Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-17 / 114. szám

A “rshEPÜJSÄG 1984. május 17. Visszhang Kik túráznak? Vita a bizottságban A vasútforgalmisok újabb sikere FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Ifjúság és gazdaság Megjelent a Politikai Fő­iskola elméleti-politikai fo­lyóiratának, a Politikai Fő­iskola Közleményeinek 1983. évi 4. száma. Múlt év ok­tóberében a főiskola szocio­lógiai tanszéke tanácskozást rendezett Ifjúság és gazda­ság címmel. A konferencián részt vettek Bulgária, Cseh­szlovákia, az NDK és a Szov­jetunió testvérintézményei­nek képviselői. A folyóirat legutóbbi szá­ma tartalmazza a tanácsko­záson elhangzott előadásokat — kettő kivételével, melyek megtalálhatók a Statisztikai Kiadó tanulmánykötetében A tizennégy cikk közül néhány: Laki László írása a fiatalok munkához való viszonyának néhány kérdé­séről, Andics Jenő: Tenden­ciák a fiatalok foglalkozási viszonyaiban, Harcsa István: Az önálló élet- és pályakez­dés főbb jellemzőinek ala­kulása, Lakatos Gyula: A mezőgazdasági mérnökök pályaorientációja és a felső­fokú szakképzés néhány kér­dése. Április 12-én a Népújság Fiatalok oldalán jelent meg a „Természetjáró diákok és felnőttek” című írás, Erdős Pál tollából. Idézet a cikk­ből: „Az olimpiai próbázás már igazi tömegmozgalommá nőtte ki magát, mely a KISZ égisze alatt szerveződött, az­óta nemcsak az ifjúság, ha­nem a felnőttek körében is népszerűvé vált. A „Téli csúcstúra” feltétlenül az ÓDK javát szolgálta volna, de in­tézményeinket kevesen kép­viselték.” Ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket jegyzem meg: Mi, pedagógusok jogosan vagyunk felháborodva az írás olvasása közben. Szinte minden ren­dezvényen ott vagyunk mi, pedagógusok, és a tanulók is. Szeretném a felháborodásunk jogosságát néhány adattal alátámasztani. A „Téli csúcs­túrát” mintegy 150 tanuló teljesítette a szintidőn belül. A Garay gimnáziumból Bo­dor Árpád vezetésével 74 tanuló vett részt, de az egész­ségügyi szakközépiskola is 40 diákkal képviseltette ma­gát, a Rózsa Ferenc szakkö­zépiskola, a vendéglátóipari, a Bezerédj szakközépiskola és a tolnai gimnázium ta­nulói is indultak. Az olimpiai ötpróba többi számában, dön­tő többségében az Országjáró Diákok Köre vezető tanára által szervezett tanulók vet­tek részt. Megítélésem szerint a Garay János Gimnázium tanulói, a miskolci diákok ál­tal meghirdetett „Olimpiai ötpróba”-versenyben is az él­mezőnyhöz tartoznak. A „Tol­nai Tájakon Túrázók” termé­szetjáró akadályversenyén a résztvevők száma így alakult az elmúlt 2 évben: 1983-ban Tengelicen 16 úttörő-, 38 ODK-s és 6 felnőttcsapat; 1984-ben Kisszékelyen 19 út­törő-, 45 ODK-s és 9 felnőtt­csapat versenyzett. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttek versenyét a Pedagógus SE nyerte mind a két helyszí­nen. Az elmúlt napokban meg­rendezett 50 km-es gyalog­túrán is szép számmal vettek részt diákok. A borjádi Pető- fi-emléktúrán megjelent 216 fiatal szinte mind iskolás volt. Mindezek mellett még a tájfutó versenyeken is az ál­talános és középfokú isko­lák tanulói a résztvevők. Ezenkívül minden iskola havonta minimum 1—2 túrát szervez. Az országjáró diákok me­gyei találkozóján mintegy 300 középiskolás vesz részt min­den évben. 1982-ben megyénk nyerte az országjáró diákok országos találkozójának ösz- szetett versenyét is. A Szek- szárd városi KISZ-bizottság rendezésében meghirdetett gyalogtúrán is nagyon kevés felnőtt vett részt. Tudjuk, hogy még sok a tennivaló, de köszönet illeti a szekszárdi, a paksi, lengye- li, bonyhádi és dombóvári ODK-sok vezetőit, hisz ide­jüket, energiájukat nem kí­mélve szervezik a tanulókat a túrákra és versenyekre. GUZSVÁR1 ZOLTÁN A Bezerédj Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet ODK-vezetője. • A szerk. megjegyzése: Nem tudunk igazságot tenni a vi­tatkozó felek között, mivel nem számoltuk még meg a túrázókat, és nem is áll szán­dékunkban szétválogatni őket életkor és foglalkozás szerint. Mindenesetre a kérdés jobb megvilágítása érdekében — persze ettől a vita indítéka még homályosabbá válik — néhány tényt közlünk olva­sóinkkal. Erdős Pál, a Dédász dolgozója, aki kevesellte a középfokú tanintézetek diák­jait a téli túrán, tagja a szek­szárdi városi KISZ-bizottság mellett működő sport-mun­kabizottságnak. Vitázó part­nere, aki szerint a felnőttek vannak kevesen, — kivéve a tanárokat — és egyáltalán a túrázók többsége, a diák, ugyanannak a munkabizott­ságnak a vezetője. Talán a munkabizottság együttesen utánanézhetne, hogy kik is vesznek részt a természetjá­rásban Tolna megyében? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Szolnok megyei Üjszá- szon — az Autóforgalmi Szakközépiskolában — ren­dezték meg az 1984. évi or­szágos szakmai és tanulmá­nyi versenyt. Nézzük az előzményeket: az elmúlt évi vasútforgal- mista versenyt Miskolcon, a dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola diák­ja, Fodor Zoltán nyerte. Így nem volt titok, hogy az idén megrendezett háziverseny első két helyezettjétől is fi­gyelemre méltó eredményt vártak a felkészítő tanárok. Természetesen Till Károly és Koppány Zoltán is bizo­nyítani szerette volna tudá­sával az intézményben folyó szakmai munkát. A tanuló­kat tanári kollektíva készí­tette fel: dr. Lehoczky Béla fizikából, Mesterházy Csa- báné matematikából, Bazsin- ka István, Erb Béláné és Kerekes István a szakmai tárgyakból. A kétnapos or­szágos verseny első napján írásbeli feladatok voltak. Délelőtt az elméleti felada­tokból öt általános, tizenhá­rom szakmai kérdés volt. A délutáni feladatok jelentették a legnagyobb erőpróbát a versenyzők számára, mint Karcsiék elmondták: „Való­színű, ez a délután döntöt­te el. a versenyt”. A gyakor­lati feladatok nehézsége nem volt arányban a megoldásra kapott idővel. Az első napi izgalmakat Szolnokon vezet­hették le, városnézés és egy film megtekintése volt a program. Másnap a szóbeli következett, ahol egyenként az öttagú zsűri előtt kellett két kérdésre válaszolni. A verseny értékelésére délután került sor. Az Országos Szakmai és Tanulmányi Versenyt 1984­I 1 I Koppány Zoltán Till Károly ben Üjszászon, Till Károly, az Apáczai Csere János Szakközépiskola diákja nyer­te, Koppány Zoltán ötödik helyezett lett. NAGY SÁNDOR Szép könyvek Két együttes, két végiét Szép könyvekből nyílt ki­állítás szerkesztőségünk ga­lériájában. Az elmúlt esz­tendő legszebben kivitele­zett, leggondosabban elké­szített könyveit mutatják be a nagyközönségnek néhány héten keresztül. A megnyi­tástól számított pár nap alatt több százan nézték vé­gig, s szavaztak a legszebb­nek tartott kötetekre. A könyvszerető, a szépet szere­tő felnőtt emberek voltak, de fiatalok is sokan, akik már megízlelték az olvasás szépségeit, sőt a legkisebbek is, akiknek mindez még hát­ra van. „Nézzük csak, melyik a legszebb” Érdeklődés , | Ezen a bemutatón hozzá lehetett nyúlni a „kiállított tárgyakhoz”, kézbe lehetett venni, nemcsak nézni, de be­lelapozni is. Márpedig ez az első lépés ahhoz, hogy az otthoni könyvespolcokról le­kerüljenek az érintetlen könyvek, a gyerekek ne csak megtanuljanak olvasni, de természetes szükségletükké, életelemükké is váljon. Fotó: Kapfinger András A jelekből ítélve a rock and roll hangjegyei még a nyolcvanas évek közepe tá­ján is bank jegy kötegekre válthatók, pedig a Hungária együttes felbomlását az „ellőttük a puskaporunkat” elméletnek tudom be. Neve­zetesen ama ténynek, hogy az ötvenes években tiltott gyümölcsként fogyasztott életérzésből tápláló rocky ritmusok mai szövegesített változata unalmassá vált. Az „Andi-randi” a „Duci- Juci” össznépi mulatságot kiváltó blődlik után úgy tűnt: megfáradt a gépezet, valami újat kell kitalálni. Ha valaki végignézte a Csonka Hungáriának becé­zett Dolly Roll első országos koncertturnéjának valame­lyik előadását, akkor nyom­ban rámcáfol: nem vesztett ízéből a felmelegített leves. Bebizonyosodott, hogy ebben az egyre kommerszebb, ezért a nosztalgiahullámnak ked­vező, új zenei törekvéseket nélkülöző pop-világban a Hungária még mindig nem elégítette ki az igényeket. Ez a szükséglet koránt­sem a zenehallgatás igényé­ből táplálkozik. Aligha kell bizonygatni, a megszólalásig egymásra hasonlító akkor­dok már az elején sablonossá teszik a koncertet. Törvény­szerűen a színpadi látvány­ban keres felüdülést a pub­likum. Akkor tulajdonkép­pen mi a varázs? Az, hogy a rock and roll a többi meg­honosodott stílussal szem­ben, a ma már hiánycikknek számító, vérpezsdítő tánc­mozgás motiválója a disco- ban dívó unalmas lötyö- gések helyett. A Dolly Roll jól felfogott üzleti érdekből is, nem haj­landó lelépni a Hungáriával már kitaposott, járható út­ról. A koncertet stílszerűen fülbemászó Hungária-nóták- kal indítják, aztán követke­zik a slágercsinálás követel­ményeinek is eleget tevő, első nagylemezük anyaga. A színpad elrendezése, a látvány a Magyarországon sosem volt életformát idézi. Dolly sztárutánzó módon igyekszik reflektorfénybe kerülni, modern románc be­nyomását kelteni, mint ahogy az egyes szentimentá­lis számokban énekli. Ám a „királynő” ráncai a smink ellenére élesen kirajzolód­nak. Persze van új sztár­jelölt a csapatban, mégpe­dig az „Arrivederci amore” című, immáron közszájon forgó sláger szerzőjének és énekesének személyében, akit tisztességes polgári ne­vének ismerete hiányában csak úgy Flipper öcsinek neveznek. Popper frizurá­ján és „a hamiskás tekinte­tén” a tinédzser lányok haj- bakapnak. Pedig a sokat em­legetett ókori görögök alig­ha öcsiről mintázták volna a szépség szobrát. Az egész előadásban a disco-jélleg domborodik ki. A csinos hölgyek mindvégig vadul rockiznak partnereik­kel a színpadon, sőt időn­ként a „fekete Cleopátrának” nevezett Dollyt is táncba vi­szik. A hangulat fokozásá­hoz szükségeltetik egy mű­sorvezető disc jockey is, aki fanatizálja a közönséget. Zárásként nagy táncmulat­sággá változik a színpad­kép, a közönség soraiból is sokan mozgolódnak. * Nagy készülődés, ráhan­golódás előzte meg a Loco- motiv GT, mint az egyik ve­zető rockformáció tavaszi hazai koncertsorozatát. An­nál is inkább, hiszen az együttesre felfigyelt az an­gol EMI lemeztársaság, s a megjelent új hazai nagyle­mezükről szuperlatívuszok- ban beszéltek szakmai ber­kekben. Ezek után felettébb meg­lepő volt az a hírcsokor, amelyet az országot megmoz­gató turné visszhangjaként összegyűjtöttem. „Tönfiény érdektelenség, félig telt szín­házak”... S ugye ezt a Tolna megyei olvasó is megyebeli koncerttapasztalatait ala­pul véve rögtön alátámaszt­ja. Akkor mi történt tulaj­donképpen? Nem hinném, hogy a hatvan-hetven forint körül mozgó belépőjegyek okozták volna az érdektelen­séget. Az LGT — többszöri nagy vérveszteségek után is — márkanévjegy a magyar rockzenében. Hogy is mond­ta az EMI menedzsere az angliai kislemez előtt: „Ere­detiségük, komponáló kész­ségük lenyűgöző.” Valóban, divatként előretörő stílus- irányzatoktól nem befolyá­solva a presseri irányvonal­nak megfelelően alkottak. Komolyzenei magasságokat súrolva, időnként tömeg- fogyaszthatóan. „A zene, a zene mindenekelőtt” — han­goztatja mindenekelőtt Presser Pici, aki örvendetes módon az utóbbi időben tár­sait is engedi, hogy reflek­torfénybe kerüljenek. A fenti, mindenképpen tényeken alapuló dicshim­nusz elzengése után para­dox módon jelentkezik a már szintén tényként kezelendő passzivitás. A Loksi eredeti­sége, szövegi és zenei har­móniája sokszor egyfajta elvontságot is eredményez. A mai tinik — akik a kon­certek törzsközönségét al­kotják — egy-egy fülbemá­szó dallamú nóta dúdolga- tásán kívül — nem tudnak a Loksi elkötelezettjévé vál­ni. A kommersz zene tö­megpszichéje óriási. A tinik bizony távol maradtak az előadásoktól, s ez bizony még a záró tabáni koncert hangulatára is rányomta a bélyegét. Az LGT esküdt ellensége a színpadkép különösebb ter­vezésének. A vizuális él­ményre náluk nincs szük­ség. A show-business hatása alatt levő többgenerációs publikum viszont ezt igényli, várja. —begyé— A „kiállított tárgyakhoz” hozzányúlni szabad „Róla tanulunk majd az iskolában”

Next

/
Thumbnails
Contents