Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-17 / 114. szám
A “rshEPÜJSÄG 1984. május 17. Visszhang Kik túráznak? Vita a bizottságban A vasútforgalmisok újabb sikere FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Ifjúság és gazdaság Megjelent a Politikai Főiskola elméleti-politikai folyóiratának, a Politikai Főiskola Közleményeinek 1983. évi 4. száma. Múlt év októberében a főiskola szociológiai tanszéke tanácskozást rendezett Ifjúság és gazdaság címmel. A konferencián részt vettek Bulgária, Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió testvérintézményeinek képviselői. A folyóirat legutóbbi száma tartalmazza a tanácskozáson elhangzott előadásokat — kettő kivételével, melyek megtalálhatók a Statisztikai Kiadó tanulmánykötetében A tizennégy cikk közül néhány: Laki László írása a fiatalok munkához való viszonyának néhány kérdéséről, Andics Jenő: Tendenciák a fiatalok foglalkozási viszonyaiban, Harcsa István: Az önálló élet- és pályakezdés főbb jellemzőinek alakulása, Lakatos Gyula: A mezőgazdasági mérnökök pályaorientációja és a felsőfokú szakképzés néhány kérdése. Április 12-én a Népújság Fiatalok oldalán jelent meg a „Természetjáró diákok és felnőttek” című írás, Erdős Pál tollából. Idézet a cikkből: „Az olimpiai próbázás már igazi tömegmozgalommá nőtte ki magát, mely a KISZ égisze alatt szerveződött, azóta nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek körében is népszerűvé vált. A „Téli csúcstúra” feltétlenül az ÓDK javát szolgálta volna, de intézményeinket kevesen képviselték.” Ezzel kapcsolatban a következőket jegyzem meg: Mi, pedagógusok jogosan vagyunk felháborodva az írás olvasása közben. Szinte minden rendezvényen ott vagyunk mi, pedagógusok, és a tanulók is. Szeretném a felháborodásunk jogosságát néhány adattal alátámasztani. A „Téli csúcstúrát” mintegy 150 tanuló teljesítette a szintidőn belül. A Garay gimnáziumból Bodor Árpád vezetésével 74 tanuló vett részt, de az egészségügyi szakközépiskola is 40 diákkal képviseltette magát, a Rózsa Ferenc szakközépiskola, a vendéglátóipari, a Bezerédj szakközépiskola és a tolnai gimnázium tanulói is indultak. Az olimpiai ötpróba többi számában, döntő többségében az Országjáró Diákok Köre vezető tanára által szervezett tanulók vettek részt. Megítélésem szerint a Garay János Gimnázium tanulói, a miskolci diákok által meghirdetett „Olimpiai ötpróba”-versenyben is az élmezőnyhöz tartoznak. A „Tolnai Tájakon Túrázók” természetjáró akadályversenyén a résztvevők száma így alakult az elmúlt 2 évben: 1983-ban Tengelicen 16 úttörő-, 38 ODK-s és 6 felnőttcsapat; 1984-ben Kisszékelyen 19 úttörő-, 45 ODK-s és 9 felnőttcsapat versenyzett. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttek versenyét a Pedagógus SE nyerte mind a két helyszínen. Az elmúlt napokban megrendezett 50 km-es gyalogtúrán is szép számmal vettek részt diákok. A borjádi Pető- fi-emléktúrán megjelent 216 fiatal szinte mind iskolás volt. Mindezek mellett még a tájfutó versenyeken is az általános és középfokú iskolák tanulói a résztvevők. Ezenkívül minden iskola havonta minimum 1—2 túrát szervez. Az országjáró diákok megyei találkozóján mintegy 300 középiskolás vesz részt minden évben. 1982-ben megyénk nyerte az országjáró diákok országos találkozójának ösz- szetett versenyét is. A Szek- szárd városi KISZ-bizottság rendezésében meghirdetett gyalogtúrán is nagyon kevés felnőtt vett részt. Tudjuk, hogy még sok a tennivaló, de köszönet illeti a szekszárdi, a paksi, lengye- li, bonyhádi és dombóvári ODK-sok vezetőit, hisz idejüket, energiájukat nem kímélve szervezik a tanulókat a túrákra és versenyekre. GUZSVÁR1 ZOLTÁN A Bezerédj Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet ODK-vezetője. • A szerk. megjegyzése: Nem tudunk igazságot tenni a vitatkozó felek között, mivel nem számoltuk még meg a túrázókat, és nem is áll szándékunkban szétválogatni őket életkor és foglalkozás szerint. Mindenesetre a kérdés jobb megvilágítása érdekében — persze ettől a vita indítéka még homályosabbá válik — néhány tényt közlünk olvasóinkkal. Erdős Pál, a Dédász dolgozója, aki kevesellte a középfokú tanintézetek diákjait a téli túrán, tagja a szekszárdi városi KISZ-bizottság mellett működő sport-munkabizottságnak. Vitázó partnere, aki szerint a felnőttek vannak kevesen, — kivéve a tanárokat — és egyáltalán a túrázók többsége, a diák, ugyanannak a munkabizottságnak a vezetője. Talán a munkabizottság együttesen utánanézhetne, hogy kik is vesznek részt a természetjárásban Tolna megyében? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Szolnok megyei Üjszá- szon — az Autóforgalmi Szakközépiskolában — rendezték meg az 1984. évi országos szakmai és tanulmányi versenyt. Nézzük az előzményeket: az elmúlt évi vasútforgal- mista versenyt Miskolcon, a dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola diákja, Fodor Zoltán nyerte. Így nem volt titok, hogy az idén megrendezett háziverseny első két helyezettjétől is figyelemre méltó eredményt vártak a felkészítő tanárok. Természetesen Till Károly és Koppány Zoltán is bizonyítani szerette volna tudásával az intézményben folyó szakmai munkát. A tanulókat tanári kollektíva készítette fel: dr. Lehoczky Béla fizikából, Mesterházy Csa- báné matematikából, Bazsin- ka István, Erb Béláné és Kerekes István a szakmai tárgyakból. A kétnapos országos verseny első napján írásbeli feladatok voltak. Délelőtt az elméleti feladatokból öt általános, tizenhárom szakmai kérdés volt. A délutáni feladatok jelentették a legnagyobb erőpróbát a versenyzők számára, mint Karcsiék elmondták: „Valószínű, ez a délután döntötte el. a versenyt”. A gyakorlati feladatok nehézsége nem volt arányban a megoldásra kapott idővel. Az első napi izgalmakat Szolnokon vezethették le, városnézés és egy film megtekintése volt a program. Másnap a szóbeli következett, ahol egyenként az öttagú zsűri előtt kellett két kérdésre válaszolni. A verseny értékelésére délután került sor. Az Országos Szakmai és Tanulmányi Versenyt 1984I 1 I Koppány Zoltán Till Károly ben Üjszászon, Till Károly, az Apáczai Csere János Szakközépiskola diákja nyerte, Koppány Zoltán ötödik helyezett lett. NAGY SÁNDOR Szép könyvek Két együttes, két végiét Szép könyvekből nyílt kiállítás szerkesztőségünk galériájában. Az elmúlt esztendő legszebben kivitelezett, leggondosabban elkészített könyveit mutatják be a nagyközönségnek néhány héten keresztül. A megnyitástól számított pár nap alatt több százan nézték végig, s szavaztak a legszebbnek tartott kötetekre. A könyvszerető, a szépet szerető felnőtt emberek voltak, de fiatalok is sokan, akik már megízlelték az olvasás szépségeit, sőt a legkisebbek is, akiknek mindez még hátra van. „Nézzük csak, melyik a legszebb” Érdeklődés , | Ezen a bemutatón hozzá lehetett nyúlni a „kiállított tárgyakhoz”, kézbe lehetett venni, nemcsak nézni, de belelapozni is. Márpedig ez az első lépés ahhoz, hogy az otthoni könyvespolcokról lekerüljenek az érintetlen könyvek, a gyerekek ne csak megtanuljanak olvasni, de természetes szükségletükké, életelemükké is váljon. Fotó: Kapfinger András A jelekből ítélve a rock and roll hangjegyei még a nyolcvanas évek közepe táján is bank jegy kötegekre válthatók, pedig a Hungária együttes felbomlását az „ellőttük a puskaporunkat” elméletnek tudom be. Nevezetesen ama ténynek, hogy az ötvenes években tiltott gyümölcsként fogyasztott életérzésből tápláló rocky ritmusok mai szövegesített változata unalmassá vált. Az „Andi-randi” a „Duci- Juci” össznépi mulatságot kiváltó blődlik után úgy tűnt: megfáradt a gépezet, valami újat kell kitalálni. Ha valaki végignézte a Csonka Hungáriának becézett Dolly Roll első országos koncertturnéjának valamelyik előadását, akkor nyomban rámcáfol: nem vesztett ízéből a felmelegített leves. Bebizonyosodott, hogy ebben az egyre kommerszebb, ezért a nosztalgiahullámnak kedvező, új zenei törekvéseket nélkülöző pop-világban a Hungária még mindig nem elégítette ki az igényeket. Ez a szükséglet korántsem a zenehallgatás igényéből táplálkozik. Aligha kell bizonygatni, a megszólalásig egymásra hasonlító akkordok már az elején sablonossá teszik a koncertet. Törvényszerűen a színpadi látványban keres felüdülést a publikum. Akkor tulajdonképpen mi a varázs? Az, hogy a rock and roll a többi meghonosodott stílussal szemben, a ma már hiánycikknek számító, vérpezsdítő táncmozgás motiválója a disco- ban dívó unalmas lötyö- gések helyett. A Dolly Roll jól felfogott üzleti érdekből is, nem hajlandó lelépni a Hungáriával már kitaposott, járható útról. A koncertet stílszerűen fülbemászó Hungária-nóták- kal indítják, aztán következik a slágercsinálás követelményeinek is eleget tevő, első nagylemezük anyaga. A színpad elrendezése, a látvány a Magyarországon sosem volt életformát idézi. Dolly sztárutánzó módon igyekszik reflektorfénybe kerülni, modern románc benyomását kelteni, mint ahogy az egyes szentimentális számokban énekli. Ám a „királynő” ráncai a smink ellenére élesen kirajzolódnak. Persze van új sztárjelölt a csapatban, mégpedig az „Arrivederci amore” című, immáron közszájon forgó sláger szerzőjének és énekesének személyében, akit tisztességes polgári nevének ismerete hiányában csak úgy Flipper öcsinek neveznek. Popper frizuráján és „a hamiskás tekintetén” a tinédzser lányok haj- bakapnak. Pedig a sokat emlegetett ókori görögök aligha öcsiről mintázták volna a szépség szobrát. Az egész előadásban a disco-jélleg domborodik ki. A csinos hölgyek mindvégig vadul rockiznak partnereikkel a színpadon, sőt időnként a „fekete Cleopátrának” nevezett Dollyt is táncba viszik. A hangulat fokozásához szükségeltetik egy műsorvezető disc jockey is, aki fanatizálja a közönséget. Zárásként nagy táncmulatsággá változik a színpadkép, a közönség soraiból is sokan mozgolódnak. * Nagy készülődés, ráhangolódás előzte meg a Loco- motiv GT, mint az egyik vezető rockformáció tavaszi hazai koncertsorozatát. Annál is inkább, hiszen az együttesre felfigyelt az angol EMI lemeztársaság, s a megjelent új hazai nagylemezükről szuperlatívuszok- ban beszéltek szakmai berkekben. Ezek után felettébb meglepő volt az a hírcsokor, amelyet az országot megmozgató turné visszhangjaként összegyűjtöttem. „Tönfiény érdektelenség, félig telt színházak”... S ugye ezt a Tolna megyei olvasó is megyebeli koncerttapasztalatait alapul véve rögtön alátámasztja. Akkor mi történt tulajdonképpen? Nem hinném, hogy a hatvan-hetven forint körül mozgó belépőjegyek okozták volna az érdektelenséget. Az LGT — többszöri nagy vérveszteségek után is — márkanévjegy a magyar rockzenében. Hogy is mondta az EMI menedzsere az angliai kislemez előtt: „Eredetiségük, komponáló készségük lenyűgöző.” Valóban, divatként előretörő stílus- irányzatoktól nem befolyásolva a presseri irányvonalnak megfelelően alkottak. Komolyzenei magasságokat súrolva, időnként tömeg- fogyaszthatóan. „A zene, a zene mindenekelőtt” — hangoztatja mindenekelőtt Presser Pici, aki örvendetes módon az utóbbi időben társait is engedi, hogy reflektorfénybe kerüljenek. A fenti, mindenképpen tényeken alapuló dicshimnusz elzengése után paradox módon jelentkezik a már szintén tényként kezelendő passzivitás. A Loksi eredetisége, szövegi és zenei harmóniája sokszor egyfajta elvontságot is eredményez. A mai tinik — akik a koncertek törzsközönségét alkotják — egy-egy fülbemászó dallamú nóta dúdolga- tásán kívül — nem tudnak a Loksi elkötelezettjévé válni. A kommersz zene tömegpszichéje óriási. A tinik bizony távol maradtak az előadásoktól, s ez bizony még a záró tabáni koncert hangulatára is rányomta a bélyegét. Az LGT esküdt ellensége a színpadkép különösebb tervezésének. A vizuális élményre náluk nincs szükség. A show-business hatása alatt levő többgenerációs publikum viszont ezt igényli, várja. —begyé— A „kiállított tárgyakhoz” hozzányúlni szabad „Róla tanulunk majd az iskolában”
