Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

a Képújság 1984. április 15. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikor szűnik meg a zsúfoltság? Takács Attiláné, Szekszárd, Béri TS. A. u. 117 szám alatti olvasónk levelében arról a zsúfoltságról ír, ami Szek- szárdon, a Béri B. A. utcai orvosi rendelőben uralkodik. Véleménye szerint a jelenle­gi állapot tarthatatlan. Kér­dezi: mikor szűnik meg a zsúfoltság ebben a rendelő­ben? A kérdésre dr. Erdősi Má­ria, a Tolna megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet fő­igazgató főorvos helyettese válaszolt — A levélben foglaltak saj­nos teljes mértékben megfe­lelnek a jelenlegi helyzetnek. A jelenlegi állapotot mind az intézet vezetősége, mind a városi tanács vezetői jól is­merik. Tekintettel azonban arra, hogy a rendélőben pár­huzamos orvosi rendelés is folyik, a gyermekgyógyász szakfőorvos nem lát lehető­séget arra, hogy a tanácsadást heti kétszeri alkalomra bő­vítsék. — Megfelelő, nyugodt ta­nácsadási és beteg-rendelői légkör csak megfelelő váró- helyiséggel ellátott rendelő­ben biztosítható. A városi ta­nács vezetői átmeneti meg­oldásként úgy kívánnak vál­toztatni a jelenlegi helyze­ten, hogy az elkövetkezendő időben átadásra kerülő laká­sok egyikéből — átmeneti jelleggel — gyermekkörzeti orvosi rendelőt alakíttatnak ki. Ennek fenntartására ad­dig lesz szükség, amíg a VII. ötéves terv első időszakára tervezett baktai egészségügyi központ fel nem épül. Ebben az egészségügyi központban a gyermekrendelő is helyet kap. — A jelenlegi helyzet eny­hítése érdekében a gyermek- gyógyász szakfőorvos a be­tegforgalmat adminisztratív rendszabályokkal kívánja szabályozni. Ez csak átme­neti intézkedést jelent, a problémát nem oldja meg. Telefonszámunk: 16-211 Hol kapható elektromos kerékpár? Egy régi olvasónk — kérte ne írjuk meg a nevét — azt írta: már másodszor olvasott lapunkban elektromos meg­hajtású kerékpárról. Egyszer szer egy SOLO márkájú, NSZK-gyártmányról, más al­kalommal pedig arról, hogy egy dombóvári tanuló, ifj. Szabó Kálmán készített egy ilyen kerékpárt. Ez a kerék­pár nagy segítségére lenne a szív- és mozgásszervi beteg­ségben szenvedőknek. A kér­dése: Hol és hogyan lehetne akár SOLO vagy más hason­ló elektromos meghajtású kerékpárt szerezni? A kérdésre Andrási Imre, a Tolna megyei Tanács V. B kereskedelmi osztályának ve­zetője válaszolt. — Sajnos, jelenleg keres­kedelmi forgalomban elekt­romos meghajtású kerékpárt nem lehet kapni. A szak­nagykereskedelmi vállalat­tól kapott tájékoztatás sze­rint a SOLO — NSZK gyárt­mány — csak kísérleti sza­kaszban van. A dombóvári ifj. Szabó Kálmán készített egy elektromos meghajtású kerékpárt. Ez a jármű egyedi termék. Ez kereskedelmi for­galomba nem került. A mos­tani információink szerint elektromos meghajtású ke­rékpár hazánkban az elkövet­kezendő években valószínű­leg nem kerül kereskedelmi forgalomba. Mi a teendő? Pruzsina Istvánné, Tolna, Percei Mór u. 12. szám alatti olvasónk 1983. április 13-án vásárolt egy lengyel gyárt­mányú rádiós-magnót. „Az­óta többet van a szervizben, mint otthon. Most vittem vissza hatodszor is és még mindig nem tudják megcsi­nálni. Most, április 18-án jár le a garancia és nekem nincs annyi pénzem, hogy kidob­jam az ablakon. Szívesked­jenek válaszolni, hogy mit lehet ilyenkor tenni?” A Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztálya megvizsgálta az ügyet és en­nek eredményéről Andrási Imre osztályvezető tájékoz­tatta szerkesztőségünket. — A tolnai Elektromos Ipari Kisszövetkezetnél meg­állapítottuk, hogy az említett rádiós magnetofonját ötöd­ször javítják. Az érvényben lévő jogszabályok szerint a készülék még nem cserejo­gosult. A jótállási idő meg­hosszabbodik azzal az idővel, amelyet a készülék a javí­tásban töltött. Az olvasó a szerviztől kérje, hogy tün­tessék fel a jótállási idő meg­hosszabbítását. Javasoljuk, hogy a hátralévő jótállási idő alatt észlelt hibákat je­lezze a szerviznek. Amenyi- ben a készülék nem javítha­tó, illetve rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, a szerviz kiadja a csereutal­ványt. Kik parkolhatnak a kórház területén? Csere Istvánné, Tamási, Űj várhegy 15. szám alatti ol­vasónk leveléből idézünk: „A szekszárdi kórházba fel lehet menni saját kocsival, ha a portás ad parkolójegyet. Mi már sok alkalommal kértünk, de egyszer sem kaptunk. A portások mindig találnak ki­fogást: menjen az igazgató­hoz és ehhez hasonlókat. Az ember fel tud menni a tüdő­osztályra gyalog is, de nagyon fárasztó kisgyerekkel. Véle­ményem szerint vagy min­denki kapjon ideiglenes par­kolójegyet, aki kocsival akar felmenni a tüdőosztályra, vagy senki... Nincs minden­kinek pénze arra, hogy a portásnak adjon.” — Intézetünk területére gépkocsival behajtani csak parkolási engedéllyel lehet — kezdte válaszát dr. Mol­nár Ádám, a Tolna megyei Tanács Kórház-Rendelőinté­zet főigazgató főorvosa — Állandó parkolási engedélyt csak dolgozóinknak biztosí­tunk. Ideiglenes parkolási engedélyt adunk látogatás al­kalmával a mozgássérültek részére „Hycomat” típusú gépkocsi használata esetén. Indokolt esetben a beteg kórházba, illetve hazaszállí­tása alkalmával is biztosít­juk az ideiglenes parkolási lehetőséget az illetékes osz­tályvezető főorvos engedélyé­vel. — A kórház területén lévő parkolóhelyek száma nem teszi lehetővé a már említett lehetőségeket meghaladó parkolás biztosítását. Tehát a javaslat, hogy minden lá­togató hajthasson be kocsi­val, kaphasson parkolási je­gyet — megvalósíthatatlan. A taxik forgalmát a lakos­ság kérésére engedélyeztük. Ez nem jelent parkolást, ha­nem folyamatos személy- szállítást. Látogatási időben a kórház környékén lévő parkolóhelyek is túlzsúfol­tak. Ezek alapján gondolom, belátható, hogy ilyen nagy mennyiségű gépkocsi intéze­tünk területére történő be­engedése komoly mértékben zavarná a betegellátást. — A levélben, sajnos, konkrétan nem jelölte meg, hogy milyen időpontban észlelte azt, hogy a portás parkolási engedély nélkül engedte be a gépkocsit. Ugyancsak nem konkretizál­ta azon kijelentését sem, hogy „. . . nincs mindenkinek pénze, hogy a portásnak ad­jon.” Sajnos, az ilyen álta­lános szintű kijelentéseket kivizsgálni nem tudjuk. Por­táinkon rendszeresen tartunk ellenőrzéseket a rendészeti vezető bevonásával, a már ismertetett parkolási rend betartása érdekében. Végül szeretném felhívni a figyel­met arra, mivel a levélben szóba kerül, hogy gyerekkel nehéz gyalog felmenni a tü­dőosztályra, házirendünk ér­telmében 14 éven aluli gyer­mek nem látogathat beteget. Ml VÁLASZOLUNK A saját szerszám használatáról és a használati költségek térítéséről szóló ko­rábbi jogszabályt módosítja az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter 5/1984. (III. 27.) ÉVM számú rendelete, amely módosítás szerint a szak­mánként, munkakörönként megállapított szerszámhasz­nálati díjak mértékét ás fize­tésének indokoltságát a szá­mítási bizonylatok alapján évente, a kollektív szerződé­sekkel egyidejűleg felül kell vizsgálni. A vállalatoknál a szerszámhasználati díjak együttes összege havonta nem haladhatja meg a válla­latnál ilyen térítésben része­sülők tárgyhavi munkabéré­nek 4%-át, átalány esetén pedig dolgozónként a havi 200 Ft-ot. A 6/1984. (III. 27.) ÉVM számú rendeletével az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter a termelést közvet­lenül irányító építőipari műszaki dolgozók munkahe­lyi pótlékáról szóló korábbi jogszabályt módosítja ki­mondva — többi között — azt, hogy az állami kivitele­ző építőipari vállalatoknál az érintett dolgozók havi alap­bérének 10%-át meghaladó, a szövetkezeteknél és a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásoknál a teljes pótlék fizetésére a kol­lektív szerződésben, illetve a munkaügyi szabályzatban kell intézkedni. A pénzügyminiszter 14/1984. (III. 27.) PM számú ren­delete az építési adóról szóló korábbi jogszabályt módosítja, mely módosítás­ból kiemelkedőnek tartjuk, hogy a rendelet alkalmazá­sa szempontjából építési-sze­relési munka minden olyan tevékenység, amelynek célja az Építményjegyzékbe tarto­zó új építmények építése, meglevő építmények bővíté­se, átépítése, amennyiben az beruházásnak minősül. Meg­jegyezzük, hogy módosult a rendelet mellékletének III. fejezete is. A gazdasági társulások munkaügyi kérdéseiről szóló korábbi szabályozást módo­sítja az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal elnökének 8/1984. (III. 27.) ÁBHM számú rendelkezése, amely rögzíti, hogy a gazdasági társulásra vonatkozó jövedelemszabá­lyozási, illetve bérszabályo­zási rendszert — eltérő ren­delkezés hiányában — a vál. lalati jövedelemszabályozás rendszeréről, a vállalati bér- szabályozás rendszeréről, il­letve a mezőgazdasági üze­mek szabályozó rendszeréről szóló hatályos jogszabályok határozzák meg. Meghatároz­za a rendelkezés, hogy mi­ként kell az egyesülés dolgo­zóinak bérét elszámolni, ki­mondja, hogy az igazgatóta­nács állapítja meg évenként az egyesülés bruttó részese­dési alapjának mértékét, amelynek legalább olyan mértékűnek kell lennie, hogy az egyesülés a progresszív nyereségadót be tudja fizetni. A Munka Törvénykönyvé­nek a Magyar Posta terüle­tén történő végrehajtásáról szól a Magyar Posta elnöké­nek 1/1984. (III, 27.) MP szá­mú rendelkezése, amely meg­jelöli, hogy ki minősül ma­gasabb vezető állású dolgozó­nak, hogy mely esetben kit nem illet meg a napi pihe­nőidő, szabályozza a túlóra­pótlék fizetésével kapcsola­tos kérdéseket stb. Az említett valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny idei 12. számában jelent meg és kihirdetése napján — 1984. március 27-én — ha­tályba lépett. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet az egészség- ügyi miniszternek az Egész­ségügyi Közlöny f. évi 5. számában megjelent arra az utasítására, amely a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján el­látott feladatok díjazásáról szól. Az utasítás (száma: 9/1984.) megjelöli, hogy mely intézetek, intézményekre és ezek mely dolgozói­ra terjed ki a hatá­lya, rendelkezik az orvosi szaktanácsadás díjazásáról, a kórboncolásért fizetendő díjazásról, a hullaszállítást végző dolgozók díjazásáról, a halottak végtisztességre va­ló felkészítéséért járó díja­zásról stb. Az utasítás ren­delkezéseit 1984. január hó 1. napjától kell alkalmazni. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke. Az első magyar hajózsilipek Magyarországot a XIX. század közepén akár az „ezer víz” országának is nevezhet­ték volna a mocsarak, lá­pok, ingoványok, árterek mi­att. A XIX. század közepé­től tért hódító gőzhajózás számára azonban azok a se­kélyebb folyók, amelyeken a fahajók, bőgős hajók, bur- csellák, dereglyék még vígan úsztak, a nagy uszályoknak nem feleltek meg. A gőzhajókkal járhatatlan vizeket hajózhatóvá kellett tenni. Ennek egyik eszköze a folyóba, csatornába épített hajózsilip vagy kamra-zsi­lip, régi elnevezéssel: csege. A hajózsilip olyan hajózást szolgáló építmény, amely két végén kapukkal ellátott, a hajók befogadására alkalmas szabályozható vízszintű kam­rából áll, amelynek segítsé­gével a különböző szintben levő folyószakaszokon a ha­jók átvezethetők. Általában olyan helyre építik, ahol a folyó esése nagy, vagy két különböző szintű vizet kell összekötni. Ha a zsilipkam­rában a víz szintje ugyan­olyan magas, mint a zsilip­mű felé igyekvő víz szintje, akkor a felső kaput kinyitva, a hajó beúszhat a kamrába. Ezután a felső kaput becsuk­ják, a kamrából kiszivaty- tyúzzák a vizet, addig, amed­dig el nem éri a kamra alat­ti, tehát a zsilip utáni víz szintjét. Ekkor kinyitják az alsó kaput, és a hajó foly­tathatja útját. Alulról, hegy­menetben, tehát a vízfolyás­sal szemben érkező úszó­egység esetében ugyanez a folyamat játszódik le, csak megfordítva. Hogy ki építette az első zsilipet a világon, nem tud­juk. Állítólag egy bizonyos Visconti 1439-ben. Mások s: rint Leonardo da Vinci 1460- ban, amikor vízen szállíttat­ta a milánói székesegyház építéséhez szükséges követ. Nálunk az első kamrazsi­lipeket a Ferenc-csatorna építésekor készítették. Ennek a csatornának a hivatása el­sősorban a Duna és Tisza közötti mocsarak lecsapolá- sa, és Bácskának hajózóút- tal való ellátása volt, de egy­idejűleg hasznosították a csa­torna vízi erejét, a belőle elvezethető öntözővizet és a halállományt is. A hajóval történő fuvarozás szempont­jából nagy jelentősége volt azért, mert a csatornától északra fekvő dunai és ti­szai kikötők közötti távolsá­got 227 kilométerrel rövidí­tette meg a hajó számára. A Ferenc-csatorna a Duna melletti Bezdánt és a Tisza- parti Bácsföldvárt kötötte i-össze. 1793—1802 között épí­Egy mai zsilip az Alföldön tette a Királyi Magyar Ha­józási Társaság Kiss József és Kiss Gábor mérnök test­vérpár tervei szerint. Az épí­tést is ők vezették, amely­nek költsége négymillió bé­csi forint volt. Az I. Ferenc királyról elnevezett csatorna hossza 118 km. A dunai és tiszai torkolat közötti szint- különbség 7 méter. Ezt az eséskülönbséget három hajó­zsilippel győzték le. Épült még ezen kívül a csatorna két torkolatánál is egy-egy hajózsilip. Vízmélysége két méter, tehát az akkori leg­nagyobb hajók is járhattak rajta. A csatornát 1842-ben a magyar állam saját tulaj­donába vette, de a szabadság- harc utáni időkben eliszapo­sodott, átmenő forgalma megszűnt. A kiegyezés után Türr Ist­ván részvénytársaságot ala­pított a csatorna újjáépíté­sére, és egy újabb építésére. 1870-ben az országgyűlés tör­vénnyel biztosította, hogy az állam több mint négymillió forinttal járuljon hozzá. Töb­bek között 48 km hosszú táplálócsatornát építettek Ba­jától Bezdánig. A csatorna rendbehozatalával 1875-ben végeztek. 1895—1899 között a Ferenc-csatorna tiszai tor­kolati zsilipjét áthelyezték Óbecsére, mert a Tisza bács- földvári kanyarját szabályo­záskor átvágták, és az ere­deti torkolat elé holtág ke­rült. Ez az újabb zsilip 16 méter széles, és hasznos hossza 67 méter. Felfüggesz­tett kaputokat zárja a itoaimrát. 1871—1875 között épült a 68 km hosszú Ferenc József­Hajózsilip a Begán csatorna, amelyet négy ha­józsilip három bögére oszt. A böge a két vízlépcső kö­zötti szakasz elnevezése. Az új csatorna a Ferenc-csator­nából ágazik le Sztapárnál és Újvidéken ömlik a Duná­ba. Az első világháború után mindkét csatorna Jugoszlá­viához került. Ezután a Bega-csatornára építettek zsilipeket. A Begát is alkalmassá kellett tenni a nagyhajózás számára, mert a termékeny, gazdag Bánát gabonáját a legolcsóbban és nagy tömegben hajón lehe­tett piacra dobni. A hajók visszatérőben kavicsot, sze­net, tűzifád stb. szállítottak. Az Alsó-Begát — az Ó-Be- ga beömlésétől a tiszai tor­kolatig terjedő 45 km-es sza­kaszt — 1900—1907 között tették hajózhatóvá két hajó­zsilip (és két duzzasztó) megépítésével. A Felső-Duna Temesvárig nyúló 73 km-es részét az első világháború alatt, 1917-ben adták át a hajóforgalomnak. Az ide épí­tett, 10 m-es szintkülönb­séget legyőző zsilipek vol­tak a legnagyobbak hazai társaik közül: hosszuk 70, szélességük 10 m. A Bega hajózhatóvá tétele 7 millió koronába került Magyaror­szágnak. Magyar területen találha­tó a világ első vasbetonból készült hajózsilipje a Körö­sön, tiszai torkolatától mint­egy 6 km-nyire; ez az ún. „bökényi” Körös-zsilip. 1904 —1907 között épült a vasbe­ton hazai elterjesztőjének, népszerűsítőjének, Zielinski Szilárdnak a tervei alapján. Értékes tapasztalatokat lehe­tett szerezni a vasbeton al­kalmazhatóságáról a vízi építkezéseknél. Egyébként a bökényi vízlépcső volt a mintája az Ob és a Jenyi­szej vízrendszerét összekötő csatornáknak. DR. CSONKARÉTI KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents