Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
1984. április 14. NÉPÚJSÁG 7 A mérőkocsi nem talált eltérést... Betáplálják a kiskocsin a vágányszabályozó gép által elvégzendő munkát A gép krampács-szerszámaival egyszerre két bctonaljat helyez a kívánt magasságra, vagy mélységre, állítja be pontosan a vágányt. Pályamunkások helyett gép egyengeti a vágányok alá és oldalt a zúzott követ Egri Lajos műszaki főcsoportvezetőt, a dunaújvárosi „fakocsma” előtti sorompónál találjuk. Rádió útján kértük oda, legyen segítségünkre. Metsző szél söpör a Mezőföld e táján, a magas vasúti töltésről, amit el lehet hordani, azt a vihar elröpíti. Nekünk is erősen belé kell bújni a szélbe, hogy haladni tudjunk a gépek, a munkahely felé. Oda, ahol a MÁV dombóvári építési főnökségének a „műhelye” van. — Rideg munkahely — mondja Egri Lajos. — Valóban az. Veri őket a jég, az eső, a szél, égeti a nap, és most beretvál a viharos erejű szél. Nincs a műhely felett tető, oldala sincsen. Lényegében a Pusztasza- bolcs—Dunaújváros közötti 17,6 kilométeres vágány átépítéséről van szó. Azonban ez így nem teljesen igaz. Mert a vágány alatt van a töltés, a töltés kőből, folyami kavicsból áll, erre rakják a feszített vasbetonaljat, amelyre jön a sín, ezt rácsavarozzák, és akkor jönnek a kitűzők, akik bemérik az elvégzendő munkát, majd a gépek következnek. Pillanatnyilag ebben a térségben a főnökségnek két gépcsoportja dolgozik. Egyik Adonytól Pusztaszabolcs felé, másik Adonytól Rácalmás irányába halad. Haladós, jó munkatempóban dolgoznak a gépek. A műszaki főcsoportvezető a gépekről beszél. — Uzsa-bányáról hozzuk a zúzott követ, különvonattal. Kövesd! János gépkezelő , egalább másfél tucat L embernek tettem föl a kérdést. Voltak köztük------vásárlók, kereskedők é s a felügyeletben dolgozó szakemberek is. Tanulmányoztam egy csomó felmérést és ismerem kollégáim véleményét is. Érthető tehát, hogy egységes vélekedésről nem beszélhetünk, hanem egymásnak egészen ellentmondó megállapításokkal is találkozhattam. Mert azt mondja egy vásárló: „Ugyan kérem, maga talán nem fogyasztó? Hát akkor minek kérdez ilyesmit?” Ellenpélda (kereskedő): „Szóval maga is fölcsapott piszkálódónak?” A felügyelet szakembere: „Vannak pöttyök a menyasszonyon, de azért nem annyira csúnya, mint első ránézésre gondolnánk.” Dr. Spilák Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes legutóbbi sajtótájékoztatóján meglehetősen sarkosan fogalmazott, amikor a kereskedelem etikai helyzetéről szólt, és elmondta, hogy az immár hagyományosnak mondható vásárlói megkárosítások mellett ma már korrupciós jelenségekkel is találkozhatunk a kereskedelemben. Gondoljunk csak a pult alóli árusításra csúszópénz ellenében, a kenőpénzekre, amit a nagykereskedelmi és az ipari szállítóknak a bol! Egri Lajos mutatja. hogy ezen a helyen csak 3 (!) milliméterrel kell a sínszálat a középpont Irányába mozdítani. Kétnaponta érkezik két vonat, mindegyik húsz vagonnal, és egyenként 43 köbméter kővel rakottan. A vonatot csak az M 62-es mozdony tudja vontatni, más gépnek nincsen olyan levegőtermelő berendezése, amely működtetni tudná a vagonok zsiliprendszerét, amely a csúszdákból kétoldalt és középre a kívánt mennyiségben engedi a követ. Amikor ez a terítés megtörténik, akkor jönnek az aláverő gépek, az újabb terítés-egyengető gép, majd a döngölő, s ez utóbbi kiegyenlíti a betonaljak között a terepet, ahova kevesebb kő jutott, oda kioszt, ahova több onnan elvesz. S végül a gépsor után jön az ellenőrző-mérőműszeres kocsi, amely megállapítja, jó e a vendégsínes vágányfektetés. Árki Vince munkavezető- pályamester 1939. június 5- től szolgája a MÁV-nak, harmincnégy éve pályamester. — Nem tudom megmondani, hogy ez a gépsor mire képes, hasonlítani a régi időkhöz sem tudom, de az tény, hogy Komló térségében, ugyanekkora vágány- szakaszt 1941, 1942, 1943 években naponta nyolcszáz emberrel építettünk meg. Ezek itt zörögnek, dübörögnek, betáplálják a gépekbe tok, vendéglátó egységek — különösen a magánkereskedők és szerződéses üzletvezetők — adnak. Nem akarok a részletekbe belemenni, hiszen sok konkrét esetet bizonyítani nem tudnék, mert ilyenkor nem hívnak tanúkat, de a jelenség létezése, sőt a gyakorlaté is. egyikőnk előtt sem ismeretlen. Emlékszem én még arra, amikor egy — ma már nyugdíjas, de változatlanul a szakma kiemelkedő alakjának tartott — vendéglővezető elmagyarázta, hogy azért nem lop ki ötven fillért a pörköltből, mert így nagyobb adag marad és ízletesebb lesz, amit a vendég egy forint borravalóval honorál. Aztán emlékszem sok régi boltosra, többen itt élnek még közöttünk, akik — bár az ő fizetésük se volt magasabb, mint a maiaké — élethivatásuknak a vásárlók igényeinek legmagasabb szintű kielégítését tekintették. Szándékosan nem írom, hogy „kiszolgálását”, mert ez sokakban visszatetszést keltene a mai „tessék kérni” világban. Pedig biz’isten én nem kérek, hanem vásárolok. Hol vagyunk már ezektől a az adatokat és csak nézzük, hogy a szerint működik-e, amit a tervezők leírtak. Árki Vince a vasúti töltésen tölti egész napját. — Mikor kezdődik a munka? — Hétnegyvenkor kapjuk a vágányzárt, tizenkilenc óráig miénk a terep. Ezt a munkát alig több mint egy hónap alatt magunk mögött tudjuk. Április 19-én már jöhetnek rajta Dunaújvárosig a villamos mozdonyok. Az adonyi diszpécser vagonban van a rádióközpont is. Ide ugrik be a gépekért felelős mérnök, itt kérnek segítséget, ha szükséges, ha netán elfogy az ivóvíz, innen alarmírozzák a teafőzőket, ide érkezik a munkásoknak üzenet, ha otthon valami baj van a család körül. Az örömhír is ide érkezik az ország minden tájáról. Erről már nem az adonyi munkaterületen, hanem a főnökség központjában, Geres- di István igazgató ad tájékoztatót. (Mellesleg, egyedüli olyan főnökség a MÁV-nál, amelynek vezetőjét nem főnöknek, hanem igazgatónak nevezik.) — Gyakorlatilag az ország területén vállalunk, s kapunk megbízást. Bár fő beruházópartnerünk a MÁV Pécsi Igazgatósága, de gyakorta kell egy-egy gépegységet más vidékre irányítani. Ott Adony térségében már két hét óta dolgoznak embereink. Naponta tehát tizenkét órát töltenek el a vágányokon, a gépeken, a gépek körül. — És a múlt év, az miként sikerült? — kérdezzük az igazgatótól. — Jól. Harmincnyolc élő beruházásunk volt, ezek közül csak nyolc, a tervek szerint, húzódott át idénre. A lényegesebb munkáink ezek voltak: 27,9 kilométer hosz- szúságban vágányépítést végeztünk ; elkészítettünk tizennyolc csapatkitérőt, és közel nyolcvanezer köbméter földmunkát is magunk mögött tudunk. Felépítettünk két szociális létesítményt, Csoma-Szabadi és Gyékényes állomásokon. Hatvankilencmillió forintot érő szerelőcsarnokot építettünk Csoma-Szabadi állomáson, ahol előkészítjük a vágányokat a lefektetésre. Dolgoztunk a budapesti MÁV-kórház korszerűsítésénél is. A kétszáznyolcvan személyes gépjavítóüzemünk nemcsak a saját kereskedőktől. Sokszor bizony igen messze. Ügy hozta a helyzet, hogy beszélgethettem Korsós Istvánnal, a fogyasztók megyei tanácsának elnökével. Óva intett az általánosítástól. — Minden rétegben vannak rendes emberek és nem rendes emberek. Így van ez a kereskedelemben és a vendéglátásban is. Elmondta Korsós István, hogy sok más foglalkozási ágnál itt bonyolultabb a helyzet. A hiánycikkek a kereskedelemben csapódnak le. Ezt a hiánygazdálkodást aztán az ügyeskedők meg is kísérlik kihasználni. Sokszor nem is eredménytelenül. Hiszen a vevő rá van szorulva a keresett cikkre. Természetesen ez nem csökkenti a korrupt kereskedő felelősségét. Megtudtam egy érdekes dolgot is tájékozódásom során : Most már tanítják az iskolákban a kereskedelmi etikát. Azelőtt erről szó sem volt. Hát kérem, ezen is el lehet gondolkodni. Persze a J. Sanyi bácsi, a B. Gyuri bácsi, vagy P. Jóska — régi jól ismert szekszárdi kereskedők — se tanulta, ellenben gyakorolta azt. Nem a modortalan, a vágépeink karbantartását látta el, hanem az igazgatóságéit és más cégekét is. A felsővezetékes főnökségnek átadtuk szállodánkat, ők ezáltal legalább tizenötmillió forintos megtakarítást értek el — nem kell felvonulási bázist építeniök. Azt már a kinti munkahelyen tudtam meg, hogy a vasútépítőfőnökség brigádjai jól felszerelt lakóvagonokban, és a dunaújvárosi üzemfőnökségen kaptak szállást, hogy közelebb legyenek a munkahelyhez, ne kelljen annyit fáradniok utazással. Az étkezést a dunaújvárosi Utasellátó látja el, kiváló minőségben... Tehát rend, fegyelem van a főnökség munkahelyein. — Annak kell lenni — mondja a főcsoportvezető. — Itt minden úgy történik, ahogy korábban eltervezték. Van a főnökségünknek tervezőcsoportja, közel húszán vagyunk magas képesítésű, speciális mérnökök. A végrehajtó, a tervező, az elszámoló és a beruházó szoros és jó munkakapcsolata nélkül nem lehetne ilyen gyorsan, s jól dolgozni. A vágányegyengető, emelő, aláverő, kiegészítő, tömörítő, söprő stb. gépek egy óra alatt négyszáz métert haladnak előre. Szédületes tempó! És egyáltalán az a MÁV- nál is ritkaság számba menő nagy szervezettség, ami a munkahelyeken van! Percnyi pontossággal érkezik Uzsáról az irányvonat, az adonyi Du- na-partról a sódervonat. Csoma-Szabadi állomásról irányvonat hozza az összeszerelt vágánymezőket, egy-egy huszonnégy méter hosszú. Ezeket a régi vágánymezőket a daruskocsi úgy szedi fel, az újat rakja le, amint és amilyen könnyedén a szobafestő tologatja a hetes létrát... A rideg munka huszadik napján jártunk Adony— Pusztaszabolcs—Rácalmás— Dunaújváros térségében. Ekkor az itt dolgozó mintegy kétszáz ember már a harmadik szombatot, vasárnapot dolgozta le — egyhuzamban. Csak éjszaka pihennek. Meg akkor, ha netán valamelyik gép elromlik. Cigarettaszünet alatt kijavítják. Tanúja voltam, amikor a gép munkaeszközeit működtető olajhidraulika egyik csöve szétdurrant — kétszáz atmosz- férás nyomás alatt. Tíz perc múlva, dudált, jelt adott a gépész és a munkacsapat ütemes, szép, pontos tempóban ‘elindult célja felé. Hatvan centiméterenként állt meg a gép, ekkor tizenhat — a régi krampácsra emlékeztető — szerszám a két sárlót semmibe vevő kereskedők védelmében mondom, de hiszem, hogy az önki- 6Zo,lgáló-önkiválasztó boltok nem kedveztek a kereskedő és vásárló kapcsolatának. Ezek a boltok személytelenek, ez a kereskedelem személytelen — még akkor is ha a legmodernebb. Az eladó csak az áruval találkozik, a vevő is csak az áruval, a pénztáros pedig szinte csak alkatrésze az általa működtetett masinának. Mátyás Tibor, a megyei tanács kereskedelmi osztálya kereskedelmi felügyelőségének vezetője elmondta, hogy a felügyelőség rendszeresen ■— az állami apparátus és igen sok társadalmi ellenőr bevonásával — évente 600— 700 ellenőrzést végez. A visz. szaéléseknél a felelősségre vonás a felügyelőség feladata. Ez meg is történik minden esetben. A vizsgált területeket súlyozzák. Legsűrűbben a vendéglátó egységekben és az élelmiszerboltokban tartanak ellenőrzést. Ezt követi az építőanyag és tüzelőanyag forgalmazásának a vizsgálata. — Mostanában nagy gondot fordítanak a szerződéses és a magánkereskedelemre. Érthető, hiszen itt nagyobb sín alatt berobbant a két betonalj közé és iszonyú zörgéssel-vibrálással egyengette a sínpár alatt a talajt. Ha kellett emelt, süllyesztett, amint a gépet irányító első ember, aki a kis kocsin a bemérők által rajzolt — s mért értékeket betáplálta a gépsorba. Volt az önállóság és az általuk forgalmazott termék zöme szabad áras. Egy érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet a felügyelőség vezetője. Az élelmiszereken belül az utóbbi időben a húsnál és húskészítményeknél volt a legtöbb „gubanc”. A vizsgálódás során az egységek több mint húsz százalékában találkoztak kisebb -nag y óbb károsítással. Nos, nem túl nagy súly- csonlkíitásm kell mindjárt gondolni, de ne feledjük, hogy a mai húsárak mellett egy-lfcét dekás eltérés már forintokait jelenthet. És jelent is. Természetesen további szigorításokat foganatosít a felügyelőség. Kissé hasonló a helyzet az építőipari kereskedelemben. Megkövetelik, hogy megfelelően tájékoztassák a vásárlót, vagy vásárolni szándékozót az árról és az áru osztálytoa- sorolásáról. Ne fordulhasson elő. mint ami sokszor előfordult, hogy a vevő első osztályú árat fizetett a másodosztályú áruért. Arra hívja fel a figyelmet Mátyás Tibor, hogy a -vevő, ha kételkedik a súily, vagy az ár megfelelőségében, tegye szóvá kételyeit. Ne törődjék olyan jel, amely hárommilliméteres jobbra helyezést, és nyolcmilliméter emelést írt elő. A gépsor után érkező mérőkocsi nem talált eltérést a lerakott vágánymezőkben. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly azzal, hogy egyesek a sorállásnál megjegyzéséket tesznek: „Mit akadékoskodik azért az egy-két forintért?!” Igenis, akadékoskodjék, mert ami neki egy-két forint kár, az az eladónál egy műszak alaitt néhány száz forintos haszonra rúghat. Hogy a morális szempontokról ne is beszéljünk. Tolna megyében a felügyelőség vezetőjének véleménye szerint, a fogyasztói érdekvédelem nem rosszabb az országos átlagnál, sőt, talán még jóbb is. Ügy látszik, a rendszeres ellenőrzés, és az alkalmankénti néhány ezer forintos bírság hatásos visz- szatlartó erő. Visszautalva a miniszterhelyettes már említett sajtó- tájékoztatójára, ne fededjük, hogy az ellenőrzés és a bir- ságólás csak egy a teendők sorában. Gazdaságunk átfogó, folyamatban lévő reforjnja azt a célt is szolgálja, hogy csökkentsük a hiánycikkek számát, és ezzel megszüntessünk egy visszaélési lehetőséget. ____udom, az itt leírtak f nagyon messze vannak a teljességnek még ------csak a megközelítésétől is, de most a gondok felvillantása volt a cél. Meg az, hogy lássuk: a paletta rendkívül sokszínű, akad rajta szürke, sőt fekete is nem kevés, de azért több az élénk, derűs szín. L. Cy. M ilyen is hát a kereskedelmi morál?
