — Tessék! — Szerintem, mielőtt elkezdene kikérdezni, fel kell írnia a nevem a vizsgalapra. Nemde? — Igen. — Manói Pencsev-Del- csevnek hívnak. — Pencsev-Delcsev. Igen ... — Most pedig ki kell pipálnia engem a vizsgázók jegyzékéből. Igaz? — Igen — bólintott a professzor, kipipálva a névsorban. — No és most rajtam a sor. Egy tételt kell húznom, ugye? — Igen. — És ha húzok, akkor jogomban áll üldögélni egy kicsit és gondolkodni a válaszon? — Igen. — És ha gondolkodtam, akkor felelnem kell. Ugye? — Igen. — És ha kimerítő választ adok, ön elkéri az indexemet. Igaz? — E szavak kíséretében a hallgató átnyújtja az indexét a professzornak. — Igen — hagyta helyben a professzor, és elvette a könyvecskét. — És beírja nekem a jeles osztályzatot. Ugye? — Igen... — ismételte gépiesen a professzor, és lendületes mozdulattal beírta a jelest. — És aztán nekem már nincs más teendőm, minthogy megköszönjem önnek és távozzam. Nemde? — Igen. — Minden jót! — hajolt meg a hallgató. — Viszontlátásra! — felelte a professzor, és néhány percig elképedve bámult a becsukott ajtóra. Aztán a fejéhez kapott, és kikiáltott: — A következőt! Juhász László fordítása. Tandori Dezső: Lovak a parton Lovak. Nézd, jönnek a régi árterületről; egy nem tudott világ fájdalma dobrokol. Vladimir Beekman Az a régi árterület, zsombékosán napkorong rőtje, melybe merre-honnan fő-és-sörény hajlik át, a csábító mezőség, mely pipitértelen borong még, de jó szag csiklandozza már a lovak orrlikát: és az árnyas facsoport is, a ködből bontakozó, víztisztán feldörömbölő szelek, zúdulásaik, - és a füves alkonyat, mit visszhangossá üt a ló, nyugtalanság nyugovása, itt van mind, s nincsenek itt: csak a vers fellüktetése, e tűnő és szüntelen, félrehajló ritmusából szempárok néznek felém, tekintetek egy világból, ahol nem vagyok jelen, csak tudom, hogy nem hagy el, nem — angyal s ló, lény s tünemény. • • Öregemberrel báránnyal Németh József rajza BÖRÖNDI LAJOS; KÉT 11 ERS ÉBREDÉS Kinyílt az égbolt mint a rózsa kibomlott kék a lobogója olyan mintha nagy virág volna érintésre összecsukódna BETELJESÜLÉS ahogy a madár a tengerbe zuhan és ahogy fölágaskodik érte a tenger Kalendárium ÁPRILIS. Pikus kutyánkkal — „akit” februárban már említettem — járjuk a szép április szeszélyes útjait. Hideg fogad, felhőt szél kerget, napsütés, szél és szél megint. Végre 4-én jó félnapos országos eső. — Pikus a valóságos dolgokat szereti. A szaglása után megy, szinte habzsolja a kertek és mezők zsongító illatait. Amit észre akar venni, kint a földeken négyszáz méterről meglátja. Járunk az esőben ketten. Pirosbetűs nap. Körösi Csorna Sándor kétszáz éve született. Krónikásaink ezt a napot tekintik születése napjának. A nagy székely gigászi árnyéka elborítja körül a látóhatárt. Sok okos szó megy róla, szakértői előadás —, mégis szeretnék bepillantani a zanglari lámakolostor egykori rideg cellájába, hol a titokzatos idegen (Szkander bég, ahogy álnéven nevezte magát) valamikor a földön ült köpenyegébe burkolva és nagy idegen könyvekből szavakat mormolt, vagy fázós kezeit kihúzva kabátja uj- jaiból, feljegyzéseket írt. Legendás életében sok a rejtélyes vonás, ami még megoldatlan. A magyar őshazába készül. Gyalog indul az erdélyi havasokon át 1819 késő őszén. Perzsián keresztül eléri Bucharát, behatol a Góbi sivatagba. Vissza kell fordulnia, Kasmíron át Indiába megy. — Kapcsolatba kerül a Brit Ázsiai Bengáli Társasággal. Tibetbe vonul s elkészíti nagy tudományos művét. 1834-ben már megjelenik a tibeti—angol szótár és a tibeti nyelvtan. Feltár egy addig ismeretlen nyelvi világot. Indiában már szaktekintély. Szerény könyvtárosi fizetéséből él. Széchenyi szavaival: „Szegény árva magyar, pénz és taps nélkül” — csak nem a megszokott értelemben. Nem fogadja el a Kalkuttában felajánlott több száz. rúpia jutalmat. A magyar ország- gyűlés által gyűjtött és az Akadémiától, valamint Nagyenyedről küldött 650 aranyat elhárítja, visszaküldi, s az összeget magyar alapítványokra fordítja. Szegény ember, de nem lehet megközelíteni, sem megjutalmazni. Az őshaza felé Nepál iránt megint elindul. Dardzsilingben hal meg 1842-ben, ugyancsak áprilisban, 11-én. Sírjától a Csőmolungma — a Föld Teteje — alig harminc kilométerre van. Amint számítgatom, ez az Ember tízezer kilométernél jóval többet tett meg életében. Részben gyalog vagy szegényes közlekedési eszközökön, a nomád pásztorok útján. Esetleg teveháton; amiről mindig sokat cs messzire lehetett látni, bár lassúak voltak, s talán kényelmetlenek. — Ismeretlen területekre hatolt be először, s a világ legérdekesebb útirajzát írhatta volna meg. Elég lett volna rövid naplót vezetnie. Ennek, sajnos, eddig nincs nyoma. Magyar stílusának ereje pár mondatából mégis kitűnik. „Székely-magyar erdőből indultam el” — írja valahol, s aztán egy másik helyen: „Borzalmat gerjesztő bércek közt írok és dolgozom.” Mintha Bartók villantaná fel az erdélyi havasok és Kárpátok világának zord magányát... CSÁK GÉZA Pillangó Bartl József rajza Ivan Vihrenszki: A kakukkos óra Nemrég nősültem, s egy csapásra temérdek gondom lett. Legényember koromban szívesen töltöttem estéimet baráti társaságban, klubban, vendéglőben. Egy üveg bor mellett, kellemes csevegés közepette, késő éjszakáig elüldögéltem. Két óra előtt nemigen kerültem ágyba. Feleségem azonban mindjárt kiélezte a dolgot: — Vagy én, vagy ők! — jelentette ki. Kénytelen voltam engedel. meskedni. De történetesen éppen akkor volt a legjobb barátom, Goso születése napja. El kell mennem hoz. zá! Hogy a feleségemet is elvigyem — erről szó sem lehetett. Minden barátom nőtlen volt, egyedül én lennék a fehér holló ... — Meg kell puhítani az asszony szívét — döntötte el Gosó. — De hogyan? Végy neki ajándékot. Goso elvitt egy óraüzletbe. — De neki van órája — tiltakoztam. — És kakukkos órája is van? Ilyesminek egyetlen női szív sem tud ellenállni. Saját házi kakukkja lesz! Vegyük meg! És csoda történt. — ö, milyen gyönyörű! — kiáltott fel a feleségem, és cuppanós csókot nyomott az arcomra. Az órát a konyhában akasztottuk fel. A kakukk minden félórában kakukkolt: pontosan mérte az idő múlását. Feleségem magánkívül volt az elragadtatástól. E hangulata láttán elhatároztam, hogy szóba hozom Goso meghívását. — Holnap lesz a születésnapja. Mellesleg szólva, éppen ő választotta ki neked ezt a csodás ajándékot. Re. mélem, megengeded, hogy elmenjek hozzá? — Hát persze — mondta a feleségem — csak legkésőbb tizenkettőre okvetlenül itthon légy. Elszaladtam Gosóhoz. — Ilyesmiről szó sem lehet! — mérgelődött a barátom. — Kettő előtt nem kerülhetsz haza. A feleséged akkor úgyis alszik, és nem veszi észre. — De hát a kakukk! Kettőt fog kakukkolni — és nekem végem! Goso értette a módját, hogy minden helyzetből kivágja magát. — A kakukk kettőt fog kakukkolni — mondta —, te meg ráadásul hozzáteszel még tízet. Akkor éppen tizenkettő lesz! — De én nem tudok kakukkolni. — Gyakorold. Gyakorlat teszi a mestert. Egész nap, miközben a feleségem az üzleteket járta, buzgón kakukkoltam. Végre már eléggé élethű hangokat csaltam elő a torkomból. Este nyugodt lélekkel elindultam Goso születésnapi murijára. Éjjel két óra tájt a barátaim hazahoztak. Feleségem az igazak álmát aludta. Alighogy bebújtam a papucsomba — az óra kettőt kakukkolt. Én legott átvettem a hangot, és ugyanabban az ütemben, igen szakszerűen, tíz kakukkolást vágtam ki. összesen tizenkettő volt — éppen ezt az órát jelölte meg a feleségem, amikorra haza kellett jönnöm. Ezután levetkőztem, bebújtam a paplan alá, és máris úgy aludtam, mint a bunda. Reggel a feleségem rossz hangulatban volt. — A kakukkos óra elromlott — mondta —, el kell vinni a garanciális javításokat végző műhelybe. Az óra ekkor nyolcszor kakukkolt. — Tökéletes rendben van ez a kakukk — ellenkeztem —: hiszen az óra is nyolcat mutat. — Dehogy, valami történt vele. Éjszaka kétszer is ugyanazt az időt jelezte. Előbb éjfélkor, azután kettő. kor. De még ennyivel sem érte be. Miután másodszor is tizenkettőt kakukkolt — háromszor köhintett, kétszer csuklott, aztán nagyot ásított, cifrán káromkodott, és bebújt a paplan alá ... Kénytelen voltam lemondani az efféle agglegény-tem. póról. Most igazi mintaférj vagyok... Fordította: Gellért György
