Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
1984. május 5. ^PÜJSÄG 3 Dunaföldváriak Dunaújvárosban II. Segédmunkásból gyárrészlegvezető „A Minisztertanács az 1949. december 28-án megtartott ülésén elhatározta Dunapentele község határában koksz-, nyersvas-, acél- és hengerelt áruk gyártásával foglalkozó vállalat létesítését. A vállalat cége: Dunai Vasművek N. V. lesz. (Részlet a nehézipari miniszter alapító okiratából.) Az embereknek a jó oldalát kell mutatni Hajnal Mihály lakatos zsörtölődik: a jó munka, a tisztességes élet, az erkölcsi megbecsülés értéke mintha megcsappant volna. — Pedig az embernek a jó oldalát kell mutatnia — mondja — a rosszat kevésbé. Ezzel nem azft akarom mondani, hogy csupán föld, reszálllt angyalok legyünk,. A Dunai Vasműben is az élet nagy kérdései közé tartozik manapság: merre tovább? Ä nagyiparban dolgozó munkások mintha többet vállalnának azért, hogy a népgazdaság »egyensúlya megmaradjon. Ez nem is lenne baj. Csak iaZt fuscsállja és nehezményezi az itt dolgozók Zöme: egyes kisebb üzemekben, melléküzemágakban kevésbe hatékonyabb munkával több jövedelemre lehet szert tenni. És itt n«m az egyéni, hanem a vállalati jövedelmet értik. Habár arra is van példa, mint az egyik beszélgető- társam mondta: „Egy biztos, a nagyüzemekre az országnak szüksége lesz mindenkor, a kisebb üzemek — erről hallani is lehet — esetleg tönkre is mehetnek. Tehát akkor a Dunai Vasműiben a munka semb er bi Zton s á g b a n érezheti magát, még akkor is ha a jövedelme kevesebb.” — Mennyi a jövedelme Hajnal Mihálynak? — ötezer forint körül van. Harmincegy évi folyamatos munkaviszony után. — Hány műszakban dolgozik? — Állandó délelőttös va. gyök. ritkán, miikor a munka úgy kívánja, megyek váltóba. — Elégedett? — Az vagyok. A nagyüzembe látogatónak — főleg akkor, ha középüzemeket ismer — az a kény- szerképzete, hogy az ember elveszik az ezrek között. Erre Hajnal Mihály azt válaszolja: — Erről szó sincs. Van egy kis brigádom — nyolcán vagyunk — és nagyon jó kis közösség a miénk. Sokszor elmegyünk családi kirándulásra, halászlére, nyaralni. Ebijen a brigádban dolgozik az az öt ember is, akivel én 31 éve együtt dolgozom. — Az előbb az anyagiakra panaszkodott. — Az a baj, 'hogy nagyon jó viszonyban vagyunk, de fizetésemeléseknél nálunk is feszültebb a helyzet, mint kellene. Ezt az anyagiassággal hozom összefüggésbe. — Mi az, ami önnek a legnagyobb bánata? — tudom, hogy fura a kérdés, de beszélgetőpartnerem válaszol rá. — Az emebereknek nem mindig a pénz hiányzik: az elismerő szó, egy kézfogás, egy dicséret. Vezetőink mintha erről egyre jobban megfeledkeznének. — Ekkor Hajnal Mihály megkérdezi feszengve a széken: — Végeztünk, kérem? Miit mondjak erre. Ha menni akar? Vagy nem lenne már mondanivalónk egymásnak? Dehogynem. Csak kellemetlen dolgokról senki sem szeret beszélni. — Visszaköltözik Duna- földvárra? — próbálom másfelé kanyarífiani a szót. Pelsőczi András — Erősen hajlok rá. — mondja Hajnal Mihály. Feláll, kezet fogurik, jó egészséget kívánunk egymásnak. A generációváltás Könnyű a helyzetem. A dunaföldváriak kézről-kézre adnak. Ügy tűnik, Dunaújvárosban mindenki dunaföld. vári vagy az volt, vagy még ma is az. vagy potenciálisan számításba veszik mint oda- kölitözőt. Szabó János a gépkarbantartó gyárrészleg vezetője, a fiatal mérnökgeneráció képviselője 12 éve jár Dunaföld. várról. Határozottan kijelenti és a továbbiakban szót sem akar ejteni róla: — Én maradok dunaföld- vári minden körülmények között. Pedig Szabó Jánosnak a vasmű biztosan adna lakást, vagy segítene megoldani lakásügyét. A fiatal mérnökigeneráció most éli meg a generációváltás nem is olyan egyszerű tényét. Szabó János közéjük tartozik. Erről a későbbiekben Pelsőczi András, a műszer- és automata gyárrészleg vezetője vall részletesebben. Pelsőczi András neve nem ismeretlen a megyében, főleg a kézrlabdás berkekben. A vasműben segédmunkásiként kezdte, később mű. szerész tanuló lett — most is együtt dolgozik mesterével. Aztán következett a honvéd, ség, végül a főiskola nappali itagozota. Tizenöt éve kapta meg a diplomát és most annak a gyárrészlegnek a vezetője, ahol segédmunkás és tanuló volt. — Szép karriert futott be. — A vasműben ez nem ritkaság. — A dunaföldváriak közül kinek van a legmagasabb beosztása? — Pozsgai Sándornak, aki gyáregységi főkönyvelő. (Közbevetőleg: az ember nehezen igazodik ki itt a gyáregység, a gyárrészleg kifejezések között. így nem tud Viszonyítani, de megmagyarázzák: gyárrészlegben 300 ember dolgozik, gyáregységben pedig 1000.) — Ügy tűnik, — dunaföldváriak mondják — hogy itt mindenki löld vári. mintha 20 ezren lennének a tízezres Vasműben ? — Pontosan 206 ember jár még ma is be Dunaföldvár- ról, Tolna megyei pedig 255 dolgozó. Ebből kitűnik, hogy a többség a mi községünkből jött. Azt megmondani, hogy hányán települtek ide harminc év alatt, nem tudnám, de az biztos, hogy Dunaújváros bármelyik lakótelepére megy az ember, ott biztosan földváriba ütközik. így azt hisszük, hogy Dunaújváros a földváriak városa. — Van valamilyen kapcsolat maguk között, hogy így számon tartják egymást? — Egy sehol sem aláírt egyezség összetartás van közöttünk. ha erre kíváncsi. Természetesen iaz ember kíváncsi a generációváltásra is. Hogyan, miképp megy egy nagyüzemben ? — Semmi különlegesség nincs ebben. Tudatosan választják az új vezetőgárdát. A vezetőképzőben ez a garnitúra, akik most lették gyár. részleg,- vagy gyáregységvezetők, együtt végeztek. Mi kerültünk sorra, ennyi az egész. Pelsőczi Andrásnak is felteszem a kérdést: Nagyüzemben nem veszik el az ember? Ingatja a fejét. Szó sem lehet róla. Sőt az egyes egységek még összeforrottabbak. De a más gyárrészlegek kö. zötft is jó kapcsolatot kell tartani: „mert egymásra vagyunk utalva”. Aztán azt mondja, hogy Dunaújvárosiban — persze itt is van kivétel — nem lehet kiskirály egy vezető. Túlságosan szem előtt van. sok szem előtt. Természetesen továbbra is a dunaföldvárti dunaújváro. sialkat keressük. Erre föl azt mondja Pelsőczi András. — aki egy cseppet sem röstelli: lokálpatrióta — hogy keressük fel Prdncz Sándort, aki dunaújvárosiból lett duna. földvári. És jegyezzük meg: egyre többen gondolkodnak a Visszatelepülésen... (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Acél és acél mindenütt HÉTRŐL Mostanában annyit beszélünk az időjárásról, mintha a jobbféle angolok, dehát amikor májusban, minden szépség és jóság hónapjában didereg az ember, és lassan hatodik hónapja fűteni kénytelen, csak méltatlankodni lehet. A fagyosszentek kicsit még odébb vannak, úgy látszik fagyoskodunk addig még eleget. A szorgalmas kertbarátok, a család egész évi konyhájára gondoló, előrelátó háziasszonyok kertjében kikelt, és elfagyott a bab, megsárgult, elfeküdt, tönkrement a paradicsom- és paprikapalánta. És ezen már az sem változtat, hogy tegnap hét ágra sütött a nap. Elismerés a legjobbaknak Most, a munka ünnepén kapták meg a Kiváló Vállalat címet, a miniszteri elismerő oklevelet, az Élüzem címet és a vándorzászlót azok a vállalatok, üzemek, amelyek a legjobbak voltak. Igazán nagyon szép és felemelő egy- egy ilyen ünnepség, hisz nagyon jól tudjuk, hogy az anyagi elismerés mellett az erkölcsi elismerés is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jó kedvvel, jó hangulatban, kellemes közérzettel dolgozzon az ember, hisz nagyon sokszor bebizonyították a tudósok, szociológusok, s bebizonyította maga a gyakorlat, hogy jó az úgynevezett munkahelyi közérzet, ahol a főnöke nem felettese, ura és parancsolója, hanem partnere a beosztottainak, ott nemcsak a teljesítmény nagyobb, hanem a végzett munka minőségével sincs baj. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára most a május elsején adott nyilatkozatában mondta a következőket: „Ami a hazai munkát illeti: aki a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mi az alkotó, a szocialista építőmunkához az eddiginél még jobb kibontakozási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a munkaerőt, szellemi tartalékainkat maximálisan mozgósítsuk, az alkotó munkának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet és jobban kereshessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne élvezhesse. Érvényesüljön a társadalmi igazságosság a teherviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfelelő támogatásban részesüljön.” Kisközségben élni... ... egyesek szerint hátrány, mások meg úgy vélik, előny. Tény és való, hogy egy grábóci szép hangú, jó zenei érzékű, vagy jó mozgású gyereknek kevés az esélye, hogy a Rádió gyermekkórusába vagy a balettintézetbe bekerüljön egészen picike korában. Viszont olyan élményben van része minden áldott nap a környező gyönyörű vidéken, erdőben és réten, ami a HÉTRE HÍRRE Társadalmi munkában épül az út Tolnán fővárosban — esetleg — vasárnapi program, idegölő zsúfolt buszon, villamoson. Hogy hol jobb, ezt mindenkinek eldönteni a maga dolga és ízlése. Azok, akik kisközségben élnek, sokmindent elkészítenek a maguk számára, a maguk javára. A héten például, tegnapi közlésünkkel ellentétben nem Mözsön, hanem Tolnán építették az utat az ott lakók, két napon át. Személykocsinak, tüzelőt szállító autónak, s főleg a mentőnek nem kell ezentúl a sárban evickélnie, mire eljut oda, ahova mennie kell. Amióta megdrágult a közlekedés, nagyon meggondolják az emberek, hogy mi Várják a fürdő vendégeket Gunarason az. ami annyira halaszthatatlanul fontos, hogy buszra, meg vonatra üljenek miatta. Természetesen muszáj bemenni a városba, nagyközségbe a szakorvosi rendelésre, ha ki kell cserélni a szemüveget, s húst se mindig, és mindenütt lehet kapni. A kisközségek ellátásáról rengeteget beszélünk mostanában, hisz azzal, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek az utóbbi egy-két évben számos melléküzemágat létesítettek, sokan maradtak otthon, a lakóhelyükön, s nem esnek útba a városi boltok. Régóta érdekel ez a dolog, meglehetősen sok falusi boltban jártam, ahol tudvalevőleg nem csak cipőpasztát lehet venni, hanem kiadósán, jól. és kötetlenül beszélgetni. Sok a panasz. No nem azért, mert nem lehet hűtőszekrényt, radiátort, vagy színes tévét kapni, hanem mert van, ahol külön kell sorbaállni a tejért, külön a kenyérért, a minden házban szinte naponta szükséges szeg még mutatóba is ritkán akad, a csorba kapa helyett nem lehet a boltba szalajtani újért. Legfőképp azonban a töltelékáru-ellátásra panaszkodnak, hetente kétszer érkezik hurka meg szalámi, pedig jó lenne ha mindennap kapnának frisset. Ritka az olyan ház faluhelyen, ahol nem nevelnek, vagy legalábbis nem vágnak hízót, de bármennyire is jó az a sódar, szalámi, meg szalonna, a változatosság kedvéért mást is ennének. Kenyér és Wz Beszéljünk a vízről is. Arról, amit a növényekre öntöznek. Sajnos az öntözött terület a megyében csökkent, méghozzá 1979 óta 4800 hektárral, s most 6206 hektár az öntözhető felület. A csökkenés oka nyilván az, hogy az öntözést kívánó kertészeti kultúrák területe is alaposan csökkent. Öntözni szükséges és nemcsak aszály idején. Pláne most megéri, amikor a Gazdasági Bizottság határozata alapján a mezőgazdasági üzemek mentesülnek a vízdíj fizetése alól, és kedvezményeket kapnak a fejlesztéshez, a berendezések vásárlásához. Megtört a „jég” a vízen, megszűnt az a nyomás, ami az öntözésre berendezkedett üzemek vállára hárult eddig. Mert amikor Vorábban megdrágult az öntözés, az így nyert többlethozam nem fedezte a ráfordításokat, következésképpen nem is öntöztek az üzemek. Az öntözés szükségességére a tavalyi aszály hívta fel a figyelmet, s már az elmúlt ősszel elengedték a változó vízdíjakat. Az aszály azonban télen is tartott, s tart ma is: 100—300 milliméterre becsülik a csapadékhiányt. A Sió mentén már március közepétől öntözték az árpát, lucernát, borsót, s remélhetőleg minden öntözhető területre vetett, ültetett kultúra kap elegendő mesterséges csapadékot, mert azt tán még a meteorológusok sem tudják, hogy a tavaly elpárolgott óriási vízkészletből hol lesz idén eső. Strandok Sokan készülnek már a nyári üdülésre, mások meg úgy döntenek, hogy az idén sem üdülnek. A strandok a szokásoknak megfelelően az idén is kinyitottak május 1-én. A melegvizes medencékben egészen péntekig még csak-csak el lehetett úszkálni, de vacogva képtelenség volt napozni. Az ember jobban kimelegedett, ha elbandukolt a benzinkútra húsz liter olajért, de mire képesek ezek a ciklonok, mint fentebb írtuk, tegnap már hét ágra sütött a nap... D. VARGA MÁRTA
