Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-27 / 123. szám
1984. május 27. Képújság 3 Alapanyag gumiabroncs-futózáshoz Parkolás - Szekszárdon A személy- és teherautógumiabroncs-ellátás gondjain kíván csökkenteni a Dunaplast Műanyag- és Gumiipari Szövetkezet lőrinci telepe. A TISZKER-rel kooperálva, kilenc gumiabroncs-futózó üzemnek szállítanak — jó minőségű, malaysiai kaucsukból és a Szovjetunióból érkező koromból készült — alapanyagot. Az alapanyagból az elmúlt évben 1800 tonnát készítettek, az idén mintegy 2500 tonnát kívánnak szállítani a megrendelőikhöz. Erdei turizmus Felkészültek az erdőgazdaságok a turistaszezonra. Az idegenforgalmi centrumokban, elsősorban a Balaton mellett, a Dunakanyarban és a Bükkben felújították az erdei utakat; új esőbeállókkal, padokkal, autóparkolókkal növelték az erdei . „komfortot”. Az idén összesen 28 helyen telepítenek új erdőt, illetve fejlesztik a meglévőket, erre ösz- szesen 20 millió forintot áldoznak. Az erdei kirándulóhelyek megválasztásánál több szempontot is mérlegelnek a szakemberek. Elsőséget kapnak a forgalmasabb helyeken elterülő és a városok közelében húzódó erdők. Ezék jelentősége ugyanis mindinkább növekszik; a tapasztalat szerint ugyanis a közlekedés drágulása miatt a lakosság a nagyobb túrák helyett gyakrabban választja programként a közeli erdőkben a kirándulást. Hinnék megfelelően a többi között a soproni Lőverekben került sor nagyarányú munkálatokra az elmúlt hónapokban. A sétautak felújítva várják a kirándulókat, új tűzrakó- szalorunasütő helyeket is kialakítottak. A Körmend közelében lévő Himfán valóságos kirándulóparadicsomot varázsolt a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát. Az Őrség kapujában lévő nyolcszáz hektáros parkerdőben több éves munkával az idén készültek el a fák övezte tóhoz vezető sétautak. E helyet máris felfedezték nemcsak a körmendiek, hanem az osztrák turisták is. Hasonlóan vonzó pihenőhellyé vált Kaposvár közelében a Deseda-tó. Az innen néhány kilométerre lévő bükk-, gyertyán- és tölgyfák borította dombvidék is sétaerdővé „lépett elő” a szakemberek gondos munkája nyomán. Az árnyas fák gazdag gombalelőhelyet takarnak, s mind több természetet kedvelő turista fordul itt meg. A balaton- földvári parkerdő is jobban bekapcsolódhat ez évtől az idegenforgalomba. Űjból megnyitották a kirándulók előtt a felújítás miatt évekre elzárt kilátót és új esőbeállókkal, padokkal „bútorozták be” a fenyvest. A főváros környéki erdők sem csupán a természet tavaszi törvényét követve újultak meg, hanem elsősorban a Budavidéki Erdőgazdaság jóvoltából. Bővítették a Budakeszi Vadasparkot, újabb, kilátóhelyeket ácsoltak, hogy a látogatók megfigyelhessék az itt élő őzeket, szarvasokat, vaddisznókat. Fóliások Külföldről hazatérő honfitársaink nagy élménye, amit közülük valaki így fogalmazott meg találóan: — Otthon vagyunk fóliaországban! — De nem kell ezért olyan nagy Utat megtenni, hogy már kora tavasztól szemünkbe tűnjön az utakhoz közeli kertekben, parcellákon púposodé sok fóliasátor. A városi ember pedig leginkább úgy érzékeli a hatásukat, hogy a boltban, piacon — nem olcsón, de mégis elérhető áron — szinte egész télen át kapható a zöldpaprika, paradicsom, nem ritkán a friss karalábé, hagyma, retek. A hajdan csak üvegházakban nevelt, méregdrága primőrfélék csaknem megszokottá váltak azáltal, hogy viszonylag olcsóbb, házilag is könnyebben előállítható eszközökkel, a háztájiban is sikerült megvalósítani a szezonon túli termelést. Azt hiszem, hogy a fóliás kertészetnek az ellátásra, felvásárlásra, netán az exportra gyakorolt hatásáról még nem készült — nem is készülhetett — megbízható felmérés az országban. Ellenőrzési lehetőség híján a statisztika is gyakran egybemossa a termelőszövetkezeti tagság nagyüzemi és háztáji termelésének adatait. S ugyan ki tudná pontosan megbecsülni, milyen mennyiségű lehet a termelők saját és családi fogyasztása, a kis piacokon értékesített termék? Annyi azonban bizonyos, hogy a fóliás emberek nélkülözhetetlenek. A fóliás ember típusát nemrégiben az irodalmi hetilapunkban Lázár István mutatta be. Igaz, az általa említett fóliasátrat légbefúvásos olajkazán fűti. „Éjszaka öt foknál kapcsol be a hőérzékelő, nappal tizenötnél. Fogyasztásban óriási a különbség, ha süt a nap és szélcsendes az idő, vagy ha borús ég alatt süvölt a szél...” Leírja azt is, hogyan váltja egymást a hasznot hozó tulipán és a paradicsom, majd a saláta — egészen tavasztól őszig — aztán jön két hónap pihenőidő, ami kell a földnek és az embernek is. Messzire jut az ismert író-publicista a fóliától a más-más úton elérhető jövedelmekig, a vagyonoso- dásig, amely nem mindig a munkából származó jövedelemből származik. Nekem nincs szándékom ilyen messzire kanyarodni, szeretnék maradni a fóliánál, mert meggyőződésem, hogy ez is eléggé bonyodalmas dolog. Látom ezt barátaim, ismerőseim háza táján, akik nehezen boldogulnak ezzel a lehetőséggel. Nem elég ugyanis az ügyesen felállított fóliasátor — ez is egyre drágább —, de kell hozzá a termelési szakértelem, piaci tájékozottság, sokféle kapcsolat, és más egyéb. A kertészeti ismereteket még csak el lehet sajátítani könyvekből, szomszédoktól, a — divatos kifejezéssel élve — kertbarátoktól, hanem az értékesítés már nehezebb dió. A piac szeszélyes és változó. Így fuccsoltak be tavaly a termelők a retekkel, miután a termesztését eltanulták eddigi legmegbízhatóbb átvevőink: az NDK-ban és másutt. Azóta a mi termelőink részben átálltak, külkereskedőink pedig új piac után néztek. Sokan megtanulták más példákon is — például az idén a virágféléken —, hogy a piac hamar telítődik, s ha rosszul választották meg az időpontot, és ha sok az áru, az bizony könnyen a nyakukon marad. Panaszolják azt is a fóliások, hogy nincs olyan nem túl drága és praktikus fűtőberendezés, mint az említett automatikus hőszabályozó, így aztán az elmúlt télen-tavasszal drága volt a sátrak fűtése. Jobb híján marad a fóliának az az előnye, hogy pár héttel korábban mehet piacra a termés, mint a szabadon vetett és ültetett növényeknél, ami ugyan nem kis dolog, de nem is olyan jó üzlet, mint sokan gondolják. Vagyis a fóliásoknak ez a típusa ritkán gazdagszik meg, csak éppen némi kiegészítő jövedelemhez jut kenyérkereső hivatása mellett. Végső soron találkozik ez a népgazdaság érdekeivel. S azzal a helyzettel is, hogy némely területen csökken a kertészeti ágazatok területe, mivel nagyon munkaigénye ez a termék. Akad termelő- szövetkezet is, amely Igyekszik kellő segítségadással a háztájira terelni eddigi közös művelésű kertészetét, éppen a fenti okok miatt. Kérdés, hogy megéri-e majd hosszabb távon is az egyéni, sok tekintetben ma még alkalmi termelőknek. Nemcsak mi, a termelők is remélik, hogy igen. Ehhez várnak a népgazdaság irányítóitól, a, felvásárlóktól, a kereskedőktől, a termelést szabályozó szakemberektől szervezett és célirányos segítséget. F. TÓTH PÁL A késő őszi, tél elejei időszakban gondot okozott gépkocsival parkolni Szekszárdon, a városközpontban. Illetve úgy parkolni, hogy azért díjat ne kelljen fizetni. Nyilván a gondot mindez azoknak jelentette, akik naponta gépkocsival jártak a központban levő munkahelyeikre dolgozni .— mégpedig azért, mert munkakörükkel jár, hogy rendszeresen saját gékpocsi jukkái utazzanak vidékre. Van, ahol két, de van ahol négy forint a parkolási díj egy órára. S tegyék fel, hogy egy hónapban a dolgozónak úgy jön ki a „lépés”,' hogy tíz napot parkol akkor 160, illetve 320 forint csak a „várakozási” díja. A parkolási dolognak van másik oldala is. De erről szóljanak a megyeszékhely parkolóinak gazdái, azaz a Városgazdálkodási Vállalat illetékesei. (A vállalatot természetesen a városi tanács bízta meg e feladat ellátásával.) — Szekszárdon 198Q óta vannak úgynevezett fizető- parkolók — emlékeztet Orbán György, a vállalat igazgatója. — Akkor 54 ezer forint volt a nyereségünk — mondja, majd kéri Bonyár János gazdasági igazgatóhelyettest, hogy sorolja ő a további adatokat. — A következő év 30, az azutáni 15 ezer forint nyereséget jelentett vállalatunknak. Viszont 1983 első félévében már 23 ezer forint volt a ráfizetésünk. — Tehát ez indokolta, hogy az év szeptemberétől szerződésben adjuk ki a parkolókat — szögezi le az igazgató. — A fizetőparkolók „története” után elmondom, hogy mi indokolta azoknak a létrehozását, s mi indokolja azók fenntartását. Az a tény, hogy a legtöbb üzlet a központban van. Tehát a közérdek kívánja, hogy gyorsítsuk a kocsik mozgását a parkolókban, hogy mindenki közel tudjon leparkolni ahhoz a bolthoz, ahol vásárol. — Az viszont nem közérdek, legalábbis közel sem annyira, mint az előbb elmondottak, hogy a központban dolgozók munkahelyük közvetlen közelében „tárolják” napközben járműveiket — mondja Balog János, műszaki igazgatóhelyettes. — Gondoljunk csak a legszorosabban vett városközpontra. — Fizetőparkolóink vannak a Garay téren, a piactéren és az Arany János utca elején. Viszont a környéken még számtalan parkolási lehető, ség van. — No és a Korzó Áruház mögötti terület is fizető volt néhány hónapja. — De már nem az, s nincs is olyan tervünk, hogy a közeljövőben bérbe adjuk fizetőparkolónak — válaszol Orbán György. — Próbálkoztunk a megyei tanács mögötti részen is fizetőparkolóval — folytatja Balog János. — De megszüntettük, mert ott parkolási igény egyszerűen nem volt. Tehát a központban dolgozók oda is állíthatják gépkocsijaikat, de a Domus Áruház elé, sőt az Arany János utca további szakaszára is. Gyakran járok a Garay téren, így rendre módom van látni, hogy az ottani parkolóval milyen gondok vannak. A szálloda előtti részen és a szemben levő üzletek előtt alakítottak ki fizető- parkolót. Mindkettőre egy őr ügyel. Viszont a nagyobb forgalom a szálloda előtt van, a parkolóőr általában ott tartózkodik. Amennyiben a szemben levő oldalra érkezik gépkocsi, az őrnek át kell mennie a túloldalra, hogy beszedje a pénzt. Ha a forgalomirányító lámpa zöldre váltását megvárja, hiába a „Fizető parkoló” jelzés, a gépkocsivezetők elsze- lelnék. így a parkolóőr általában a meglehetősen nagy forgalmú úttesten siet át a díjért a parkoló másik részébe. A balesetveszély jókora, de elképzelhető, hogy az őrt a szabálytalan közlekedésért meg is büntetik. S ha' már megemlítettük a közlekedési morált, a gépkocsivezetők tudatos kibúvását a fizetési kötelezettség alól, szóljunk még arról is, hogy vajon tudunk-e úgy parkolni, hogy egymást ne zavarjuk, ne akadályozzuk a közlekedésben. Sajnos e téren is vannak gondok bőven! Ugyanis gyakran beszorítják egymást gépkocsijaikkal az „úrvezetők”, igen gyakran úgy állnak be egymás mellé, hogy nem törődnek a felfestéssel, vagy azzal, hogy a többi kocsi hogyan tud kievickélni a mi autónktól, amivel „rájuk álltunk”. A Skála előtti áldatlan állapotokról is szólni illik a parkolók kapcsán, de a közlekedési morált illetően is megérdemelne(nénk) néhány, csöppet sem elismerő szót. De maradjunk a téma első részénői, amelyről Rápolti Árpádot, a városi tanács elnökhelyettesét kérdeztük: — A Séd patak helyén a Marx Károly utca rövidesen, reméljük, hogy június végére megépül. Tény hogy a Skála parkolója kicsi, s az utca elkészültével az elején levő parkoló megszűnik. Viszont feljebb további parkolókat lehetne építeni. A tanács a területet — mely a régi járda elbontásával felszabadul — odaadná az áruháznak. A gond az, hogy parkoló, vagy más ügyben, ahol partnert próbálunk keresni, ott vagy a hozzáállás, vagy a pénzügyi helyzet hagy kívánnivalót maga után. — Kérem, hogy szóljon a további tervekről. — Kezdem a Garay térrel, melyből sétálóutca lesz, tehát megszűnik a parkoló is. A Zalka Máté utcában végig bontunk le épületeket, így megszélesedik az út. Ott építünk majd parkolót, s a kdrándulóbuszokat is oda terelik. Tervünk még a Bankszékház északi oldalán is parkoló létesítése. Pontosan a fűtőmű és a Széchenyi utca közötti területen. Ugyanis azon a részen több üzlet is épül. De terveinknél igyekszünk mindig szem előtt tartani, hogy területet csak az esztétikai szempontok figyelembevételével sza. badítsunk fel. — vhm—ka — A Skála előtti áldatlan állapotok Ráfizetéses lett a fizetőparkoló Ingajáratban a Garay téri parkolóőr
