Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-17 / 114. szám

i 1984. május 17. NÉPÚJSÁG 3 Ültetik a dohányt Nagydorogon A nagydorogi ŰJ Baráz­da Termelőszövetkezetben május eleje óta ültetik a dohánypalántákat. A szö­vetkezet az idén 65 hektá­ron termeszti ezt a nö­vényt, több mint száz csa­lád pedig háztájiban, 50 hektáron ültet dohányt. A hét végére ennek a nagy munkának több mint a fe­lét elvégzik. Távközlési világnap Az évszázad csodája „Amikor szükség van rá­juk, a távközlési eszközök éppoly természetesen vannak jelen, mint ahogyan a Nap is minden nap felkel”, mondja a távközlési világ­nap alkalmából közzétett üzenetében R. E. Dutler, az UIF-nek, a Nemzetközi Táv­közlési Egyesületnek főtit­kára. „A távközlésnek az egész világra kiterjedő háló­zata az évszázad csodája.” Valóban: mindnyájunk számára természetes, hogy reggelenként vagy munka után kinyitjuk a rádiókészü­léket (amelyből annyi van a világon, hogy már statiszti­kailag lehetetlen számon tar­tani), hogy este leülünk a te­levízió elé, s hogy — elsősor­ban városban — intézniva­lóink jó részéhez a telefont vesszük igénybe, megtaka­rítva rengeteg időt és fá­radtságot. ÖSSZEKÖTI AZ EMBEREKET Szóljunk ezúttal a telefon­ról. Arról a csodálatos ta­lálmányról, amely összekö­ti az egymástól távol élő embereket, pillanatok alatt teremt összeköttetést földré­szek között, és amely 'any- nyira tud hiányozni. A fő­titkár idézett üzenetében azt is közli, hogy a föld lakossá­gának mintegy 60 százaléka nem jut a távközlési szolgál­tatásokhoz, további 15 szá­zaléknál pedig a szolgáltatá­sok minősége nem kielégítő. Tavaly volt a hírközlési világév, amely sok hasznos tapasztalattal zárult. Min­denekelőtt azt a tanulságot hozta, hogy a távközlésnek világszerte a tömegek min­dennapi használati eszközévé kell lennie. Ma még óriásiak a különbségek földrészek és országok között, a fejlődés pedig csak úgy mehet to­vább, ha ezek a különbségek csökkennek, majd megszűn­nek. EGYENLŐTLEN FEJLŐDÉS Naponta érezzük, látjuk, hogy a fejlődés egyre gyor­sul. A mai idősebb nemze­dékek gyermekkorában még ritkaságszámba ment — talán egy-két nagyobb város kivételével — a tele­fon, amely századunk első évtizedeiben jelent csak meg irodák és lakások fa­lán, ma már szinte mulatsá­gosan ható, primitív ké­szülékként. Miközben éppen nem megy ritkaságszámba, hogy a szomszédos községbe, a kö­zeli tanyára személyesen kell elmennünk, akár néhány szavas üzenet átadásáért is. Mert a fejlődés ezen a téren nagyon egyenlőtlen. S az egyenlőtlenség abban is fennáll, hogy lehet a lakás­ban már a legkorszerűbb, videózásra is alkalmas,. szí­nes tévé, de nincs telefon, s alig várható rövid időn be­lül. Egyszerre vagyunk a táv­közlésben fejlett és hátul kullogó ország. Rádió- és te­levízió-készülékeink nevet szereztek a világpiacon, ám a telefonsűrűség tekinteté­ben az utolsók közé szo­rultunk Európában. CSÖKKENTI AZ ELVÁNDORLÁST Szó van az üzenetben ar­ról is, hogy „olyan mérték­ben válik korlátozhatóvá az embereknek a városok irá­nyába történő elvándorlási vágya, amilyen mértékben a távközlés hozzá tud járulni a vidéki körzetek szociális körülményeiben bekövetke­ző'javulásokhoz.” Ezen a té­ren sok a tennivaló nálunk is. A Szeged-környéki „köt­vényes” telefon és a többi, tervbe vett és várható fej­lesztés mind segít majd ab­ban, hogy a világgal kap­csolatot kereső emberek ne kényszerüljenek csupán ezért a városokba. S a vá­rosok túlnépesedése, a falu­ról történő elvándorlás gondjain —, amelyek csök­kentek ugyan az utóbbi években, de 'korántsem te­kinthetjük megszűntnek, — ugyancsak enyhít, ha min­den lakott helyen rendsze­res és korszerű lesz a tele­fonszolgálat. Perspektívát, kilátásokat ad a távközlési világnap. Még akkor is, ha a mostani gazdasági helyzetben csak módjával, apránként halad­hatunk a jobb és mindenki­re kiterjedő távközlési lehe­tőségek felé. VÁRKONYI ENDRE A dombóvári áfész tevékenysége a vb. előtt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári áfész áru­ellátó, felvásárló és értékesí­tő tevékenységéről számolt be Bertus Ferenc igazgató- sági elnök, a Dombóvári vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának legutóbbi ülé­sén. A szövetkezet gondoskodik a Dombóvár város és a vá­roskörnyéki községek, kiste­lepülések áruellátásáról. A községekben elsősorban alapvető napi cikkeket for­galmaznak, míg a város­ban az iparcikkek széles vá­lasztékát is kínálják a város­lakók. Jól szolgálják a la­kosság áruellátását a szer­ződéses üzletek is, amelyek­ből a területen 42 egység üzemel. A testület tagjai nagyon sok kérdést tettek fel az elő­adóknak, többek között az üzletek nyitva tartásáról és az áruválaszték bővítéséről. A végrehajtó bizottság el­fogadta az áfész tájékozta­tóját és a kérdésekre adott válaszokat, majd határozat­ban hívta fel a figyelmet ar­ra, hogy a dombóvári áfész a városban és a városkörnyé­ken — összhangban a többi kereskedelmi szervvel — to­vábbra is biztosítsa a la­kosság ellátását és javítsa a vásárlási körülményeket. Magyarszéki Endre Építőanyag fűrészporból A mindaddig hulladékként kezelt fűrészoor fontos és hasznos építőanyaggá lépett elő: a Faipari Kutatóintézet szakemberei a fűrészpor - hegyek hasznosítására „tég­lagyártási” technológiát dol­goztak ki. Az új termék gyártására a Zala megyei Lakáskarbantartó és Építő­ipari Szolgáltató Vállalat készült fel Zalaegerszegen. A fűrészporból, fahulladék­ból cement hozzáadásával préseléssel készülő fabeton­elemekből családi házakat és két-, háromemeletes épü­leteket is emelhetnek. A falazóelemek alkalma­zásának bemutatására Zala­egerszegen és Szekszárdon építenek fel egy-egy lakóhá­zat. Atomerőmű-építkezés Internacionalista szerződések Az elmúlt években divat­ban voltak az ünnepélyes szerződésaláírások. Aztán szépen lassan elcsöndesedett a „hullám” és ott is meg­szűntek, ahol szükség lett volna rájuk. A téma előkészítésénél en­gem figyelmeztettek: vigyáz­zak, mert van aki „vörös lepelnek” szánja ezt a szer­ződést. Ez alatt azt értette a figyelmeztető, hogy még mindig lehetséges a rossz munkát egy hangzatos je­lentéssel, versenyfelhívással és ünnepélyes szerződéskö­téssel palástolni. Mihályi Jánosnak, a 22-es Állami Építőipari Vállalat 30-as építésvezetősége főépí­tésvezetőjének mindjárt ezt a cinikus kérdést teszem fel: — Mit akarnak eltakarni ezekkel a szerződésekkel? — Mihályi János nem lepődik meg a kérdésen, gondolom már mások és máskor is feltették neki. Egy biztos: a szocialista szerződések híve a főépítésvezető, az elsőnél és a harmadiknál is bábás­kodott. De hallgassuk meg véleményét: — Vannak bírálók. Hiva­tásos bírálók, akik kívülről nézve mindig is találnak hi­bákat. Ügy néz ki a dolog, hogy ők találnak, mi nem. Nem igaz. Mi is nagyon sok hibát veszünk észre, sőt a magunkét is. De ez nem kapcsolható össze a szocia­lista szerződéskötésekkel. Sőt. Nem szeretek nagy sza­vakat használni, de a mos­tani már internacionalista szerződéskötés. A második­ban már részt vett a lengyel Budostal Vállalat — és so­kat segítettek. Most a har­madik szerződés aláírói kö­zött szerepelnek a szovjet szakértők is. ÉRDEKEGYEZTETÉS ÉS A FELADAT... A 22-es Állami Építőipari Vállalat és még tíz másik vállalat szocialista együtt­működési szerződést kötött a négyes számú reaktor­blokk építési munkálatainak időre való befejezéséről, a reaktortartály beemelésének és a tiszta szerelés megte­remtésének feltételeiről. A szerződést március 29-én ír­ták alá. Ez előtt már kötöt­tek ilyent a kettes és a hár­mas számú blokkra és a szerződésben szereplő válla­latok eleget is tettek fel­adatuknak. Ennyi lenne a rövid hír, ami feltétlen közlésre érde­mes. 'Mihályi János azonban olyan dolgokat mond, ame­lyek ismerősek, de az utób­bi időben nem használtuk őket. Az öntudatról beszél, az érdekegyeztetésről, az együtt dolgozó vállalatok Mihályi János egy célra való tömörítésé­ről... Az utóbbi időben a pénz foglalja el szinte min­den gondolatunkat... És né­ha elfelejtkezünk olyan alap­vető dolgokról, hogy erkölcsi megbecsülés, az emberek szeretnek dolgozni, de csak akkor, ha szervezett körül­mények között tehetik. És ez utóbbi mondathoz kapcsolódik a szocialista szerződés ténye is. — Az eddigi tapasztalatok szerint a szerződő vállalatok képviselői magukra nézve az itt leírtakat kötelezőnek tart­ják — mondja Mihályi Já­nos. — Hosszú és fáradsá­gos egyeztetéssel jutottunk el odáig, hogy elkövetkezzen az ünnepélyes aktus, a szer­ződés aláírás. És ez a lényeg. Addigra már komoly Ütem­tervet készítettünk, ami a munka minden fázisát ma­gába foglalja. A másik: a gyakorlati megvalósításhoz ugyanilyen alapos munkával állunk hozzá. A 22-es ÁÉV vállalta a koordinátori sze­repet, és itt nálam jövünk össze kéthetenként értékel­ni az addig végzett munkát, meghatározni a következő két hetit. — Egy értekezlettel me­gint több lett. — Én is értekezletellenes vagyok. A mi kéthetenkénti találkozásunk operatív, te­hát munkacentrikus. Az alá­író vállalatok operatív mun­kát végző termelési egységé­nek vezetője van jelen. A tervező, a beruházó és a ki­vitelező, valamint a techno­lógiai szerelő vállalatok egy­ségét tudjuk így megterem­teni. NEM HAGYJAK ELHALNI... Általában az ilyen szerző­déseknél a megkötés pilla­nata a fontos. A későbbiek­re már nem ügyelünk elég­gé. Erről a következőket mondja a főépítésvezető: — Rendszeresen foglalko­zik a beruházás pártbizott­sága a szerződéssel. Vállala­tunk pártvezetősége is napi­rendre tűzi időnként, így nem hagyják, hogy elhaljon. A másik: az utóbbi időben erre az együttműködési meg­állapodásra építik a szocia­lista brigádok is vállalásai­kat, sőt több helyen vannak olyan kezdeményezések, hogy két brigád is szerző­dést köt, közösen tesznek vállalást. Mert az igaz, hogy más-más vállalatnál dolgoz­nak, de egymás nélkül — ugyanaz a munkaterület — nem tudnának boldogulni. Persze azt sem szabad el­felejtenünk, hogy azért Pak­son sem fenékig tejfel. Van­nak gondok, hiányosságok, bosszantó dolgok. A legna­gyobb, hogy az import be­rendezések szállítása ütem- telen. Hiába a szerződő fe­lek jóakarata, lelkesedése, a hiány veszélyezteti a hár­mas és a négyes blokk ha­táridőre való megépítését. — Mit tudnak ilyenkor tenni’ — Átütemezzük a felada­tokat. Olyan munkákat ve­szünk előre, amelyek a ter­vek szerint egy későbbi idő­pontban következnének. Ez teljes egészében nem meg­oldható és általában az ilyen átütemezés drágább is, na­gyobb az élőmunkaigénye, ide nem tehetünk mást. — Rossz hatással van az emberekre. — Szeretnénk elérni, hogy kint az építkezésen az em­berek ebből ne sokat vegye­nek észre. Tehát a munka fennakadás nélkül haladjon, de ez óriási szellemi munka­igénnyel jár. — Említette a lengyel szakembereket az előbb. — Szeretném arra meg­kérni, hogy külön foglalkoz­zon a Budostal lengyel vál­lalattal. Ok vállalták és be­csülettel csinálják is, hogy a reaktort körbevevő her- metikus tér acélszerkezeteit határidőre és jó minőségben elkészítik. Ezen felül pedig nagyon sokszor segítettek nekünk olyan plusz felada­tok megoldásában, ami nél­külük nehezen valósulhatott volna meg. Ugyanilyen kap­csolatot várunk a szovjet szakértőktől is, akik már ré­szesei ennek a harmadik szerződésnek. A 22-es Állami Épitőipari Vállalat vezetésével kötött együttműködési szerződés végül is több ország több Vállalatának szocialista szer­ződésévé vált. Az eredmé­nye megmutatkozott a kettes blokknál, ahol határidőre átadták a terepet az építők a technológiai szerelőknek. H. J.—G. K. A négyes blokk építése ütemes A Pajor család ültetés közben Eső után pótolják a hiányokat a szövetkezet területén

Next

/
Thumbnails
Contents