Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
e Képújság 1984. április 14. Bulgária Dohányáru a világpiacon A dohánytermesztésnek régi hagyományai vannak Bulgáriában. A kedvező talaj- és éghajlati adottságokat már a múlt században is jól kihasználták a termesztők. 1880 és 1889 között például évente 1400 tonna dohányt szüreteltek az országban. Hamarosan megkezdték az exportálást is, s a harmincas években a kivitel a kezdeti tízegynéhány tonnáról 33 ezer tonnára növekedett. Jelenleg Bulgária a KGST- államok fő dohány- és dohánytermék-termelője. Az országban évente 135—145 ezer tonna dohányt termesztenek, s ezzel a mennyiség-* gél Bulgária a világ dohány- termelői között a nyolcadik helyet foglalja el. A dohány- ültetvényeken főként a keleti fajták díszlenek, s a belőlük készített cigaretták meglehetősen alacsony nikotintartalmú, aromás termékek. A megtermelt dohány kétharmad részét a szocialista országoknak szállítják, de emellett jelentős mennyiség kerül Franciaországba, Japánba, az Egyesült Államokba és az NSZK-ba. A bolgár cigaretták: a BT, a Rodopi, a Phönix, a Stewardess újabban keresett cikkek a Közel- Kelet országaiban is. Ma Bulgária az egy főre jutó cigarettatermelésben és kivitelben a világon a második. E tekintetben csak az Egyesült Államok előzi meg. Az exportot a BULGAR- TABAK vállalat irányítja. Kutatóintézetében az utóbbi 4—5 évben 90 fejlesztési javaslatot valósítottak meg a gyakoraltban. A külkereskedelmi vállalat a világ 25 országába szállítja a bolgár dohányipar kiváló termékeit. Mongólia Az élővilág térképe Sikeres munkát végzett tavaly a mongol-szovjet biológus expedíció. Kutatásaik során föltérképezték Mongólia egész élővilágát. Vizsgálták a helyi flóra és fauna jellegzetességeit, tanulmányozták az ország természeti kincseinek elhelyezkedését és tudományosan megalapozott javaslatot fogalmaztak meg ezek kiaknázásának lehetőségeire. Az expedíció tagjai meghatároztak húsz — a tudományos világban eddig ismeretlen — virágzó növényt, regisztráltak hétezer rovarfajtát. Részletes tanulmányokat készítettek Kelet- Mongólia, a Góbi-sivatag és az erdős-sztyeppés felföld növényzetéről. Vizsgálat alá vették és leírták a vadon élő állatfajták — a vadszamár, a vadteve, a feketefarkú antilop — életmódját és szokásait. A mongol-szovjet biológus expedíció ténykedése rendkívül hasznos olyan szem- ■ pontból is, hogy kiváló képzési és továbbképzési lehetőséget nyújtott a mongol kutatóintézetek munkatársainak és az egyetemi, főiskolai hallgatóknak. Harc a természettel Kambodzsában Szülők és gyerekek — élelmezésük újra gond lehet Kambodzsához az elmúlt évtizedekben a történelem nem volt túl kegyes, újabban a természettel is viaskodnia kell. A tavalyi egymillió tonnás rizstermelés még arra engedett következtetni, hogy a hétmilliós ország — sokévi ráutaltsága után — végre függetleníteni tudja magát a segélyektől, a gabonaimporttól, s úgy tűnt, a most záruló újabb mezőgazdasági év megerősíti az érlelődő fordulatot. Az elmúlt két hónap természeti csapásai azonban keresztülhúzták a tervezők számításait, a lakosság reményeit. A keleti tartományokat a szokatlanul későn érkező és szűkösen aláhulló eső gyötörte. Nyugaton, az ország éléskamrájának nevezett Battambang tartományban árvizek, majd ezt követően tájfun pusztított. A természeti csapások köre egy szokatlanul súlyos, országos méretű rovarpusztítással zárult. önmagában a monszun kéthónapos késése és a tájfunok kétszázezer tonna rizst tettek tönkre. Meglehet, a hiány még ennél is nagyobb lesz. Már a tavalyi és az idei termésadatok egybevetése is sejteni engedi, hogy legalább 20, rosszabb esetben 30 százalékkal kevesebb terem majd a létfontosságú gabonanövényből, mint az előző esztendőben. A szocialista átalakulás útjára lépett, a normális építőmunka lehetőségeit néhány év óta megízlelő délkelet-ázsiai ország az 1979—80-as katasztrofális élelmiszerhiány után ismét kritikus időszaknak néz elébe. Ez újból és újból rávilágít arra, hogy még a termékeny földekben gazdag Kambodzsa is mennyire ki van téve az időjárás szeszélyességének. A mai gondok megértéséhez röviden vissza kell kanyarodni a múlthoz. Kambodzsa mindig is úgy élt Délkelet-Ázsia népei között. mint a kedvező természeti adottságok országa. Háború előtti éveiben legfőbb kiviteli cikke a rizs és a gumi volt. Bármily tragikus is az adat, de negyedszázaddal ezelőtt Kambodzsa évente 400 ezer tonna rizst exportált a szomszédos országokba, kétszer annyit, mint a várható idei hiány. Mindamellett tudni kell, hogy a kambodzsai mezőgazdaság sohasem jeleskedett intenzív művelési módszerekben. Erős oldalai közé a megművelhető föld magas aránya, s a viszonylag szerény számú lakosság tartozott. Miként a múltban, ma is jellemző az öntözött területek kicsi részaránya. A khmer paraszt hagyományosan úgy védekezett a Dél- kelet-Ázsián időről időre végigpusztító természeti csapások ellen, hogy földjén a legkülönbözőbb haszonnövényeket termelte. Egyik az áradást vészelte át jobban, másik a szárazságnak állt inkább ellen. Emellett a hektáronkénti hozamok szinte valamennyi terméknél alacsonyak voltak. Egyetlen példa: rizsből a századforduló óta mindig is egy tonna termett hektáronként Kambodzsa földjein, Thaiföldön a kétszerese, Indonéziában a háromszorosa, s a legintenzívebben művelt japán földeken még ennél is több. A legfőbb gond, mint Kong Samol mezőgazdasági miniszter a közelmúltban kifejtette, hogy hiányzik a munkáskéz (mindenekelőtt a férfiaké). A legfrissebb adatok szerint a lakosság 80 százalékát nők, gyermekek, s a legidősebb nemzedék alkotja. Az aktív, munkaképes férfi- lakosság hiányát tetézi a gépek, s még inkább az igás- állat-állomány szűkössége. S a kedvezőtlen tényezők sorát szaporítja a műtrágyahiány, habár elvileg ezen lenne a legkönnyebb segíteni, tekintve, hogy Kambodzsa földjén találhatók Délkelet- Ázsia legnagyobb foszfáttartalékai. Noha a kambodzsai gazdaságvezetés is világosan látja, hogy változtatni kell a mezőgazdaság rendkívüli mértékű függőségén a természettől, a kiút meglelése nem is olyan könnyű. Minthogy az intenzív módszerek országos meghonosításához sem elegendő tőke, sem elegendő szakember nem áll rendelkezésre, rövid távon csakis a rizstermelés növelésének másik útja marad: a megművelt földterületek növelése. Ez annál kézenfekvőbb, mivel az ország területének tekintélyes része továbbra sincs feltörve, idestova 15 esztendeje parlagon hever. Az 1970-es jobboldali Lón Nol-puccs zűrzavarai, a későbbi évek amerikai szőnyegbombázásai, majd a Pol Pot-időszak munkatábor-„szövetkezetei” hosszú időre tönkretették Kambodzsa termékeny síkföldjeinek jelentős részét. Az új útra lépett Kambodzsa számára stratégiai kérdés a rövid távú megoldás meglelése. Az időközben normalizálódott belpolitikai viszonyok, a gyorsan javuló infrastruktúra, a bővülő iskolarendszer és egészségügyi szolgáltatás mellett Kambodzsa ugyanis egészen kiugró népesedési ütemet ért el az elmúlt években. Amikor e sorok írója nem sokkal Pol Pót bukása után első ízben járt Kambodzsa földjén, az ország lélekszámát 5—5,5 millióra becsülték. Hivatalos adatok szerint ma 7,2 millió Kambodzsa lakossága. Becslések szerint az évi népszaporulat meghaladja a 3 százalékot, meglehet, a világon ez a legmagasabb ütem. A gyorsan szaporodó embertömeg holnapjának biztonságát alapozhatja meg a kambodzsai mezőgazdaság mind hamarabbi, s mind sikeresebb irányváltása. GYŐRI SÁNDOR Jugoszlávia A tíz legnagyobb kukoricatermelő között Az európai kukoricatermelő országok között előkelő helyen szerepel Jugoszlávia, amely Franciaországgal és Romániával a listavezetők közé tartozik. Az országot egyébként a világ 10 legnagyobb kukoricatermelő állama között tartják számon. Bár az elmúlt év aszályos időjárása nem kedvezett a kukoricának, mégis 10,5 millió tonna termést takarítottak be. Ebből 1,8 millió tonnát exportáltak, 235 millió dollár értékben. A jó eredmények a gondos munkának és a megfelelő fajták hasznosításának tudható be. A jugoszláv növénynemesítő állomások 67 új gabona- és iparinövényfajtát kísérleteztek ki, köztük korai, bőtermő kukoricahibrideket, amelyeket már az idén is nagyüzemi módszerekkel termesztenek. A nagyüzemek kiváló termésátlagokkal büszkélkedhetnek. Kukoricából nem ritka a hektáronkénti 6—10 tonnás termésátlag sem. Az egyéni gazdálkodók természetesen ennél jóval szerényebb átlagokat érnek el. A cél, hogy idén is elérjék a hektáronkénti 4,6 tonnás országos termésátlagot. Ezért sok támogatást kapnak a parasztgazdaságok is. Megfelelő vetőanyaggal, jó minőségű növényvédő szerekkel segítik a gazdálkodókat és előnyös áron vásárolják fel termésüket. A tavalyi 1,7 millió hektár helyett az idén tavasszal már csaknem 2,4,milliió hektáron vetnek kukoricát a kis és a nagygazdaságokban. Ha a kiváló fajtákhoz, az ösztönző intézkedésekhez még megfelelő időjárás is társul, újabb rekordokra számíthatnak a kukoricatermelők. Már 2000-ig terveznek j Korszerű technikával gyorsabb a betakarítás A Szovjetunió körülbelül annyi mezőgazdasági technikát gyárt, amennyit az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság együttvéve. A le gutóbbi termésbetakarításban mintegy hárommillió traktor és csaknem 760 ezer kombájn vett részt. Ugyanakkor a mezőgazda- sági gépparkot szinte tel jesen felújították. — Mi tette ezt szüksége ssé? — erről beszélgetett az APN munkatársa Vas zilij Csernovval, a Szovjetunió mezőgazdasági gépgyártási miniszterhelyettesé™»’ Az új Belorusz M XZ 142-es traktor — Napjainkban a Szovjetunióban teljesen gépesítették az olyan munkafolyamatokat, mint a szántás, a gabonafélék, a gyapotcserje, a cukorrépa vetése, a gabonafélék betakarítása — mondotta. — A legrövidebb időn belül befejeződik a burgonyavetésnek, a kapás- növények sorközi művelésének, a kukoricabetakarításnak és sok más mezőgazda- sági munkának a gépesítése. Ez azonban nem jelenti a vésső határt. Ezért a traktorok és mezőgazdasági gépek konstruktőreinek 1990-ig legalább 600 új és korszerűsített modellt kell kidolgozniuk. Tervezzük 147 üzem teljes rekonstrukcióját és műszaki újjáalakítását, 19 úi üzem építését. Mindezeket a legkorszerűbb berendezésekkel. technológiával láttuk el. Az üzemek sok ezer numerikus programvezérlésű szerszámgépet. sok száz megmunkáló központot, automata gyártósorokat kapnak. Az új technika létrehozásának üteme csaknem megduplázódik. — Milyen új típusok bevezetése várható? — A Don család új nemzedékéhez tartozó gabonabetakarító kombájnok különböző változatai az összehasonlító vizsgálatoknál felülmúlták a legjobb külföldi modelleket. Ezeknek a kombájnoknak a teljesítőképessége másfélszer, kétszer nagyobb, mint a jelenleg kibocsátott gépeké. A Don— 1550-es kombájnt. 6. 7 és 9 méter széles befogószerkezetű aratórésszel, 6 köbméter befogadó képeségű tartállyal szerelték fel. Ez azt jelenti, hogy az ürítés ideje egynegyedére csökkenthető. A légkondicionáló berendezéssel ellátott kényelmes kabint a szerkezeti részegységek és szerkezetek munkáiénak automatikus irányításához és ellenőrzéséhez elektronikus berendezéssel szerelték fel. Tömeges gyártásukat a tervek szerint 1986-ban kezdik meg. Folyik a kipróbálása a Rotor SZK—10-es új típusú, forgórészes cséplőaggregát- tal ellátott gabonakombájnnak is. Teljesítőképessége kétszer nagyobb, mint a meglévő gépeké. A mezőgazdaság 1990-ig új, nagy teljesítményű traktorokat kap, beleértve a 150 lóerős univerzális sorművelő traktorokat, amelyek a széles mun- kafogású és kombinált gépekkel összekapcsolva biztosítják a munka termelékenységének 1,7-szeres átlagos növekedését; a 150 és 170 lóerős lánctalpas szántótraktorokat, amelyek másfélszer, kétszer nagyobb volumenű talajművelő munkára alkalmasak; a gyapottermesztő és rizstermesztő traktorokat a keskeny sorközök megműveléséhez. A szovjet mezőgazdasági traktorok, különösen az új modellek, a fő paraméterek tekintetében nem maradnak el a jelenlegi külföldi modellek mögött. A szovjet gépek versenyképességéről tanúskodik az is, hogy az ágazat termékeit a világ több mint 60 országába exportálják. — Milyen várható eredményei lesznek az új technika meghonosításának? — A gabonabetakarító kombájnpark felújításának eredményeképpen 1985-ben a betakarítás időtartama átlagosan fél hónappal, 1990- ben pedig 11—12 nappal csökken, ami lehetővé teszi a gabonaveszteség lényeges csökkentését. A vetőeépek teljesítőképsesége 15—30 százalékkal növekszik, a munkaráfordítás pedig más- félszerte-kétszerte kevesebb. A tökéletesebb magtisztító aggregátok a jelenleg használt berendezésekhez képest 7—9-szeresen kisebb munkát igényelnek a gabonaelőkészítéshez. A burgo- nyaszedő kombájnok tökéletesítése lehetővé teszi, hogy feleannyi legyen a gépi szedésnél megsérült gumó, s ennek megfelelően ugrásszerűen csökkentsük a tárolásnál jelentkező hulladékot. Egészében véve a növénytermesztésben a mezőgazdasági gépek és gépcsoportok teljesítőképessége 1990-ig több mint más- félszeresére növekszik — Tehát a tervek szerint 1990-ig új műszaki alapon befejeződik a szovjet mező- gazdaság komplex gépesítése. Vajon ez azt jelenti-e, hogy 1990 után a technikai problémák háttérbe szorulnak? — Semmiképpen sem. Mi már a következő, a 2000-ig tartó időszakra gondolunk. Az alapvető talajművelő és vetőgépek, a termésbetakarító gépek átlagos teljesítőképessége tovább növek* szik. Különösen bővül a nómenklatúrája a talajvédelmi technológia céljait szolgáló eszközöknek. Emellett jóval kevesebb embert kell majd közvetlenül a mezőgazdaságban foglalkoztatni. EMMA VERSINYINA
