Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. május 19, 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Fogadás a kulturális miniszterek tiszteletére Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára pénteken, a KB szék­házéban fogadta a szocialis­ta országok kulturális mi­nisztereinek hazánkban meg_ rendezett XII, konferenciáján részt vett küldöttségek ve­zetőit. A küldöttségvezetők nevé­ben Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a Szovjet­unió kulturális minisztere Holland válasz A holland kormány hiva­talos állásfoglalásban utasí­totta vissza a NATO hadügy- miniszteri ülésén elhangzott bírálatokat, amelyekkel az eurorakéták ügyében meg­hozandó döntését igyekeztek befolyásolni. — A holland kormány mélységesen sajnálja az At_ lanti Szövetség távozó főtit­kárának, Joseph Luns-nek kijelentéseit. A kormány megfelelő formában állást foglal majd a rakéták ügyé­ben, és erről tájékoztatja szövetségeseit — állapítja meg a közlemény. Luns előző nap a záró saj­tóértekezleten kijelentette, hogy az ülésen a miniszte­rek többsége bírálta a hol­land kormányt, mert Hága 1981-re ígért végleges dön­tést a rakétaügyben, de mindmáig nem döntött. A hágai kormányt „határozat­lansággal és tehetetlenség­gel” vádolta, s kijelentette, hogy „túlságosan engedékeny a békemozgalmak iránt, gyengítve ezzel a NATO erőfeszítéseit.” A holland kormány elfogadhatatlannak tartja és visszautasítja a fő­titkár kijelentéseit. — Ami történt, példa nél. kül áll, és felháborítja a ka­binet tagjait. Először fordul elő a NATO történetében, hogy a főtitkár nyilvánosan támadást intéz egy tagország dien — szögezte le a hágai kormányszóvivő. A woensdrechti támasz­pontra szánt 48 cirkálóraké­ta befogadása ügyében a Lubbers-kormány egyébként június közepén készül par­lamenti előterjesztést tenni. méltatta a tanácskozás jelen­tőségét, eredményeit. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón Aczél György tájékoztatást adott az MSZMP nemzetközi tevé­kenységéről, a szocialista építőmunka soron lévő fel­adatairól. Kiemelte a Magyar Népköztársaság érdekeltségét a szocialista országokhoz fű­ződő internacionalista együttműködés elmélyítésé­A libanoni nemzeti egy­ségkormány radikális meg­oldást akar találni a polgár- háborús tűzszünet megszilár­dítására, mielőtt a parla­ment elé terjesztené új nem­zeti szerződésként emlege­tett programnyilatkozatát. Rasid Karami miniszter- elnök olyan, valamennyi fél számára elfogadható, keresz­tény és mohamedán kato­nákból szervezett ütőerő fel­állításán fáradozik, amely el­rettentené a szembenálló erőket a tűzszünet megsérté­sétől, összegyűjtené a nehéz- fegyvereket, garantálná a Kelet- és Nyugat-Bejrút kö­zötti átkelőhelyek, valamint a repülőtér, a kikötő és az Iskolák megnyitását. Sajtóértesülések szerint jobboldali és ellenzéki kö­A Német Szociáldemokra­ta Párt esseni kongresszusa péntek reggel a párt jövő­beni gazdaságpolitikájának megvitatásával folytatta munkáját. A vitaindítót Johannes Rau, az SPD elnökhelyette­se, Észak-Rajna-Vesztfália ben, a kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésében. Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese pénteken a Parla­ment vadásztermében foga­dást adott a szocialista or­szágok kulturális miniszterei XII. konferenciájának befe­jezése alkalmából. Az ese­ményen megjelentek a ta­nácskozáson részt vett dele­gációk vezetői és tagjai. rökben egyaránt kedvezően fogadták az egységes ütőerő gondolatát, de a terv kivi­telezése nehezen választható el a polgárháborús konflik­tusban szétesett, felekezeti egységekre bomlott hadsereg újjászervezésétől. A külön­böző milíciák mindaddig nem adják ki a kezükből a nehézfegyvereket, amíg nem lép a színre egy általános bizalmat élvező törvényes ütőerő. A libanoni kormány ki­sebb módosítások után vár­hatóan szombaton hagyja jó­vá politikai nyilatkozatát. Csütörtök estétől péntek hajnalig heves tüzérségi ösz- szecsapások zajlottak le a bejrúti és a külvárosi tűz- szüneti vonal teljes hosszá­ban. A környező kerületeket is több találat érte. tartomány miniszterelnöke tartotta. A kongresszus gazdaság- politikai határozati javasla­ta reális célnak minősíti a heti munkaidőnek 40 óráról 35 órára történő leszállítását, mivel az nagymértékben elő­segíthetné a két és negyed milliós munkanélküliség csökkentését. BUDAPEST Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta a Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a Dimitrovi Komszomol küldöttségét, amely Sztanka Sopova első titkár vezetésé­vel a KISZ Központi Bizott­ságának vendégeként tartóz­kodik hazánkban. * Pénteken hazaérkezett Ku­bából Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, aki Havannában részt vett a KGST Építésügyi Állandó Bizottsága 57. ülé­sén. Elfogadták a tagorszá­gok építő- és építőanyag-ipa­ra távlati fejlesztésének alap­elveit és jóváhagyták az anyag- és energi atakarékos- sági együttműködés hosszú távú programját. ZABAJKALSZK Ütban Moszkva felé, pén­teken Zabajkalszkba érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság párt- és állami küldöttsége, amely Kim ír Szénnek, a Koreai Munka­párt főtitkárának, a KNDK elnökének vezetésével tesz látogatást a Szovjetunióban. RÓMA Henryk Jablonski, a Len­gyel Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke a monte cassinói csata 40, évfordu­lója alkalmából a harcok színhelyén csütörtökön ren­dezett koszorúzási ünnepsé­gen beszédet mondott. Jab­lonski pénteken Giulio Andreotti olasz külügymi­niszterrel találkozott. PEKING Dragoszlav Markovicsnak, a JKSZ KB Elnöksége elnö­kének vezetésével pénteken jugoszláv küldöttség érkezett hivatalos látogatásra Kínába. A delegáció a KKP KB meghívásának tesz eleget. BONN Az NSZK kormánya mély­ségesen aggódik az ország­ban kialakult sztrájkhelyzet következményei miatt, s fel­szólította a munkaadókat és munkavállalókat, hogy hala­déktalanul kezdjenek tárgya­lásokat — jelentette be a bonni kabinet szóvivője. Libanoni kormányterv a tűzszünet tartósítására Az SPD a 35 órás munkahét mellett Atomerőművek a szocialista országokban 4. Lengyelország: az első és még nyolc Lengyelországban, a gdans­ki vajdaságban, közel a Bal­ti-tengerhez, a Zarnowieci-tó festői vidékén hatalmas te­herautók és erőgépek ember­magasságú kerekei szántják a földet. Gigantikus csőve­zetékeket fektetnek, fúrnak, cölöpöt vernek. A félelmetes gépek sürgését-forgását né­mán „szemléli” egy kis ká­polna az út széléről, egy át­lagos lengyel falucska utolsó maradványa. A tóparti tele­pülés átengedi helyét a jö­vő századnak. Megkezdődött az első lengyel atomerőmű építése, a Lengyel Népköz- társaság történetének máso­dik legnagyobb beruházása. Lengyelország a szocialista országok közül utolsónak ha­tározta el, hogy atomerőmű­vet épít, de egész Európában is az utolsók között van. Amiről nem tudta meggyőz­ni a lengyel döntéshozókat a hetvenes évek elejének vi_ szonylagos gazdasági fellen­dülése, arról meggyőzte őket a válság: Lengyelországnak, a világ egyik legjelentősebb széntermelőjének igazság szerint már régen égető szüksége volna az atomener­giára. Ma a lengyel energia- ellátásban csak azért van „kedvező” helyzet, mert az ipar a csak lassan enyhülő válság miatt még mindig csupán 50—60 százalékos kapacitáskihasználással ter­mel. 1981-hez képest az ezred­fordulóig azonban várhatóan 61 százalékkal megnövekszik az energiaszükséglet, s ezt Lengyelország — akármilyen gazdag is szénben — hazai forrásokból nem volna ké­pes kielégíteni. Az energia- hordozók behozatala már 1980-ban is meghaladta a ki­vitelt, vagyis Lengyelország energiahordozó-exportőrből importőrré vált. Feltételez­ve, hogy a szénkivitel nagy­jából évi 30 millió tonnás szinten marad, számolni kell azzal, hogy az országnak mind több olajat és föld­gázt kell behoznia, holott importlehetőségei igencsak korlátozottak. Ennek ellenére Lengyel- országban többszöri próbál­kozás ellenére sem győzött sokáig az atomerőmű gon­dolata. Mindig erősebbnek bizonyult a „szénlobby”. így ma a lengyel energetika lé­nyegében a véges, és mind drágábban kitermelhető szénkészletekre épül. Csak a hetvenes évek elején szüle­tett döntés arról, hogy az év­tized végére felépítik az első lengyel atomerőművet. A terv azonban papíron ma­radt, az építkezéshez hozzá sem fogtak. Bár a Szovjet­unió többször is tevékenyen kimutatta együttműködési szándékát, lengyel részről egyre lanyhult az érdeklő­dés. Közben mind nyilván- valóbbi lettek a fenyegető gazdasági válság jelei: végül már nem is volt lehetőség egy sokmilliárdos beruházás­ra. A hetvenes évek utolsó harmadában az energiahiány okozta termeléskiesések mi­atti kár elérte a 100 milliárd zlotyit — ennyibe került volna akkoriban az atomerő­mű felépítése. Végül is éppen tíz évvel az első döntés papírra vetése után, 1982-ben a miniszter- tanács újabb, és minden jel szerint végleges döntést ho­zott az atomerőmű építésé­nek megkezdéséről. Az erő­mű a Zarnowieci-tó mellett, gyéren lakott, infrastruktúra nélküli vidéken lesz. A költ­ségeket ma 200 milliárd zlo- tyra becsülik. A Huta Kato­wice óriási acélmű után ez lesz a népi Lengyelország történelmének második leg­nagyobb beruházása. Az idő­közben meggyorsított beru­házási terv szerint az első 465 megawattos energetikai blokknak 1989-ben kell el­készülnie, a másodiknak a következő évben, utána évenként egy-egy blokk ké­szülne el, összesen négy da­rab. Az erőmű összteljesít­ménye 1860 megawatt lesz. A VVER—440 típusú reak­torokat a Szovjetunió szál­lítja, a többi alapvető be­rendezés is a Szovjetunióból, illetve más szocialista or­szágokból érkezik majd. A turbinákat Lengyelország gyártja, és jelentős lesz a lengyel ipar részvétele más egységek előállításában is. A KGST-n belüli gyártássza­kosítás értelmében ugyanis a lengyel ipar már régóta gyárt a szocialista országok atomerőművei számára tarta­lék dízelaggregátorokat, hő­cserélőket és nyomásstabili- zátorokat. A saját erőműépí­tés tehát nemcsak az ener­giamérleg javítása szempont­jából fontos: a lengyel ipar jobban növelheti majd kül­földi szolgáltatásait, ha már saját erőműépítésben szer­zett tapasztalatokra is hi­vatkozhat. Az első erőművet további­ak is követik a tervek sze­rint. A zarnowieci után a második a „Kujawy” nevet fogja viselni, s rajta kívül hét másiknak is megvan már a helye. Ha elkészülnek, az ezredfordulóra összesen 10 ezer megawatt lesz az áramtermelő kapacitásuk. A program megvalósításához ezentúl 3—4 évenként kelle­ne elkezdeni egy-egy atom­erőmű építését Lengyelor­szágban. SCIPIADES IVÁN * (Varsó) Olaj és Öböl Péntek esti kommentárunk. Üjabb, még veszélyesebb szakaszához érkezett a már csak­nem négy éve tartó iraki—iráni háború? Egyelőre nehéz válaszolni a kérdésre, de mindenesetre új eleme a konflik­tusnak, hogy a Perzsa (Arab)-öböl térségében néhány nap alatt hét olajszállító hajót ért légitámadás. Sajnálatos az erő­szak eszkalációja, hiszen az értelmetlen konfliktus már eddig is súlyos veszélyt jelentett a világbékére, s ha folytatódnak a tankhajók elleni támadások, ez beláthatatlan következmé­nyekkel járhat. Az öböl ugyanis a tőkés világ olajutánpótlásának egyik legfontosabb vízi útja. Egyes számítások szerint Japán és Nyugat-Európa irányába itt halad át a nélkülözhetetlen „fe­kete arany”-nak csaknem a fele. Már jó ideje jelentős amerikai flottaegységek is tartózkod­nak a térségben. Az Egyesült Államok minden rendelkezésre álló erővel fenn kívánja tartani az öbölben — úgymond — a hajózás biztonságát, amiről szövetségeseinek többször is kifejtette készségét. A washingtoni kormány most az öböl­menti országoknak felajánlotta: légi fedezetet nyújt hajóik védelmére. Mint a New York Times értesült, az ajánlatot a Pentagon figyelmeztetésnek szánja. Az amerikai vadászgépek ugyanis nemcsak a támadók elrettentésére járőröznének, hanem arra is parancsot kapnának, hogy a hajók ellen táma­dó gépeket megsemmisítsék. Vagyis: a tankhajók védelme kiváló ürügyül szolgálna az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy légierejét bevesse az iraki —iráni háborúban. Ugyanakkor — cserében a légi fedezetért — újabb támaszpontokat kér a baráti arab államoktól. Erre vonatkozóan áprilisban már folytak tárgyalások, de az öböl­menti országok óvatos álláspontra helyezkedve megelégedtek azzal, hogy az amerikaiak a térség közelében állomásozzanak. Csak Egyiptom, Omán, Kenya és Szomália kötött megállapo­dást az USA-val: szükség esetén támaszpontokat bocsátanak az amerikai gyorshadtest rendelkezésére. X Ügy tűnik, az Arab-öböl-menti országok rendkívül józan és higgadt magatartása következtében az amerikai légierő bevetését — egyelőre — nem kérik a washingtoni kormány­tól. Megelégednek azzal, hogy panaszukat a Biztonsági Tanács elé terjesztik és szóba hozzák az Arab Liga várhatóan szom­baton kezdődő ülésszakán. Az érintett államok , egyébként Iránt vádolják a szaudi és a kuvaiti hajók elleni támadással. Kérdés, vajon nem ismétlődnek-e meg az utóbbi napok provokációi? Ha igen, félő, hogy az öböl-menti országok végül is fontolóra veszik az amerikai ajánlatot. Ha ez be­következnék, az iraki—iráni háború még veszélyesebb sza­kaszába lépne, óhatatlanul a konfliktus kiterjedéséhez, a háborús góc szélesedéséhez vezetne. GYAPAY DENES „Már nem csendes duzzogással...” A legnagyobb francia szakszervezet bírálja a kormány gazdaságpolitikáját A párizsi helyiérdekű vasút dolgozói rendkívüli mun­kásgyűlésen követelték a munkaidő csökkentését. Követe­lésük alátámasztására egyes elővárosi vonalakon leállí­tották a közieke dést. (Tclefotó). A CGT országos bizottsá­ga a gazdasági és szociális helyzettel foglalkozva bírál­ta a kormány jelenlegi gaz­dasági és iparpolitikáját. A CGT vezető szerve megálla­pította, hogy a szakszerveze­ti szövetség nem ért egyet a jelenlegi iparpolitikával, amely munkahelyek töme­ges megszüntetését tervezi, s nem ért egyet azzal a gaz­daságpolitikával sem, amely széles rétegek vásárlóerejé­nek és életszínvonalának csökkenésével jár. Henri Krasucki, a CGT fő­titkára, az országos bizott­ság ülését kommentálva hangsúlyozta: A dolgozók elégedetlenségüket ma már nem csendes duzzogással fe­jezik ki, hanem egyre hatá­rozottabban szállnak síkra érdekeik védelmében. Ez megnyilvánult a kohó- és acéliparban, amelynek dol­gozói továbbra is küzdenek a munkahelyeiket fenyegető átszervezési terv ellen, leg­utóbb pedig a Citroén-mű- vek munkásai léptek fel eré­lyesen. A CGT mozgósítani kíván­ja a dolgozókat: gyakorolja­nak nyomást annak érdeké­ben, hogy a kormány betart­sa eredeti ígéreteit, s olyan gazdasági és iparpolitikát folytasson, amelynek ered­ményeképpen emelkedik az életszínvonal, csökken a munkanélküliség, és lehető­vé válik az ipar dinamikus fejlesztése. Meg kell találni e küzdelem legalkalmasabb formáit a helyi viszonyok­nak megfelelően minden vál­lalatnál, minden üzemben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents