Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

Exportálni, de hogyan? Szalagszereién gyártják az épületelemeket Képújság 7 Vállalnak egyedi gyártmányokat is Dombóváron A nagy kérdés ott van a levegőben. Nem teszik fel mindennap, de azért foglal­koznak vele. Ahol nem, ott kevés babér terem. Vagy éppen fordítva: sokkal jobb gazdasági eredmények szü­letnek ma, de előbb-utóbb gond lesz még a hazai piac­ra is termelni. Felmerül a következő kérdés is ebben az esetben: Eladni? Hogyan? Mit és miképpen? Eladni csak olyan terméket lehet, amelyet a hazai piac is el­fogad és a külföldi is! Idő­leges — hiánycikkek — gyár­tásával lehet manőverezni, de hosszabb távon nem. Hi­ánycikk esetében eladható a rosszabb minőségű termék is. De, ha jól működik a pia­ci mechanizmus, akkor lesz versenytárs, amelyik jobb árut termel és a hiánycikk sem lesz többé hiánycikk. Az tény: nálunk még jó ideig lesz. Mert gazdaságunk, iparágaink nem egyenletesen fejlődtek és a piaci mecha­nizmus sem úgy hat, ahogy kellene. Míg ez fennáll, ad­dig egyes gazdasági egysé­gek, üzemek, szövetkezetek és maszekok jól ellavíroz­hatnak a hiánygazdálkodás útvesztőiben. Természetesen az exportra ez már nem érvényes. A ver­senytárs az egész világ. Pia­cot keresnek Moszkvában és Berlinben, New Yorkban és Hongkongban... Ha most azt mondanám: az okos gazdasági vezető ar­ra törekszik, hogy minél előbb megfeleljen a külpiaci igényeknek, akkor ez így igaz, de mégsem tökéletes igazság, mivel az előbb em­lítettem: a hiánygazdálkodás, a langyos piaci helyzet még lehetővé teszi az itthoni gyengébb teljesítményeket. A továbbiakban a dombó­vári DOMBCALOR Ipari Szövetkezet exporttevékeny­ségével foglalkozunk. Több okból is. Ezelőtt három év­vel még nem voltak kapcso­latban a külpiaccal. Termé­keik iránt itthon is volt igény, tehát nem volt szük­ségük — vagy akkor így lát­ták — a világpiac felhajtó erejére. Mert az exportálás minden esetben elindit egy fejlesztési kényszert, a mű­szaki színvonal emelésének szükségességét, a jobb és ha­tékonyabb gazdálkodás em­bert formáló és üzemet kor­dában tartó hatását. Mert export esetében már csak két dolog hat: az ár és a határ­idő. Egy harmadik is, csak ezt nem szabadna idevenni: a minőség. Azért nem sza­badna a minőséggel foglal­kozni, mert az exportáló partnerek között ez termé­szetes. A dombóvári szövetkezet 1982-ben kezdett el exportál­ni. Az Egyesült Arab Emír­ségek részére 2,1 millió fo­rint értékben gyártottak teveőrző-drótkerítést. Ez a 2,1 millió forint hazánk éle­tében — gazdaságában — csepp a tengerben. A szövet­kezetnél azonban óriási szám és hatása pedig évtizedekre meghatározó lehet. Ez abból is kitűnik, hogy a követke­ző évben, 1983-ban, már 7,2 miliő forint értékben szállí­tottak. Az ötmillió forintos növelés azt is jelentette, hogy tovább kellett lépni. Felajánlani a partnernek olyan árut is, amelyre neki van szüksége, de a dombó­váriaknak is jó üzlet. Ebben a 7,2 millió forintban már volt felvonulási épület, ame­lyet később átszereltek ke­zelőépületnek vagy műhely­nek és lakóépületnek. Ezek voltak a Komotér-elemek, melyet a hazai piacra már régóta gyártanak a dombó­vári szövetkezetben. Retek Ferenccel, a szövet­kezet elnökével arról beszé­lünk, hogy mi szükséges az eredményes exporthoz. Egy­öntetű a véleménye: )t01yan ajánlatokat kell adnunk, amelyek piacképesek.” És itt vagyunk a dolog lé­nyegénél. Az ajánlatoknál. Ahhoz azonban, hogy képes legyen egy szövetkezet aján­latokat adni, komoly fejlesz­tési tevékenységet keli foly­tatni. Most nem azt akarom mondani, hogy ezért alakí­tották ki Dombóváron az ol­csóbb és a könnyebben gyártható Ysako-családot, de az export is hatással volt er­re. És természetesen a bel­piac is. Felvonulási épületek terén a nyolcvanas évek ele­jén már elég komoly kon- kurrenciaharc indult meg. A dombóváriaknak már akkor lépni kellett, amikor még bőven volt megrende­lésük. Lépni, mert pár év múlva a teljes piacot elve­szíthették volna. Maradjunk azonban az ex­portnál. Azt mondja Retek Ferenc, hogy a mai gazdasá­gi és külkereskedelmi világ­ban minden századik aján­latukból ha egy bejön, akkor jó az üzletmenet. Ez lefor­dítva: 500 milliós ajánlatból 1983-ban 1,5 százalék való­sult meg. Az előbbiekből következik a nagy kérdés: Miképpen tud egy Tolna megyei szövetke­zet 500 milliós ajánlatot ten­ni, amikor az éves termelése a 100 millió forintot sem éri el? Az óvatosabbak hazárd­játékra, szélhámosságra gya­nakodnak, mert mi van ak­kor, ha ..beüt” az üzlet? A másik kérdés pedig a követ­kező: Azt a rengeteg ajánla­tot ki kell dolgozni, be kell azt mutatni... Csak a terve­zési költségek felemésztik az 1,5 százaléknak a hasznát, ami megvalósult 1983-ban. Ez nem is kérdés már, hanem ítélet. Egyszerűbb azonban eligazodnunk, ha végigvesz- szük a szövetkezet 1984-es ajánlatait és hazai partnere­it, akkor kitűnik, hogy nem kerül többe ez, mintha nem csinálnának semmit. Mert ez utóbbi esetben még a lehető­sége sincs meg az előrelépés­nek. A szövetkezetben az az elv „Hozzákapcsolódni egy nagyobbhoz — vállalathoz, külkereskedelmi vállalathoz —, és annak árnyékéban, se­gítségével, kiegészítésével előre lehet jutni.” A kapcsolatok: külkeres­kedelmi vállalat — Industál- export, Mogürt —, a dombó­vári szövetkezet és a tervező, a Pécsi Tervező Vállalat együttese. A külkereskede­lem méri fel az igényeket, a dombóvári szövetkezet hasznosítja azokat a gyártás­ban és a tervezők pedig ké­szítik a szükséges konstruk­ciókat. Ilyen alapon készült el az YSAKO, amely már nem felvonulási épület, ha­nem közösségi épület. Lehet belőle iskolát, áruházat, la­kást, munkásszállást össze­szerelni. Egy másik kapcsolatág: megvásárolták egy konténer emelőszerkezet licencét. A • Magyar Hajó- és Darugyár építette be saját ajánlatába, a propagandát is a nagy cég vezeti. A dombóváriak így kevés költséggel részt vesz­nek a bemutatókon. Egyet­len kikötése van az MHD­nek: a dombóváriak min­den esetben vállalják a gyár­tást. Ez jó a nagyvállalatnak is, mert bővül a termékská­lája és a szövetkezetnek is, mert exportálhat. Lehetne sorolni még a komplett üzemekre szóló ajánlatot, mint például fa­ipari üzem, lényelő üzem vagy drótfonó üzem szállítá­sa. Ezek az üzemek mind dombóvári épületelemekből készülnének el. Az Afittal és a Mogürttel közösen ki­dolgozták két típusú szerviz­üzem telepítésének lehetősé­gét... Arra a kérdésre, hogy há­nyán foglalkoznak exporttal Dombóváron, az elnök nem tud válaszolni. Mindenkinek kötelessége, aki kapcsolatba kerül más vállalatokkal. Hi­szen ahhoz nincs sem anyagi, sem létszámlehetőség, hogy érré' külön szervezetet hoz­zanak létre. Milyen hatással van a ter­melésre az export? A hazai piacon ma már ott van és tényező a dombóvári szövet­kezet. Egy példa: a film­gyárban egy angol filmhez dombóvári elemekből építet­ték fel azt az űrbázist, ahol a fantasztikus történet ját­szódik. Egy legutóbbi ver­senytárgyaláson a dombóvá­riak nyerték el a FÖBER pályázatát 1984—85-re, Bu­dapesten építenek lakótelepe­ken iskolát, óvodát, ABC- áruházat... H. J.—G. K. Ez még Komotér A kereskedelem területén Előrevivő konkurrencia Jól jár a vásárló, de hasznos az eladónak is Ennek a szónak, hogy konkurrencia, még nem is régen eléggé rossz hangzása volt. Nem csoda, hiszen az idősebbek még emlékezhet­tek a tőkés viszonyokra, amikor az egyes tőkések, il­letve tőkéscsoportok a minél nagyobb profitért, az áruel­helyezési piacokért való harcban szinte mindenre ké­pesek voltak. A fiatalabbak­nak meg olyan elképzeléseik voltak a konkurrenciával kapcsolatban, amilyeneket az idősebbektől átvettek. A gazdasági élet más te­rületein is, de maradjunk csak a kereskedelemben, an­nak is két fő szektorában, konkurrencia ma is van, bár akikkel beszéltem róla, sok­kal szívesebben használták a gazdasági verseny kifeje­zést. Igazuk van, hiszen a szo­cializmus eleve kizárja a tisztességtelenséget — ez ak­kor is igaz, ha egyesek mégis megpróbálkoznak tisztesség­telen módszerek alkalmazá­sával — és a gazdálkodó, je­len esetben a kereskedelmi egységek közötti versenyt a fogyasztók jobb kielégítésén túl, saját módszereik fejlesz­tésére is orientálja. A lexikon egyértelmű meg­állapítása szerint a gazdasá­gi verseny az árutermelés természetéből következik. A kapitalizmusban a másik fél tönkretevése a cél, a szocia­lizmusban a gazdasági ver­seny a gazdaságirányítás egyik eszköze, amellyel a szocialista állam hatéko­nyabb munkára, a fogyasz­tói igények jobb kielégítésére ösztönözheti a gazdasági szervezeteket. A kereskedelem területén megyénkben két alapvető szektor között érvényesül ez a verseny, az egyik az álla­mi, a másik a szövetkezeti. (A magán kiskereskedelem­ről ebben a vonatkozásban nem érdemes szót ejteni, be­folyása jelentéktelen.) A Népbolt - és az áfész a városokban és néhány, im­máron városias jelleget öl­tő nagyközségben találkozik, a kisközségek ellátása a (ie- lyi áfész feladata. A beszélgetést Sólyom Zol­tánnal, a Tolna megyei Nép­bolt Vállalat igazgatójával kezdtük. Első reagálása a felvetett témára a közgazdaság olda­láról történt: — A verseny fogalma ér­dekes kategória. Először mint közgazdasági fogalom jelentkezett. Ma már nagyon élő, kényszerítő hatás. Még akkor is az, ha egyes vál­lalatvezetők ezt a kényszerí­tő hatást nem akarják tudo­másul venni. — Kényszert említ... — Igen. Ez a kényszer előbb fentről jelentkezett, később már lakossági, tehát vásárlói szintről is. Ezt tu­domásul kell vennünk. A boltvezetőknek is számolni kell vele. — A közvetlen hatás min­denekelőtt „lent” jelentke­zik. — Ott. Egyáltalán nem közömbös, hogy hol jelenik meg a vásárlóerő. Mégpedig azt se hallgassuk el, hogy a bizonyos mértékig csökkenő vásárlóerő. És ugyanakkor az emberek egyre igénye­sebbek. — Ez azt jelenti, hogy jobban válogat a vásárló. — Ha az egyik boltban nem találja meg a keresett árut, elmegy a másikba. Ha ez megismétlődik, elszokik a régi bolttól és a másikhoz fog ragaszkodni. (Ez, természetesen, a bol­tok közötti versenyt is ki­alakítja. Sőt, kiélezi. Tehát rengeteg múlik a boltveze­tőn, a bolti dolgozókon a ve­vőközönség megtartásában.) — Nagyon hamar el lehet veszíteni egy vevőt és na­gyon nehéz visszacsalogatni. Az igényesség, a vásárlók részéről tovább fog nőni. Számolunk ezzel. Tehát van tennivalónk a beszerzésben, a fogyasztói érdekvédelem­ben, a kiszolgálás színvona­lában, a kereskedelmi egy­ségek tisztaságában és így tovább. Elmondta a Népbolt igaz­gatója, hogy — és ez kissé meg is lepte az újságírót, hi­szen nem számított ekkora arányra — a bolti dolgozók keresetének harminc száza­léka a forgalom utáni juta­lékból származik. Tavaly ez a jutalékösszeg átlagosan 1100 forint volt. Ehhez je­lentős forgalomra van szük­ség. Egyértelmű tehát, hogy nemcsak a vállalatok között, hanem a vállalaton belül — tehát boltok között — is lé­tezik verseny. Ha egy-egy boltot nézünk, és mindenekelőtt annak a vezetőjét, nem mindegy, hogy a nagy egészt tekintve, ösz- szességében elegendő áru­alapból mennyit szerez meg magának. Azután az is rend­kívül fontos, hogy milyen választékot tud kialakítani egy-egy kereskedelmi egy­ség. Milyen a tudatosság a bolti kereskedelemben és milyen a kapcsolat a szál­lító partnerekkel. Nem árt figyelni más vál­lalatok, de más boltok kész­letválasztékát. Sok mindenről esett még szó a beszélgetésben, a többi között arról is, hogy a ver­senynek van bizonyos ár­visszafogó szerepe is, ami feltétlenül a vásárlónak ked­vező. Csapó Jenő, a MÉSZÖV el­nökhelyettese volt a másik beszélgetőpartnerünk. Ö is azzal kezdte, hogy a két nagykereskedelmi vállalat között a mi megyénkben nincs gond, már ami a tisz­tességes versenyt illeti. Más szervekkel kapcsolatban már nem ilyen felhőtlen a hely­zet, de erről a befejezésben még szót ejtünk. — Azonos gazdasági kör­nyezetben, a gazdálkodás azonos feltételei mellett vé­gezzük munkánkat. És ez meghatározó. — Egyáltalán hasznos-e a verseny? — Mindenképpen előnyös a kereskedelmi szervek ré­szére is, és a fogyasztók számára is. Feltételei között a kereskedőnek meg kell nyernie a vevőt, ha úgy tet­szik, el kell hódítania. — Ha ugyanolyan a lehe­tősége. — Mikor lehet elhódítani? Ha az adott üzlet jobb vá­lasztékot kínál, ha esetleg olcsóbban adja áruját. Ha ad hozzá valamilyen szolgálta­tást. Ilyen például az elő­rendelés lehetősége, hogy ne kelljen sorban állni, ha a nyitva tartási időt a vevő igényeihez alakítják, ha a szokásosnál jobb kontaktust alakítanak ki a vevőkörrel, ha kikérik a vevők vélemé­nyét egy-egy új árucikk megvásárlása előtt és után, de lehetne hosszan folytatni a sort. Egyszóval az egész­séges verseny vevőcentrikus­sá teszi az eladó munkáját. A kényszer farag belőle jó kereskedőt. Ha nem felel meg, vagy boltot, vagy szak­mát kell változtatnia. — Az eladó anyagilag is érdekelt a forgalomban. — Nem is kis mértékben. A jutalék, prémium stb. minden forint keresetnek hozzávetőlegesen a felét te­szi ki. Még egyszer mondom, erre a versenyre nagy szük­sége van a kereskedelem­nek. A továbbiakban egy érde­kes kérdést feszegetett Csa­pó Jenő, nevezetesen azt, hogy a szabad áras termé­keknek ugyanabban a város­ban boltonként változhat az ára. Aztán van egy másik do­log: lehet hogy pillanatnyi­lag valamely cikket drágább forrásból kell beszerezni, mondjuk legyártatni, vagy áruházi csere keretében be­hozni. Nos, ilyenkor vállalni kell a pillanatnyi, vagy lát­szólagos ráfizetést is, eseten­ként, hiszen ezzel is meg le­het nyerni a vevőt, aki ha egyszer a ritkán kapható cikket megveheti a boltban, másszor azért is odajön, amit a szomszédban is meg­kaphatna. Ismerős, ugye, a régi mondás: „kis haszon, nagy forgalom”. Végül fejezzük be ezt az írást azzal, amire Sólyom Zoltán is utalt, amivel kap­csolatban Csapó Jenő már sarkosabban fogalmazott. Az ipar és a szállítók mo­nopolhelyzetének a kiskeres­kedelem ma még sokszor ki van szolgáltatva. A hiány- gazdálkodás ma még nem egyszer megkérdőjelezi a verseny tisztaságát. Az egyenlő feltételek létét kér­dőjelezi meg gyakran, ami­kor az ipar vagy a nagyke­reskedelem saját maga által létesített és fenntartott bol­tokban hozza forgalomba a hiány- vagy nehezen besze­rezhető cikkeket. Csak va­lóságos talajon, piaci viszo­nyok között lesz a verseny előrevivő. LETENYEX GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents