Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

A népújság 1984. április 4. Látogatás a Szovjet Kottára és Tudomány Házában A nyitott ház - nem elmélet A hangulatos főbejárat Korábban indulok dolgoz­ni, hiszen Budapestre uta­zunk „meglesni” az „Eszká- íéhá”, azaz a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza egy napját, és bepillantást en­gedni annak programjába. Azt mondja a kislányom, aki tizenegy éves, hogy „Klanyó neked, mert ott iz­gi dolgok vannak”, aztán hosszú és lelkes beszámoló következik a lézerről, meg a „halomicsodáról”, ami olyan, mintha ott volna, de bele lehet nyúlni, mert va­lójában nincs is ott. ígéri, hogy megnézhetem a mese­filmeket is. Beszámolója enyhén zavaros, nemcsak azért, mert — velem együtt — nincs tisztában a halog- ráfia és lézer felhasználásá­nak rejtelmeivel, hanem nyelvileg is. A „klanyó” osztálytársai szótárában a csudajó, az érdekes, az él­ménydús, a különös, a szép szinonimája. Az „izgi” pe­dig az izgalmas rövidítése. Annyit azért világosan lehe­tett érezni, hogy nagy él­mény volt az egész osztály­nak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. * A nyitott ház elmélet itt tökéletesen találkozik a gyakorlattal. A ház benépe­sítése többféle módon törté­nik és lehetséges. Sok nagy­üzemmel, szervezettel, okta­tási és tudományos intézet­tel van szerződéses kapcso­latuk, ennek keretében sok programot szerveznek, vagy rendezvénynek adnak ott­hont. Bármilyen munkahely, szerv vagy intézmény, bár milyen rendezvényére „ki­bérelhető” valamelyik szép terem ás a hozzá tartozó ki­tűnő technikai berendezés. Ottjártunkkor, 1984. már­cius 28-án a nagyteremben tartotta ünnepi megemléke­zését a szocialista brigádok klubja. A baráti esten fellé­pett a Déli Hadseregcsoport művészegyüttese. * Megyénkben működik öt­ven tagcsoport, ezeknek fe­le, egyharmada egy évben legalább egyszer látogatást tesz a házban. Minden láto­gató csoport, ha bejelenti érkezését, külön igényei sze­rinti programot is kaphat. A munkatársak, a ház veze­tőinek ajtaján udvariasan magyarul van kiírva a név és a beosztás. Viszontudva- riasságból ifjúk úgy, hogy Iván Ivanovics Behun, a kulturális osztály vezetője. Bejelentkeztünk telefonon előre, már akkor igen ked­vesen fogadtak bennünket, másnap visszahívtak telefo­non, hogy az időpont kicsit módosul, de változatlanul várnak szeretettel, és ami­kor megérkeztünk, valóban szeretettel köszöntöttek. — Mi van akkor, ha csak úgy az utcáról bejön vala­ki, vagy éppen egy csoport? Ivan Ivanovics Behun tö­kéletes és nagyon szép, iro­dalmi magyarsággal vála­szolja, hogy két lehetőség. Vagy mindent meg tudnak nekik mutatni, a filmtől ze­néig, könyvtárig, vagy pedig semmit. Ha ugyanis minden terem foglalt, akkor az ér­kezőknek meg kell eléged­ni a kiállításokkal. Már aki­nek ez kevés. Novemberben a gyermekem által említett kiállítást 180 ezer ember nézte meg. A fehér terem­ben volt Zichy Mihály kiál­lítása, Magyarországon még soha nem látott gazdagságú anyaggal, amit egy szombati napon például háromezren néztek meg. — Ma csendes nap van — mondja Ivan Ivanovics Be­hun, nem csörgött például a telefon, csak három-négy ügyet kellett elintéznie be­szélgetés közben. Azon a napon délelőtt a zeneszobában volt csoport, a konferenciateremben fémko­hászok találkoztak egymás­sal, a középiskolai oroszta­nárok készültek — nyelvta­nulással — diákjaik orosz nyelvi olimpiájára. Rendsze­resen van továbbképzés orosznyelvtanárok számára a kicsi vagy nagy nyelvi la­boratóriumban. ♦ Próbáljunk meg körülnéz­ni a látogató szemévll. Gyö­nyörű az épület, valóságos palota, méltó otthona a szovjet kultúrának és tudo­mánynak. A főlépcső már gyönyörködnivaló. Ha ráér valaki, biztosan kap kísérőt, de természetesen egyedül is mehet. A legjobb lesz, ha fel sem megy, hanem előbb megnézi a plakátkiállítást. Döbbenetes, a világ minden részéről, minden nyelven ugyanarra emlékezik az em­ber: Lidice, Korea, Vietnam, tehát a háború. Minden pla­kátművész kifejezi azt, amit az emberek akarnak: „Nyet, No, Nem”. Sokkal fonto­sabb, hogy megismerjük egymás kultúráját, művé­szetét és persze a tudo­mányt. És máris nagyon igazság­talanok vagyunk, hiszen csak a kulturális osztályon tájékozódtunk, pedig leg­alább ugyanilyen fontos a műszaki és tudományos is. Programjaik legalább annyi érdeklődőt vonzanak, mint a másiké. Ami nem a nagy nyilvánosságnak szól, az még annál is fontosabb le­het. A házban gyakran ta­lálkoznak hivatalosan és egyáltalán nem hivatalosan a tudományos, műszaki, ke­reskedelmi, a gazdasági de­legációk tagjai. Minden lépcsőfodulónál van mit nézni. A nagy kiál­lítás most éppen a tudo­mány, a kultúra, és a köz­oktatás témáiról szól, annak a kiállításnak egy része, amit Párizsban láthatott a világ az UNESCO szervezé­sében. A népművészeti és képző- művészeti kiállításon cso­porttal találkozunk, a Cse­pel Autógyár szigetszentmik- lósi gyárából jöttek. Nézni­való akad órákra, hiszen a vitrinekben népművészeti tárgyak láthatók, a képző- művészeti kiállítás anyagá­ból elgondolkodtató korabeli rajzot látok meg Leninről. A könyvtár is érdekes, különösen annak, aki tud vagy éppen tanul oroszul. Tudományos munkánál va­lóságos főnyeremény, mert ha itt nem talál meg vala­mi anyagot az érdeklődő, könyvtárközi kölcsönzés ré­vén, akár a Lomonoszov egyetemről, vagy Arhan- gelszkből is megküldik ne­ki. Komjáth Bélánét a könyvtárban találjuk, a könnyűipari Műszaki Főis­kola MSZBT-tagcsoportjá- nak elnöke, egy kiállítás részleteit jött megbeszélni. Magyar nyelvű könyveik is vannak, orosz és szovjet szerzők műveinek magyar fordításai. Itt órákat lehet tölteni. Persze, éveket lehetne. Abszurd gondolat, de egy egész élet alatt nem lehet­ne elolvasni a könyveket. A szépirodalmi anyag 25 ezer kötet, a tudományos mű­szaki csak 12, igaz, ezt nem A kis nyelvi laborban őrzik, csak öt évig, utána elajándékozzák, mert jön­nek helyette az újabbak. Romantikus lelkek elné­zegethetik a szovjethatalom első dekrétumát az oktatás­ról, vagy az első könyve­ket, amelyeket 1917-ben ad­tak ki. Nem volt nyomda, papír, mégis fontos volt a szovjethatalom számára, hogy Puskint adjon a töme­gek kezébe. De ott van a vitrinben Ulanova egyik ba­lettcipője, az űrhajósok tár­gyai, és ami nekem a leg­kedvesebb volt, bár szoron­gó érzést'okozott: Suksin, a fiatalon elhunyt zseniális író, rendező és filmszínész kabátja, a Vörös Kányafa című filmből. Tárgyak, ame­lyek a hozzájuk kapcsolódó érzések útján közelebb hoz­zák egymáshoz a magyar és a szovjet embereket. * Az áprilisi program is gazdag és érdekes lesz. Az állandó programok marad­nak, ilyenek például a va­sárnap délelőtt a Napocska gyerekklub. A Lenin ifjúsá­gi héten szovjet előadók szerepelnek. A tudományos programban pedig magyar szakemberek tartanak elő­adásokat, sok lesz a megem­lékezés, találkozó. Minden hónap utolsó hétfőjén ba­rátság-hangverseny van, áp­rilisban a Postások Szimfo­nikus Zenekara lép fel. Folytatódik a nagy sikerű szovjet zenei hét. Májusban pedig elkezdődik a barátsá­gi hónap, itt, a házban if­júsági béke- és barátsági héttel, szovjet fiatalok rész­vételével. Június elején Tol­na megyében lesz barátsági hét az SZKTH részvételével. Akkor találkozunk. És mit mondjak, igazuk van a gye­rekeknek. Tényleg „klanyó”. IHAROSI ibolya Vörös Vándorzászló testvérvárosunknak, Tambovnak Kiváló eredmények az össz-szövetségi munkaversenyben Nagy örömmel és büszke­séggel fogadták a megye- székhely, Tambov dolgozói a hírt: az össz-szövetségi szocialista munkaversenyben 1983-ban elért eredményei­kért elnyerték a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjet Szakszervezetek és a Kom- szomol Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját. A magas kitüntetést ün­nepélyes keretek között vet­ték át. Az SZKP Tambov megyei Bizottsága által ren­dezett ünnepi pártnapon részt vettek a dolgozók, a a tanácsi, a szakszervezeti, a Komszomol küldöttei, ak­tivistái. Ünnepi beszédet A. A. Homjakov, az SZKP Tam­bov megyei Bizottságának első titkára mondott. Hang­súlyozta: az SZKP Központi Bizottsága, a miniszterta­nács, a Szovjet Szakszerve­zetek és a Komszomol Köz­ponti Bizottsága áttekintet­te a Szovjetunióban 1983- ban folytatott szocialista munkaverseny eredményeit és eldöntötték: mely szövet­ségi és autonóm köztársasá­gok, területek, megyék, au­tonóm területek, városok és járások, ipari és mezőgazda- sági üzemek érték el a leg­jobb eredményeket. Külön öröm volt, hogy a legjobbak között ott szerepeltek azok a kiváló teljesítmények is, amelyeket Tambov város dolgozói értek el 1983-ban. Miután megköszönte a dol­gozóknak az elért eredmé­nyeket, részletesen szólt az ipar, a mezőgazdaság és más területek dolgozóinak múlt évben elért sikereiről. A vá­ros ipari üzemeinek dolgo­zói 8,1 százalékkal több ter­méket gyártottak, mint amennyit az éves terv elő­írt. Valamennyi üzem dol­gozóit dicséret illeti ezért a kitűnő teljesítményért. Több mint 2 százalékkal túltelje­sítették bevételi terveiket is. Annak, hogy ilyen kiváló eredményeket ért Tambov város, abban része van a megyeszékhely valamennyi dolgozójának, de különösen sokat tettek e nagy kitünte­tés elnyerése érdekében azok az üzemek, vállalatok, szovhozok és kolhozok, amelyeknek kollektívái az össz-szövetségi megyei és városi munkaversenyben ér­tek el különböző helyezése­ket. A XI. ötéves terv harma­dik évében kiváló eredmé­nyek születtek az építőipar­ban is. A Tambovi Építőipa­ri Kombinát lakásépítési tervét 101,4 százalékra tel­jesítette 1983-ban. Több mint százegyezer négyzet- méter azoknak a lakásoknak az alapterülete, amelyeket az elmúlt évben építettek. Tavaly 1700 négyzetméter alapterülettel több lakást adtak át a lakóknak az épí­tők, mint 1982-ben. A mezőgazdaság is kitett magáért. A felvásárlási ter­vet szemes terményekből 189, zöldségből és gyümölcs­ből 122, szarvasmarhából 111, tejből pedig 129 száza­lékra teljesítették. A. A. Homjakov az elért eredményekről szólva be­szélt a jelenlegi és az elkö­vetkezendő feladatokról is. Hangsúlyozta: az elért si­kerekre építve Tambov dol­gozói hasonló eredményeket érhetnek el az idén is, az elkövetkezendő években is. Tambov 1986-ban ünnepli alapításának 350. évforduló­ját. A. A. Homjakov az ün­nepi gyűlésen arra kérte a megjelenteket, Tambov va­lamennyi dolgozóját: a vá­ros alapításának évforduló­ja tiszteletére indítsanak szocialista munkaversenyt, hogy minél méltóbban ün­nepelhessék szülővárosuk 350. évfordulóját. Települési viszonyaink, vízgazdálkodásunk A Központi Statisztikai Hivatal a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában köz­readta gazdasági és társa­dalmi életünk területi jelen­ségeit feltáró új kötetét. Az évkönyv képet ad a településegyüttesek kialaku­lásának folyamatáról a het­venes években, majd részle­tesen beszámol az 1982. évi eredményekről. Gazdag táb­laanyaga ábrákkal illuszt­rálva mutatja be a népesség, népmozgalom, foglalkozta­tottság és az egyes népgaz­dasági ágak mutatóinak ala­kulását. Életkörülményein­ket a lakossági fogyasztás és a szolgáltatások, a kultu­rális, egészségügyi és kom­munális ellátás tükrében is­merteti. A Településhálózat című fejezet a települések jellemző adatait, a városok, a kiemelt községek és az üdülőkörzetek részletes mu­tatóit teszi közzé, ezáltal lehetőséget nyújt az azonos szerepkörű települések hely­zetének összehasonlítására. A praktikus vízgazdálko­dási statisztikai zsebkönyv számot ad a népgazdasági ágba sorolt több mint fél­ezer szervezet, valamint a népgazdaság más ágazatai­ban — általában az 1979— 1982. években — folytatott vízgazdálkodási tevékeny­ségről. Ismerteti a vízgazdálkodás helyét és szerepét gazdasá­gi életünkben, majd részle­tesen, hosszú idősorokban tekinti át az ágazat termelő­erőinek és sokrétű feladatá­nak alakulását. Ezután sor­ra veszi a tevékenység sze­mélyi és anyagi feltételeit, az eredményeket pedig me­gyei bontásban is közre ad­ja. Táblázatai megismertet­nek a vízgazdálkodás szer­teágazó termelés és szolgál­tatás jellegű munkáival: a víztermelés és -felhasználás, a közüzemi vízellátás, a csatornázottság, valamint a szennyvíz-kibocsátás és -tisztítás alakulásával, in­tenzív fejlődésével. Számos információt is tartalmaz a zsebkönyv a hé­víz- és gyógyvíztermelésről és -hasznosításról is. Soha többé! A Csepel Autógyár dolgozói a kiállításon

Next

/
Thumbnails
Contents