Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
1984. április 30. TOU4A'' «ÉPÜJSAG 11 Heten voltunk Móricz Ida visszaemlékezés« Móricz Ida munka közben „Édesapánk így szokott velünk elhencegni: ,Hat fiam és egy lányom van nekem’ — én vagyok az az egy lány. Zsiga meg a fiúk így szedték hexameterbe a neveinket: Zsig-mond, Pis-ta, Miklós, Kari, Sán-dor, I-duska”. Így kezdi visszaemlékezését a megjelenés előtt álló Heten voltunk... című kötetben Móricz Ida, Móricz Zsig- mond legfiatalabb leánytestvére. A Móricz családban a szülők házasságával két különböző világ kapcsolódott ösz- sze: a szegényparaszti sorból kirobbanó energiával felfelé törő Móricz Bálint elvette feleségül az özvegy papné lányát, Pallaghy Erzsébetet. „Két pólus volt ez a két ház, lakóinak eredete és természeti alkata szerint is — emlékezik Móricz Zsig- mond az Életem regényében. — A Móriczok a mélységből emelkedtek fel odáig, hogy a napnyugati portán a falu irányadó szintjéig feljuthattak. A Pallaghyak a magasból ereszkedtek egyre jobban le, míg végre odáig süllyedtek, hogy nívójuk már beleolvadni látszott a keleti telken a falu szürkeségébe... A két pólus között szikra pattant, s lettem én”. A paraszti sorú család gyerekei közül Móricz Zsig- mond valóban üstökösként emelkedett ki, de testvéreiből is építész, tanár és statisztikus vált, leánytestvére, Ida pedig szintén művész, szobrász lett. Ida — aki 15 évvel volt fiatalabb Móricz Zsigmond- nál —, a fiútestvérek dédelgetett kedvence, a család szemefénye volt. Lánykorát már a Móricz hatására kialakuló szellemi, értelmiségi környezetben töltötte. Gyakran töltött nála estéket, járt hozzá összejövetelekre, személyesen ismerte Adyt, Ba- bitsot. A családban korán felfigyeltek kézügyességére, rajzkészségére. „Mindenkit lerajzoltam, aki csak elé- bem került. Legjobb mo- delljeim anyám és a fiúk voltak”. Előbb rajziskolába íratták, majd szobrászatot tanult az Iparművészeti Főiskolán. A legjobb művészekhez járt tanulni. Beck ö. Fülöp és Vedres Márk magántanítványa volt. s testvérei komoly művészeti eredménveket reméltek tőle. Móricz Ida apja halála napján találkozott Varga Hugó Jánossal, a filozófusköltővel. A találkozásból mindent elsöprő szerelem Móricz Ida rajza édesanyjáról 1917-ben lett, s a szerelemből házasság. Ha Móricz Bálint és Pallaghy Erzsébet házasságára azt mondtuk, hogy két különböző világ kapcsolódott össze, akkor erre a házasságra még inkább igaz ez a megállapítás. Az eltérő kultúrájú polgári családból származó, elvont gondolkodású, egzaltált fiatalember és a magát a képzőművészetben megvalósítani akaró, céltudatos, puritán Móricz Ida mindvégig szenvedélyesen ragaszkodott egymáshoz, de házasságuk megpróbáltatásokkal, buktatókkal volt terhes. Mindkét család gyanakodva, bizalmatlanul fogadta az elhatározást, s a fehérterror alatt sok zaklatást kapó Varga Hugó Jánossal Móricz Ida 1920-ban Bécsbe költözött. Komoly anyagi gondok közt, napról napra élve négy gyermekük született. Varga Hugó János lapot szerkesztett, tanulmányokat, költeményeket írt, de ebből családját nem tudta eltartani, Ida cserépégetéssel, vázák, tintatartók készítésével próbált gondoskodni családjáról. Ekkor fordult segítségért bátyjához, Móricz Zslgmondhoz, aki élete végéig rendszeres, havonkénti anyagi támogatást nyújtott neki, különösen azután, hogy Ida férje ösze- roppant, többször elmegyógyintézetbe került, majd tragikus állapotba jutva meghalt. Az Anschluss után származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülő gyerekeket a család, ahol tudta, segítette: a gyerekek szinte minden nyarat Leányfalun töltöttek, Móricz állást szerzett a legnagyobb fiúnak, pártfogolta, támogatta őt. Móricz Zsigmond és Ida levelezését átolvasva megdöbbentő képet kapunk arról is, hogy Móricz milyen komoly erőfeszítések árán teremtette elő népes családja megélhetéséhez szükséges anyagi feltételeket. Ida feleleveníti Móricz két szerencsétlen sorsú házasságának történetét, és Csibével való kapcsolatát is. Móricz Ida visszaemlékezése — mely a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Múzsák Kiadó közös kiadványaként fog megjelenni —, négy gyermekének történetével zárul. Móricz Ida — aki ma is Bécsben él és elismert keramikus — április 21-én volt 90 éves. Kelevéz Ágnes A Prágai Fővárosi Galéria művei Budapesten E jelentős gyűjteményből, mely 3460 festményt és 1200 plasztikát tartalmaz, kis, de annál válogatottabb anyag érkezett vendégségbe Budapestre, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központba. Főleg szecessziós alkotásokat láthatunk az időszakos kiállítás keretében. A századforduló jelentős cseh és szlovák művészeti törekvései sok szállal kapcsolódnak a bécsi szecesszióhoz és Rilke költészetéhez, még akkor is, ha a fogalmazás ezúttal festői, szobrászi. Ilyen tallákozási pont Ja- roslav Horejc bronzból mintázott Íjásza. A témát Bourdelle, Mestrovic és Kisfalu- di Stróbl Zsigmond is feldolgozta. A csehszlovák századforduló szobrászatára a rodini inspiráció is jellemző, s ez nem jelenti azt, hogy nem találhatók finomságok és kezdeményezések. Például Bohumil Kafka özekről mintázott szobra rendkívül érzékeny megoldású. Érdekes tartalmat hordoz Benes Knüpfer festészete különös, fanyar világával (Szerzetesek), miközben rokonságot mutat Klimt osztrák festőnek, a stilus egyik meghatározójának rajzaival. Figyelmet kelt Karel Spüler nagy tájképe, a Vihar után, mely a nyugalmat, az emberi békét ábrázolja. A századforduló csehszlovák képzőművészetének értékes, eredeti művekkel reprezentált válogatását hozták el a budapesti kiállításra. Losonci Miklós Karel Spillar: Vihar után Harold Ludek: Műteremben Jaroslav Horejc: Alvó szatír A legnagyobb szociológiai gyűjtemény A nyolcvanéves Szabó Ervin Könyvtárban Magyar szerzők írásainak első kiadásai, a Tanácsköztársaság rendeletéi, korabeli vitairatok, politikai brossú- rák, az 1848—49-es forradalom egykorú iratai, régi térképek, rajzok, metszetek az egykori Pest-Budáról, több mint 100 külföldi szociológiai szakfolyóirat gyűjteménye — különlegességek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár állományából. A könyvtár — amely értékes tudományos bázis, és egyben az ország legnagyobb könyvtár- hálózatának központja —, nem elsősorban könyvészeti ritkaságairól, nem muzeális értékű anyagáról nevezetes. Noha, már az 1910-es években történt első vásárlások olyan értéket tartalmaznak, mint a hatezer kötetes Szüry-hagyaték (a magyar szépirodalom 1767— 1867 közötti első kiadásai), a Ballagi-gyűjtemény (a sárospataki jogtanár politikai röp- iratkollekciója). Hen taller Lajos, a Kossuth-kultusz lelkes ápolója által gyűjtött 1848—49-es forradalom és szabadságharc egykorú anyaga. S az alapítás első évtizedeiben olyan ajándékozók nevét jegyezhette fel a könyvtár, mint gróf Batthyány Ervin és Batthyányi- né, Trefort Edit (Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter leánya), gróf Zichy Jenő Ázsia-kutató, Vámbéry Ármin orientalista, akik politikai és történelmi munkákat, irodalmi, néprajzi, földrajzi írók régi kiadásait, 17 —18. századi magyar naptárakat, 15. századi olasz kódexeket, a Balkánra és Oroszországra vonatkozó régi és egykorú anyagot adományoztak az intézménynek. Ma, több mint 860 ezer dokumentumot (könyvet, bekötött periodikákat, 1270 féle kurrens folyóiratot, térképet, kisnyomtatványokat, kottákat, hanglemezeket) tartalmaz a könyvtár állománya. Ritkaságainál, unikumainál nagyobb társadalomtudományi és helytörténeti anyagának jelentősége. Jelzi ezt, hogy 1968-ban a Szabó Ervin Könyvtárat a szociológia országos feladatkörű könyvtárává jelölték ki. A Budapest-gyűjtemény — mint az ország leggazdagabb helytörténeti dokumentuma — ugyancsak szak- könyvtári szintű. A könyvtár gazdag állománya — könyvtárközi kölcsönzéssel — bárki számára hozzáférhető. Nyolcvan éve, amikor a főváros tanácsa a különböző előzményekre építve létrehozta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár elődjét, a Városi Nyilvános Könyvtárat, állománya meglehetősen régen gyűjtött hivatali anyagból állt össze. Remete László, aki vaskos kötetben foglalta össze a Szabó Ervin Könyvtár történetét, megírta, hogy Budának és Pestnek már az egyesítés előtt is volt könyvtára. Pest-Buda és Óbuda egyesítése után jött létre az első fővárosi hivatali szakkönyvtár, a Budapest Fővárosi Statisztikai Hivatali Könyvtár, amelyet többszöri költöztetés után 1899-ben az új városházán (a mai Fővárosi Tanács épületében) helyezr tek el, ahol már a nagyközönség is hozzáférhetett az iratokhoz. Az idők folyamán a főváros közgyűlése többször javasolta a közigazgatási és Budapest-történeti anyagot gyűjtő könyvtár megalapítását. Amíg végül 1903-ban elhatározták, hogy a Fővárosi Levéltárban kiépült régi fővárosi könyvtárat egybeolvasztják a statisztikai hivatal gyűjteményével. Az 1904 őszén megnyíló 53 ezer kötetes könyvtár a városháza Károly körúti oldalának első emeletén, öt helyiségben kapott helyet, s első igazgatójául Szabó Ervint, a neves társadalomtudóst nyerték meg. Előterjesztések sorában fogalmazta meg Szabó Ervin, hogy a könyvtárat az újabb típusú angol—amerikai könyvtártípusú intézmény mintájára célszerű átszervezni, „központi tudományos könyvtárral, általános jellegű fiókkal, és szabad oktatás céljait szolgáló helyiségekkel és berendezésekkel”. A könyvtár társadalomtudományi és urbanisztikai gyűjteménnyé fejlesztését még Szabó Ervin alapozta meg. Gyűjtötte a marxizmus, a forradalmi irodalom termékeit is. Szabó Ervin és elvbarátai — Dienes László, Braun József, Kőhalmi Béla, Madzsar József, Braun Róbert, Pikier Blanka és mások — tevékenysége folytán a könyvtár az I. világháború kitörésétől a haladó kapitalista mozgalom egyik szellemi központja, később illegális forradalmi szervezkedés helyszíne lehetett. Az ellenforradalom idején a baloldali könyvtárosokat leváltották és börtönbe juttatták, s a könyvtárat is megfosztották társadalomtudományi gyűjtőkörétől. Csak a felszabadulás hozott új lehetőséget a könyvtárnak a hanyatlás évei után. Részlet a könyvtár szervezeti és működési szabályzatából: „A központi könyvtár szociológiai gyűjtését történetileg kialakult állományára, valamint a középtávú és távlati kutatási tervekre, a hazai szociológiai kutatás, oktatás és továbbképzés szükségleteire alapozza”. A gyűjtés széles körű, a magyar publikációkból teljességre törekszik, könyvek és folyóiratok mellett egyetemi tankönyveket, jegyzeteket, különlenyomatokat, doktori disszertációkat, kandidátusi értekezéseket, a magyar szociológia történetére vonatkozó archívforrásokat és kéziratokat is megtalálhat itt a kutató, az érdeklődő. A külföldi' irodalom is igen bőséges : módszertani, elméleti, általános és ágazati-szociológiai művek, információs források, szociológiai intézmények, szervezetek irodalma, kongresszusok, konferenciák anyagai, kutatási tervek. Számos bibliográfiát jelentetett meg a könyvtár: a magyar szociológiai irodalom ötkötetes összefoglalását 1900-tól 1948-ig (amelyet az Akadémia nívódíjban részesített), olyan kiadványokat, mint az 1972 óta évente négy számban megjelenő Szociológiai információ (a magyar nyelvű és vonatkozású szakirodalom regisztrálása), sok tematikus bibliográfiát (cigánykérdés, magyar szociológusok életrajza, deviancia stb.). A külföldi szakfolyóiratok referátumait — számítógépes információ- feldolgozással — ez év januárjától rendelhetik meg a könyvtártól kutatóintézetek, a szakemberek, oktatók. Hetvenezer kötetből, bekötött folyóiratból, térképekből, plakátokból, fényképekből, kisnyomtatványokból, üzemi lapok sorozataiból, a főváros múltjáról, jelenéről szóló cikkek, lapkivágatai- ból, értékes kéziratokból áll a Budapest helytörténeti gyűjtemény, amely Európában az egyik leggazdagabb. Kádár Márta
