Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
A népújság 1984. április 4. Látogatás a Szovjet Kottára és Tudomány Házában A nyitott ház - nem elmélet A hangulatos főbejárat Korábban indulok dolgozni, hiszen Budapestre utazunk „meglesni” az „Eszká- íéhá”, azaz a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza egy napját, és bepillantást engedni annak programjába. Azt mondja a kislányom, aki tizenegy éves, hogy „Klanyó neked, mert ott izgi dolgok vannak”, aztán hosszú és lelkes beszámoló következik a lézerről, meg a „halomicsodáról”, ami olyan, mintha ott volna, de bele lehet nyúlni, mert valójában nincs is ott. ígéri, hogy megnézhetem a mesefilmeket is. Beszámolója enyhén zavaros, nemcsak azért, mert — velem együtt — nincs tisztában a halog- ráfia és lézer felhasználásának rejtelmeivel, hanem nyelvileg is. A „klanyó” osztálytársai szótárában a csudajó, az érdekes, az élménydús, a különös, a szép szinonimája. Az „izgi” pedig az izgalmas rövidítése. Annyit azért világosan lehetett érezni, hogy nagy élmény volt az egész osztálynak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. * A nyitott ház elmélet itt tökéletesen találkozik a gyakorlattal. A ház benépesítése többféle módon történik és lehetséges. Sok nagyüzemmel, szervezettel, oktatási és tudományos intézettel van szerződéses kapcsolatuk, ennek keretében sok programot szerveznek, vagy rendezvénynek adnak otthont. Bármilyen munkahely, szerv vagy intézmény, bár milyen rendezvényére „kibérelhető” valamelyik szép terem ás a hozzá tartozó kitűnő technikai berendezés. Ottjártunkkor, 1984. március 28-án a nagyteremben tartotta ünnepi megemlékezését a szocialista brigádok klubja. A baráti esten fellépett a Déli Hadseregcsoport művészegyüttese. * Megyénkben működik ötven tagcsoport, ezeknek fele, egyharmada egy évben legalább egyszer látogatást tesz a házban. Minden látogató csoport, ha bejelenti érkezését, külön igényei szerinti programot is kaphat. A munkatársak, a ház vezetőinek ajtaján udvariasan magyarul van kiírva a név és a beosztás. Viszontudva- riasságból ifjúk úgy, hogy Iván Ivanovics Behun, a kulturális osztály vezetője. Bejelentkeztünk telefonon előre, már akkor igen kedvesen fogadtak bennünket, másnap visszahívtak telefonon, hogy az időpont kicsit módosul, de változatlanul várnak szeretettel, és amikor megérkeztünk, valóban szeretettel köszöntöttek. — Mi van akkor, ha csak úgy az utcáról bejön valaki, vagy éppen egy csoport? Ivan Ivanovics Behun tökéletes és nagyon szép, irodalmi magyarsággal válaszolja, hogy két lehetőség. Vagy mindent meg tudnak nekik mutatni, a filmtől zenéig, könyvtárig, vagy pedig semmit. Ha ugyanis minden terem foglalt, akkor az érkezőknek meg kell elégedni a kiállításokkal. Már akinek ez kevés. Novemberben a gyermekem által említett kiállítást 180 ezer ember nézte meg. A fehér teremben volt Zichy Mihály kiállítása, Magyarországon még soha nem látott gazdagságú anyaggal, amit egy szombati napon például háromezren néztek meg. — Ma csendes nap van — mondja Ivan Ivanovics Behun, nem csörgött például a telefon, csak három-négy ügyet kellett elintéznie beszélgetés közben. Azon a napon délelőtt a zeneszobában volt csoport, a konferenciateremben fémkohászok találkoztak egymással, a középiskolai orosztanárok készültek — nyelvtanulással — diákjaik orosz nyelvi olimpiájára. Rendszeresen van továbbképzés orosznyelvtanárok számára a kicsi vagy nagy nyelvi laboratóriumban. ♦ Próbáljunk meg körülnézni a látogató szemévll. Gyönyörű az épület, valóságos palota, méltó otthona a szovjet kultúrának és tudománynak. A főlépcső már gyönyörködnivaló. Ha ráér valaki, biztosan kap kísérőt, de természetesen egyedül is mehet. A legjobb lesz, ha fel sem megy, hanem előbb megnézi a plakátkiállítást. Döbbenetes, a világ minden részéről, minden nyelven ugyanarra emlékezik az ember: Lidice, Korea, Vietnam, tehát a háború. Minden plakátművész kifejezi azt, amit az emberek akarnak: „Nyet, No, Nem”. Sokkal fontosabb, hogy megismerjük egymás kultúráját, művészetét és persze a tudományt. És máris nagyon igazságtalanok vagyunk, hiszen csak a kulturális osztályon tájékozódtunk, pedig legalább ugyanilyen fontos a műszaki és tudományos is. Programjaik legalább annyi érdeklődőt vonzanak, mint a másiké. Ami nem a nagy nyilvánosságnak szól, az még annál is fontosabb lehet. A házban gyakran találkoznak hivatalosan és egyáltalán nem hivatalosan a tudományos, műszaki, kereskedelmi, a gazdasági delegációk tagjai. Minden lépcsőfodulónál van mit nézni. A nagy kiállítás most éppen a tudomány, a kultúra, és a közoktatás témáiról szól, annak a kiállításnak egy része, amit Párizsban láthatott a világ az UNESCO szervezésében. A népművészeti és képző- művészeti kiállításon csoporttal találkozunk, a Csepel Autógyár szigetszentmik- lósi gyárából jöttek. Néznivaló akad órákra, hiszen a vitrinekben népművészeti tárgyak láthatók, a képző- művészeti kiállítás anyagából elgondolkodtató korabeli rajzot látok meg Leninről. A könyvtár is érdekes, különösen annak, aki tud vagy éppen tanul oroszul. Tudományos munkánál valóságos főnyeremény, mert ha itt nem talál meg valami anyagot az érdeklődő, könyvtárközi kölcsönzés révén, akár a Lomonoszov egyetemről, vagy Arhan- gelszkből is megküldik neki. Komjáth Bélánét a könyvtárban találjuk, a könnyűipari Műszaki Főiskola MSZBT-tagcsoportjá- nak elnöke, egy kiállítás részleteit jött megbeszélni. Magyar nyelvű könyveik is vannak, orosz és szovjet szerzők műveinek magyar fordításai. Itt órákat lehet tölteni. Persze, éveket lehetne. Abszurd gondolat, de egy egész élet alatt nem lehetne elolvasni a könyveket. A szépirodalmi anyag 25 ezer kötet, a tudományos műszaki csak 12, igaz, ezt nem A kis nyelvi laborban őrzik, csak öt évig, utána elajándékozzák, mert jönnek helyette az újabbak. Romantikus lelkek elnézegethetik a szovjethatalom első dekrétumát az oktatásról, vagy az első könyveket, amelyeket 1917-ben adtak ki. Nem volt nyomda, papír, mégis fontos volt a szovjethatalom számára, hogy Puskint adjon a tömegek kezébe. De ott van a vitrinben Ulanova egyik balettcipője, az űrhajósok tárgyai, és ami nekem a legkedvesebb volt, bár szorongó érzést'okozott: Suksin, a fiatalon elhunyt zseniális író, rendező és filmszínész kabátja, a Vörös Kányafa című filmből. Tárgyak, amelyek a hozzájuk kapcsolódó érzések útján közelebb hozzák egymáshoz a magyar és a szovjet embereket. * Az áprilisi program is gazdag és érdekes lesz. Az állandó programok maradnak, ilyenek például a vasárnap délelőtt a Napocska gyerekklub. A Lenin ifjúsági héten szovjet előadók szerepelnek. A tudományos programban pedig magyar szakemberek tartanak előadásokat, sok lesz a megemlékezés, találkozó. Minden hónap utolsó hétfőjén barátság-hangverseny van, áprilisban a Postások Szimfonikus Zenekara lép fel. Folytatódik a nagy sikerű szovjet zenei hét. Májusban pedig elkezdődik a barátsági hónap, itt, a házban ifjúsági béke- és barátsági héttel, szovjet fiatalok részvételével. Június elején Tolna megyében lesz barátsági hét az SZKTH részvételével. Akkor találkozunk. És mit mondjak, igazuk van a gyerekeknek. Tényleg „klanyó”. IHAROSI ibolya Vörös Vándorzászló testvérvárosunknak, Tambovnak Kiváló eredmények az össz-szövetségi munkaversenyben Nagy örömmel és büszkeséggel fogadták a megye- székhely, Tambov dolgozói a hírt: az össz-szövetségi szocialista munkaversenyben 1983-ban elért eredményeikért elnyerték a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjet Szakszervezetek és a Kom- szomol Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját. A magas kitüntetést ünnepélyes keretek között vették át. Az SZKP Tambov megyei Bizottsága által rendezett ünnepi pártnapon részt vettek a dolgozók, a a tanácsi, a szakszervezeti, a Komszomol küldöttei, aktivistái. Ünnepi beszédet A. A. Homjakov, az SZKP Tambov megyei Bizottságának első titkára mondott. Hangsúlyozta: az SZKP Központi Bizottsága, a minisztertanács, a Szovjet Szakszervezetek és a Komszomol Központi Bizottsága áttekintette a Szovjetunióban 1983- ban folytatott szocialista munkaverseny eredményeit és eldöntötték: mely szövetségi és autonóm köztársaságok, területek, megyék, autonóm területek, városok és járások, ipari és mezőgazda- sági üzemek érték el a legjobb eredményeket. Külön öröm volt, hogy a legjobbak között ott szerepeltek azok a kiváló teljesítmények is, amelyeket Tambov város dolgozói értek el 1983-ban. Miután megköszönte a dolgozóknak az elért eredményeket, részletesen szólt az ipar, a mezőgazdaság és más területek dolgozóinak múlt évben elért sikereiről. A város ipari üzemeinek dolgozói 8,1 százalékkal több terméket gyártottak, mint amennyit az éves terv előírt. Valamennyi üzem dolgozóit dicséret illeti ezért a kitűnő teljesítményért. Több mint 2 százalékkal túlteljesítették bevételi terveiket is. Annak, hogy ilyen kiváló eredményeket ért Tambov város, abban része van a megyeszékhely valamennyi dolgozójának, de különösen sokat tettek e nagy kitüntetés elnyerése érdekében azok az üzemek, vállalatok, szovhozok és kolhozok, amelyeknek kollektívái az össz-szövetségi megyei és városi munkaversenyben értek el különböző helyezéseket. A XI. ötéves terv harmadik évében kiváló eredmények születtek az építőiparban is. A Tambovi Építőipari Kombinát lakásépítési tervét 101,4 százalékra teljesítette 1983-ban. Több mint százegyezer négyzet- méter azoknak a lakásoknak az alapterülete, amelyeket az elmúlt évben építettek. Tavaly 1700 négyzetméter alapterülettel több lakást adtak át a lakóknak az építők, mint 1982-ben. A mezőgazdaság is kitett magáért. A felvásárlási tervet szemes terményekből 189, zöldségből és gyümölcsből 122, szarvasmarhából 111, tejből pedig 129 százalékra teljesítették. A. A. Homjakov az elért eredményekről szólva beszélt a jelenlegi és az elkövetkezendő feladatokról is. Hangsúlyozta: az elért sikerekre építve Tambov dolgozói hasonló eredményeket érhetnek el az idén is, az elkövetkezendő években is. Tambov 1986-ban ünnepli alapításának 350. évfordulóját. A. A. Homjakov az ünnepi gyűlésen arra kérte a megjelenteket, Tambov valamennyi dolgozóját: a város alapításának évfordulója tiszteletére indítsanak szocialista munkaversenyt, hogy minél méltóbban ünnepelhessék szülővárosuk 350. évfordulóját. Települési viszonyaink, vízgazdálkodásunk A Központi Statisztikai Hivatal a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában közreadta gazdasági és társadalmi életünk területi jelenségeit feltáró új kötetét. Az évkönyv képet ad a településegyüttesek kialakulásának folyamatáról a hetvenes években, majd részletesen beszámol az 1982. évi eredményekről. Gazdag táblaanyaga ábrákkal illusztrálva mutatja be a népesség, népmozgalom, foglalkoztatottság és az egyes népgazdasági ágak mutatóinak alakulását. Életkörülményeinket a lakossági fogyasztás és a szolgáltatások, a kulturális, egészségügyi és kommunális ellátás tükrében ismerteti. A Településhálózat című fejezet a települések jellemző adatait, a városok, a kiemelt községek és az üdülőkörzetek részletes mutatóit teszi közzé, ezáltal lehetőséget nyújt az azonos szerepkörű települések helyzetének összehasonlítására. A praktikus vízgazdálkodási statisztikai zsebkönyv számot ad a népgazdasági ágba sorolt több mint félezer szervezet, valamint a népgazdaság más ágazataiban — általában az 1979— 1982. években — folytatott vízgazdálkodási tevékenységről. Ismerteti a vízgazdálkodás helyét és szerepét gazdasági életünkben, majd részletesen, hosszú idősorokban tekinti át az ágazat termelőerőinek és sokrétű feladatának alakulását. Ezután sorra veszi a tevékenység személyi és anyagi feltételeit, az eredményeket pedig megyei bontásban is közre adja. Táblázatai megismertetnek a vízgazdálkodás szerteágazó termelés és szolgáltatás jellegű munkáival: a víztermelés és -felhasználás, a közüzemi vízellátás, a csatornázottság, valamint a szennyvíz-kibocsátás és -tisztítás alakulásával, intenzív fejlődésével. Számos információt is tartalmaz a zsebkönyv a hévíz- és gyógyvíztermelésről és -hasznosításról is. Soha többé! A Csepel Autógyár dolgozói a kiállításon
