Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. május 19. ( ' TOLNA \ _ KÉPÚJSÁG 3 Nyugdíjas párttagok Tamásiban, a, y^os J“t---------------------- lakóterületi p árt-alapszervezete tagságá­nak közel a fele — kereken hetven — a nyugdíjas. Az alapszervezetek munkájának nagyrészben meghatározója, hogy miként foglalkoznak a nyugdíjasok problémáival, mennyiben sikerül őket be­vonni a politikai munkába. Erről számolt be a két alap­szervezet titkára a városi párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén. A kép meglehetősen ve­gyes. Vannak a nyugdíjasok között — mégpedig tekinté­lyes számban — akiket haj­lott koruk, megromlott egész­ségi állapotuk miatt, fel kel­lett menteni a pártmunka alól, még a taggyűlésen való részvételt sem teszik kötele­zővé számukra. Ugyanakkor tekintélyes a számaránya azoknak, akik munkaképes­sége teljes, és igénylik is, hogy foglalkoztassák őket a pártmunkában. Mindkét „ka­tegóriára” érvényes, hogy ér­dekli őket a politika, a párt munkája, és az átlagosnál ér­zékenyebben reagálnak szin­te mindenre. Az előbbi cso­port is elvárja a fokozottabb törődést, a tájékoztatást, egyéni problémáik megoldá­sának a segítését. Ezért az alapszervezetek — az illetők „felmentettsége” ellenére is — meghívják őket a rendez­vényeikre és sokan közülük, különösen, ha jó idő van, vagy pillanatnyilag jobban érzik magukat, el is jönnek. Az utóbbiak szorgalmasan végzik pártmunkájukat. Pél­dául az I-es alapszervezet ti­zenkilenc, fel nem mentett nyugdíjas párttagja pártfel­adatait maradéktalanul és jól látja el. Többnek közü­lük nem egy, hanem három— négy pártmegbízatása is van. A beszámolókból és a vitá­ból is kitűnt, milyen nagy fontossága van annak, hogy a nyugdíjas párttagoknak a még olyan jelentéktelennek tűnő észrevételeire, javasla­taira is történjék reagálás, intézkedés. Előfordult, hogy a nyugdíjas jött a párttitkár­hoz, hogy tegnap kellett vol­na megkapnia a nyugdíját, és nem jött a postás. El­mondta aztán, hogy utcájá­ban kátyús az út, a boltba későn hozzák a tejet. Két nap múlva ismét jött, és örömmel újságolta, hogy megkapta a nyugdíját, és intézkedés történt a másik két panasza ügyében is. Sok közérdekű kérdésben is hallatják hangjukat. És igen fontos információs for­rásai is a pártszervezetnek. A közegben, amelyben élnek, sok vélemény hangzik el a „nagypolitika” és a „helyi po­litika” kérdéseiről, ezeket to­vábbítják a pártszervezet­nek. Környezetükben agitál­nak, képviselik a párt poli­tikáját. Képesek erre, hiszen többségüknek több évtizedes gyakorlata-tapasztalata van a mozgalmi munkában, sokan közülük a felszabadulás óta dolgoztak különböző terüle­teken, nagy mozgalmi tapasz­talatra tettek szert. Mindkét alapszervezet vezetőségében is vannak nyugdíjasok, a pártszervezetek aktívaháló­zatának is sokan tagjai. Pőcz József például — az I-es pártszervezet tagja — veze­tőségi tagságán túlmenően „kézben tartja” és irányítja az ezzel foglalkozó hat párt­tag munkáját — a politikai irodalom terjesztését. Teier- ling Mátyás pártcsoport-bi- zalmi. ma is aktív rmmkásőr (alapító tagja a munkásőr­ségnek). aktívája a Rendező Irodának. A Il-es alapszer­vezet nyugdíjasa. Hideg Mi­hály az információs bizott­ság vezetője, a feladatát nagy felelősséggel látja el, emellett még propagandista is. A téli politikai oktatásnál propagandista rajta kívül Dravecz Mihálv és Lukács Sándor. Nagy Sándor és Sza­bó József pártcsoport-bizat- miként dolgozik. A nvupáUománvba vonuláskor a párttagok a la­kóterületi pártszervezetekbe jelentkeznek át, ott folytatják mozgalmi tevékenységüket. Sokan ezt természetesnek ve­szik, ám vannak — nem is kevesen —, akik munkahelyi pártszervezetükben szeretné­nek maradni. Erre csak kivé­teles esetben, külön enge­déllyel kerülhet sor. Az átje­lentkezés kötelezettsége ért­hető, hiszen a nyugdíjas nem vesz részt az üzem, az intéz­mény mindennapi életében, így egyre inkább csak „kívül­állóként” vehetne részt a munkahely politikai tevé­kenységében. Ugyanakkor a lakóterületen szükség van po­litikai munkájára. Megköny- nyítené a változást, ha min­denütt — már a nyugdíjazás előtt hónapokkal — felkészí­tenék az illetőt a lakóterületi pártmunkára, megismerked­ne leendő alapszervezete éle­tével. Erre több pozitív példa van. de nem mindenütt tör­ténik meg. Szóba került a lakóterületi pártszervezetekben is, és a végrehajtó bizottság ülésén is, hogy külön nyugdíjas pártszervezetet kellene létre­hozni. ahol „testreszabottabb” pártéletet, programokat le­hetne kialakítani. Érvek hangzottak el ellene is, mel­lette is. Az utóbbi, hogy ez esetben a nyugdíjasok „ma­guk közt” lévén, jobban kap­hatnának orvoslást gondjaik­ra, életkoruknak-helyzetük- nek megfelelően programo­kat lehetne összeállítani, gyakrabban jöhetnének össze. Az ellenérvek: A külön alap­szervezet növelné a nyugdí­jasok elszeparálódottságát, az életük során felhalmozódott mozgalmi tapasztalataikat ke­vésbé lehetne hasznosítani a fiatalabbak körében. Márpe­dig erre szükség van. Kínál­kozik egy közbeeső megoldás is, az alapszervezetek alakít­sanak nyugdíjas pártcsopor­tokat. amelyek aztán foglal­kozhatnának e réteg speciális kérdéseivel. Szükség van ar­ra is — és ez igényként fo­galmazódott meg mindkét alapszervezetben —, hogy legyen olvan hely és alka­lom. ahol és amikor, rendsze­resen nyitva áll az ajtó. a helviség a nyugdíjas pártta­gok számára, összejöhetnek, elbeszélgethetnek. Mert most, amikor jó az idő, spontán összejönnek a piactéren, be­szélgetnek. kicserélik gondo­lataikat. feleleveníthetik a régi emlékeket. A végrehajtó bizottság nem foglalt állást a nyugdíjas pártszervezet létrehozása kér­désében. Ám nem is vetette végleg el. Meg kell vizsgálni a lehetőséget, beszélgetni kell róla a nyugdíjas párttagok­kal, és ha úgy tűnik, hogy ez a jobb megoldás, meg kell tenni. Ám törekedni kell arra is, hogy a meglévő nyugdíjas klubba többen járjanak a nyugdíjas párttagok közül, hiszen ott is van lehetőség a hasznos elfoglaltságra, a kellemes időtöltésre. A mű­velődési intézményeknek több lehetőséget kell biztosí­tani a nyugdíjasok számára. Többen felvetették az alap­szervezetekben, hogy a köz­vélemény egy része a nyug­díjasokat „ingyenélőknek” tartja. Pártfórumokon ilyen megnyilvánulás nem hang­zott el, azonban a pártszer­vezetek kötelessége, hogy erélyesen fellépjenek eme nézet ellen. Tisztelet és meg­becsülés jár azoknak, akik évtizedeken keresztül dol­goztak, megteremtve mai éle­tünk feltételeit. A végre hajtó bizottság -------------------------------határo­zatában — felhívja a párt- szervezetek figyelmét, hogy folyamatosan foglalkozzanak a nyugdíjasok problémáival, hozzanak létre erre a célra aktívacsoportot. Az ifjúság köréhen végzett politikai munkába jobban be kell vonni az erre alkalmas nyug­díjasokat. Kapjanak folya­matos tájékoztatást az orszá­gos és helyi kérdésekről a nyugdíjasok. Nagyobb gondot kell fordítani az alapszerve­zetekben a nyugdíjas életre való felkészítésre. J . J. Az új tanév munkarendje A Művelődési Minisztérium közzé tette az 1984/85. tan­év munkarendjére vonatko­zó utasítását, amely az óvo­dákban, az alsó- és a közép­fokú nevelési-oktatási intéz­ményekben, továbbá az álla­mi zeneiskolákban szabá­lyozza az oktatómunkát. Az általános iskolákban és a középfokú oktatási intéz­mények nappali tagozatán 1984. szeptember 1-én a tan­évnyitó ünnepéllyel, a dol­gozók általános és középis­koláiban a rendtartás szerint megállapított első foglalko­zási nappal, az állami zene­iskolákban pedig az 1984. szeptember 1—5. között szer­vezett tanévnyitó ünnepély- lyel kezdődik a tanév. Az első tanítási nap 1984. szeptember 3. Az első félév 1985. január 27-ig tart, az utolsó tanítási nap január 25. Az iskolák 1985. február 1- én adják ki az addig végzett munka minősítését, a félévi értesítőt. A tanév utolsó tanítási napja az alsófokú oktatási intézményekben 1985. június 14., a középiskolák I—III. osztályaiban, a gépíró- és gyorsíróiskolákban, az egész­ségügyi szakiskolák I—II. osztályaiban, a szakmunkás- képző iskolákban — az utol­só évfolyamok kivételével — 1985. június 7.; a nemzeti­ségi gimnáziumok IV. osz­tályaiban 1985. május 9., a többi középiskola IV. osztá­lyaiban és az egészségügyi szakiskolák harmadik osztá­lyaiban 1985. május 10., a szakmunkásképző iskolák utolsó évfolyamain 1985. má­jus 24. A téli szünet első napja 1984. december 22., utolsó napja 1985. január 2. A ta­vaszi szünet előtti utolsó ta­nítási nap április 3., a szü­net utáni első tanítási nap április 10. Az érettségi (érettségi-ké­pesítő) írásbeli vizsgák kez­dőnapja a nemzetiségi gim­náziumokban 1985. május 10., a gimnáziumok és a szakkö­zépiskolák nappali tagozatán 1985. május 13., a gimnáziu­mok és a szakközépiskolák esti és levelező tagozatán 1985. május 27. A közös írás­beli érettségi-felvételi vizs­gát 1985. május 20-tól tart­ják. Építőanyag­ellátás Az építőanyagipar az év első négy hónapjában, vagy­is a nagy építési idény meg­kezdéséig összességében 1,3 százalékkal teljesítette túl előirányzatát, ezen belül a keresett anyagokból jóval nagyobb arányban növelte termelését. A sajátház-épí- tők anyagellátásának javítá­sára ia tégla- és cserépipar­ban, a vasbetonelem-gyártó és az épületasztalos-ipari üzemekben gyakran szom­bat—vasárnap is dolgoztak, így a múlt év azonos idő­szakához viszonyítva 8,6 szá­zalékkal több falazóanyagot gyártottak, ezen belül 50 millióval több téglát szállí­tottak az építőknek. Kemény tetőfedő anyagokból — eter­nitlapokból, hullámpalából, cserépből — 560 ezer négy­zetméterrel gyártottak töb­bet az egy évvel korábbinál. A tetőcserép gyártását 22 szá­zalékkal bővítették, ez a többlet megközelíti a hat­millió darabot. összességében érezhetően javult az építők anyagellátá­sa, bár a legkeresettebb cik­kek iránti igények kielégí­tése még nem zavartalan. HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Sorol a kukorica — jól jött az eső Kiváló termelőszövetkezetek A munka ünnepe előtti napokban kap­ják meg a kitüntetést az ipar, kereske­delem, a közlekedés legjobb üzemei, má­jus elseje utánra időzítik a mezőgazdaság kollektíváinak kitüntetését. E tekintetben valóságos aratás volt, illetve van ezekben a napokban a megyében. Minden eddiginél több; hét téesz lett Kiváló Szövetkezet, to­vábbi kettő kapta meg a miniszter elis­merő oklevelét. E tekintetben — ha fi­gyelembe vesszük, hogy a többi, hasonló számú elismerésben részesülő megye te­rülete jóval nagyobb — megyénk első a „rangsorban”. Tükrözi ezt nemcsak a ki­tüntetések száma, hanem ami mögötte van: a kiemelkedő termelési, gazdálkodási eredmények. Persze, ebben része van a természeti adottságoknak is. Ám ezekkel a lehetőségekkel élni, az időjárás,— ami itt is igen kedvezőtlen volt tavaly — káros hatását mérsékelni, csak jó munkával volt lehetséges. A középiskolákban A múlt hét végén elballagtak a végző­sök, búcsút mondtak az iskolának tanuló- társaiknak-tanáralknak, felelevenítve a négy év szép emlékeit, útra valóval ellátva a jövőre. Hétfőn pedig megkezdődtek az érettségi vizsgák. Hasznos gyakorlat, ami már több éve folyik, hogy az ország egész területén egy időben kezdődnek meg az írásbelik, a tételeket is központilag és egy­ségesen készítik el, így már a rádió déli híradásából mindenki megtudhatta azt, ami addig „hétpecsétes titok” volt, hogy miről kellett számot adni az írásbeli dol­gozatokban. Fontos állomás ez a fiatalok, a diákok életében, ám bizonyos, hogy az érettségi sikeré nemcsak és nem elsősorban attól függ, hogy az utolsó hetekben-hónapok- ban ki mennyit tanult, hanem tulajdon­képpen annak a négy évnek a munkájától, amit az iskolapadban eltöltött. A legtöb­ben már eldöntötték, milyen pályára men­nek, biztosra vehető, hogy nem mindegyi­küknek sikerül eredeti elképzelését valóra váltania. Abban azonban mindenki biztos Most már hétről hétre az időjárás a bevezető témája e rovatunknak, ezúttal sem kínálkozott más. Hiszen tulajdonkép­pen folytatódott a szeszélyes „áprilisi” idő, a tévében immár jó ideje rendszere­sen látható műholdfelvételek szinte min­den este hasonlóak. Kavarognak földré­szünk fölött a felhőzónák és hol nyugatról, hol délről terjednék át a Kárpát-meden­cére. Mindenesetre: a fehér foltok-sávok biztatnak. Hogy eső is lesz, ami — mint köztudott — .ebben a hónapban aranyat ér. Mennyi hullott ebből az „aranyból”? Szekszárdon május elsejétől tizenhatodiké­ig nyolc esős nap volt, a lehullott csapa­dék 56 milliméter. Kellene több is belőle, hiszen a „csapadékmérleg” még mindig negatív. Ám a szerda délutáni viharból nem kérünk. Főként a jégből, ami itt-ott tetemes károkat okozott, eddig Várongról jelentett be a termelőszövetkezet a terü­letének felét ért jégkárt. Az esőből igen. Bár az eddigi is nagyon jót tett a növé­nyeknek. Az utakon járva, szemet gyö­nyörködtető látvány a szépen zöldellő őszi vetés és a soroló kukorica. lehet, hogy ha dolgozni akar, megtalálja helyét. Az egyik oktatási intézményünkben — az 505. sz. szakmunkásképzőben a szak­munkásvizsgára készülnek a végzősök. Ám itt sem volt eseménytelen a hét, az orszá­gos műveltségi verseny döntőjét rendezték az intézményben. Talán nem véletlen, hogy pont Szekszárdon, az egyik legkisebb megye székhelyén. Megszoktuk már, hogy Szekszárdon különböző országos jellegű tanácskozások, vagy más rendezvények vannak. A választásnál több szempont ér­vényesül, bizonyára az egyik az, hogy ed­digi tevékenységével, munkájával kiér­demelte a megye, a város, az intézmény, hogy megkapja a rendezés jogát. Ügy tű­nik, a város, az 505-ös szakmunkásképző ilyen. A szakszervezeti munka Országos szakszervezeti tanácskozás Folytatva az előbbi gondolatot: Szak- szervezeti „vonalon” történt három ilyen eseményről is beszámolhattunk a héten. Hétfőn a gazdaságirányítás és a szocia­lista munkamozgalmak továbbfejlesztése témaköréről országos szakszervezeti ta­nácskozást tartottak az SZMT székházá­ban. Kedden pedagógus szakszervezeti kül­döttség érkezett a megyébe Mozambikból, kétnapos látogatásra. Ugyaneznap délután megnyílt a Népszava történeti kiállítása az SZMT székházában. A Népszava törté­nelmi múltja címmel. „Szólhat” az utób­bi kettő annak is, hogy az új megyei szakszervezeti székház kiválóan alkalmas konferenciák és kiállítások rendezésére, és az ország minden területéről ideérkező szakszervezeti vezetők ismerhessék meg a mozgalom eme impozáns új létesítményét. De annak is, hogy a megyében eredmé­nyesen folyik a szakszervezeti munka. A mozambiki vezetők — akik a szakszerve­zeti központ vendégei — nyilvánvalóan gazdag tapasztalatokat szerezhettek a me. gye közoktatásáról, a pedagógus-szakszer­vezeti szervek Tolna megyei tevékenysé­géről. Kisüzemek Több hír jelent meg lapunk ez év 20. heti számaiban kisüzemekről, bár a „na­gyokat” sem hanyagoltuk el. Azonban a „kicsikben” gyakoribb a változás, az új­donság. Mint például az, hogy egy száz dolgozót foglalkoztató, az egyik nagyköz­ségünkben lévő üzem hét év alatt több mint hétszeresére növeli a. termelését, a másikak új exporttermékekkel jelennek meg igen rövid idő alatt a külpiacon, vagy importpótló cikkek gyártására „kapcsol­nak át”. Ezt, az export növelését szolgálta az a tanfolyam, ami a szövetkezetek kül­kereskedelmi ügyintézőinek ismereteit frissítette föl, bővítette. JANTNER JÁNOS Lengyel importból származó automata esz­tergagépekkel korszerűsítették a gyönki üzem gépparkját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents