Tolna Megyei Népújság, 1984. április (34. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-03 / 79. szám
1984. április 3. Napirend: A közigazgatás átszervezésének tapasztalatai KÉPÚJSÁG 3 Rendhagyó tanácskozásra került sor tegnap Szekszár- don, a régi megyeháza nagytermében. Megyénk városainak, falvainak tanácselnökei, vb- és párttitkárai, valamint a megyei tanács osztályvezetőinek részvételével megtartott értekezleten az egybegyűltek megtárgyalták a közigazgatás átszervezésével, korszerűsítésével kapcsolatos tapasztalatokat és meghatározták a további feladatokat. Az értekezlet első napirendi pontjának előadója Hegedűs János, a Tolna megyei Tanács vb-titkára szólt az átszervezéssel kapcsolatos személyi kérdések megoldása mellett a községek, városok és a megyei tanács megváltozott feladatairól, a szorosabb együttműködés fontosságáról is. Kiemelte, hogy ez az együttműködés növelje a községek mozgásterét és adjon módot a nagyobb önállóságra, öntevékenységre. Ezután a megyei tanács vb- titkára válaszolt az előzőleg írásban benyújtott kérdésekre, majd a következő időszak feladatait ismertette. Ezek közül — többek között — fontos, hogy a tanácsok, alakítsák ki a megfelelő munkamódszereket, javítsák munkájuk színvonalát, és törekedjenek arra, hogy a lakosság minél előbb érezze az átszervezés hasznosságát. Az előadást követő vitában felszólalt Vidóczi László, a dombóvári, Grill Ferenc, a tamási, Ezer Mihály, a bonyhádi, Kovács János, a szekszárdi Városi Tanács elnöke, valamint Tóth Lajos, a paksi Városi Tanács vb-titkára és Fehér Kálmán regö- lyi tanácselnök is. Az elhangzottakra először Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára válaszolt, majd Császár József, a megyei tanács elnöke összegezte az elhangzottakat. Ezután időszerű kérdések megbeszélésével folytatódott az értekezlet. Állattartó épületek Olcsón, otthon építeni, javítani éppen a napokban fejezik be a lóistálló átalakítását. Minthogy nem volt szükség túl sok lófogatra, csökkentették a lóállományt, egykor 20—20 lovat tartottak, ma már csak 6 ló és 2 csikó van Győrén. Ezeknek az a dolguk, hogy telepen belül szállítsák a takarmányt. A lovak helyére 30 üsző kerül majd. Fölszedték a lóállásokat, a betonvályúk egy részét a kiscsikókhoz tették, más részét összetörték, és utat töltöttek fel vele. Az istálló padozatáról a téglákat a telep dolgozói szedték fel a téli hónapokban, a beton, illetve a famunkát a szövetkezet építőbrigádja végezte, kifutókat készítettek az istálló elé, és lebetonozták az aljzatot. A telepen jelenleg 201 üszőt nevelnek. Választási korban érkeznek Győrére a nagymányoki 500-as telepről, itt nevelik, és vemhesítik az állatokat, amelyek aztán újra visszakerülnek a szarvasmarha-telepre. Az elmúlt hét végén 202 szopósmalacot, 120 süldőkocának valót, továbbá a 6 lovat és két csikót számoltak meg Győrén. A telep helyén valaha szántóföld volt, állattartásra 1960 óta folyamatosan rendezkedtek be. Először sertéseket tartottak 4 épületben, a nyitott szinten pedig juhokat, teheneket, lovakat. Ezek a szerfás épületek modern épületeknek számítottak, s az egykori györei téesz építőbrigádjának munkája van benne. Idővel csaknem minden épületet átalakítottak: a jelenlegi üszőszállás regen sertésellető volt, az a három épület ami sertéshizlalda volt előnevelő lett, s ehhez kutricákat építettek. A külső épületben teheneket tartottak kötött tartásban. most üszők vannak itt, szabadtartásban. Az épületeket soha nem hanyagolják el, a szükséges mértékben renoválják, javítják. A télen elkészült a bekötőút is, a kőbányából hozott sifrával szórták le. A telepben még mindig vannak tartalékok: a lóistálló másik felében újabb 30 üsző elhelyezésiére lenne lehetőség, hisz a telepi munkát három ló is eltudná végezni. Ügy mondják: ez az épület nullára kifutott már, mert 1960-ban készült, s most már 84-et írunk. De kiváló üszőket nevelnek itt, hisz ahhoz, hogy vemhesüljön az állat, gondosan kell ápolni. A sertések választástól kezdve 10—12 kilós korukban érkeznek Győrére, s 3—4 hét múlva 30—35 kilóval szállítják el az izmé- nyi, a nagymányoki hizlaldába. Ügy hiszem ez a néhány adat elegendő annak a bizonyítására, hogy mostanában, amikor nem épülnek új állattartó telepek érdemes nagyobb gondot fordítani a régi, és a még hosszú ideig használható sertés- és szarvasmarha-telepekre. — dvm — Fotó: bj Ha valaha egy gazdaság- történész arra vállalkozik majd, hogy megírja az állattartó épületek történetét, igazán sok érdekességgel találkozhat. Az mindenesetre tény, hogy a hetvenes évek eleje ígérkezik a legizgalmasabbnak: ekkor ugyanis a szakemberek egy része meggyőződéssel állította: az a leggazdaságosabb, ha jó meleg helyiségben álldogál az állat, s miközben az orra elé rakják a táplálékot semmi ipást nem csinál, mint termeli a tejet, és hízik. Nem kellett sok idő, mire belátták, hogy a többlettermelés nem biztos, s ha van is, a mérhetetlenül magas energiaköltségek miatt a kötött tartás nem gazdaságos. Az állatokat azonban el kell helyezni valahol, lehetőleg olyan ólakban, istállókban, amelyek olcsón elkészíthetők, az üzemelésük nem drága. A mezőgazdasági szövetkezetek megalakulásának évében például arra biztatták a szövetkezeteket, hogy otthon helyi anyagból építsenek gazdasági épületeket. Mert 1959-ben a kormány 1,2 milliárd forint hitelt adott a termelőszövetkezeteknek építési beruházásokra, a központi készletből 950 millió forint értékű építkezéshez adott anyagot, s számolt azzal, hogy 250 millió forint értékű építkezést a téeszek saját erejükből végeznek el. Az üzemi épületek egy részét tehát a helyszínen fellelhető nyersanyagokból kellett előállítani, jobbára a szövetkezeti tagság munkájával. Persze ebben az időben csaknem minden szakmával bíró falusi ember a szövetkezetbe tömörült, s egyébként is a földműves ember szinte minden mes- terterséghez ért valamicskét. Pontos technológiai leírást kaptak az üzemek, hogy a környékükön lévő agyagból hogyan égessenek házilag szénporos téglát, amely alkalmasnak bizonyult a vályogfal felváltására. De készítettek sertésfiaztatót is süldőszállást lombosfából vágott mezőgazdasági szerfából, sőt téliesítettek nádpallóval és szalmabálával, s növendékmarha-istálló lett a lábaspajtából. Ezek az épületek természetesen hamar tönkrementek, különösen, ha nem javítgatták állandóan, s tartották rendben minden évben. Ezért kaptak aztán az üzemek magas állami támogatást olyan állattartó épületek létesítéséhez, ahol nemcsak az állat komfortérzetét igyekeztek maximálisan — és sokszor helytelenül — kielégíteni, de szempont volt az is, hogy könnyítsenek az ott dolgozók munkáján. Ebben az időben Tolna megyében 15 szakosított tehenészeti telep, és 13 szakosított sertéstelep létesült, s akadt istálló, ahol például egy tehénférőhely közel 70 ezer forintba került. Természetesen mind a téeszek alakulása idején, mind a hatvanas évek végén 70-es évek elején épült telepek munkát adnak ma is az építőbrigádoknak. A szakosított telepek nagy részén az állatok biológiai igényeihez igazodó átalakításokat végeztek, kifutókat építettek, leszerelték a villanylámpát, és beengedték a természetes napfényt, átalakították a trágyarendszert, illetve almozni kezdtek az állatok alá. A régebbi épületek is állandóan adnak munkát, javítani, átalakítgatni itt is kell. Mint például Győrén, a nagymányoki Gábor Áron Téesz üszőtelepén. A munkák Bodony Béla telepvezető irányításával folynak — Magyarország első autós áruháza — így hirdetik a tegnap Tatabánya mellett megnyílt Skála Sztrádát. Az új áruház az E5-ös nemzetközi főútvonal mellett helyezkedik el, elsősorban tehát a kocsival, busszal közlekedők vehetik igénybe.. Azoknak kínál az új bevásárlóközpont jó vásárlási lehetőséget, akik egyszerre sokféle árut akarnak beszerezni. A megrakott bevásárlókocsikat ki lehet tolni a parkolóig, ahol kényelmesen átpakolhat a vevő a saját kocsijába. Az autós áruházak külföldön azért jöttek létre, mert a városi parkolás olyannyira megnehezedett, hogy hiába van a vevőnek kocsija, cipekedhet, míg megközelíti. Az országutak mentén viszont a nagy autóparkolók megoldják a gondot: van hol megállni, és nem kell cipekedni. Ezek a nagy áruházak többnyire egyszerű körülmények között szolgálják ki a vásárlókat — az alacsony költségek következtében árengedményt tudnak nyújtani, ami a vevő számára is kifizetődővé teszi, hogy elko- csikázzon a legközelebbi útmenti bevásárlóhelyre. Valószínűleg így lesz ez a Skála Sztrádával is amely szintén hirdeti hogy 6—800 féle terméket állandóan árengedménnyel kínál, és az épület előtt nem szednek díjat a parkolásért, élelmiszerekből és iparcikkek, bői igen sokfélét árusítanak a 60-as kilométerkőnél, a barkácseszközöktöl a kempingcikkekig, a konyhai alkalmatosságoktól a sportszerekig. A különböző árucikkek kö. zül jónéhányat akkor adnak olcsóbban, ha egyszerre többet is visz a vevő. Ez a tény is amellett szól, hogy a Skála Sztráda a nagy bevásárlások lebonyolítására alkalmas. Tegyük rögtön hozzá: nem csupán az autóval közlekedők számára. Menetrend- szerű autóbuszjáratok is megállnak az áruház közelében, nem is szólva a turistabuszokról, amelyek utasaira különösképp számítanak a skálások. Olyannyira, hogy több közúti határátkelőhelyen szórólapokat osztogatnak a külföldi és a hazai turista- csoportoknak. Ismét első volt tehát a Skála-Coop, amikor megépítette a sztráda menti áruházat. Mindemellett más újdonságot is ígér — tervez — a Skála Sztráda. Köztudott, hogy Magyarországon igen nagy az átmenő kamionforgalom, és az áruszállító kocsik vezetőinek nincs hol megpihenniük. A szálloda drága: a kamionosok többsége városok szélén éjszakázik, a kocsiban alszik. Az elképzelések szerint a Skála Sztráda mellett kialakítják az első kamionos megállóhelyet, ahol szállást, tisztálkodási lehetőséget, étkezést kaphatnak a kocsivezetők. A Skála-Coop ezzel egyszerre növelheti a bevásárlóhely vonzerejét, forgalmát, és oldhatja meg — részben — a kamionosok pihenési gondját. Részben, mert hasonló megállóhelyekre az ország más útjai mentén is szükség lenne. A tervek között szerepel az is, hogy az áruház melletti szabad térségben pavilono. kát állítanak fel, amelyek üzemeltetésére pályázatot írnak ki kisiparosoknak, magán- kereskedőknek. Ha az elképzelés megvalósul, akkor míg az utas vásárol, lemossák, javítják a kocsiját, netán kitisztítják a kabátját, a plédjét, megsarkallják a cipőjét. A korszerűbb, a kényelmesebb életmód elterjedése felé tett tehát egy újabb lépést a Skála-Coop Tatabánya mellett. Megtette ezt a lépést annak ellenére is, hogy kevés a fejlesztési alapja: vagy tucatnyi vállalat, szövetkezet adott pénzt a beruházáshoz, amelyet majd úgy kap vissza, hogy részesedik az áruház nyereségéből. Vagyis a Skála Sztráda példa arra, miként lehet kevés pénzből is korszerűsíteni, fejleszteni a kereskedelmet. GÁL ZSUZSA A résztvevők egy csoportja A süldők óljában, és a kifutókban is mindig akad javítanivaló Hegedűs János vitaindítóját tartja Szépen fejlett állatok — hagyományos istállóban üszőszállás épUl a lóistálló helyén Győrén
