Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
1984. március 10. f touu ' _ IRiÉPÜJSAG 3 Szekszárdi, lakótelepi pártszervezetek Kollektiv vezetés és egyszemélyi felelősség Pártunkban — mint azt a szervezeti szabályzat kimondja, a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elve érvényesül. A Szekszárd lakóterületi pártvezetőség, a héten megtartott ülésén értékelte — elemezte, hogyan valósul ez meg az alapszervezetek tevékenységében. Nincsenek könnyű helyzetben ezek a pártszervezetek. Tagjaiknak a zöme nyugdíjas. Ez részint előny, hiszen sok, nagy tapasztalattal rendelkező párttag működik a pártszervezetekben. Másrészt hátrány, hiszen az idősebbek gyakran betegeskednek, sokan közülük már nem tudnak aktívan részt venni a pártmunkában. Egy-egy vezetőségi tag, aktíva is néha hónapokig kénytelen távol maradni betegsége miatt Ugyanakkor sok tennivaló hárul a pártszervezetekre. A lakóterületen nagymértékben befolyásolja a hangulatot a kereskedelmi, a kommunális ellátás, az itteni problémákat érzékelni kell és megkeresni a módját, hogy megszűnjenek, vannak olyan gondok is, amelyekre „nincs orvosság”. A pártszervezeteknek — elsősorban az alapszervezeti vezetőségeknek gondoskodni kell nemcsak aktív tagságuk rendszeres informálásáról, hanem látogatni a betegeket, — a figyelem jólesik az idős, a munkában kifáradt és gyakorta beteg elvtársaknak, elvárják a rendszeres tájékoztatást is. — Mozgósítaniuk kell a párt- szervezeteknek tagságukat a lakosság körében végzendő politikai felvilágosító munkára. Mindez csak kollektív munkával — és az egyéni felelősség érvényesülésével valósulhat meg. A lakóterületi pártvezetőségben mindkét alapelv érvényesül. A vezetőség tagjai rendszeresen megjelennek a vezetőségi üléseken, megosztják egymás közt a munkát, rendszerint nemcsak a titkár terjeszt elő napirendi témát, hanem a vezetőség tagjai is. A mostaninak is előadója Kollár Ernő pártvezetőségi tag volt, előzőleg alapszervezeti vezetőségi üléseken és vezetőségi tagokkal történt beszélgetéseken tájékozódott. Döntés előtt csaknem mindig alaposan megvitatják a kérdéseket, de a döntés után már ki-ki felelősséggel kell, hogy végezze a rászabott munkát és nincs utólagos vita- a határozat felett. Általában tapasztalat az alapszervezetekben, hogy a kollektivitás a döntésekben — azok előkészítésében, majd meghozatalában — erőteljesebben érvényesül, mint az egyéni felelősség a végrehajtásban. Jóformán nincs is olyan alapszervezeti vezetőség, amelyiknek mindegyik tagja rendszeresen kivenné a részét a munkából. Így annak elvégzése a titkárra marad. Van, ahol ezt — mint az északi városkörzet alapszervezetében — az okozza, hogy nincs megfelelő párthelyiség. Így a titkár — aki ma már közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez — kénytelen lakásán intézni a pártügyeket, fogadni a párt- szervezethez fordulókat. A megoldás itt rövidesen meglesz, a párthelyiség rendbe hozásával. Akkor majd inkább lehet a többi vezetőségi tagot is bevonni a munkába. Másutt, a hét-, vagy öttagú vezetőségben kettőhárom van olyan, aki önállóan is dolgozik. Mint a Wo- sinsky lakótelep pártszervezetében, ahol a tömegszervezeti felelős önállóan tartja a kapcsolatot a tanácstagokkal, a népfronttal, a lakóbizottságokkal, a Városgazdálkodási Vállalattal. Hasonlóképpen önállóan végzi munkáját az agitációs és propagandafelelős is. önállóan dolgozik az információs csoport vezetője, mielőtt összehívná aktivistáit, már vázlatot állít össze az általa tapasztaltakról, ezt egészítik ki a csoport tagjainak véleményeivel. A nenrég alakult, Tartsay lakótelepi pártszervezet vezetőségi tagjai nemcsak a vezetőségi ülésre jönnek össze rendszeresen, hanem a pártszervezet „ügyeleti délutánján”, hétfőn is és kicserélik véleményüket, tapasztalataikat a lakóterületen hallottakról, látottak- Yól, de az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről is. Szóba került több ízben is a pártvezetőség ülésén a tit- kár-centrikusság. Ami addig jó, amíg csak a titkár minden irányú tájékozottságát jelenti, azt, hogy mindenről tudnia kell, ami a párt- szervezet működési területén történik, azt jelenti, hogy a titkár irányítja a vezetőséget. Ám akkor már sok, ha a reszortosok helyett is ő végzi a munkát. Előfordul, hogy abból a meggondolásból, miszerint „ha magam csinálom, feleannyi idő alatt megvagyok, mintha segítek”, belenyugszik a vezetőségi tag passzivitásába. Egyébként, a munkamegosztás az utóbbi időben már jobban érvényesül a - vezetőségek tagjai közt, mint korábban. A múlt évben a taggyűléseken harmincöt esetben nem a titkár volt a napirendi téma előadója, hanem vezetőségi tag, vagy más párttag. Vezetőségi üléseken 61 témát tűztek úgy napirendre, hogy a titkár csak vezette a tanácskozást, de az előadó nem ő volt. Ez az arány magasabb, mint korábban volt. Általános tapasztalat, hogy a vezetőségi tagok is alaposan felkészülnek, reális jelentést, beszámolót visznek a vezetőségi ülés vagy a taggyűlés" elé. Ritkább eset, hogy számon tartanák vagy egyáltalán szóba kerülne, mikor, melyik vezetőségi tag* nem teljesítette a kollektiven, számára meghatározott feladatot, a reá vonatkozó határozatot. A párttagság zöme eleget tesz önként vállalt kötéle- zetségének, problémáit pártfórumon, többnyire taggyűlésen mondja el és a vita lezárása után „kifelé” is képviseli a közösen kialakított állásfoglalást, és teljesíti pártmegbízatását. Szükségesnek mutatkozik azonban e tekintetben is a nagyobb felelősség érvényesítése, nemcsak dicséret jár azoknak, akik feladataiknak eleget tesznek, hanem elmarasztalás is azok részére, akik nem állnak ki a párt politikájáért. Ez utóbbi szórványosan, de előfordul, a felelősségre vonásnak nem szabad elmaradnia. Felvetődött az is, hogy általánosítani kell a néhány alapszervezetben már bevált gyakorlatot: aktívahálózat kiépítését az egyes reszortfelelősök segítésére. Ez egyben megkönnyítené az utánpótlást, hiszen a vezetőségi tagok csaknem mindegyike idős, nyugdíjas, többen betegeskednek és nekik bármily nehéz is megválniok funkciójuktól, a vezetőségnek tőlük, az élet ezt előbb- utóbb „napirendre tűzi”. A termelőüzemi pártszervezetek az „első vonalban” küzdenek a szocializmus építéséért, de ugyancsak „első vonal” az, amelyben a lakó- területi pártszervezetek működnek. Tevékenységük fő területe nem a gazdaság, hanem a lakóterület, az ott élők gondjaival-bajaival foglalkoznak, munkálkodnak azon, hogy az emberek jobb körülmények között éljenek, választ kapjanak problémáikra, tegyenek maguk is környezetük szépítéséért, jobbításáért. A pártszervezetek akkor dolgozhatnak eredményesen, ha munkájukban a kollektív vezetés és az egyéni felelősség érvényesül. Mint a lakóterületi pártvezetőség ülésén megállapították, az egyéni felelősséget szükséges fokozni. J. J. Motorvonatok exportra A Ganz Mávag Vasúti Járműgyárában tunéziai megrendelésre két luxusvonat készül. A villamos meghajtású szerelvényeket a Ganz Villamossági Művekkel kooperációban gyártják. IhetrolMÜ l!H;l;%n hírre Igazán nem lehet általánosítani abban, hogy egy-egy időszak, év, évtized, hónap, hét vagy éppen nap milyen volt: van'akinek sikeres, másoknak több jutott a szomorúságból, mint az örömből. A héten arra számított az ember, hogy végre szekrénybe teheti a nagykabátot, vetegethet borsót, s metszeni is kéne már, — de hát többször esett a hó, az eső, fújt a szél, mint sütött a nap. Rápa, hullámvölgyben Pedig lassan itt a vetésidő, s nemcsak a szántóföldön, a nagyüzemekben is. A gabona, a búza, kukorica és a napraforgó A házépítők boltja is — hiánycikk mellett nem elhanyagolhatók a kisebb területen termesztett növények, hisz ezek jelentősége nem kicsi. Mert lehet ugyan elegendő kenyér, hús és tej, viszont asztalunkról a cukor, az édesség sem hiányozhat. Az édességet, vagyishát a cukrot mindenekelőtt meg kell termelni, mégpedig itthon. Erről tartott sajtótájékoztatót és háttérbeszélgetést is folytatott a héten dr. Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. A termés a tavalyi aszályos évben is kielégítő volt, igaz a hosszú, száraz ősz nagyon kedvezett a betakarításnak, ami más, különösen esős őszön is nagy gond. Ennek a növénynek a termesztéséhez adottak a biológiai alapok, van jó hazai, és importvetőmag, bő a fajtaválaszték. Az importból származó vető- és betakarító gépek viszont nem a legjobb állapotban vannak ma már, s pótlásukra nincs .lehetőség, kivéve az adaptereket. Hát igen, ezzel a növénnyel az a legnagyobb gond, hogy külön gépparkot igényel, más növény speciális gépei nemigen fordulnak meg a répaföldön. Ahogy mondani szokás; eszköz- igényes növény. A hazai, a szekszárdi Mezőgép Vállalatnál gyártott gépekhez kapnak ártámogatást az üzemek, ezeknek a gépeknek azonban az a hibája, hogy súlyosak, sokat fogyasztanak, és nem egészen üzembiztosak. Pedig hát a kedvelt francia Herriot gépekhez képest alig marad el a teljesítménye, s míg az utóbbi 3,5 millióba, addig a szekszárdi RTA egymillióba kerül. A cukorrépa terméshozama 10 év alatt 10 tonnával emelkedett hektáronként, de még mindig jóval kevesebb, mint lehetne. Vonatkozik ez a cukortartalomra is. Mi a gond még? A gyomirtás. Ami szinte soha nem sikerül, s ahogy ezen a háttérbeszélgetésen kiderült; ismét egyelni kell, igaz nem térdelve, hanem hosszú nyelű kapával, s a kapálás, a gazolás is a kézi munkaerőre vár. Ebben a körzetben, ahol mi élünk, s ami az ercsi és a kaposvári cukorgyárhoz kötődik még most a vetés előtt 1600 hektár Cukorrépadömping — 1980-ban felvétel) (Archív répa termelésére kötnek a közeljövőben szerződést. Ismét előkerült,egy példa, természetesen Dalmandról: a Mezőgazdasági Kombinát közel 300 hektáron termel idén cukorrépát, a répafejet, a levelet, s a cukorgyári melaszt és répaszeletet is fel kívánják használni, azaz megetetik a szarvasmarhával. „De ne feledjük: Dalmand az átlagnál 30 évvel előbbre jár.” — mondta a miniszterhelyettes. Biztos, igaza van, bár meglehet, hogy nem a módszer az új, hanem inkább arról van szó, hogy a kombinátban a józan ész mellé kellő szervező- készség is párosul. Boltok - boltok 7 Hírt adtunk a héten arról is, hogy Dunaújvárosban megnyílt a házépítők boltja. Ez annak is jó hír — főleg a megye északi részén —, aki nem építkezik. Mert nincs ház, lakás, amiben ne lenne mindig valami rossz; villanykapcsoló, ablakzár, kilincs, vagy éppen a lakás legkisebb helyiségében a víztartály nem működik „rendeltetésszerűen”. Ehhez pedig alkatrész kell, illetőleg kellene. Mindannyian ismerjük az utánjárás gyötrelmeit, azt, amikor az ember szinte megszállottan keresi mondjuk a balos, nem süllyesztett ajtózárat. Szóval, jó ha van ilyen bolt. Egyelőre a megyeszékhelyen nincs, de lesz majd Tolnán, az űj TÜZÉP- telepen. Reméljük, nem sokára. Mert hivatalos nevén burkolóanyagokat, meg szerelvényeket, nyílászárókat, s más házkellékeket mostanában Pécsett, Dombóváron, Baján és Dunaújvárosban lehet venni. Onnan viszont el is kell szállítani. Bolt az is, amit a társadalmi tulajdon védelme gyűjtőfogalom alatt tartunk számon, Megdöbbenve olvastam arról, hogy az Atomerőműben a II. blokkban a bevonatok jelentős része a technológiai szerelőmunkák, és a szándékos rongálások, firkálások következtében tönkrement. A helyreállítási munkák 40 millió forint pótlólagos ráfordítást igényelnek. Negyvenmillió forint, amit meg lehetett volna takarítani, színház-, ház-, parképítésre fordítani, kórházi alapellátást bővíteni, mindent lehetett volna ezzel a pénzzel csinálni, csak egyvalamit nem: kidobni az ablakon. Nem is tudom. Tényleg: az ember szereti néha írásba foglalni a gondolatait, közölni másokkal a véleményét. Aztán van aki azt hiszi, az a nagymenő, aki kiírja valahova, hogy a munka púposít. Vagy világgá kiáltja, hogy szereti a Jucit. De hát erre van papír, meg ceruza, vagy éppen hangerő: ordítson inkább egy nagyot a süket és vak világba, minthogy kiírja a reaktor-blokkra, a kerítésre, a házfalra, bárhova, ahol emberek dolgoztak, és értéket teremtettek. Most aztán könnyű lenne megállapítani, hogy baj van az emberek munkakultúrájával, ha nem a két szememmel láttam volna Olaszországban, Velencében, a történelmi városmagban egy csodálatos kis campuson a nyíllal átlőtt szívet, s benne a feliratot: „Itt járt Feri és Jutka”. Hát valahol otthon kell ennek a visszaszorítását elkezdeni, még a bölcső tájékán. S folytatni az iskolában: csak legyen elég ereje a tanítóknak, tanároknak azt a sok gyereket fegyelmezni, tanítani minden szépre, jóra, nemes dologra. Mozi, hangverseny A héten kezembe került a megyebeli művelődési házak márciusi programja. Érdemes böngészni, s ami roppant örvendetes: minden egyes műsor színvonalas, igényes. Csak Szekszárdon márciusban négy hangversenyt tartanak, és hét színházi előadás lesz. Itt volt a tinik kedvence, a Dolly Roll, ma Van a néptáncfesztivál, versenyeznék az amatőr zenekarok, és diszkótáncosok, jön Levente Péter, és Benkó „tanár úr” a dixieland együttesével. Ennyi sok szép programra még akkor sem lenne ideje az embernek, ha a fővárosban, annak is a kellős közepében lakna. Nem kell ehhez semmi több, csak annyi, hogy igényeljük azt, ami a lélek nemesítését szolgálja. D. VARGA MÁRTA
