Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-28 / 99. szám

1984. április 28. TOLNA 'KÉPÚJSÁG 3 FiatalokI Képességeitek legjavával gyarapitsátok szocialista hazánkat! Szakszervezeti pártaktíva-értekezlet Péter Szigfrid előadását tartja Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatósága épületének nagyter­mében szakszervezeti kom­munista aktívaértekezletet tartottak, pártbizottsági és üzemi pártvezetőségi titká­rok, komimunlista szakszerve­zeti és állami vezetők, vala­mint a legjelentősebb üzemek vezetőinek részvételével. A tanácskozás előadója Pé­ter Szigfrid, a megyei párt­bizottság titkára volt. Mint mondta, az aktívaértekezlet célja, hogy segítséget nyújt­son a Központi Bizottságnak 3 szakszervezeti munka és annak pártirányítása fejlesz, tésére a múlt év októberében hozott állásfoglalása, az ezzel kapcsolatban a megyei párt­bizottság márciusi ülésének határozata feldolgozásához, egységes értelmezésének ki­alakításához -és eredményes végrehajtásához. — A szakszervezeti politi­kában nincs szükség alapvető változtatásra, ám a szocialis­ta építőmunka nehezebbé váló fettételei, a megnöveke. détt követelmények fokozott igényeket támasztanak a szak­szervezetékiben dolgozó kom­munistákkal szemben. Fej. lődésünk mostani szakaszá­ban nyilvánvaló, hogy sok mindent újra kell gondolni a szakszervezetek tevékenysé­gében is. A jelenlegi helyzet által felvetett kérdésekre — az elvi alapok megőrzésével — új módon kell válaszolni. A pártnak jobb feltételeket kell teremtenie a szakszerve. zeti munka számára. A megyei pártbizottság tit­kára részletesen szólt a szakszervezetek tevékenysé­gének, a pártirányításnak kü­lönböző területeiről, hang. súlyozva, hogy a szakszerve­zet nem egy a többi tömeg­szervezet között, hanem a ha­talmon lévő munkásosztály, a bérből és fizetésből élők legátfogóbb szervezete, ennek megfelelő a szerepe a társa­dalom fejlődésében. A szak- szervezetek nem lehetnek politikailag függetlenek, de önállóságuk biztosítása szük­séges ahhoz, hogy betölthes­sék szerepüket a szocializ­mus építésében. A Központi Bizottság eredményesnek íté­li a szakszervezeték eddigi tevékenységét, ám fokozni kell önállóságukat, felelős. ségérzetüket, javítani gazda­ságpolitikai munkájukat, ha­tékonyabbá tenni az érdek- képviseleti, az érdekvédelmi munkát, és fejleszteni az ál­lami, gazdasági szervekkel való együttműködésüket. Szükség van a szakszerve­zetek kezdeményezőbb fel­lépésére is. Nem fogadható el, ha csupán a pártszervezet, vagy a gazdasági vezetés dön­téseire reagálnak, ha önálló feladatok. önálló funkció nélkül mintegy felzárkóznak. Erősíteni kell a vállalati, in­tézményi fórumok szerepét egy-egy üzemrész, munka­hely munkájának értékelésé­ben, a célkitűzések teljesíté­sét hátráltató kisebb közös­ségek, illetve a hanyag mun­káit végzőkkel szembeni fel­lépésben. A gazdasággal kap­csolatos szakszervezeti tevé­kenység nem szűkíthető le a munkaverseny és a brigád­mozgalom problémáira. Te­kintettel kell lenniök az or­szág helyzetére, a vállalati élet rrtiindennapjaina. nem­csak a pillanatnyi és helyi, hanem a távlati és népgaz­dasági érdekekre is. Üi feladatok ielentkeznek a Központi Bizottság múlt héten hozott határozatának megvalósítása terén is. a gazdasági reform továbbfej­lesztésében. Nő a vállalati önállóság, a vállalat tevé­kenységének megítélésével kapcsolatos szakszervezeti álláspontot és a mozgalmi * munka feladatait iórészt csak helyileg lehet kialakí­tani. Sokkal több érdemi kérdésben szükséges az ál­láspontok egyeztetése, a kö­zös cselekvés feltételeinek biztosítása. Megnövekedett szerepe van az üzemi moz­galmi élet demokratizmusá­nak. mely szilárd bázist nyújthat és politikai súlyá­val támaszthatja alá a szak- szervezeti vezetés álláspont­ját. A megvei pártbizottság po­zitívan Ítéli meg a megyében folyó szakszervezeti munkát, ám tapasztalhatók még fo­gyatékosságok, amelyek ösz- szefüggnek a pártirányítás, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták munkájának hiányosságaival. A szakszer­vezetek pártirányítása a ve­zető testületeket illeti meg, de fontos, hogy csak a lénye­ges, politikai jellegű kérdé­sekben foglaljanak állást, ke­rüljék a részletekbe való be­avatkozást, a túlzott gyámko­dást. Ma még csak elvétve fordul elő, hogy a szakszer­vezetek a párttestületeknek javaslattal élnének egy-egy kérdés megvizsgálására, meg­tárgyalására. Ezen változtat­ni szükséges. Igen fontos a tömegszer­vezetek — köztük a szak- szervezetek — fokozottabb bekapcsolása a döntések elő­készítésében. Azok, akik ré­szesévé válnak a döntések­nek, nemcsak szélesebb kö­rű informáltságukkal is se­gíthetnek, hanem a felada­tok kialakítását sajátjuknak érzik és végrehajtásban cse- lekvőbben, nagyobb felelős­ségérzettel vesznek részt. Tartalmasabbá kell tenni a munkahelyi demokrácia fó­rumainak működését. A pártszervek-szervezetek rendszeresen, átfogóan érté­kelik a szakszervezeti mun­kát, évente több alkalommal is tárgyalják e munka egy- egy részterületét, értékelik a szakszervezetekben működő kommunisták tevékenységét. Azonban nem minden eset­ben tárják fel a helyi gon­dokat, ellentmondásokat. Nem lenne helyes általáno­sítani azt a gyakorlatot, hogy esetenkint egyes átfogó kér­déseket a párt- és a szak- szervezeti testület együttes ülésen tárgyal meg, ez a pártszervezet irányító szere­pét és a szakszervezet ön­állóságát veszélyeztetné. Se­gítsék, orientálják továbbra is a pártszervezetek téma­ajánlásaikkal a szakszerve­zetek testületi tevékenységét, szorgalmazzák az egyes kér­désekkel, rétegekkel való elmélyültebb foglalkozást, fordítsanak nagyobb gondot a szakszervezetekben párt­megbízatással munkát végző párttagok tevékenységére. Javítani szükséges a szak- szervezetekkel kapcsolatos kádermunkát, a tisztségvi­selők, bizalmiak felkészíté­sét, a szakszervezeti aktivis­ták közt a párttaggá neve­lést. — A Központi Bizottság 1983. október 12-i állásfogla­lása és a megyei pártbizott­ság 1984. március 30-i hatá­rozata jó alapot szolgáltat a szakszervezeti munka javítá­sára. A pártszervezeteknek, a kommunistáknak mindezt meg kell tenniök, hogy a ha­tározatok feldolgozását szo­rosan összekapcsolják a szak- szervezetek előtt álló idősze­rű feladatok megoldásával. A megyei pártbizottság tit­kárának előadásához többen hozzászóltak, foglalkoztak a szakszervezeti munka külön­böző területeivel, a pártirá­nyítás helyzetével, feladatai­val. Cukorrépa-termesztésünk III. r Es mi van a technikával? Arról már szóltunk, hogy a cukorrépa rendkívül esz­közigényes növény, s a be­takarítás gépei semmiféle más munkaműveletre nem használhatók. A hazánkban már forgalomban levő fran­cia Herriot gépek közel fele már hétévesnél idősebb, a most behozatalra kerülő Kleine-gyártmányokat még nemigen ismerik, ezeket a drága gépeket nem minden üzem tudja megvenni. A hazai cukorrépatermelő gazdaságok mindinkább az itthon gyártott gépekre szo­rítkoznak. A mezőgazdasági gépgyártó iparon belül a szekszárdi Mezőgép foglal­kozik a cukorrépa gépeinek előállításával. A gépgyártás helyzetéről Zsigovits István­nal, a Szekszárdi Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalat igazgatójával beszélgettünk. — Vállalatunk immár 18 —20 éve foglalkozik a cu­korrépa gépeinek a gyártá­sával. A kis és közepes te­rületen gazdálkodó üzemek részére készítünk vontatott gépeket, amelyeket a meglé­vő erőgépek után lehet kap­csolni. Ezek biztonságosak és olcsók: a fejező, kiszán­tó és felszedő gépcsoport 800—900 ezer forintba kerül. Ennek az az előnye, hogy az egyes munkafázisokat meg lehet szakítani, például az eső előtt lefejezett répát ak­kor lehet felszedni, amikor már megszikkadt a föld. — A termelési rendszerek 1975 után más növényekhez hasonlóan a cukorrépa-ter­melést is koncentrálták. En­nek következtében a 600— 800—1000 hektáros tábla sem ment ritkaságszámba. Minthogy a cukortartalom miatt a betakarítást maxi­mum 6 hét alatt be kell fe­jezni, a vontatott gépek nem győzték a munkát ekkora területen. Következésképpen olyan gépekre lett szükség, amelyek nagy teljesítményű­ek. — Ekkor fejlesztette ki a szekszárdi Mezőgép az ön­járó - cukorrépa-betakarító gépeit. — Minthogy mi cukorré­pagépekre szakosodtunk, természetes, hogy a mi fel­adatunk lett az önjáró gé­pek gyártása is. Mind ez ideig önjáró gépeket csak a Szovjetunióban készítettek, ez azonban nem nyerte el a magyar szakemberek egyér­telmű tetszését. Ezért aztán nyugatról, Franciaországból hoztak be kétmenetes, ön­járó betakarítógépeket, amely az első menetben fe­jez és kiszánt, a második menetben pedig a rakodó­kocsira teszi a répát. Ezek­ből a Herriot gépekből meg­lehetősen sok érkezett be az országba, s munkájával a termelők elégedettek voltak. Itt Szekszárdon kezdtünk az olyan gép kifejlesztéséhez, amely a francia gépet he­lyettesíti. Ez a munka há­rom évet vett igénybe, s 1981-ben húsz, 1982-ben pe­dig harminckét önjáró gépet gyártott, és értékesített a szekszárdi Mezőgép. Az ál­talunk előállított gép ugyan­azokat a munkaműveleteket végzi, mint a Herriot. — A fejlesztés során volt-e olyan igény, hogy a hazai gép alkalmazkodjon a spe­ciális magyar körülmények­hez? — Természetesen. Nagyon fontos szempont volt, hogy ezek a gépek a legszélsősé­gesebb időjárási körülmé­nyek között is megbízható­an dolgozzanak, például ak­kor, ha sáros a talaj. Ilyen gép viszont csak hidrosztati­kus hajtással képzelhető el, amit — minthogy a hazai ipar nem gyártja — külföld­ről kell beszereznünk. Az erőforrást a Rába 160 lóerős motor adja. A gépet a Me­zőgazdasági Műszaki Fej­lesztési Intézet, valamint — amire a mezőgépiparban még nem volt példa — tár­sadalmi bizottságok vizsgál­ták. Számos paramétere megegyezik a francia gépé­vel, kivéve egyet: a motor fogyasztását, ami 30 száza­lékkal több. Ez azonban nem rajtunk múlik, hanem a Rába Vagon- és Gépgyá­ron, ami nem csupán az ön­járó, hanem több erőgép motorját is gyártja. — Ha ez így van, akkor a piaccal lehet probléma, il­letőleg a megszokással. — A már korábban „meg­dolgozott” piacot mérhetet­lenül nehéz meghódítani. Noha a magyar és a francia gépek ára azonos, az utóbbit már megszokták a gépek kezelői. A mi gépeink va­lóban nehezebbek, de azo­nos a teljesítményük. S azért nehezek, mert az idő­járásunkhoz való alkalmaz­kodás alapvető igény volt. — Hány önjáró gépet ad­tak el az elmúlt évben? — Egyetlen egyet sem, mert nem volt rá igény. Ez részben a megnehezedett gazdasági körülmények kö­vetkezménye, de a közgaz­dasági helyzet sem inspirál­ta az üzemeket arra, hogy nagyobb területen termesz­szenek répát. — S idén mennyi a meg­rendelés? — Tíz önjáró gépre jelen­tették be igényüket a terme­lők. Ezenkívül olyan, trak­torra szerelhető kétmenetes gépre lenne szükség, amely elöl fejez, hátul pedig ki­szánt. Ilyen gépet mi már tíz évvel ezelőtt gyártot­tunk, az elmúlt év őszén pe­dig ismét bemutattuk a gaz­daságoknak. Ebből a géptí­pusból is tízet rendeltek a gazdaságok. — Mennyi gépre van ka­pacitásuk? — Évente száz önjáró, és háromszáz két-, illetve há­rommenetes gépet lennénk képesek elkészíteni. Jelenleg ezt a kapacitást a szőlőmű­velő gépek gyártására for­dítjuk. — Milyen fejlesztési el­képzeléseik vannak? — Cukorrépagépekre to­vábbra is szükség lesz, ezért új típusú gépek fejlesztésén dolgozunk. Csehszlovák partnereinkkel közösen fej­lesztettünk ki egy önjáró gé­pet, olyat, aminek a para­méterei némileg eltérnek az eddig gyártott gépek fonto­sabb mutatóitól. Ezt a gépet ez év augusztusában szeret­nénk bemutatni a termelési rendszereknek, üzemeknek, és a kereskedőknek. Remél­jük, elégedettek lesznek az új géptípussal. D. VARGA MARTA Jól bevált a Mezőgép CK—6 -os cukorrépa-kiszedö és re. ndrerakó gépe

Next

/
Thumbnails
Contents