Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

1984. május 29. 2 NÉPÚJSÁG A szovjet hadsereg KomszomoMitkárainak tanácskozása Felszólalt Konsztantyin Csernyenko A moszkvai Kremlben hétfőn tanácskozás kezdődött a szovjet hadsereg Komszomol -szervezetei titkárainak rész­vételével. Az ülésen megjelentek a szovjet vezetők: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Nyiko- laj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi nisztertanácsa elnökének el­ső helyettese, külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov mar­sall, az SZKP KB PB tagja, honvédelmi miniszter, va­lamint a szovjet párt és állami élet sok más kiválósága. Az ülést Dmitrij Usztyinov marsall nyitotta meg. Lehetőség a bizonyításra Hétfő esti kommentárunk. Ritkán készültek a NATO külügyminiszterei rutinszerű tanácskozásokra feszültebb kelet-nyugati viszonyok közepette, mint jelenleg. A küszöbön álló washingtoni értekezlettel kap­csolatban már csak azért is élénk a várakozás világszerte, mivel erősödni látszik a politikai-lélektani nyomás az ame­rikai kormányzatra: valamiképp reagáljon a meg-megújuló szovjet, szocialista, illetve más országcsoportoktól érkező leszerelési felhívásokra. Az is kitapintható, hogy magán a nyugati katonai tömbön belül is erősödnek a nézetkülönbsé­gek a washingtoni magatartás megítélésében. Habár illúzió volna eltúlozni a NATO-országok álláspontjában jelentkező különbségeket, annyi reálisan elmondható: a nyugat-európai országok már csak kontinensünk múltjának történelmi jel­lemzői miatt is érzékenyebbek az enyhülés és a feszültség, a mélyülő szembenállás és a leszerelés alternatívájára. Ez pontosan kitetszett a napokban Moszkvában járt Gen­scher nyugatnémet külügyminiszter állásfoglalásából is, aki védelmezte a NATO, s részben az Egyesült Államok nyugat­európai rakétatelepítési politikáját, de a hangsúlyt ő is a kiút keresésére helyezte. Sőt, hozzáfűzte, egybevág a nyugat­német elképzelésekkel a Varsói Szerződés budapesti felhívá­sában megfogalmazódott gondolat: egyetlen lehetőséget sem szabad elmulasztani a tárgyalások újrakezdésére. Enélkül a kontinens jövője válik bizonytalanná, az az állapot, amelyet Genscher vendéglátója, Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter így jellemzett: kontinensünk négy évtizede él békében, s ennek megőrzése közös kötelessége Keletnek és Nyugatnak. A Szovjetunió tárgyalási készségéről kaphattak bizonyságot más nyugati politikusok is, a többi között az olasz és a spanyol diplomácia vezetői. Az amerikai érvelés a washingtoni tanácskozáson is ugyan­az lesz, mint eddig. Nevezetesen, hogy a Fehér Ház nem tesz mást, mint a NATO 1977-es határozatát hajtja végre, s az Egyesült Államok kész a tárgyalásokra, s valójában a Szov- jetúnió feszíti a húrt újabb intézkedéseivel. Azonban nincs az a retorikai fordulat, amellyel kiforgatható lenne a moszkvai álláspont lényege: a Szovjetunió kész a fegyverzet­korlátozási tárgyalások felújítására, ha helyreállítják a kö­zép-hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepí­tésének megkezdése előtti helyzetet. Magától értetődik az is, hogy ebben az esetben az NDK és Csehszlovákia kormányá­val történt egyeztetés alapján hozott szovjet válaszintézkedé­sek is hatályukat vesztik. Voltaképpen az amerikai vezetésnek nem kellene mást tenni, mint készséget nyilvánítania a kelet—nyugati kap­csolatromlás megállítására. Csak őszinte és érdemi legyen a tárgyalási szándék, olyan felelősségteljes, mint amilyen el­várható minden nukleáris nagyhatalomtól. A biztonság megszilárdítása a fegyverzetek alacsonyabb szintjén — ahogy a Szovjetunió hangsúlyozza —, a világ egyetemes érdeke. Annyi szovjet gesztus és békekezdeményezés után most a Fehér Házon a válaszadás sora. Az ókori rómaiak egy klasz- szikussá vált mondását idézhetjük csak: hic rhodus, hic salta — azaz itt van rhodus, most ugorj. GYŐRI SÁNDOR I Az állami gazdaságok KISZ-vezetői Dalmandon Az imperializmus reakciós körei — hangoztatta a töb­bi között Csernyenko beszé­dének külpolitikai részében — nem tudnak megbékélni a világ jelenlegi fejlődésé­nek alapvető irányzataival. Ráébrednek, hogy a történe­lem erői természetes mozgá­suk révén a szocializmus, a társadalmi igazság és a nem­zeti szabadság elvei általá­nos érvényesülése irányában hatnak. Ezért az erő pozíció­jából igyekeznek intézni a nemzetközi ügyeket és arra törekszenek, hogy meggátol­ják a történelem törvénysze­rű menetét. Innen a mére­teiket tekintve soha eddig nem látott fegyverkezési programok, amelyek révén a hadászati egyensúly meg­bontására törekednek. Az SZKP és a Szovjetunió megtett és a jövőben is meg­tesz mindent, hogy — füg­getlenül a társadalmi rend­szertől — az államközi kap­csolatokat a békés egymás mellett élés, a tőszomszéd­ság és az egyenjogúság jel­lemezze. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai szüntelenül kezdeményezé­seket tesznek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a bé­ke megszilárdítására. Mikor a népek biztonságá­ról van szó, a külpolitika és a diplomácia sokat tehet. De nem mindent. A nemzetközi küzdőtéren olyan politikai erőkkel is dolgunk van, ame­lyektől idegen a jóakarat, és nem hallgatnak az értelmes szóra. És itt pótolhatatlan szerepet tölt be védelmi erőnk visszarettentő képes­sége. Ma ez nemcsak a szov­jet nép építő munkájának, hanem az egész föld békéjé­nek a biztosítéka. MIT JELENT az eladóso­dás a jelenlegi nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a szocialista országoknak; mi­lyen mértékű az eladósodá­suk és milyen a hitelképes­ségük a tőkés országokkal szemben? — ezeknek a kér­déseknek a megválaszolásá­hoz nem elég egy-egy szám­adat, hogy mekkora az egyes szocialista országok adósság- állománya. A helyzet reális megítéléséhez számos gazda­sági és politikai összefüg­gést, valamint irányzatot is figyelembe kell venni. A rövid lejáratú — három hónaptól egy évig terjedő lejáratú — hitelek tömegét is beszámítva, hozzávetőle­ges becslések szerint, a KGST tagországainak együt­tes tőkés adósságállománya 1982-ben 80 milliárd dollárt tett ki. Ez azonban keveset mond a tényleges helyzetről — írja Nyikolaj Smeljov szovjet közgazdászprofesszor a Mezsdunarodnaja Zsizny q'mű szovjet folyóiratban megjelent cikkében. Ha ugyanis beszámítjuk a szo­cialista országok nyugati bankokban tartott aktíváit (betéteit, követeléseit), ak­kor a KGST-tagorszá- gok nettó adósságállomá­nya máris 65—66 milliárd dollárt tett csak ki a vizs­gált évben. Ezek után 1983- ban, Moszkvában, a kelet— nyugati gazdasági kapcsola­tokról tartott nemzetközi, konferencián megállapították azt is, hogy csupán a meg­előző két évben 7,5 milliárd A szovjet hadsereg — mu­tatott rá a továbbiakban Konsztantyin Csernyenko — a hazafiasság iskolája, egy­szersmind az az iskola, amely a gyakorlatban szocialista internacionalizmusra nevel. Soraiban ma megtalálható az ország összes nemzetisé­ge. Az itt születő katonaba­rátságok szálai sokakat ké­sőbb egész életükre össze­kötnek. Szeretnék szót ejteni had­seregünk internacionalizmu­sának másik területéről is — a Varsói Szerződés bará­ti országai hadseregeivel va­ló kapcsolatairól. Minden eszközzel óvni és fejleszteni kell ezeket a kapcsolatokat, ami az Önök fontos feladata. Önök — folytatta a szónok — a szovjet emberek azon nemzedékéhez tartoznak, amelynek az önálló dolgozó életbe lépve, előre nem lá­tott nehézségekkel kell szem­benéznie. Ami azonban teg­nap még fantáziának tűnt, azt önök megvalósítják. Azért kérem, ne áltassák magukat. Néhány területen a mostani szovjet fiatalságnak egysze­rűbb lesz az élete, másutt azonban bonyolultabb, mint nekünk, az idősebb nemze­déknek. Térjünk azonban át arrla a területre, ahová az élet útja már elvezetett, vagy múlhatatlanul elvezeti az önökkel egykorúak túlnyo­mó többségét. A termelésre, a gazdaságra gondolok. Népgazdaságunk olyan szintet ért el, amikor a leg­égetőbb szükségszerűséggé vált az intenzív termelésre való áttérés. Önök tudják, hogy a párt erélyesen támo­gat minden kezdeményezést, amely a termelés hatékony­dollárral csökkentek a szo­cialista országok tőkés ke­reskedelmi bankokkal szem­beni tartozásai. Ezt egyéb­ként az amerikai Chase Manhattan Bank szakembe­rei is megerősítették. Min­dent figyelembe véve a KGST tagországainak adós­ságai 57—59 milliárd dollár­ra csökkentek 1983 végére. KEVÉS EZ. vagy sok? A világ összes országának adós­ságtömege kereskedelmi ban­kokkal és kormányokkal szemben együttvéve becslé­sek szerint meghaladja a kétbillió dollárt, a kereske­delmi bankokkal szembeni nettó adósságok tömege mintegy 1,3 billió dollárt tesz ki. A KGST tagországai a világ ipari termelésének egyharmadát adják. A teljes világkereskedelem 9 száza­lékát bonyolítják le a szo­cialista országok, a szabadon átváltható pénznemekben lebonyolított világkereske­delemből pedig 4,5—5 szá­zalékkal részesednek. Még ha a KGST-n belüli keres­kedelmet figyelmen kívül hagyjuk is, a szocialista or­szágok adósságai kisebb há­nyadát teszik ki a világ adósságtömegének, mint ke­reskedelmük részaránya a konvertibilis világkereskede­lemben. Az arányok érzékeltetésé­re néhány példa: Brazília adósságtömegét 90 milliárd dollárra, Mexikóét 80 milli- árdra, Argentínáét 43 milli- árdra becsülik szakértők. Franciaország több mint 50 ságának emelésére, a mun­ka jobb megszervezésére és termelékenységének növelé­sére irányul. Jó dolog, hogy az egész Komszomol tevé­kenyen bekapcsolódott ebbe a nagy, alkotó munkába. A tudomány és a technika legújabb eredményeit hasz­nosítani a termelésben, meg­honosítani minden újat, nos, ez ma a feladat. E feladat a fiatalok számára valóban soha nem látott lehetőséget tár fel tehetségük, képessé­geik kibontakoztatására. De szembe kell néznünk nem kevés nehézséggel is, ma­gunkra kell vállalnunk a dologgal járó nagyobb fele­lősséget. Az SZKP KB főtitkára ez­után arra a kérdésre keres­te a választ, hogy a Kom- szomol-munkában milyen módszerekre, formákra kell összpontosítani a figyelmet. Először is — mutatott rá —, a Kómszomol-szervezetek gyakorta „bejáratott”, sablo­nos módszerkkel és eszkö­zökkel próbálják megoldani az új feladatokat. Egyeseket — Lenin szavai szerint — megbűvölnek a „hangzatos” jelszavak, nem fogják föl az új társadalmi-gazdasági és politikai helyzetet, nem szá­molnak a feltételek módosu­lásával, s megfeledkeznek arról, hogy taktikájukban a lehető legrugalmasabbnak kell lenniök. A munkaformák nem le­hetnek elavultak, becsonto- sodottak. Állandóan fejlesz­teni kell őket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fiatalok új iránti érdeklődé­sét sem. Az évente ismétlő­dő demonstrációk és szem­lék sokasága — még akkor is, ha időnként változik a „cégtábla” — elveszti vonz­erejét. Másodszor, ellentétek van­nak a munkaformák és a fiatalok megnövekedett anya­gi és szellemi igényei között. A Komszomol-szervezetek nem minden esetben tudnak válaszolni az ezzel kapcso­latban felvetődő kérdésekre, nem mindig tudják megszab­ni a helyes irányt. A Kom­szomol munkája még nem mindenhol veszi tekintetbe a fiatalok élettel kapcsolatos milliárd dollárral, Japán 48 milliárddal, az NSZK 38 milliárd dollárral tartozott a külföldnek tavaly. A tények tehát azt mutat­ják, hogy nincs szó „szocia­lista adósságválságról”. A szocialista országok nemzet­közi fizetési helyzete leg­alábbis nem rosszabb a fej­lett tőkés országokénál, jó­val kedvezőbb azonban, mint a fejlődő országoké. ENNEK ELLENÉRE a nyolcvanas évek elején a szocialista országok többsé­gének nehézségei támadtak a külföldi pénzügyi kötele­zettségek teljesítésében. Ez összefüggésben állt a tőkés világgazdasági válság hatá­saival, így az általános vi­lágpiaci konjunktúra pangá­sával, a világkereskedelem visszaesésével, a tőkés or­szágok protekcionista gazda­ságpolitikájával, a hitelfelté­telek szigorodásával. A szocialista országok ke­reskedelem- és gazdaságpo­litikai intézkedésekkel, így tőkés importjuk visszafogá­sával igyekeztek kivédeni a fizetési nehézségeket. Súlyo­sabb helyzet csak három ország — Románia, Lengyel- ország és Kuba esetében ala­kult ki, különböző okokból. Ezek az országok adósságaik átütemezésével törekednek rendezni tartozásaikat. Erre tőkés hitelezőik hajlandósá­got mutatnak. A nyugati pénzügyi körök a jelek szerint az utóbbi idő­ben reálisabban mélák föl a szocialista országok pénzügyi terveit. A Komszomol-bizott- ságok időnként mintegy kí­vülállókként szemlélik a fiatalokat valójában foglal­koztató, sürgető problémákat. Vajon nem ez az oka an­nak, hogy a fiatalok egy ré­sze nem eléggé tevékeny a Komszomolban? Végezetül a Komszomol- munka formainak megvá­lasztásánál természetesen számolni kell az életkor sa­játosságaival, a műveltségi szinttel, a fiatalok ilyen vagy olyan tevékenység iránti ér­deklődésével és hajlamával. Mindazonáltal a gyakorlat­ban ezt a szempontot sem tartják be mindig. Ügy gondolom, hogy a Komszomol-bizottságoknak bírálólag kellene elemezniük a meglévő munkaformákat, s amennyiben szükséges, felül kellene őket bírálni. Meg­győződésem, hoav az alkotó útkeresés, az újítás, a valós életből kiinduló bátor kísér­letezés ezentúl is a Komszo­mol sajátja marad. E munka lényege, hogy egyfelől fokozzuk a szerve­zettséget, a rendet, a fegyel­met a Komszomol soraiban, másfelől pedig fejlesszük a komszomolisták kezdemé­nyezőkészségét és aktivitá­sát. A leküzdendő fő aka­dály: a formalizmus túlten- gése, az agyonszervezés, a külsőségekre való hajlam több Komszomol-bizottság, sőt úttörőszervezet tevékeny­ségében. Mint emlékeznek, erről szó volt a párt XXVI. kongresszusán és a KB jú­niusi (1983) ülésén is. Természetesen nem arról van szó. hogv lemondjunk mindenféle tömeges kam­pányról. nagyszabású meg­mozdulásról. De ismerni kell a mértéket, tudni kell. hogy ezek megtartását nevelőmun­kával kell kiegészíteni. Konsztantyin Csernyenko végezetül az SZKP KB Po­litikai Bizottsága és a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége megbízásából a szovjet had­sereg és a haditengerészet Komszomol-szervezetének átnyújtotta a Vörös Zászló Érdemrendet. helyzetét, így fizetőképessé­gét, mint például két-három évvel ezelőtt. Ehhez egyebek között hozzájárult, hogy a KGST tagországai tavaly többletet értek el a tőkés országokkal folytatott kül­kereskedelmükben. Az 1973-ban New York­ban alapított Trilaterális Bi­zottság — nyugat-európai, japán és észak-amerikai po­litikusok és közgazdászok magánjellegű szakértői tes­tületé — tavaly úgy véleke­dett, hogy Bulgária, Cseh­szlovákia, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió fize­tési helyzete stabil, a nem­zetközi pénzügyi válságban ezen országok nem jelente­nek különleges problémát — emlékeztet Smeljov profesz- szor. A SZOCIALISTA orszá­goknak történő hitelezést ál­talában ellenző The Wall Street Journal című tekin­télyes amerikai üzleti lap is arra a megállapításra jutott tavaly, hogy a Szovjetunió nettó adósságai a Nyugattal szemben 1981. és 1983. kö­zött 10,5 milliárd dollárról jelentéktelen szintre, 4 mil­liárd dollárra csökkentek. Hozzátette: a nyugati bank­világ képviselőinek szemé­ben a Szovjetunió rendkívül megbízható adós. A Világ­bank és a Nemzetközi Valu­taalap szakértői napjaink­ban már ugyancsak reáli­sabb hangon szólnak a többi szocialista ország pénzügyi helyzetéről, hitelképességé­ről is. IVÁN ZOLTÁN A KISZ KB és a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát KISZ-bizottsága május 24— 26. között rendezte meg az állami gazdaságok KISZ- vezetőinek 2. országos ta­nácskozását a „Közgazdasági szemléletmód terjesztéséért” címmel. A tanácskozáson 58 állami gazdaság és mezőgaz­dasági kombinát KlSZ-veze- tője vett részt. A tanácsko­záson részt vett dr. Herpai Balázs, az ÁGK vezérigazga­tó-helyettese, Vas István, a Dalmandi MK vezérigazgató­ja, Rácz Ernő, a KISZ KB osztályvezető-helyettese, Egyed László, a megyei KISZ- bizottság titkára. A tanácskozáson Rácz Er­nő megnyitója után dr. Her­pai Balázs tartott előadást az PANORÁMA BUDAPEST Németh Károlynak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével párt­küldöttség utazott Szófiába, hogy részt vegyen a szocia­lista országok kommunista és munkáspártjai pártszer­vezési kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárai­nak értekezletén. • A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának vendé­géként május 23—28. között látogatást tett hazánkban a Mezőgazdasági Szövetkezetek Pánhellén Szövetsége (PASE- GES) küldöttsége. A delegá­ció, amelyet Vangelis Skou- las, a PASEGES elnöke ve­zetett, tárgyalásokat folyta­tott a TOT vezetőivel a két mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom együttműködésé­nek lehetőségeiről, és tanul­mányozta a magyar termelő­állami gazdaságok helyéről, szerepéről a mezőgazdaságon, a népgazdaságon belül, kite­kintve a nemzetközi kapcso­latainkra. Ezt követően Vas István tartott előadást a köz- gazdasági szemléletről. Elő­adásában foglalkozott a főbb ágazatok elemzésével, a fiata­loknak a termelésben betöl­tött szerepével, feladataival. Az előadások után a résztve­vők üzemlátogatáson vettek részt. Az üzemlátogatás után két filmet néztek meg a titkárok, majd Vas István válaszolt a feltett kérdések­re. Május 26-án az ifjúság társadalmi helyzetével fog­lalkoztak. szövetkezetek és érdekkép­viseleti szerveik munkáját. BALATONFÜRED A SZOT oktatási intézeté­ben hétfőn megkezdődött a VI. Országos Véradó Konfe­rencia. Ott volt és köszön­tötte a véradómozgalom kép­viselőit Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Részt vett a megnyitó ülésen Andrej Ki- szeljov, a Vöröskereszt Tár­saságok Ligájának főtitkár- helyettese is. PEKING Hétfőn délelőtt a pekingi Tienanmen téren Li Hszien- nien kínai államfő hivatalo­san üdvözölte Joao de Figuei- redót, az első Kínába láto­gató brazil államfőt. Figuei- redo tíz évvel a kínai—bra­zil diplomáciai kapcsolatok felvétele után négynapos hi­vatalos látogatáson tartózko­dik Kínában. Százfős kísére­tében sok bank- és keres­kedelmi szakember kapott helyet. A szocialista országok tőkés adósságai JOBBÁGY GYULA KISZ-titkár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents