Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1984. május 26. Képújság 3 A szakszervezetek munkája Dombóváron A múlt ®v -októberében ---------------- határozatot hozott a Központi Bizottság a szakszervezeti munka fejlesztéséről és ezzel kapcsolatban a párt féladatairól. Azóta már megtárgyalta a megyei pártbizottság a határozatot, a végrehajtás tennivalóit, ezt követték, illetve követik a városi, üzemi, nagyközségi pártbizottságok, majd az alapszervezetek. A dombóvári városi párt-végrehajtó bizottság csütörtöki ülésén foglalkozott a szak- szervezeti munkával. — . Eredményesen látják el fedadataikat a területen a szakszervezetek. Erősödött tömegbefolyásuk, fejlődött belső életük, szélesedett ak- tívahálózatuk, bővült a bizalmiak feladat- és jogköre — állapítja meg a beszámoló és ez tükröződött a vitában is. — A szakszervezetek szervezettségüknél, tömegbefolyásuknál fogva képesek a párt politikájának tudatosítására, mozgósítanak. a pártós szakszervezeti szervek határozatainak végrehajtására. A dolgozók 97 százaléka szakszervezeti tag. A szak- szervezetek jól segítik a párt tömegkapcsolatainak erősítését, a dolgozók alkotó tevékenységének kibontakoztatását, növekvő színvonalon vesznek részt a gazdaságpolitikai feladatok megoldásában, fejlődött agitációs tevékenységük. Az eredmények ellenére azonban nem mindenütt és nem minden esetben voltak képesek alkalmazkodni a gazdaság változó helyzete, és feladatai adta új követelményekhez. E téren' kell javítani a munkát. A mozgalmi feladatokat jobban hozzáigazítani ama körülményekhez, hogy a vállalatok önállóan, helyileg döntenek a gazdálkodás, a termelés fő kérdéseiről, ebben pedig nemcsak a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom segítésével kell közreműködniük a szakszervezeti szerveknek, hanem a döntések kialakításában is. Megnehezíti ezt, hogy a városban és környékén szinte alig van önálló gazdasági egység, az üzemek fővárosi vagy más, megyén kívüli vállalatok gyáregységei, telephelyei, egyikük-má- sikuk meglehetősen kevés önállósággal. A szakszervezeti aktivisták tudatában vannak annak, hogy a gazdasági feladatok jó elvégzése adja az alapot az érdekvédelemhez, a jogok gyakorlásához, ezért az ilyen irányú nevelő munkájuk segíti az érdekvédelmi feladatok ellátását is. Sok esetben azonban ez bonyolult áttételéken keresztül érvényesülhet, ezek megmagyarázása a szakszervezeti oktatásban, agitációs munkában fontos feladat. A városi pártbizottság, illetve a végrehajtó bizottság rendszeresen foglalkozik a szakszervezeti szervek munkájával, ad javaslatot, illetve kér tájékoztatót egy-egy részterületről, kapcsolatot tart a szakmai megyei bizottságokkal. A városi szakmaközi bizottság tevékenysége évek óta formális, kádergondjainak megoldására adott a pártbizottság segítséget. A pártirányításban meghatározó szerepük van a munkahelyi pártszervezeteknek. Évente egy-egy alkalommal beszámoltatják a szakszervezeti vezetést munkájáról, ám kevésbé élnék egy-egy, a párt, illetve szakszervezeti vezető szerv által hozott határozat értékelésének, ellenőrzésének lehetőségével. Ma már nem fordul elő, hogy megsértenék a szakszervezet önállóságát. Éves beszámoló taggyűléseiken rendszeresen értékelik a helyi szakszervezeti szervek tevékenységét és azt, hogy hogyan teljesítik az ott dolgozó kommunisták pármegbízatásukat, (a bizalmi testületekben 15—40, az szb-ben 40 százalék körüli az arányuk). Rendszeres napi munkakapcsolat alakult ki a munkahelyek többségénél a párt- és a szakszervezeti szervek tisztségviselői között, tájéokztatják egymást a soron lévő feladatokról, kisebb- nagyobb rendszerességgel részt vesznek egymás testületi ülésein. Az ott szerzett tapasztalatok felhasználása azonban sok esetben nem történik meg, ezen változtatni szükséges. Fontos tennivalói vannak ------------- a szakszervezeteknek az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztésében. Rendszeresen foglalkoznak a szakszervezetek a dolgozók javaslataival, észrevételeivel, de még ma is sok helyütt akadályozza ezt a közömbösség a tagság részéről, az a szemlélet, hogy „miért szóljak, amikor úgyis a vezetők döntenek”. Vannak olyanok is, akik nem akarják megérteni a jogbk és kötelességek egységét. Mindez aláhúzza egyrészt a szakszervezetek nevelő munkája fokozásának szükségességét, másrészt azt, hogy tettekkel, az észrevételekkel, javaslatokkal való érdemi foglalkozással és megválaszolásával, konkrét intézkedésekkel kapjanak cáfolatot az emberek a közömbösséget „igazoló” véleményükre. A főbizalmiak, bizalmiak többsége alkalmas e fontos tisztségek betöltésére, rendszeres, sokrétű a kapcsolatuk a tagsággal, tájékoztatják őket a munkahely helyzetéről, feladatairól, részt vesznek azok kialakításában. Kisebb részüknél a' jogkörök kellő ismeretének hiánya, a kevés gyakorlati tapasztalat bátortalanságot és bizonytalanságot eredményez. Munkájukhoz nagyobb bátorításra van szükség a párt- és szakszervezeti 'szervek részéről. Nem tudja még minden bizalmi kellően tudatosítani a napi és a hosszú távú érdekek összefüggéseit. Többet kell tenni annak érdekében, hogy minden dolgozó megértse: alapvetően érdekelt a termelés minőségi és meny- nyiségi céljainak teljesítésében, a hatékonyság fokozásában és felelős is érte. Az aktivistáknak, bizalmiaknak magyarázni ok kell az egyen- lősdi káros voltát, tudatosítani nap mint nap, hogy ki miért érdemel többet vagy kevesebbet végzett munkájáért, járjanak elöl jó példával a munkában, aktivitásban, a helyes emberi kapcsolatok kialakításában. Az Utóbbi években elő- ■ térbe került és' tartalmasabbá vált a szakszervezetek munkájában a gazdaságpolitikai kérdésekkel való foglalkozás. Fokozódott — ám nem eléggé — a tervezés demokratizmusa. Elsősorban a szociális tervek készítésében aktívak a dolgozók. Sok gyáregységben a tervezésben való részvétel a helyi szakszervezeti szervek részéről formális. Kettős okból: néhol nem megfelelő a gyáregység dolgozóinak képviseleti aránya a vállalat szakszervezeti bizottságában. A másik ok az átfogó .ismeretek hiánya a vállalat helyzetéről, a távlati elképzelésekről. Így a helyi szakszervezeti testület és tagság a legtöbb esetben csak tudomásul veszi a vállalati központban meghatározott gyáregységi feladatokat, részt vesz azok végrehajtásában. A munkahelyi demokrácia fejlesztéséhez alapvető követelmény — és jól felfogott vállalati érdek is — változtatni ezen a helyzeten. Eredményesen foglalkoznak a szakszervezetek a szocialista munkaversennyel, ám az utóbbi időben több helyről jelezték, hogy a szocialista brigádmozgalomban sók a formális elem és a vállalások nem követik minden esetben a gazdálkodás változásait. A munkaversenyt, az újítómozgalmat is akadályozza az anyagi és erkölcsi elismerés behatárolt- sága. A szakszervezeti oktatásban évről évre részt vesz a tisztségviselők és a tagság tekintélyes hányada. A tanfolyamokon javítani szükséges a nevelő tevékenységet, előbbre kell lépni időszerűségben és módszerben is. Olyan politikai légkört kialakítani, amely jobb feltételeket biztosít a gazdasági és politikai célok megvalósítására. A párt-alapszervezetek képesek a szakszervezetek párirányításából rájuk háruló feladatok ellátására. A szakszervezeti munkában a pártmegbízatással dolgozó párttagok felkészültsége megfelelő, önzetlen közéleti tevékenységükkel a szakszervezeti tagság bizalmát élvezik. Arra van szükség, hogy segítsék a megújulást a szak- szervezeti munkában. J. J. Volt egyszer egy... szakérettségi! Több mint harminc évvel ezelőtt a magyar pedagógiai intézményrendszernek szerves része volt a szak- érettségi. Egy, 1948. szeptember 17- én kiadott rendelet hívta életre a szakérettségis tanfolyamokat. A gyors és lelkes szakszervezeti toborzás eredményeként október közepén már megkezdődhetett a tanítás Budapesten, utóbb pedig sokfelé az országban. Az alapvető cél az volt, hogy a tehetséges munkás- és paraszt származású fiatalok számára a középiskolai tananyag gyorsított ütemű elsajátítását, az érettségi bizonyítvány megszerzését, majd a felsőfokú továbbtanulás lehetőségét biztosítsák. A népi demokrácia történelmi- társadalmi igazságtevéssel teremtette meg a tanulás lehetőségét azoknak a tehetséges fiataloknak, akik önhibájukon kívül társadalmi hátrány (családi megélhetési gondok és a háború zavaros évei) miatt nem tanulhattak a maguk idejében. A szakérettségis tanfolyamok feladata a szakirányú képzés volt, műegyetemi, bölcsészeti, orvosi, közgazdasági, agrár stb. szakokat szerveztek. A jövendő felsőfokú tanulmányokhoz szükséges tantárgyakat kiemelten tanították a többi, az általános műveltséghez tartozó tárgyakhoz képest. Hogy létezett, még ha csak átmeneti iskolatípusként is, a szakérettségi, azt többek között a ma is közöttünk élő volt szakérettségisek csoportja tanúsítja: mintegy 17 ezer fiatalt iskoláztak be a hét év alatt, őket kellene újra összehozni, segítségükkel összegyűjteni, feldolgozni a szakérettségi történetét. A Népszava szerkesztőségének segítségével megkezdődött az anyaggyűjtés. A szerkesztők egy könyv kiadását tervezik, amely a tudományos elemzésen és a tanulságok levonásán kívül emléket állíthatna a küzdelmesen nehéz évek egyéni győzteseinek, megörökíthetné a lassanként feledésbe merülő tényeket' bemutatná a szakérettségisek szürke hátköznapjati. Naplóval, fényképpel és minden egyéb dokumentummal, személyes önvallomásokkal illusztrálni a tanfolyamok életét, képet adna a hazánkban végbemenő kulturális forradalomnak a szakérettségis kollégiumokban zajló színteréről. A Népszava szerkesztőségének kulturális rovata gyűjti á beérkező anyagokat és jelentkezéseket. Kérnek minden volt szakérettségist, tanárt, diákot, és mindenkit, aki kapcsolatba került ezzel az iskolatípussal, hogy a lehetőségeihez képest segítse az anyaggyűjtést. Diószegi-Csipetits György HÉTRŐL HÉTRE HÍRRE Az első zsákmány méretezése a decsi horgásztónál szólva a munkán alapszik. A mezőgazdaságról ugyan viszonylag keveset olvashattunk, de ha valaki a meteorológiai intézet ugyanezen a tájon található jelentéseinek is figyelmet szentelt (és ki nem szentelt figyelmet, hiszen régi tapasztalat, hogy hazánkban a legtöbb gazdaember, az.ag- rár kültúrák valamelyikéhez értő vagy érteni vélő, aszfalton és panelházakban lelhető), akkor közvetve annál többet. Végtére is megjött a májusi eső, ami lényegesen többet ér a tulajdonképpen holt tőkét jelentő aranynál. Jöhetett volna ugyan kissé melegebben is, olykor-máskor áztathatott volna, ahelyett, hogy ömlött: — de az ember ne legyen maximalista. Olvashattunk viszont hegesztőöktatók ankétjáról. növényvédelmi bemutatóról, pályakezdő szakemberek patronálásáról, ipari szövetkezetek szakembereinek tanácskozásáról, homokbányából lett hektárnyi halastó avatásáról, a nem éppen iparáról híres Regöly jól megindult varrodájáról és vitathatatlan termelési össze- függésű tüzelőanyag-megtakarításról is. Nem beszélve a Német Szövetségi Köztársaságba irányuló nyugágy-exportunkról, amiről a spekuláló hajlandóságú tóll- forgatónak több dolog is eszébe jut. Az, hogy a lakókocsijába berakodó NSZK-állampolgár aligha sejti: — kommunista fekvőhelyen piheni majd ki fáradalmait jól megérdemelt szabadsága alatt. Nyugvóhelye a neki semmit, nekünk nagyon sokat monaó Tolna községből, onnan is a Gemenc Ipari Szövetkezetből származik. Ahol az ilyentén exportot egy év leforgása alatt pontosan megötszörözték. Ezt a szorzószámot a hírben természetesen nem írtuk le, mögötte van, mint annyi más. Művelődés Ha az embernek nincs anyagi háttere hozzá, ami ugyebár a termelésből (értsd: munkából) következik, akkor nem sok kedvet érez a művelődéshez. Híreink között nem is egy bizonyítéka van a művelődés iránti igénynek. A BHG-ba például Czeizel Endre doktort, az ismert genetikust hívták meg előadásra, aki könyvei, cikkei és a televízió jóvoltából egyike a legismertebb tudósoknak. Hadd ossza meg az újságíró privát bosszúságát az olvasóval, hiszen végtére is itt most egy teljesen személyes (bár egyoldalú) csevegés folyik. Ha erről nem maga is utólag, a saját lapjából szerez tudomást, akkor minden bizonnyal bekéredzkedett volna a BHG portáján, mert doktor Czeizel nem tartozik az unalmas személyiségek közé. A művelődés iránti igényünket tükrözi a múzeumi világnap sikere is. Amiből nem egy volt, hanem három, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel (ez a kifejezés valamikor egyszerű reklámfogás volt, most a rideg tényeket tükrözi) meg kellett hosszabbítani. A fényképünkön is látható dioráma meglepő érdeklődést keltett, egy hírkép pedig arról tanúskodott, hogy a restaurátorók munkájára rengetegen kíváncsiak. Remélhetőleg nemcsak a Szép- művészeti Múzeumunkban elkövetett kép- lopás jóvoltából, amivel ugyebár ismét sikerült elérnünk a világszínvonalat... Ami a szarvasokat illeti, gyanítom, hogy elsősorban a városi gyerekeket vonzhatták, akik legfeljebb csak állatkertben találkozhatnak ilyenekkel, mert a szüleik restek nagyobb túrákat tenni velük mondjuk a Sötétvölgy táján. Állatkert pedig Szekszár- don ismeretes módon nincs. Művelődési, pontosabban művészeti vonatkozású volt az a hírképünk is, mely a szekszárdi saskeselyű röptéről számolt be. Madárkánk a velencei biennáléra repült, ami kétségtelenül szép pálya. Érdemeit kellő módon méltattuk is. A vadmadár „röptére” váró fotóriportert az se kevéssé szórakoztatta, hogy még soha olyan buzgó, több órás tisztogatást nem látott Prométheuszunk tavánál, mint a saskeselyű szállítása előtt. Ez azonban már nem került be az újságba, mint ahogyan bizonyára sok más hír sem, mely a régi módon terjed. Szájról szájra. Amit persze olykor pleytkának is lehet nevezni... O. I. Száguldó szépségek Spreewald szépségeire figyelmet felkeltő: — igaz már nem hírünkre, hanem híradásunkra. Sőt, arra is, hogy a szekszárdi strand vízellátását újabb bővizű kút szolgálja már. A helyben lakó ugyanis ritkán gondöl a megyeszékhely idegenforgalmi vonzóerejére. Ami alatt nemcsak az IBUSZ szervezésében idelátogató szép számú csoport értendő, hanem az a hazánkfia is, akinek például öcsényből támad kedve bejönni Szekszárdra, úszni egyet. Ne tessék mosolyogni, akad ilyen, épp a minap beszélgettem a buszon kettővel is. # A nyár előtti pihenésnek, szórakozásnak persze sokféle fajtája van. Rengeteg nézőt vonzott a négyes fogatok — ne mondjuk azt, hogy kocsisainak, azt se, hogy hajtóinak, hanem — művészeinek versenye. Amiről írásban is képben egyaránt többször hírt adtunk az elmúlt héten. (Folytassuk a kedves olvasó bevezetőben elkezdett „szakmád” felvilágosítását. Egyetlen fénykép öngabában is lehet hírértékű.) Nyár előtt Például a nyáreleji készülődés, amire a megélénkülő idegenforgalom is utal. Nem a nálunk megforduló idegenekre, hanem a mi utazgatásainkra gondolva. Az MMG- ből útra kelt csoportra, az NDK-beli Szelíd vadak Előbb-utóbb minden szakmának kialakul a maga „tolvajnyelve”, melyet csak a kebelbéliek értenek. Az újságírás se kivétel, noha a „hír” szó, melyet ennek a hétről — hétre mindig ugyanazon a helyen ismétlődő címünkben talál az olvasó, minálunk is azt jelenti, amire gondol: — az újdonságot, valamint, amiről más még nem hallott. Nekem az a hír, amit hírül hoztak, amiről eleddig még nem tájékoztatott senki. Azt, hogy mi az „igazi” hírt még „mínuszos” jelzővel is illetjük egymás közt, az tulajdonképen csak ránk tartozik, és most azért hozom szóba, mert az elmúlt hétre vonatkozó mondandóimat szigorúan (majdnem szigorúan) azokra az apróságokra építettem fel, melyeket utolsó Oldalainkon lehetett megtalálni a mindenkori névnap alatti két hasábon. Ezeket valamikor egy mínuszjel vezette be, azóta csak elvétve, hanem minden más, csillag, X és egyebek, de azért a „mínuszos” hír szakmai berkekben megmaradt, mint örök életű elnevezés. Ne tessék azt hinni, hogy a mínusz negatívumot jelent! Termelés A hét nagyon sok ilyen híréből például, ha valaki visszalapoz azokra, feketén-fe- héren kiderül az ismert igazság, hogy minden a termelésen, még egyszerűbben
