Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
e népújság 1984. április 30. ivén Va szilje vies Prokopenkóval, a szovjet szakértők vezetőjével I — Szépen beszél ma. gyárul. — Kávését tudok csak. de hetedik éve dolgozom Pakson, így a nyelviből is sok ra. gad’t rám. — Hat év idegenben. Én csak pár napig voltam külföldön, de akkor is ir. tózatos honvágyam volt. — A honvágya mindenkinek van. Az itt dolgozó kétszáz szovjet szakembernek és a 300 hozzátartozónak is. Ha az ember jól érzi magát a testvéri országban, akkor a honvágy sem olyan szörnyű. Komoly munkát végzünk Pakson, ez a munka teljesen leköt bennünket. Vannak barátaink. Magyarok, lengyelek, csehszlová. kok. Az ünnepeinket együtt töltjük, így az ember nem érzi olyan egyedül magát. A paksi szocialista brigádok, kai nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, november 7-én, április 4-én, május 1-én, május 9-én az ünnepeken együtt vagyunk. A munkában és természetesen szabad időnkben is. I — Ügy érzem, más kör- nyezetben, elzárva a hazától, a kultúrától iszonyatosan nehéz lehet élni... — A hazát semmivel sem lehet pótolni. De meg lehet teremteni idegenben is az otthont. Pakson hetente egy- szer-kétszer orosz nyelvű filmet nézünk. Havonta kirándulni megyünk, ismerkedni a magyar városokkal, a történelemmel. És ami nagyon fontos: Pakson nézhetjük a moszkvai televízió adását. Műholdon keresztül sugározzák. Ilyenkor otthon érzi magát az ember. Mondok egy másik példát: március 8-án nagy koncertet tartottunk a nők napja tiszteletére. A magyar gyerekek oroszul énekeltek, a mieink pedig magyarul. Csodálatos volt. | — A távolság? — Ez érdekes dolog. Van aki csak kétezer kilométerre van az otthonától. Például a moszkvaiak, vagy a kijeviek. De, aki az Urálból jött, vagy Szibériából... Azok nagyon messze vannak a családjuktól, rokonoktól. De, ha otthon egy moszkvai elmegy az Urálon túlna dolgozni, mert a hivatása oda szólítja, akkor ő is több ezer kilométerre kerül a rokonaitól, a barátaitól. Magyarországon érezzük a szeretetet: nincs olyan kívánságunk, amit ne teljesítenének. A megyei párt. és állami vezetők segítették elintézni például, hogy a moszkvai televízió adása Pakson is élvezhető legyen. Nagyon jó a kapcsolat Pónya Józseffel, a PAV vezérigazgatójával, K. Papp Józeffel, a megyei pártbizottság első titkárával, Verle Győzővel az ERBE igazgatójával, mán. dentaivel, akivel együtt kell dolgoznunk. — Az előbb a gyerekeket említette, ök, hogyan tudnak beilleszkedni, hogyan találnak barátokat? — A gyerekeknek könnyű. Percek alatt barátkoznak, számukra nincs nyelvi akadály. Sokan jobban beszélnek magyarul, mint a szüleik, akik tanulták is a nyelvet. A gyerekeknek boldogság Magyarországon lenni. — A legjobb pajtások •is összevesznek néha. I Vannak-e olyan barátaik a szovjet gyerekeknek, akikkel egy jót vereked. hetnek? Mert a gyerekkorhoz ez is hozzátartozik. — Verekedés? Mint minden gyerek, ők is verekszenek néha... De komolyabb baj még nem volt. Ha a mi gyerekeink felnőnek, otthon, mint a szüleik is. Magyarország propagátoraii lesznek. Mi már megünnepeljük azokat az ünnepeket, ami csak Magyarországon honos. Nagyon nagy köszönet jár mindenkinek, aki biztosítja, hogy gyerekeink itt Magyarországon jól érezzék magukat. — A fáradalmakat említette... Térjünk vissza a munkához. Pakson Magyarország első atomerö. műve épül. Az első blokkot éppen a napokban állították le és tervszerűen az első kazettaátrakást, üzemanyagcserét kezdik meg. Hogyan foglalná össze az eddigi tapasztalatokat a Paksi Atomerőműről? — Nagy munka volt ez. Az első blokk teljesítménye kié. mel'kedő. Az átrakásig 3,5 milliárd kilowatt áramot tér. melt. Szinte érzékeltetni sem lehet, bogy ez mekkora teljesítmény. Azt hiszem, az első évben senki sem számolt ezzel. A második blokk üzembe helyezése pedig még jobban halad, mint az egyes blokk annak idején. A me- legjáratásnól tartanak az ERBE és a PAV, valamint a VERTESZ szakemberei. Május elejére fejezik be. ez azt is jelenti, hogy a harmadik negyedévben már egy újabb blokk üzemelhet Magyarországon. _ — Nagyon udvarias I szavak ezek. — Nem akarok udvarias lenni. De, az eredmény előtt tisztelegni kell. Azzal, hogy azt mondom, nagy munka, a nehézségekre is utalok. Mert nemcsak az építkezés volt nehéz, 'hanem ez idő alatt xi kellett választani a kádereket, ki kellett képezni őket. végig kellett vinni az üzembe helyezést, és most az üzemelést is fennakadás nélkül kell végezni. I — Most én udvariasko- dók: mindvégig ott voltak a szovjet szakértők is... — Igen. Ez az erőmű ösz- szefogással épült. De azt is el kell mondanom, hogy ma már az egyes blokknál nélkülünk is boldogulnak, és ezután csak nappal adunk ügyeletet, mert az ottani szakemberek értik a dolgukat. A kettes blokknál már meglátszik, hogy sokat tanultak, ezen már nem is volt különleges esemény, csak apró problémák adódtak. És ezen a blokkon már kevesebb szovjet szakértő dolgozik. Azt is elmondhatom, hogy a 3—4. blokkot már lényegesebben kisebb számú csoporttal tudjuk segíteni. A számítástechnika és az irányítástechnika magyar lesz Hát ennyiben tudom összefoglalni az együttműködést — Egy más ország kultúrája, akár szellemi, akár műszaki. vajon mennyiben segíti a szovjet szakembereket? — Természetesen mi -is tanulunk önöktől. Ez az erőmű már más, mint az eddigiek, a paksi tapasztalatokat hasznosítani tudjuk. Van amit nem értünk, de megpróbáljuk megérteni. I —Mi az? — Nem nagyon értjük, hogy a napi munka mellett a magyar munkás még marad a gyárban és kisv-állalko. zásban dolgozik tovább. Lehet, -hogy ez jó. csak nekünk idegen. Nálunk csak hét órát szabad egy embernek dolgozni, és kivételes esetekben a szakszervezet jóváhagyásával engedjük meg, hogy 5—6 órát rádolgozzon. — De önöknél is van háztáji... — Természetesen, sőt a mezőgazdaságban dolgozóknak felhívjuk a figyelmét, hogy a -háztájiban termeljen többet, és a felesleget adja el az államnak. Osatk még ez a kisvállalkozással nem barátkoztunk -meg. — Itt Pakson, a szovjet szakértők is többet dolgoznak, mint hét óra. — De gondoskodunk a szabad időről is. A véleményem az, hogy esetenként, ha a munka úgy kívánja, akkor szükséges a többletmunka, de ha egyszer ezt intézményesen elkezdjük, akkor nem lehet abbahagyni. Mert aki elszegődik a kisvállalkozásba- akkor nem mondja, hogy ma megyek, holnap pedig nem, és ez hosszú távon egészség- károsodáshoz vezet. — Erről mi is sokat vitatkozunk. Azt is tudjuk, hogy ilyen világgazdasági helyzetben nincs más út, az életszínvonalunkat pedig mindenképpen tartani akarjuk. — Az előbb mondtam: lehet, hogy ez jó, de nekünk még idegen... De kár is erről beszélni tovább. — Persze, a folytatás is csak a munka lehet. Ez az írás ünnepnap jelenik meg, a munka ünnepén, de csak a munka visz előre bennünket. A továbbiakban is az atomerőműről beszéljünk. Meg. éri-e ilyen nagy költséggel építeni erőműveket? — Erről manapság már nem szabadna vitát nyitni. Egyetlen blokk évente 700 ezer tonna olajat vált ki. Ez egy olyan országban, ahol nincs olaj, óriási érték. Vagy vegyünk másik példát: az atomerőmű környezetkímélő berendezés. Egy sziénerőmű szinte szennyező góc az atomerőműhöz képest. És még azt is hozzá kell tenni, hogy szénből is kevés van Nálunk van szén -is, olaj is. de mégis kell takarékoskodni az olajjal. Szovjetunió európai részén ma már csak atomerőművet építünk a villamasenergia-igényünk kielé. gítésére. És még nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Mi már harminc éve építettünk atomerőművet, ott voltam az elsőnél is, de akkor senki sem gondolta, hogy mára milyen eredményeket érünk el. — Ez a jövő energiája? — A mostani erőművek az uránnak csak a felét hasznosítják. A következő a gyorsneutronokkal működő blokk már 1 kilogramm uránból 1,2 kilogramm nyers üzemanyagot állít elő, tehát többet hasznosít, mint amennyit be. levittünk. Ilyen erőmű, egy 650 megawattos működik nálunk. és épül egy 850 megawattos. Ezek lesznek a következő évtizedek erőművei. | — Kétezer után? — A (kezdeteknél tartunk még ebben a tecnikában. Kétezer után fognak épülni a termonukleáris erőművek. Ezt a közelmúltban jelentette be Anatol Alekszandrov akadémikus, a Tudományos Akadémia elnöke a televízióban. De még csak a kísérle. teknél tartanak. A probléma érzékeltetésére azt mondom el. -hogy jelenleg 15—20 millió Celsius-fdk hő előállítására vagyunk képesek. Ezekhez az erőművekhez 100 millió Oelsius-fok szükséges. De a tudósok úrrá lesznek a problémán. — Nálunk a szakembereket is és a közvéleményt is nagyon érdekli a KGST-szakosodás. Az atomerőmű építésben ez már megvalósulóban van. Azt is tudjuk, hogy rengeteg nehézséget kell leküzdeni, a résztvevő országoknak fel kell készülni. A magyar atomerőmű már ilyen formában épült. Vajon várható a közeljövőben előrelépés? — Az atomerőmű-ipar a szocialista országokban most van igazán kialakulóban. A Sozvjetunió és a baráti or. szágok- képesek -közösen erőműveket építeni. Sokszor esik szó arról, hogy ez az integráció feltétlenül szükséges volt -és tovább kell fejleszteni. Az első időben például a reaktort mi rendeltük meg Csehszlovákiától, tőlünk meg Magyarország, így, ha menet közben valamilyen gond volt, akkor csak Moszkván keresztül -léphetett kapcsolatba a magyar és a csehszlovák fél. Ezen ma már változtattak. — Várható-e, hogy a Szovjetunióban is csehszlovák reaktort építenek be? — A kisebb méretű reaktorok gyártása nálunk megoldott. Ebből ellátjuk a hazai igényeket. A csehszlovákok is ilyent gyártanak. Ha ők is készítenek 1000 megawatt teljesítményű reaktort, akkor várható, hogy tőlük vásárolunk. — ön talán tájékozot. tabb: Magyarországon is épül 1000 megawattos atomerőmű? — Az NDK-ban és Bulgáriában épül, Csehszlovákiá. ban most kezdenek hozzá. Magyarországon tudomásom szerint még nincs döntés. — Hol tölti az ünnepeket? — Nálunk a május elseje, a tavasz ünnepe, két napig tart. Boldog, vidám majális. Én személy szerint Pakson ünnepelek. Együtt vonulunk fel a lengyel és a magyar ba_ rátáinkkal. Megragadva az alkalmat, fel szeretném köszönteni magyar barátaimat a Május 1-e. a munka ünnepe alkalmából. És engedje meg. hogy jókívánságaimat fejezzem ki minden Tolna megyei dolgozónak. — Viszont kívánjuk. Köszönjük a beszélgetést. HAZAFI JÓZSEF ü békemozgalmak történetéből Világszerte feltűnést keltő munka jelent meg 1909-ben egy Norman Angell nevű radikális érzelmű angol fiatalember tollából: „A nagy illúzió”. Meggyőző érveléssel bizonyította, hogy -a XX. században nincs értelme a háborúknak, mert egyszerűen nem kifizetődők: a népek gazdasága és jóléte többé nem függ határaik nagyságától és hadseregük erejétől, egy katonai győzelem sem járna anyagi előnnyel, hiszen erőszakkal nem lehet egy nemzet fölhalmozott anyagi értékeit elvenni, a hódító nem gazdagodhat meg az elnyomásból. A ma naivnak tűnő tétel a kor eszmevilágának racionális. reformista, optimista világszemléletét fejezi ki és sokak számára valóban meggyőzőnek tűnt. E felfogás hátteréül aktív -és egyre erősödő társadalmi mozgalmak szolgáltak. A számos országban már -évtizedek óta működő békeegyesületek 1889-től rendszeres foéke- kongresszusdkat tartottak (.1896-ban éppen Budapesten), s létrehozták genfi koordináló központjukat, majd 1888-lban jött létre a népek választott parlamenti képviselőit a béke és a közeledés jegyében összefogni próbáló Interparlamentáris Unió. Ez is évente tartott -kongresszusokon hirdette magasztos céljait. E kezdeményezésekhez sorolható a norvég Alfred Nobel alapítványa is a békéért munkálkodók jutalmazására. A későbbi fejlemények, a hamisnak bizonyuló remények ismeretében köny- nyű ezeket a próbálkozásokat egy kézlegyintéssel elintézni, mégis hiba lenne az első világháború előtti békemozgalmakban csupán széplelkek naiv álmodozását Iáit ni. Az álmok mögött az emberiség egészséges ösztöne és számos gondolkodó ember őszinte erőfeszítése volt. A mozgalmak szervezőinek többsége nem az „örök béke” illúzióját kergette, nem hitte, hogy világunkból kiküszöbölhetők a konfliktusok, az erőszakos megoldások. Csupán olyan közhangulatot és olyan intézményeket próbált létrehozni, hogy a kormányok is — akarva-akaratla. nul — alkalmazkodjanak a kormányzotton döntő többségében élő békevágyhoz. Voltak -bíztató jelek, hogy ez az út járható. Sikerült 1899- ben és 1907-ben Hágában az államokat, a felelős kormányokat képviselő .békekongresszust összehívni. EzeK kézzelfogható eredményt ugyan csupán a hadviselés bizonyos szabályozása terén értek él, de a létrehozott hágai állandó választott bíróság már azzal a céllal alakult, hogy az államok közötti vitás ügyeket békés úton. döntőbíráskodással oldják meg. Ezeknek a gyakran pacifizmusnak nevezett irányzatoknak fő gyengéje az volt, hogy nem vizsgálták a háborúk okait, összefüggésüket a társadalmi rendszerekkel. Így elsősorban meggyőzéssel, f ölívi lágosítással. erkölcsi erővel próbálták elérni céljaikat. A fő szervezők és még inkább a támogatók gazdag gyárosok (Nobel mellett leghíresebbé az amerikai Andrew Carnegie vált), arisztokraták (a francia d’Es- tournelles). lelkes és aktív amatőrök (Bertha von Suttner) voltak, a tagság pedig a polgárságból, értelmiségből került ki. Koncepciót, erőt, igazi tömegeket egy másik irányzat hozott a békemozgalomba: a szocialisták. Ok nem békét akartak minden áron, hanem a társadalom megváltoztatását, a gazdasági egyenlőségen, az igazságosságon és az önzetlen kollektivizmuson alapuló új világot. Ennek érdekében vállalták a harcot, a forradalmat, ha kell az erőszakot is, bár sokan remélték, hogy fegyver nélkül, békés úto-n is kivívható és fölépíthető az új társadalom. Igazi, tartós békét csak ettől az-új világtól. a szocializmustól vártak, de a háborúkat előidéző erők, a nemzeti gyűlölködés ellen mindig következetesen fölléptek, a konkrét viszályok, a háborúk elkerülése érdekében pedig készek voltak együttműködni a polgári békemozgalmakkal. Látták, hogy a két imperialista szövetségi rendszerre szakadt Európában reális veszély a háború, ezért 1907-től a II. Internaoionálé valamennyi kongresszusa foglalkozott a kérdéssel, 1912-ben pedig kifejezetten a háború megakadályozásához szükséges lépések megvitatására hívtáK össze a rendkívüli kongresz. szust a német—francia— svájci határon fekvő Bázelba. A leghatásosabb szóba, jöhető eszköz az általános sztrájk lett volna, de 1913- ban a pártvezetők ettől Visz. szariadtak. öhelyett tömegeik zömével együtt „honvédő” bolsevik terminológiával szo- ciálsoviniszta álláspontra helyezkedtek. A békemozgalom valamennyi irányzatának a csődjét jelentette az I. világháború, de rövidesen új remények támadtak. A mérhetetlen szenvedés és áldozat, vállalás után az emberek lehetetlennek tartották a régi világ visszatértét, a bölcsebbé váló emberiséget elég erősnek érezték ahhoz, hogy a békével egy jobb világot hozzon létre. Sokan, a legmesszebb látók Leninben és Szovjetoroszország példájában látták a kiutat, a megoldást, a polgárság és a reformista utat választó szociáldemokrácia viszont reményeit a nemzetközi rend egyetemes szabályozására hivatott, 1919- ben létrehozott Nemzetek Szövetségbe helyezte. Az ellenségeskedéseket látszólag végleg lezáró 1925-ös locarnoi konferencia és a nyugat-európai határok ott kimondott garantálása, „a háború mint a nemzetközi politika eszkö- zé"-t eltiltó 1928-as Briand- Kellog paktum még igazolni látszott e reményeket, de az 1932—33-as leszerelési értekezlet csődje és a fasiszta rendszerek kialakulása után az optimizmust már aligha lehetett fenntartani. Japán 1931-es mandzsuriai és Olaszország 1935-ben elkövetett abesszínai agressziója bebizonyította a Népszövetség tehetetlenségét, de a tömegekben még egy ideig élt az illúzió, hogy engedményekkel meg lehet szelídíteni a diktátorokat. ezért még üdvrivalgással fogadták a müncheni konferenciáról „békével” hazatérő Chamberlaint. Hitlerrel szemben azonban semmiféle békemozgalom nem volt igazolható. Megoldást a Szov. jetunió kívánta kollektív biz. tonisági rendszer jelentette volna, de a veszélyeztetett polgári demokráciák elutasították az együttműködést a proletárállammal. Az eredmény közismert. A II. világháború utáni korszalk békét — de nem nyugalmat — hozott Európának, ám a világ más részein tovább dúlnak a háborúk. A hidegháború idején a háborúellenes társadalmi cselek, vés lehetőségei korlátozottak voltak, de az 1960-as. 70-es évek, az enyhülés eredményei megnövelték az emberekben a békéért érzett felelősséget, s egyúttal önbizalmat is adnak nekik. Hiszen például a Vietnamban folyó háborúval szembeni széles körű belső és külső tiltakozásnak nagy szerepe volt abban, hogy az Egyesült Államok visszavonulni kényszerült Indokínából. A nehezebb világgazdasági helyzetben és a hűvösebbé vált politikai légköriben sok múlik azon, hogy a társadalmi békemozgalom eredményesebb tud-e lenni I. világháború előtti elődeinél. A legutóbbi hónapokban nagy erővel kibontakozó tömegtiltakozások a nyugat-európai rakéta telepítések ellen azt a reményt keltik, hogy a háború hívei előbb utóbb kénytelenek lesznek meghátrálni. JESZENSZKY GÉZA
