Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

1984. május 5.

e Képújság

Sas József színésszel

— Józsi! Józsi, hol vagy?

— Józsi! Józsi, hol vagy?

— Egy pillanat türelmet, máris nyitom... Tessék, fáradjanak be. Csak összekapom magamat... Foglaljanak helyet, hozom a kávét.

| — Ne fáradjon!

— Semmi az egész, feleségem hajnalban megfőzte. Nekem csupán melegítenem kell.

— Finom a kávé.

— Erről magiam ;is meggyő- döm, és kezdhetjük a beszélgetést.

— Mit írhatok a címben foglalkozásának megjelö. lésére? Énekes, prózai szí. nész, szerző? Hogyan írjam?

— Írja egyszerűen azt, hogy színész. Hiszen az vagyok. Táncos komikusként kezdtem a pályámat, Bóni gróftól Mágnás Miskáig, Mojkótól a Svejkig mindent eljátszottam, közben prózai szerepek... Győr, Békéscsaba, Pécs, Szeged, Kecskemét után Pesten találtam magamat a kabaréműfaj közepén. De a foglalkozásom színész.

— Igen, ezt a színészt, ezt a Sas Jóskát ismerik és szeretik. Amikor kollé. gáival legutóbb Szekszár- don jártak, komoly jegymizériát akoztak. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az egy előadás helyett először kettőt kértek a művelődési központ vezetői, majd a kettőből három lett, három teltház. Gondolom, megérte, mert A meg kell szakadni című műsoruknak nagy sikere volt.

— Ennek szívből örülök, és a siker eredményeképpen június 29-én ismét Szekszár- don lépünk föl: valószínű Antal Imre lesz a vendégem, s a Sas taps című önálló műsoromat mutatom be. De a bonyhádi közönséggel is találkozom a közeljövőben.

— A legutóbbi műsorukkal kapcsolatban van egy megjegyzésem. Az egyik számban elhangzóit, hogy „alszik a tanács", mert óvodai gondok vannak. Az országban máshol sokfelé van ilyen probléma, de Szekszárdon 1981 óta minden gyereket felvesznek óvodába. Tehát nálunk ez a téma nem aktuális.

— Hála istennek, de azért a jövőben sem hagyjuk ki ezt a poént.

— Ezt hogy érti?

— Ügy, hogy rákérdeztünk Szekszárdon is a témára, sajnos téves információt kaptunk, de ígérem, hogy legközelebb azokat állítjuk pellengérre, akik megérdemlik.

— Maradjunk még a legutóbbi szekszárdi műsornál. Frenetikus sikere volt a szakszervezetekkel kapcsolatos számának. Valóban szakszervezet» fiikor?

— Igen. Gondolja, hogy mondanám a műsorban, ha nem lennék az? Csak a vicc kedvéért? A Mikroszkóp Színpadom én vagyon az szb-titkár. Tény, hogy szervezettségünk százszázalékos és aktív a tagság. Most ebben az új gazdasági helyzetben egy olyan újfajta játszási módozatot dolgoztunk ki, amelyik hasznos a társulatnak és a közönségnek. Egy másik példa: nálunk a társulat minden tagja tíz napot nyaral a Balatonnál szakszervezeti alapon.

— Időzzünk egy kicsit a Mikroszkóp Színpadnál, s annak ars poeticáját. Műfajuk mint ismeretes, a politikai kabaré.

— Igen és következetesen olyan politikai alapállást képviselünk, ami most, ebben a „butik-világban” lett igazán szembetűnő. Megnyitjuk a szórakoztatási ollót, annak két szára közé sok minden belefér. A móka. dal, kacagás, nosztalgia és a többi, és a többi.

— De az önök műsora a szórakozás mellett továbbgondolkodásra is késztet.

— Éppen ez a célunk. Ezért írtuk a plakátra a cím mellé, hogy „nem ígérünk önfeledt viháncolást”. És a Bal-jobb két kérdőjele után az utolsó bal felkiáltójellel végződik, s ehhez tartjuk is magunkat.

— A Lenin-monológra gondol?

— Többek között. De gondolok itt a „hitre”, a kirakatkommunistákra és természetesen Leninre, aki a magyar kabarétörténelemben először jelenik meg nyílt színen és nem tesz mást, mint saját szavait idézi: „...A dolgozó tömeg rendkívül finom ösztönnel érzi meg a különbséget a becsületes és odaadó kommunisták és azok között, akik ellenszenvet váltanak ki a kenyerét arca verejtékével kereső emberből, abból az emberből, akinek semmiféle kiváltsága, semmiféle „összeköttetése a felsőbb körökkel” nincsen. És egy másik: „...A szakszervezeti munka helyességének és eredményességének az az egyik legfontosabb és csalhatatlan mértéke, hogy mennyire sikerül az illető szakszervezetnek az állami vállalatoknál a tömegkonfliktusokat olyan előrelátó politikával megelőzni, amely a munkástömegek érdekeinek tényleges és minden irányú megvédését, s a konfliktusokra alkalmat adó jelenségek idejében való kiküszöbölését célozza.”

— A Mikroszkóp Színpad sikere nem választható el Marton Frigyes nevétől.

— Nem is szabad, hiszen ő egy olyan menedzser, aki

nemcsak kitalálja a műsorokat, hanem külön érdeme, hogy nagy felfedező.

— Kire gondol?

— Hofi Gézára, a Markos —Nádas duóra, Ősz Ferire, Verebes Istvánra és...

— És Sas Józsefre! De hadd térjek ki Hofi Gézára. Annyi mindent lehet hallani... De miért vált meg ő a Mikroszkóptól?

— Nézze, mi Gézával több mint tíz évig egy öltözőben öltöztünk. Különös tehetségű ember, az ő esetében nem az az érdekes, hogy az emberek mit pletykálnak, hanem hogy megtalálta a helyét és Hofélia címmel megcsinálta nagy műsorát.

— Az új műsoruk első részében elmondják véleményüket a világról, a második rész tulajdonkép. pen a kabaré...

— Megpróbálunk választ keresni az emberek kétségeire, de alapvető problémákról is szólunk. Többek között arról, hogy milyen szörnyű állandó fenyegetettségben élni. A végén az Emberhez szólunk, aki életét emberi körülmények között, békében szeretné élni.

— Mit láthat a Baljobb... című műsorból a vidéken élő ember?

— Mindent. Lényegében a pesti produkciót osztottuk kétfelé, s ez a magja mindkét országjáró előadásnak.

— Eléggé fárasztó lehet a rendszeres országjárás. Gondolom itt-ott „belekötnek" az önök műsorába is. hiszen nagyon felerősödött az úgynevezett hakni elleni hadjárat.

— Az. hogy fárasztó, az minden színész magánügye. A nézőt csak az érdekli hogy miiven előadást lát. S a mi fárasztó munkánkat igazolja az eredmény. Halász László sikere a Hittel, Angyal János meleg fogadtatása és Heller Tamás nótái után az ütemes taps.

— Az ön sikeréről pedig annyit tudok mondani, hogy ebben a műfajban hasonló sikert régen tapasztaltam. mint a szekszárdi művelődési központban. ön minden műfajt kipróbált. Melyik a kedvence?

— Nincs kedvencem. Ha jó az írott anvag. ha komolyan közelítjük meg. bármelyiket efjy bohóetréfával Ugvanolvan iól el lehet mondani. mint akár egy klasszikus szöveggel.

— Apropó. A Mikroszkópon kik írnak?

— Eev egész csapat. Időközönként geg-partira jövünk össze: naevokat röhögünk. vagv nagyokat hallgatunk, s aztán közösen szülünk egy alapot, amiből mindenki kialakíthatja a maga számát. A magánszámaimat jórészt magam írom.

— Könnyen tanul?

— Meglehetősen. Habár a férfineves számomat hosz- szasan magoltam. Ha utaztunk, akkor is ezek mentek a magnón. Még a gyerekeim is megtanulták, kívülről fújják.

— Két gyermeke van.

— Igen, Tamás tizenegy éves, Ágnes pedig hat. Szerencsére élénk, vidám gyerekek. Miattuk nem vállalok a hétvégekre — a színházon kívül — egyetlen fellépést sem. Olyankor együtt a család, s akkor én boldog apuka vagyok.

— A színház... Esténként rendre fellép. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek felügyeletét mindig a felesége látja el?

— Dehogy. Nekem is van szabadnapom! Például ma. Feleségem — aki a legmesz- szebbmenő megértéssel kezeli az én színészségemet — ma este KRESZ-tanfolyamra megy. Ágnest én hozom haza a tornáról és ma én főzök vacsorát. Székelykáposztát.

— Jó étvágyat hozzá. A közönségnek pedig az első nagylemezéhez, amely a Sas-taps címet viseli. Vég. re otthon is hallhatjuk Sas Józsefet.

— És — hacsak egyetlen mondat erejéig, de — Kom- lós Jánost. Számomra nagy öröm. hogy az ő hangja is rákerült a lemezemre. Persze ehhez ragaszkodtam.

— Kérem, beszéljen a hobbijáról.

— Hobbim a munkám. Ez az élső száimú. Ezért szerencsés embernek érzem magamat. De nagyon szeretem a szabad levegőt, a kirándulást. Amikor tehetiük, kimegyünk a „birtokra”... Persze az utazás is a sorba tartozik. Sokfelé jártam már. Amerikában, Ausztráliában és Bécsben az ott élő magyaroknak adtam műsort. De a családdal is gyakran utazunk. Idén nyáron Görögországba megyünk.

— S megoszlik a vezetés, hiszen addigra a feleségének is lesz jogosítványa.

— Nem kocsival megyünk. IBUSZ-útra fizettünk be az egész családnak.

— Idy teljes lesz a ki- kapcsolódás.

— Nem hinném. Teljesen soha nem tudok kikapcsolódni. Az eseményeket, a jelenségeket általában úgy figyelem, hogy melyikből mit érdemes és fontos felhasználni a műsorainkban. Biztosan hozok Görögországból is valamit, valami újat, amit majd ősszel láthatnak, illetve hallhatnak.

| — Örömmel.

V. HORVÁTH MÁRIA

Múltunkból

Olykor hosszú évek, tán egész évtized is eltelt, amíg egy-egy község az átlagnál nagyobb gondot okozott a helyi, járási és a megyei hatóságoknak. Máskor pedig annyira sűrűsödtek az események, hogy a jegyzők, főjegyzők, főszolgabírók, az alispán és a főispán is egyidejűleg voltak kénytelenek foglalkozni az adott településsel. Kisvejke a volt völgy- ségi (bonyhádi) járás egyik kis községe. A közigazgatási iratok között csak ritkán szerepel a neve. Élte csendes, nyugodt életét. A helytörténészeknek is gondot okoz, hogy valamit össze- gyűjtsenek, oly kevés volt a megörökítésre igazán méltó esemény. A 30-as évek végén azonban olyan eseményre került sor, amely megbolygatta a község életét, s az emberek egymás ellenségei lettek. Hasonló esetek más községekben is történtek, de azok többsége még a múlt században. Ezért „megkésett” esetként tarthatjuk számon az alábbi történetet.

Kezdődött az ügy azzal, hogy Kisvej kéről küldöttség ment a főispánhoz 1938. február 23-án. A főispán fogadta őket, majd levelet diktált, s megküldte azt a járási főszolgabírónak. Idézzük a levél egy rövid részletét:

„Tegnap megjelent nálam Kisvejke község magyar lakosságának négytagú küldöttsége, és bejelentette, hogy a község magyar lakossága a német nemzetiségiek általános zaklatásának van kitéve, ami a legutóbb egy formális támadásban nyilvánult meg. Előadásuk szerint január 2-án a katolikus templomban voltak komoly zavargások, február 7-én pedig a katolikus olvasókörbe hatoltak volna be, ott agresszíven viselkedtek, majd a késő est sötétjében botokkal, karókkal felfegyverkezve állották el az onnan elvezető utcarészeket és csak a magyarok higgadt magatartásának köszönhető. hogy összetűzésre nem került sor. Egy fiatalembert így is megtámadtak, és karókkal súlyosan megsebesítettek.”

(Mielőtt az ügyet leírjuk, megemlítjük, hogy a feszült légkört a volksbundosok idézték elő. agresszív magatartásukkal. s esetenként olyanokat is bevontak az akciójukba, akik nem voltak tagjai a Volksbundnak.)

A főszolgabíró a főispáni megkeresésre levelet küldött a körjegyzőnek, aki terjedelmes jelentésben számolt be az eseményekről. A előzményeket is leírta a körjegyző. Idézzük:

„Kisvejke község lakossága évekkel ezelőtt — hogy ne kelljen átjárnia a závodi plébániatemplomba — önkéntes adományokból filiális templomot épített magának. Miután az adományok legnagyobb részben magyaraj- kúaktól eredtek, és a németek is jobban tudnak magyarul, mint németül, Hetyei püspök úr elrendelte, hogy a závodi plébánosnak minden vasárnap magyar misét kell tartania. A magyar és német hívők közti súrlódások elkerülése végett az a megállapodás történt, hogy a templom belső fele, vagyis az oltár felüli rész a magyarok állandó helye, a másik pedig a németeké. Ebben az időben a lakosság fele magyar, fele német volt. A magyar lakosság azonban azóta elköltözés folytán megke- vesbedett. Ép ezért hajlandók a magyarok helyüknek egy részét átengedni, A németek azonban teljes egyenjogúságot követelnek, vagyis. hogy mindenki oda állhasson. és ülhessen, ahová akar. Ebbe viszont a magyarok nem akarnak beleegyezni, mert attól tartanak, hogy a nagvobb német tömeg akkor a megkevesbed.ett ma- gvarságot a templom kijáratához szorítja vissza.

A németség nem várva be az egyházmegyei hatóság

döntését, f. év január 2-án a magyarok helyét is elfoglalták. Ebből összetűzés keletkezett, akkora lármával, hogy a misét meg nem lehetett tartani. Habár tetleges- ségre nem került sor, az egyházmegyei hatóság az ügy végleges elintézéséig a templomot lezárta, s a mise tartását beszüntette.”

Ezt követően a jelentésből megtudjuk, hogy a németaj- kúak valamennyien kiléptek a r. kát. olvasókörből, majd egy fiatalemberbe kötöttek bele. Éjjel csendháborítás is volt, ami miatt eljárás indult a randalírozók ellen, testi sértés miatt. Az egyházi hatóságok is vizsgálatot folytattak. „Jelentem még, hogy a pécsi egyház- megyei hatóság igyekszik a békét helyreállítani. Legutóbb azt ajánlotta, \hogy 1 sor magyar, 1 sor német váltakozva üljenek, illetve álljanak. A németek ezen tervet nem fogadták el” — jelentette a körjegyző a főszolgabírónak, és kifejtette, hogy ez az elgondolás látszik az egyetlen ésszerű megoldásnak.

Valószínűleg a főszolgabíró külön vizsgálatot is folytatott, mert a főispánhoz küldött jelentésében arról írt, hogy „a templomi veszekedés kizárólag az asszonyok között történt, amely azután átterjedt már a férfi családtagokra is. Az egészet az robbantotta ki, hogy a magyar asszonyok nem akarták megengedni, hogy az általuk ki nem töltött helyeket a német asszonyok elfoglalják, akik pedig az ő helyükön nem fértek már el”. Végül bizonyos jelenségekből következtetve a főszolgabíró megiegyzi. hogy „Tárgyi bizonyítékok nincsenek, de egészen bizonyos, hogy a Volksdeutsche Jungkame- radsehaft. irányítja a németeket ...”

A község nyugalma ezt követően látszólag — helyreállt. Nincsenek hírek újabb összetűzésekről. A mélyben azonban ott feszült a nyugtalanság. A vallási színezetben jelentkező konfliktus a fasiszta és a demokratikus erők küzdelme volt. S hogy nem csillapodtak az ellentétek, azt mutatja, hogy a községből beadvány érkezett a külügyminisztériumba. A külügy áttette azt a belügyminisztériumba, onnan a beadvány a főispánhoz került. A főispán leadta a járási főszolgabírónak, aki továbbította a körjegyzőnek. A körjegyző 1938. szeptember 9-én megadta a választ. Ebből kiderül, hogy az év elején történt eseményeket a hivatalos szervek — úgymond — sötétebben festették le, mint amilyen valóban volt. de arról is tájékoztat a körjegyző, hogy újabb ellentmondások keletkeztek. Szó szerint idézzük a jelentésnek idevonatkozó részét:

„Az a szomorú tény, hogy Kisvejke magyar lakossága évről évre fogy, és a község rohamosan halad az elné- metesedés felé, ami ma úgy lászik, kikerülhetetlen. Nem tudom, miért éppen Kisvejke lett kiválasztva, hogy az ősidőktől ott működő magyar iskolát át kellett alakítani német nemzetiségi iskolává, úgy, hogy ennek az lesz a következménye, hogy az addig kifogástalan magyarsággal beszélő kisvejkei svábok alig egy kicsit fognak magyarul beszélni, és aki tud is, az sem akarja a jövőben a magyar szót kiejteni. Tény, hogy ennek főoka a Basch—Mühl-féle állandó agitáció.”

A fasiszta és pángermán eszmék hirdetői — mint látjuk — minden eszközt megragadtak, hogy az évszázadokon át kialakult barátságot megbontsák, céljaik érdekében nemzetiségi ellentéteket szítsanak, ha másként nem, hát a vallási érzés felhasználásával.

K. BALOG JÁNOS