Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
A'tIÉPÜJSÁG 1984. május 5. Téglaipar Túlteljesítették a tervüket I ..................................I — A jó minőségű, „energiatakarékos" porotron a szállító csillén Kevesen tudják, hogy hazánkban százötven féle téglaipari terméket gyártanak. Ez a széles skála kezdődhet kisméretű téglánál, s befejeződhet a cserép dréncsöveknél, — közben olyan termék is van, amit a különlegeset nem építő nem is lát. Még a vállalatok egy része is csak az általunk ismert falazóanyagokat használja. De, nézzük közelebbről mi a helyzet a téglaiparban? A Tolna, Baranya megyei Téglaipari Vállalat termékeinek értékesítésére megállapodást kötött a TÜZÉP vállalatokkal. Így az árut nem a gyárak adják el, hanem a tüzelőanyagtelepek. Ezek jó, avagy kevésbé jó igényfelmérésén múlik, hogy a lakossági ellátás milyen lesz, ugyanakkor más tényezők is közrejátszottak abban, hogy a téglaipar hogyan teljesítette tavaly is a tervét, de termelése becslések szerint mégis húsz százalékkal maradt el az igényektől. Az energiaprogram indokolta, hogy a téglaipar a fokozott hőszigetelésű téglát gyártsa, s a tervezők dolga lenne ezek használatát javasolni. Tavaly 56 millió poro- ton téglát gyártottak, ami most még kielégíti a szabványt, de jövőre még jobb minőségben kell ezeket a falazóanyagokat gyártani. A Tolna megyei téglagyárak közül a bátaszéki vázkerámia vette ki a részét legjobban az elmúlt évi terv teljesítéséből. Ugyanis a vállalat 195 milliós tervét 203,6 milllió kisméretű egységben teljesítette. A tervezett tizenkét miliő cserép helyett 14,2 milliót gyártottak. A Tolna megyei téglagyárakban idén tavaszra számos fejlesztést fejeztek be. Főleg a téglagyártó-, és kiszolgáló géprendszereket újították fel, tették alkalmasabbá a nagyobb igénybevételre. Ennek eredménye lehet, hogy idén közel tízmillió téglaegységgel többet gyártsanak. Kisméretű téglában számolják el a különféle falazóanyagokat, a lyukacsos „tömör” falazó téglát éppen úgy mint a poro- tont. Az idén a vállalat üzemei a tervek szerint 210 milllió téglát gyártanak. A cseréptermelés valamivel meghaladja majd a 13,5 milliót. E magas tervet azonban csak úgy tudják teljesíteni, ha a dolgozók pótműszakokat tartanak. Tavaly húsz pótműszakot tartottak a gyárakban, idén legalább 25-re van szükség, hogy a tervet teljesítsék. Nagy gond a létszámhiány. Ezért is kell pótműszakot tartani, meg néha azért is mert az időjárás akadályozza a termelést. A huszonöt plusz műszak esetén négymillióval több téglát, s egymillióval több tetőfedő cserepet tudnak majd gyártani. A Tolna megyei gyárak termelését nem lehet egyedül a „hazai” felhasználóknak adni. Hiszen a fővárosba is kell a vállalatnak mintegy 12 millió téglát küldeni, ugyanakkor a vállalat Dél-Dunántúl ellátásában is jelentős szerepet kap. így például a dombóvári gyár „bedolgozik” Somogyba, míg a tamási a Balaton vidékére. A fentebb már említett szabványváltozás miatt kísérleteket folytatnak a vállalatnál újabb, korszerű termékek gyártására is. A középtávú tervekben már megjelölték, hogy mikor kell az új termékkel piacra lépni, de ezek konkrét megjelenési formájáról még korai beszélni, hiszen a minőségi vizsgálatok, a gyárthatósági lehetőségek, a szállítási, tárolási kérdések még nem alakultak olyan mértékben, hogy nyilvánosság elé lehessen az új termékkel lépni. A másik újdonság a téglaiparban, így a Tolna megyei gyárakban is, hogy vállalati gazdasági munkaközösségeket alakítanak. Ezeket a csoportokat a gyárak legjobb munkásaiból szeretnék verbuválni, akik hajlandók plusz munkaidőben is dolgozni, téglát gyártani. E módszer azt Ígéri, hogy a gépeket jobban ki tudják használni, s a termelés kétmillió téglával is több lehet. Tolna megyében a kölesdi és a teveli téglagyár üzemel, kiváló árut termelve. Felvetődik a kérdés, hogy e gyárak, mivel nem tartoznak a vállalathoz — egyik áfész, másik termelőszövetkezeti üzem — milyen segítséget tudnak a termelés fejlesztéséhez kapni. A téglaipar vezetői azt mondják, még nem kértek tőlük segítséget, de bármikor készséggel rendelkezésükre állnak. Ehhez hasonló kapcsolat már él a szerdahelyi termelőszövetkezettel, valamint a pécsváradi cementcserépgyártó céggel. Gépet, szaktanácsot adtak. Mindenesetre a Tolna megye gyenge téglaeillátást csak kismértékben javítaná a szaktanács. Ám az is tény, hogy a sorbaállás a jövőben sem szűnik meg. A téglaipar létszámgondjai, a kisüzemek kiöregedése, a drága üzemfejlesztés nem kedvező arra, hogy a termelést lényegesen tudják növelni. Egyébként csupán tájékoztatásul: egy kisméretű falazótégla ára 1,64 forint, súlya 5 kiló. öt kiló virágföld húsz forint. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gk. I Válaszfaltéglából is növelik a termelést j Fölébredt. A feje mellett úgy sorakoztak az üres sörös üvegek, mint egy kivégzőosztag. Cigaretta után matatott. Idegesen gyújtott rá. — A fene egye meg! Hát mit akarok én? Hunyorgó szemmel nézte a házi küklopszot. A televíziót nevezte így. Odaképzelte az általa legbárgyúbbnak tartott játékmestert, aki udvariasan, nyájasan kérdez. — Kicsoda ön? — Mit akar egyáltalán? — Miből él? — Szereti önmagát? — Sajnos veszített. A szpíker torzított arccal gyereksírást utánzott. — Tűnj el a fenébe te szemét! — ordított magából kikelve. „Pénzt kell szereznem. Nincs több idő.” Napok óta azon gondolkodott, kit keressen föl. Számba vette rokonait, ismerőseit, de mind reménytelennek tűntek. Mióta elváltak a szülei, az apjával szinte nem is találkozott. Csak az utóbbi időben újította fel vele a kapcsolatot. Ha összefutottak az utcán, megállította. Mégiscsak az apja, ha ő erről hosszú ideig meg is feledkezett. A beszélgetés többnyire úgy végződött, hogy az öreg meghívta sörözni. Mindketten érezték annak hiányát, ami régen megbomlott közöttük. A fiú az apját hibáztatta. „Egy gyerek soha nem vétkes. Kiszolgáltatott és tiszta.” De a régi dolgokról már nem beszélgettek. „Ha apámtól kérnék, még azt hinné, ezért volt e nagy közeledés. Pedig leróhatna ezzel is valamit. Biztos adna.” Hamar elvetette ezt a lehetőséget. „Legalább az apjával szemben legyen tartása az embernek”. Ha az édesanyjától kér, kiderül, hogy mennyire nyomorult. Ezt pedig erősen titkolta. Régebben nem törődött vele, ha saját sorsa miatt fájdalmat okozott; egy ideje azonban szépítgette a dolgokat. Nem volt már ereje ahhoz, hogy nézze, miként bánkódik kilátástalannak tűnő helyzetén. A többi rokon számításba se jöhetett. Nem értették, hogy lehet valaki ennyire hülye. Ha pedig így akarta, akkor vállalja a következményeit. Barátai ugyanabban a bárkában eveztek. — Na, még ezt a kis aprót is elittam — mondta, miközben a maradék sört összeöntötte. — Mégis jobb inni mint enni, ha semmije sincs az embernek. Hirtelen eszébe jutott egyik régi cimborája. Valamikor együtt dolgoztak Angyalföldön. „Angyalföld! Micsoda telitalálat. Olyan sötét volt, mint a pokol. Egy- egy műszak után mocskosabb lettem az ördögnél.” — De hát az élet kellett! — mondta magának gyorsan. Sokat vitatkoztak akkor a Frangepán utcai munkás- szállón. A társa pénzpárti volt. „A pénz, a pénz! — Ezt hajtogatta mindig. Munkával sok pénzt nem szerezhetsz. Meglátod, egyszer kilepek ebből az egészből. Ez csak átmeneti állapot. Üzletelni kell, apám, a többi le van szarva! — Én is mondtam a magamét, de arra folyvást legyintett. Elérte amit akart. Nemrég kocsmát nyitott. Biztos sok pénze van: adni fog.” Egész úton reményteljesen sietett, de bizonytalanul, zavartan lépett be a vendéglőbe. A főnök bent volt. Ott állt a pult mögött, és téliszalámit falatozott. „Azanyád, de jól megy neked!” Félig-meddig csodálkozva köszöntek, régen nem látták egymást. — Mi járatban? Mizujság, művész úr — kérdezte. A művész urat cinikusan kihangsúlyozta; ez volt a kedvenc szavajárása. Először kávét rendelt — nem akart ajtóstól vetődni a házba —, s rögtön kifizette. Próbatételnek jól is jött, de a kocs- máros egyből bemarkolta a pénzt. Nem halogatta tovább az ügyet. — Tudod, pénzre lenne szükségem. Megszorultam. — Mennyi kellene? — 2000 forint. — Mennél valahová? — Nem, nem. — Hát akkor meg minek? — Gyerekem született. Olyan váratlanul bökte ki, hogy maga is meglepődött. — Na komám?! — vágta rá a kocsmáros lesújtón, mintha a gyermekáldás lenne a világ íegszörnyűbb tragédiája. — Sajnos nem tudok adni, épp most buktam bele egy üzletbe. — Megnősültél? Mikor? — Egy éve — felelte, de már egyáltalán nem figyelt. Elvörösödött, verejtékezett, remegett a lába. Hebegve elköszönt, és kitámolygott az ajtón. Káromkodott, gyalázkodott, amiért ilyen helyzetbe hozta magát. Sírás szorongatta. Otthon az ajtóra tűzve cédula várta: „MENJEN AZONNAL, A SZÜLÉS MEGKEZDŐDÖTT!” Lihegve állt meg a szülőszoba előtt. Hallotta, amint odabent jönnek-mennek. Az ablak résnyire nyitva volt. Merengéséből a felesége hosszú sikolya térítette visz- sza. Megdöbbent. Ez a sikoly nem a fájdalom, nem a kín hangja volt. Lágynak, forrónak, felszabadító erejűnek vélte. Az ágyban a legnagyobb gyönyörűség csúcsain hallotta sokszor. Újra és újra fölszakadt ez a teremtés előtti hang. Ügy érezte, mintha e pillanatban szeretkezne a feleségével. Mindent megértett. Mint aki nagy bűnbánat közepette gyöngyöt érez a szíve helyén, szelíden, lerogyva sírni kezdett. G. Nagy Ilién: Vita nuova Monológ egyszuszra Akár hiszi uraságod, akár nem, a mi üzemünket is elérte a gazdasági társulások, kisvállalkozások mindent elsöprő hulláma. Ne mondja el senkinek, de így van, a főnökömet, Szim. osák művezetőt magunk között már gebinenciás uramnak hívjuk! Tudja, a felesége megpályázott egy bérelhető illiat- szerboltot. megnyerte a versenytárgyalást, s amióta megnyílt az üzlet, a főnökkel álig lehet szót váltani. Főállásban művezető, fusiban meg a hitvesénél anyagbeszerző. Volt olyan eset, hogy fontos alkatrészeket, műszereket kellett kivételezni a raktáriból, hát fogtam magam, busszal kimentem Rákoskeresztfélsőre, mert ott van az üzlet, a nőtől vettem egy tubus borotvakrémet, vele meg aláírattam a raktári kivitelezőt. És tudjia, hogy Szappanos Jenő. a karbantartók vezetője mibe vágott bele? Mivel az eredeti szakmája pék, hát betársult egy maszek sütödébe. Ö irányítja az éjszakai sütést. Reg- gélenként a Ladáján behoz húsz, huszonöt vekni friss kényé, rét. eladja, aztán napközben osaik a horkolást halljuk a gyárudvaron, mivel itt piheni ki az éjszakai fáradalmakat. Világos?... És még nem említettem Bölönyei bácsit, az anyag- beszerzőt, akinek a fia magántaxis. A gyerek reggel hattól este hatig, az öreg meg este hattól éjfélig nyomja a pedált, mert nagy szükségük Van a pénzre. Úszómedencét építenek a villa mellé, és ilyen célra ma még nem adnák OTP-bitelt. állítólag. Nem akarok dicsekedni, de nálunk Cirokseprű névvel takarító közösség is alakult. Akár hiszi uraságod. akár nem, komoly, felnőtt emberek, technikusok, bérelszámolók, műszaki rajzolók a munkaidő befejeztével nekiállnak porszívózni, pókhálózni, lépcsőt mosnak, a mellékhelyiségeket takarítják... Mit kérdezett uraságod? Hogy én mit csinálok? Tudja, az a helyzet, hogy mivel mindenki a kisvállalkozásokra koncentrál, ezt egy kicsit a termelés sínyli meg. A tervek szerint külföldi megrendélésre az első félév során ezer darab kanírozott burkenádlit kell gyártanunk'. Na már most! Januárban mindössze tíz burlkenádli készült el. Ezért a főnökség úgy döntött, hogy újabb embereket tanítunk meg fcanírozni, akik majd bedolgozóként segítik a gyártást. így aztán alakult egy kisvállalkozói csoport, amelyik a kanírozók képzését irányítja. Ennék a csoportnak lettem a tagja én is. Ja. és mégegy! A januári gyenge termelési eredmények láttán a vezetés elhatározta, hogy 940 darab kanírozott bur- kenádli elkészítésére szerződést kötünk egy termelőszövetkezét melléküzemágával, mert ugye az exportnak menni kell, azzal nem lehet leégni. És most kapaszkodjon meg uraságod! A burkenádlit a sző. vetkezet is kisvállalkozásban állítja majd élő! KISS GYÖRGY MIHÁLY
