Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
19t’4. április 4. INCrUJOMU O Milyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság . Már-roár belátható gggSf vTh.Äf'.S: ténik addig, milyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság? Miből mennyit és hogyan termelünk és miképp élünk? Hol tartunk majd a világ hasonló fejlettségű országaihoz viszonyítva? Megannyi nyitott kérdés, amelyre azonban — mert az idő sürget — legalább tervezéssel, előrelátással válaszolni kell. Ezért bízta meg a Minisztertanács az Országos Tervhivatalt, hogy készítse el a hosszú távú, 2000-ig szóló tervet. A nagy munkába bevonták a Magyar Tudományos Akadémiát, a tudományos intézményeket, továbbá a társadalmi szervezeteket, a tanácsokat és egyes gazdálkodó szervezeteket is. Elkészült a terv, a Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta. Lehet-e a mai nehéz és bizonytalan világgazdasági helyzetben csaknem két évtizedre előre tervezni? Sokszor és sok oldalról merült fel ez a nem éppen indokolatlan kérdés. S a válasz: nemcsak lehet, de feltétlenül kell is! Éppen azért, mert a mai világgazdasági problémák nem lehetnek örök életűek, gondosan kell előre tervezni az utána következő időszakra. S tervezni kell azért is, mert a hosszú távú tervezés eredményeit hasznosítani lehet a középtávú — ötéves — tervek elkészítésénél, a gazdaságirányítás korszerűsítése során. De nem utolsósorban azért is, mert ez segít a KGST- országokkal folytatott tervegyeztetésben és általában a külkereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is. Természetes, hogy az ilyen hosszú távra szóló terveknél sok bizonytalansági tényezővel kell számolni. Elsősorban talán a munkaerőhelyzetre, hiszen ha feltételezzük, hogy ugyanannyi lesz a munkaképes ember az országban, mint ma — közben meghosszabbodik a tanulási idő, viszont rövi- debb lesz a munkaidő és mind több munkaerőt igényelnek a szolgáltató ágazatok. Mindebből következik, hogy a termelő ágazatok számára a mainál kisebb munkaidőalap marad. A beruházások mértéke — bár a mainál gyorsabb gazdasági növekedéssel számolunk — nem éri el a korábbi évtizedek átlagát. Energia- és alapanyagellátásunk mintegy fele ma importból származik, ennek növelésére kevésbé lesz lehetőség, mint eddig. Tartósnak kell tekintenünk, hogy piaci pozícióink kedvezőtlenebbé vá ltak, több a versenytárs, nehezebben tudjuk értékesíteni a mezőgazdasági és más termékeinket a fejlett tőkés országokban, a diszkriminációs és protekcionista intézkedések m iatt. Nehezebben tudjuk árucikkeinket értékesíteni a KGST-országokban is. A teljes foglalkoztatottságot úgy kell fenntartani — húzza alá a Minisztertanács által elfogadott terv — hogy az segítse elő a munkaerő hatékony hasznosítását, mobilitását és a kollektív újító törekvéseket. Ehhez tartozik, hogy jobban kell honorálni a minőséget, a jövedelmező termelést, a hozzáértést, a vállalkozó és innovációs készséget. A termelés hatékonyságának elsősorban a belső és külső piac elismerésében, azaz a többletjövedelemben kell kifejeződnie. Minőség, minőség és ismét minőség. Ennek kell előtérben állnia a termelésben, de a közéletben, a mindennapi életvitelben is. Része ennek az ésszerű takarékosság, az anyagi értékek, a nemzeti vagyon gondos megőrzése is. Minőségileg magasabb szintre kell emelkednie a szocialista tulajdon- formák együttműködésének és munkamegosztásának is. Gazdasági kapcsolatainkat erősíteni kell a KGST-or- - f-■ ázásokkal, a harmadik világ országaival és a fejlett tőkés országokkal is. Meg kell őriznünk gazdaságunk nyitottságát és kiegyensúlyozottságát. Túl a jelenlegi kapcsolatokon, módot és lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdálkodó egységek új formákat, önálló és közvetlen kapcsolatokat alakítsanak ki a határokon túl, s hogy fejlesztési döntéseikben mérlegelhessék, érvényesíthessék azokat az irányokat és követelményeket, amelyek a világ gazdaságitechnikai fejlődésében mutatkoznak. Javításra, korszerűsítésre szorul a magyar gazdaság belső munkamegosztása, a gazdasági egységek közti együttműködés — például a nyersanyagot, az alkatrészeket, félkésztermékeket szállító vállalatok és a készterméket előállítók között, továbbá, nem utolsósorban az ehhez kapcsolódó érdekeltségi rendszer. Ismét példaként: az exportból származó jövedelemtöbbletben nincs érdekeltsége a mégoly fontos félkészterméket vagy alkatrészt gyártó vállalatnak. Növelni kell az érdekeltséget az importot helyettesítő anyagok bevezetésénél, felhasználásánál is. Növekszik a következő bő másfél évtizedben az infrastruktúra, azaz a szolgáltató ágazatok szerepe. Ez — az úgynevezett háttériparral együtt — feltétele annak, hogy növekedjék az ipari (és általában az anyagi) termelés hatékonysága. Az iparon belül pedig a feldolgozóipar egyes tevékenységeit kell már a 80-as évek második felében korszerűsíteni, versenyképessé tenni beruházásai arányának növelésével. önállóság, vagy irányítás? Sokszor feltett kérdés ez napjainkban, s kétségtelen, hogy az ezredfordulóig — vagyis hosszú távon — erre feltétlenül válaszolni kell, mégpedig egyértelműen. A Minisztertanács által elfogadott terv kimondja: a struktúraváltozások döntő részéhez vállalati kezdeményezésre van szükség, a piaci követelményekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva. Ez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a fő irányok megjelölésénél, a műszaki-termelési kultúrák, tudományos irányzatok elterjesztésénél az állami befolyásolást, illetve azt, hogy a fejlesztésnél az állam határozza meg az elsőbbséget, a sorrendet. Ugyancsak az állam tevékeny, irányító részvételére van szükség a termelés fejlesztéséhez szükséges képzési és egyéb feltételek megteremtésénél, az együttműködési területek gyors kijelölésénél és összehangolásánál. Hosszú távon ilyen elsőbbséget ad az állam a „bioprog- ram”-nak, a mikroelektronika és a számítástechnikai kultúra népgazdasági elterjesztésének, az anyag- és energiatakarékos, környezetkímélő technológiák és technikák kifejlesztésének és alkalmazásának. Ugyancsak állami feladat a komplett technológiák és komplex rendszerek olyan mértékű és irányú fejlesztése, hogy azok exportálhatok legyenek, továbbá a szellemi export súlyának növelése. Mit jelent mindez a számok — immár közérthető — nyelvére lefordítva? Húsz év (1981—2000) átlagában évenként a nemzeti jövedelem 2—3 százalékos növekedésével számol a terv. Ugyanakkor a lakosság fogyasztása évenként másfél— két és fél százalékkal, a reáljövedelem ugyancsak éves átlagban 1,8—2,9 százalékkal növekszik. S hogyan alakulnak *ddlg f feltételek? A tervdo_____SS____________________kumentum erre vonatkozolag t öbb változatot dolgozott ki. Rugalmasan, hogy alkalmazkodni lehessen az élet változásaihoz. S hogy a népgazdaság minden lehetőség legjobb, legésszerűbb kihasználásával fejlődjék tovább az ezredfordulóig, meg azután is. ILLÉS JÁNOS, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője A Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Kossuth Lajos Katonai Főiskola tavaly ünnepelte alapításának 35. évfordulóját. A Néphadsereg és a BM Határőrsége alegységparancsnokait képezi, különös figyelmet fordítva arra, hogy a csapatok fegyvernemi alegységei olyan szilárd elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező parancsnokokat kapjanak, akik képesek -békében a katonák politikai, általános katonai és szakmai képzését, a harci technika igény- bevételét, karbantartását, valamint az alegységek tevékenységével összefüggő munkát szervezni, irányítani és végrehajtani, háborúban pedig alegységük harcát megszervezni, vezetni, a harci-technikai eszközöket mesterien alkalmazni. Ennek érdekében a főiskola magas fokú ideológiai, általános katonai és szakmai műveltséget, megalapozott nevelői felkészültséget nyújt hallgatói számára és céltudatosan fejleszti vezetői képességeiket. A néphadsereg tábornoki karának sok tagja a főiskola jogelődjének falai közt kezdte katonai pályafutását. A jelenlegi hallgatók közt tanul számos Tolna megyei fiatal is, aki élethivatásul választotta a hivatásos tiszti pályát. Volt, aki a középiskolában határozta el, hogy a tiszti hivatást választja, vannak, akik már az általánosban, ök már az egri katonai kollégiumban hozzászoktak a katonás élethez. Az elsőévesek egységes, alapozó képzésben vesznek részt, a másodévesek viszont már a ; választott fegyvernemi szakon — gépesített lövész, páncélos, tábori tüzér, rakéta-tüzér, műszaki, csapatfelderítő illetve BM határőr parancsnoki — tanulnak tovább. BOGNÁR—KAPF1NGER ■CossutfiíösloM to! Anyagismeret a magasépítő szaktanteremben A tornaszeren A dunaföldvári Deák István az oktatástechnikai tanteremben a középiskolából ismert gép mellett A főiskola 30 000 kötetes könyvtárában A harckocsiban a szekszárdi Győri Ferenc, a dombóvári Pálinkás Attila és a regölyi Gödön Sándor Újságolvasás közben Az új kollégium előtt
