Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

1984. április 14. NÉPÚJSÁG 3 Kisvejke és társközségei Településfejlesztés - népességmegtartás Kisvejke a három társ­községe közül egyedül Len­gyel az, amelynek a száz év előttihez képest nőtt a lakos­sága. Kisvejkéé, Mucsfáé és Závodé csökkent. Különösen a hatvanas-hetvenes években volt erőteljes a lakosság el­vándorlása. Pontosabban a fiatalok mentek el máshová dolgozni és ott, a nagyobb településeken építettek házat maguknak. Ma a három köz­ségben közel ötszázzal élnek kevesebben, mint az 1970-es népszámláláskor. Az utóbbi években megáll­ni látszik ez a folyamat — mint azt a termelőszövetkeze­ti pártvezetőség legutóbbi ülésén megállapították. A vezetőség ugyanis napirend­re tűzte a társközségek né­pességmegtartó feladatainak értékelését és a településfej­lesztési tennivalókat. A korábbi erőteljes elván­dorlás oka: gyengén műkö­dött a termelőszövetkezet, alacsony volt a jövedelem, a fiatalok inkább távolabbra jártak el dolgozni, ahol job­ban megtalálták számításu­kat. De különben is, olyan volt a légkör a falvakban, hogy „nem érdemes itt ma­radni, úgyis elsorvadnak ezek a kisközségek”. Nem volt e falvaknak rendezési tervük, még csak elképzelé­sek sem arra, hogy családi- ház-építésre telkeket alakít­sanak ki. A nagy változás 1978-ban kezdődött. Mindenekelőtt a termelőszövetkezet gazdálko­dásában. Azóta egyre többen jönnek vissza dolgozni a fa­luba. Volt olyan év, hogy ti­zenkét fiatal szakmunkás — akik másutt dolgoztak addig — jött „haza” és kérte, meg is kapta a termelőszövetke­zetben a munkalehetőséget. 1980-ban a szövetkezet létre­hozta varrodáját — ponto­sabban : kötöttáru-konfekcio- náló üzemét —, ahol ma 122 asszony és leány két műszak, ban — a kisgyermekes anyák külön nappalos műszakban — varrja a Kiskunhalasról rendszeresen érkező kiszabott anyagból a pulóvereket, kar­digánokat. A téesz buszával még a legtávolabb lakó dol­gozó is 15 perc alatt beér az üzembe. A jól gazdálkodó termelő- szövetkezet, a jól fizető mun­kalehetőségek vonzzák visz- sza azokat, akik máshova járnak dolgozni, illetve „ma­rasztalják” a felnövő fiatalo­kat. Az hogy az utóbbi évek­ben mérséklődött a lakosság számának csökkenése, min­denekelőtt a termelőszövet­kezetnek köszönhető. A közös tanács és a ter­melőszövetkezet törekszik ar­ra, hogy fellendüljön az épí­tési kedv. Ehhez mindenek­előtt házhelyek kellenek. 1981-ben — a termelőszövet­kezet területéből — Mucsfán alakítottak ki tizenegy telket itt kiépítették a villanyvezeté­ket is, tavaly pedig Lengyel­ben tizenhetet. Itt bonyolult, hármas cserével sikerülhetett csak ez, az állami gazdaság adta át a 2,5 hektárnyi terü­letet a faluban, cserébe ka­pott a termelőszövetkezettől másutt nagyobbat. Lengyel­ben már tíz telekre van je­lentkező. Mucsfán a tizenegy­ből még csak egynek a be­építését kezdték meg. Aki a másik két községben, Závo- don vagy Kisvejkén akar épí­teni, szintén hozzájuthat — a községek belterületén — telekhez. Kisvejkén például jelenleg négyen építenek csa­ládi házat, köztük egy, ide nősült állattenyésztési telep, vezető, valamint egy Len­gyelbe bejáró, de kisvejkei pedagógusházaspár. 1980—83 között 17 ház épült Lengyel­ben, 8 a többi községben, je­lenleg hat ház épül Lengyel­ben és hét a másik három fa­luban. (Lengyelt azért kell külön kiemelni, mert — mint arról már szó esett — éppen az ott működő iskola, tan­gazdaság, erdőgazdaság stb. munkalehetőséget biztosítot­tak korábban is a lakosság­nak, lényegében nem volt el­vándorlás.) Itt, a falvakban könnyeb­ben is építenek a fiatalok, mint városban, olcsóbb a te­lek, emellett összefoghat a rokonság, a baráti kör, a munkatársak, kevesebb kész­pénzre és OTP-kölcsönre van szükség. És ha a munkalehe­tőség hosszabb távra is biz­tosított, itthon marad a fia­tal. A falusi portán aztán módja lesz háztáji gazdálko­dásra, állattartásra is. Áttekintette a pártvezető­ség az alapellátás helyzetét is, lévén ennek is nagy sze­repe van a népességmeg­tartásban. A kereskedelmi alapellátás megfelel az igé­nyeknek, az öt vegyesbolt, két kisvendéglő, két italbolt és négy felvásárlótelep elegen­dő. Ám a takarmánytáp-ellá. tás rossz, ezen javítani kell. Az ivóvízellátás elégtelen. A legtöbb helyütt ásott kutak­ból nyert vizet használ a la­kosság, van mélyfuratú kút mindegyik községben, ám ezek vízhozama alacsony. Lengyelben kezdeményezték törpevízmű létesítését, az érintett lakosság háromne­gyede vállalta a belépést és a társulással járó terheket. Meg is indult a kút fúrása, ám nemrég leálltak vele. Feladat tehát mind a négy községben az egészséges ivó­vízzel való ellátást megol­dani. Biztosítva van az egészség- ügyi alapellátás, ám a négy község lakói túlságosan ter­hesnek tartják, hogy Tevéi­re vagy Bonyhádra kell jár­mok fogorvoshoz, A közlekedés megfelelő, a buszjáratok lehetővé teszik, hogy a falvak lakói bejár­hassanak munkahelyükre, is­kolába. A járdák kilenctize­dé szilárd burkolatú, ám az utcák legtöbbje földút, szi­lárd burkolattal való ellátá­sukra nincs pénz. A népesség megtartása ér­dekében tehát tettek lépése­ket Kisvejkén és társközsé­geiben. mindenekelőtt mun­kalehetőségek biztosításával, a termelőszövetkezet ered­ményes gazdálkodásával, épí­tési telkek kialakításával. Mint azonban az a pártveze­tőségi ülésen is nyilvánvaló­vá vált, sok még a tennivaló a községfejlesztési munká­ban. J. J. Magyar vállalatok terveznek és építenek egy libanoni autópályahidat Pályázatot nyert az UVA- TERV a NIKEX-szel közö­sen — olasz, portugál, NSZK. belli, luxemburgi és belga vállalatokat megelőzve — egy Idlbainonii autópálya híd terve, zésére. A pályázatot a libanoni nagylétesítmények tanácsa ínba ki a Halde város mellett létesítendő, 300 méter hosszú autópályahíd létrehozására. A 16 méter széles acélhídon 2x2 sávos autópálya vezet majd át, a hídhoz mindkét oldalon 100—100 méter hosz- szú feljáró csatlakozik. Az acélszerkezetet a légköri kor­róziónak ellenálló acélból 'keil tervezni és gyártani. A libanoni partner a NIKEX közvetítésével kap- kapcsolatba lépett egy má­sik hazai céggel, a KÖZ- GÉP-pel, s megbízást adott az acélszerkezetek gyártásá­ra, valamint a szerelési mun. ikáikiban történő helyszíni részvétéire. A megállapodás szerint a telje hídszerkezetet Magyarországon készítik, itt végzik el a próblaszerelést is (teljesen összeállítják a hi­dat), majd darabokra szedve, becsomagolva indítják útnak Libanonba. A helyszíni sze­relési munkákat libanoni cég végzi majd a KÖZGÉP szak­embereinek irányításával. Tauaszi öntözés A kedvezményes öntözési lehetőséget kihasználva a Hajdúszoboszlói Állami Gaz­daságban 320 hektáros búzaterületen mesterséges esőztetéssel pótolják a hosszú szá­razság miatt hiányzó 150—200 mm csapadékot. HÍRRŐL ÁPRILIS 7., SZOMBAT: A lakosság ki­emelkedő társadalmi és községszépitő munkájáért megyénkben Bátaszék és Ger- jen megkapta a Hazafias Népfront által alapított nemzeti zászlót. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP: Szekszárd adott otthont az egészségügyi szakiskolá­sok országos tanulmányi versenyének, amelyet az Egészségügyi Minisztérium szervezett. ÁPRILIS 10„ KEDD: Tíz százalékkal nőtt Tolna megye szövetkezeti iparának termelése — állapította meg a KISZÖV küldöttgyűlése. ÁPRILIS 11„ SZERDA: Városszépítő kör alakult Bonyhádon, példát mutatva ezzel a megye többi településének. ÁPRILIS 12„ CSÜTÖRTÖK: Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára megyénkbe látogatott. Programja során a megyei pártszékházban nagy ér­deklődéssel kísért előadást tartott aktuális külpolitikai kérdésekről. ÁPRILIS 13„ PÉNTEK: A Tolna me­gyei úttörők a hasznoshulladék-gyűjtő ver­senyben országos második helyezést ér­tek el. (A dátumok nem az esemény, hanem a megjelenés napját jelzik.) A jövőért A zsürielnök segítőkész, ámde szigorú Manapság ugyancsak sok szó esik az in­novációról. (A kifejezést nagyon nem sze­retem, de hát ez a bevett szóhasználat.) A megújulásra-megújításra való készség kialakítása * a fejekben kezdődik. Igaz, hogy a gazdasági, társadalmi igények nyo­mán. Egyáltalán nem közömbös, hogy ez az alkalmasság és készség mikor, milyen korban alakul ki. A legvalószínűbb, hogy akkor, amikor a legfogékonyabb a fiatal, tehát iskolás korában. Nem véletlen, hogy a köz- és felsőok­tatás korszerűsítése, fejlesztése az ország- gyűlés mostani ülése elé került. Egyéb­ként világjelenségről van szó, hogy a szo­cializmus háza táján maradjunk: a Szov­jetunió Lefelsőbb Tanácsa is éppen ezek­ben a napokban tárgyalta ezt a kérdést. A mi megyénk kapcsán miért ejtek erről szót? Két rendezvény miatt is. Szek- szárdon rendezték meg a szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjét és ugyancsak a megyeszékhely adott otthont az egészségügyi szakiskolások országos ver­senyének. Szakemberek a megmondhatói: jól sze­repeltek a gyerekek. Ügy tűnik, bennük sikerült lerakni az alapjait a majdani to­vábblépésnek, a megújulásnak, a többre, jobbra való képességnek. Mert annak — akár személyes, akár or­szágos méretekben nézzük —, aki egyál­talán talpon akar maradni ezekben a nem könnyű időkben, hát még ha fejlődni is akar, alkalmasnak kell lenni a megújulás­ra, a továbbfejlődésre. Balesetek és egyáltalán... Az olvasók közül sokan azt hiszik, hogy az újságíró mindig örül a szenzációnak. Pedig higgyék el, ez így nem igaz. Külö­nösen akkor nem, amikor sorozatban halá­los közlekedési balesetről kell beszámolnia. Még a legedzettebb zsurnaliszta szíve is összeszorul, amikor gyermekhalálról kény­telen beszámolni. Pedig ilyen is volt a héten. A további mondandóhoz nem véletle­nül adta az apropót a közlekedési morál hiánya. Illetve a sajátos amoralitás, amely hovatovább jellemzője lesz közútjainknak. Valami riasztó jelenségnek lehetünk ta­núi az utóbbi időben. A közlekedési bal­esetek igen magas hányada olyan ok mi­att következik be, amely a gátlástalanság­HÍRRE ból, az erőszakosságból, az egymás meg társadalmi együttélés írott és íratlan sza­bályainak felrúgásából származik. „Hogy mer megelőzni az a nyomorult trabantos?”, „mi az, hogy én nem tudom megelőzni azt a vacak biciklit?”, „adok én elsőbbséget... még mit nem, amikor én vagyok az erősebb?”, „félre az útból, kis- apám, itt én vagyok a Jani”, „te barom, mit dudálsz rám, törődj a magad dolgá­val”. Ismerős mondatok, ugye? Az előbbiek a gond egy része. A másik része, hogy a durvaság mindinkább pol­gárjogot nyer szinte mindenütt. Szaporodnak az erőszakos bűncselekmé­nyek, de ha bűncselekményre nem is ke­rül sor, elszaporodott az erőszak. Észérvek helyett gyakran az ököl az argumentum. Vagy maradjunk csak a mindennapi be­szédnél. öregek és fiatalok — újabban már a nők is — az egykor volt huszár­őrmestereket megszégyenítő „színvonalon” káromkodnak. Nem akarok én márialá- nyos viselkedésre biztatni senkit, de hogy az a bizonyos triviális ajánlás immáron kötőszóvá lett egyre kevésbé édes nyel­vünkben — elszomorít. Egészségünkért Az egészségüggyel és azon belül is az egészséges táplálkozással, sokat foglalkoz­tunk az elmúlt héten. Joggal és indokol­tan, hiszen amúgy is zaklatott korunk különböző, nem kívánatos hatásaira még a táplálkozás során is „ráteszünk egy la­páttal”. De most maradjunk az italoknál, azon belül is az üdítőknél, az ételajánlat egy más rovatunk tiszte. Nem akarok mindenáron teljes abszti­nenciát hirdetni, hiszem, hogy egy-két po­hár egészséges, tiszta, szép bor nemhogy káros lenne, de még hasznos is lehet. A sörből se okoz máj zsugorodást egy-két po­hár. A forgalomban lévő nem kevés üdítő ital meg kifejezetten egészségkímélő. Amit keveslek, az a természetes és ál­talunk — a mi konzervgyárainkban — is előállítható és előállított gyümölcslevek fo­gyasztásának mennyisége. Biztosan a divat is hozzájárult, hogy a külföldi licenc alapján gyártott és nem egyszer külföldi alapanyag felhasználásá­val készített üdítő kapósabb, mint a hazai. Biztosan az árak sem kedveznek a saját termékből készült saját készítménynek. Örömmel olvastam és láttam, hogy a Paksi Konzervgyárban nagy mennyiség­ben palackozzák a paradicsom-ivólét. Azt mondják, a Balaton vidékére érdemes iga­zán szállítani, mert a külföldiek ezt job­ban kedvelik, mint sok más „márkás” üdítőt. Pedig ők is tudják ám, hogy mi az igazi. És még mennyi termék — meny­nyi gyümölcs — van, amiből érdemesebb lenne ivóiét készíteni, mint pálinkát főzni. Palackozzák a paradicsom-ivólét Pakson Itt a tavasz. Itt a tavasz? Ha abból indulok ki, hogy most éppen a tizedik fokot ostromolja a hőmérő higany­szála és ugyancsak nyalka szél gombol- tatja be az embereken a kabátot, tamás- kodom. Ha azt látom, hogy a kertek — kicsik­ben és nagyokban — lázasan folyik a munka, reménykedem. Ha olvasom, hogy megérkeztek kedves madaraink, a gólyák és a fecskék előfutá­rai, hiszek benne, hogy itt settenkedik a tavasz a kertek alatt. Apropó, madarak. Vigyázzunk rájuk. Amelyeket vegyszerekkel elüldözünk, csa­logassuk vissza kertünkbe. Mert az ő je­lenlétük is védekezés ám a kártevők ellen. Ha „csak” biológiai és nem kémiai, ér annyit, mint az utóbbi. LETENYEI GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents