Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-31 / 77. szám

1984. március 31. Q Képújság Kuba Az akupunktúra reneszánsza Az akupunktúra már Ku­bában ,is tért hódít. Ez az ősi kínai gyógymód egyéb­ként sem idegen a szigetor­szágban. A gyarmatosítás időszakában imár ismert volt. Kínai rabszolgák terjesztet­ték el. Később feledésbe me­rült. A hatvanas években egy Kubában járt argentin orvos hívta fel rá ismét a figyelmet. A hetvenes évek­ben pedig ismét bevezették a klinikai gyakorlatba. Ma az akupunktúrás keze­lés elismert szakembere Ar- mado Alvarez pszichiáter, aki különösen az allergikus asztmában szenvedő bete­geknél alkalmazza Sikeresen a gyógymódot. Ebben a be­tegségben igen sok kubai szenved. Sokáig nem találták ellenszerét. Az akupunktú­rával igen jó eredményeket értek el. Számos esetben tel­jesen megszűnt a betegség, más esetekben pedig eny­hültek a fájdalmak, keve­sebbszer jelentkeztek a ro­hamók. Paleolit kori asszonyportré Mammutagyarból faragott, jól kivehető arcvonásokká] megmiintázott, paleólát kori nőalakot ábrázoló leletre bukkantak a régészek a vo­ronyezsi területen folyó ása­tásokon. Jól faragható kőből és különböző fajtájú cson­tokból formált kőkorszaki Vénuszokat már korábban is találtak itt, Kosztyonki falu határában, de ezek mind arc nélküli asszonyok voltak. A 23 ezer éves lelet új megvilágításba helyezi az ősember esztétikai fogalmait. A meglepően elegáns nőalak arcvonásai határozottak, har­monikusak, mondhatni: szé­pek. Párját ritkító műtét Minszkben, a belorusz ve­seátültetési központban hat óra hosszat tartó, párját rit­kító műtétet hajtottak végre. A hatéves Szása L.-t ki­vizsgálás és gyógykezelés vé­gett küldték a 4. számú minszki városi klinikai kór­ház gyermek-urulógiai osz­tályára. Ennek a kórháznak a bázisán hozták létre a be­lorusz veseátültetési közpon­tot. Az orvosok által megál­lapított diagnózis lehangoló volt: szövődményes pielone- fritisz. A baj olyan súlyos volt, hogy gátolta a vese nor­mális funkcióját. Az orvosok a műtét mellett döntöttek. A műtét eleinte olyan volt, mint az itt végzett ezernyi más. Elérkezett azonban az a pillanat, amikor a megtá­madott részt már refektálták, s a vesét a megműtött sze­mélytől néhány méternyire egy különleges edényben he­lyezték el. A sebészek figyel­me a kicsi élő szervre össz­pontosult. Érzékeny ujjakkal végezték el rajta a „javítást”, készítették elő az autotransz- plantációra. A munka legnehezebb ré­sze következett; a vese visz- szahelyezése. I. Szkobejusz Szása már boldogan mosolyog... sebész a mikroszkóp fölé ha­jolt. A kezében sebésztűt tar­tott befűzve, öltésről-öltésre óvatosan, de precízen kezd­te felvinni az erekre az ösz- szefüggő varratokat. A be­helyezett vese hamarosan bekapcsolódott a szervezet létfenntartó folyamatába. Szása L. ma már otthon van. Az autotranszplantáció sikeres volt. A műtét után két nappal Szása már boldo­gan mosolygott megmentőire: Izookasz Szkobejusz és Vale- rij Pilotovics orvosokra. Nevüket egész életében hálá­val fogja emlegetni. A hadsereg és a kultúra A Lengyel Néphadsereg fennállása óta igen nagy fi­gyelmet fordít a kultúra ápolására és terjesztésére. A katonai intézmények jelen­tős része folytat e tekintet­ben mecénási tevékenységet. A Lengyel Néphadsereg Házában élénk oktatási és kulturális tevékenységet folytatnak. Tanfolyamok so­kaságát szervezik a legkü­lönbözőbb témakörökben, 5 éves filmművészeti szemi­náriumokat rendeznek ope­ratőrök és egyéves tanfolya­mokat a filmkultúra terjesz­tésével foglalkozó népműve­lők részére. A kultúra ter­jesztésében nagy szerepet játszanak e székház kiad­ványai, a kották, énekes könyvek, előadás-szöveg­könyvek, repertoár-anyagok, amelyeket a hadsereg ama­tőr művészeti együttesei számára jelentetnek meg. Ez a ház patronálja a hely­őrségi klubokat, a képző- művészeti köröket és kiál­lító termeiket, valamint a könyvtárakat. A könyvkultúra, az olva­sás népszerűsítésében ki­emelkedő szerepet tölt be a Központi Katonai Könyv­tár, amelynek jelenleg 360 ezer kötetes könyv- és igen jelentős folyóirat-állománya van. A varsói Lengyel Nép­hadsereg Múzeuma, vala­mint a különböző katonai körzetek és fegyvernemek múzeumai, az egyes egysé­geknél berendezett emlék­múzeumok munkatársai a lengyel fegyveres erők fej­lődésével kapcsolatos anya­gi emlékek gyűjtésével és kiállításával sajátos múzeu­mi kultúrát teremtettek. Már hagyományszámba menő szoros kapcsolat ala­kult ki a fotóművészek és a hadsereg között. Ez részben a Czolówka film­gyár munkatársainak kö­szönhető, akik filmszalagon örökítik meg a hadsereg mindennapjait; részben pe­dig azoknak a filmművé­szeknek, akik a hadseregben töltött szolgálati idő után a lengyel dokumentumfilm­gyártás erősségei lettek. A Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese hazájában és külföldön egy­aránt ismert és népszerű. Szép sikereket tart számon a Lengyel Néphadsereg Dísz-zenekara is. A televízió- és a rádió­közvetítések sok hívet sze­reztek az évente megrende­zett kolobrzegi katonai dal- fesztiválnak. Ezen a rendez­vényen az ismert énekesek mellett katonai könnyűzenei együttesek is fellépnek. Bialystokban rendszeresen rendeznek katona-költői fesztiválokat. A Nemzetvédelmi Minisz­térium kiadója már számos költészeti antológiát jelen­tetett meg. A kiadó a szak- kiadványok mellett termé­szetesen prózai szépirodal­mi műveket is publikál a katona-írók alkotásaiból, s más művészek tollából. Ma a hadseregben 267 iro­dalmi színház, 296 könnyű­zenei együttes, 22 kórus, több száz zenekar és több ezer képző- és fotóművé­szeti szakkör tevékenykedik. Hasznosítják a nácik üzemanyag-tartalékait „A kolini olajkincs” A fasiszta német hadsereg második világháborús üzem­anyag-tartalékait sikerült hasznosítani meglehetősen kü­lönös körülmények között egy csehszlovák eljárással. Az eredeti cél, igaz, az ivóvízkészlet megóvása volt, ám a szükség úgy hozta, hogy a kőolajszármazékok vízből va­ló kiválasztására is sajátos eljárást sikerült kialakítani. A valószínűleg talányos bevezető után kezdjük a tör­ténet elején: A második világháború már befejezéséhez közeledett, amikor 1945 márciusában amerikai légitámadás telibe talált egy még német kézen lévő kőolajfinomítót Kolin városa mellett, Prágától hatvan kilométerre keletre, az Elba partján. A bombák széttépték a csővezetékeket, a tartályokat és a hordókat. Mintegy tízezer hektoliter ben­zin és gázolaj szivárgott a talajba, s a föld alatt húsz hektáros területen kőolajszármazékokból kialakult réteg keletkezett. Ez veszélyeztette ugyan a talaj ivóvízkészle­teit, de kezdetben arra számítottak, hogy a jól záró agyagréteg megakadályozza továbbterjedését. A szakemberek azonban észrevették, hogy a veszély nem múlt el. Megállapították, hogy ez a mesterséges „kőolajmedence” lassan előrenyomul az Elba irányába, és a háború óta két-háromszáz métert tett meg a folyó felé. Attól nem kellett tartani, hogy a föld alatti olajfolt egészen az Elbáig áttörhet és a folyóba ömlene, mert annak medre szilárd, jól záró agyagrétegbe ágyazódik ezen a szakaszon. Közvetlen veszélybe kerültek viszont a Kolin és Podebrady közötti ivóvízforrások. A hetvenes évek elején részletes talajvizsgálatokat vé­geztek, s ezek alapján kétlépcsős tervet dolgoztak ki a vízkészlet megmentésére. Részint meg akarták akadá­lyozni az olajlencse tovább terjedését, részint eljárást kerestek az olajszármazékok felszínre szivattyúzására, kinyerésére. Az olaj szivárgását szabályos fallal szigetelték el: a több kilométer hosszú, nyolcvan centiméter vastag, be­ton és agyag keverékéből épült fal általában nyolc, he­lyenként azonban egészen tizenhat méter mélyre nyúlik le, hogy elérje az olajos medence alját képző agyagré­teget. Az építkezést 1981-ben kezdték meg. Előbb kimé­lyítették az árkot és abba tömték a fal anyagát. Ez egy hónap alatt úgy megkeményedett, hogy sem a vizet, sem az olajszármazékokat nem eresztette át. A legmélyebb pontokon azután három, egyenként két és fél méter át­mérőjű, úgynevezett gyűjtőkutat ékeltek bele. Ezeket az odaszivárgó olaj és víz állandóan feltölti, és rajtuk ke­resztül megkezdődhetett a „kitermelés”. A felszínre ho­zott olajat és vizet egyaránt hasznosítják. Az olajszár­mazékokat feldolgozzák, vagy fűtőolajhoz keverik hozzá, a vizet alapos tisztítás után ipari célokra alkalmazzák. A szivattyúzás teljesen automatikusan folyik. A kiter­melést végző kutakon kívül még tizennyolc további fu­raton ellenőrzik a rendszer működését. A védőfal tavaly október óta tölti be feladatát, akkor indították be a pró­bakitermelést is. Arra számítanak, hogy a kitermelés egy évig folytatódhat, s őszig 800 köbméter olajszárma­zékot hoznak felszínre. Igaz legenda az óriásnokről A türk államban élt női óriásokról szóló legenda nem alaptalan, állapították meg a novoszibirszki egyetem ré­gészei, akik megtalálták né­hány óriásnő csontvázát Abakan városánál. Érdemes tehát hitelt adni a történet­nek, miszerint a két méter­nél is magasabb nők bátran harcoltak, s a VII—VIII. szá­zadban fennhatóságuk alá vonták az Amur folyótól a Fekete-tengerig húzódó terü­letet. A náluk alig valami­vel magasabb férfiak együtt csatáztak asszonyaikkal. Jugoszlávia Lakat az egyetemek kapuin? Jugoszláviában célul tűzték ki, hogy 1985-re legalább 190-re csökkentik a tízezer lakosra jutó egyetemi hall­gatók számát. Miért van erre szükség? Jugoszlávia az egyetemi hallgatók számarányát te­kintve az elsők között áll Európában. Az európai egye­temi hallgatói átlag — 10 ezer lakosra számítva — 175 fő, míg Jugoszláviában jelenleg 210 fő. A hetvenes években gomba módra szaporodtak az egyetemek és az egyetemi tagozatok. Ma 19 egyetem mű­ködik az országban, s majdnem mindegyiknek ötnél több kihelyezett tagozata is van. Szinte nincs olyan nagyobb város, ahol ne működne egyetemi tagozat, főiskola vagy pedagógiai akadémia. Ez oda vezetett, hogy a jelenlegi helyzetben nem tudnak minden okleveles fiatalnak meg­felelő állást biztosítani, különösen azoknak nem, akik valamilyen népszerű szakmában szerezték meg diplomá­jukat. Már 1983-ban 6—10 százalékkal csökkentették az egyetemi helyek számát, s ez a csökkentés az idén is tovább folytatódik. Az iskolahálózat ésszerűsítése kap­csán azt is felülvizsgálják: van-e létjogosultsága minden egyetemi tagozatnak, karnak? Szerbiában a Köztársasági Oktatási Bizottság már el is készítette az ésszerűsítési tervjavaslatot. A terv alap­ján bezárják a belgrádi Közgazdaságtudományi Kar két kihelyezett tagozatát, a nisi jogi és közigazgatási kar egy, a belgrádi gépészeti kar két, a vegyészeti kar sabaci, az elektrotechnikai kar és az orvostudományi kar egy-egy kihelyezett tagozatát. Megszűnik továbbá a belgrádi gyógypedagógiai kar, a nisi munkaszervezési kar, a belg­rádi politikai tudományok karának néhány tanszaka, többek között az újságírói. A tervjavaslat természetesen nem örvend nagy nép­szerűségnek, de az aránytalanságok megszüntetése szük­ségessé teszi a mielőbbi megoldást. Minden kapavágás-történelem Plovdiv a legnagyobb óko­ri város a mai Bulgáriában. A történelme nagyon viha­ros volt. Erről nemcsak az írásbeli források, hanem a régészeti leletek is tanús­kodnak. Az ásatások ered­ményeként napjainkban tu­risták ezrei csodálhatják meg az Antik Színházat, Fi- lipopolisz stadionját, a kele­ti kaput és a várfalak része­it. Most az ókori városköz­pont feltárása folyik, ez he­lyileg egybeesik a mai Plov­div városközpontjával. A Georgi Dimitrov bulvár rekonstrukciója alkalmából 1983-ban nagy, erős kőla­pokkal fedett ókori utcákat, várfalrészeket, középülete­ket és lakóházakat tártak fel. Az eddigi leletek fejlett kultúráról tanúskodnak az építészetben és a városren­dezésben. Különösen érté­kesek a felszínre került ere­deti formájában helyreállí­tott mozaikok. Egy hat négyzetméteres, sokszínű, bonyolult kompozícióid mo­zaikot sikerült kiemelni a helyéről és hamarosan a vá­ros múzeumában tekinthe­tik meg az érdeklődők. A várfaltól északra nagy kő­lapokkal kikövezett utcát tártak fel. Az utca két olda­lán jó karban lévő épület­falak vannak. Ezeken nagy tűzvészek és rombolások nyomai láthatók. Jó álla­potban van egy nagy köz­épület. Egyik helyiségének nagysága megközelíti a 80 négyzetmétert, padlózatának mozaikból kirakott, szim­metrikusan elhelyezett kö­reiben növények, állatok és használati tárgyak képei láthatók. A mozaikot boros­tyán ágak és levelek kere­tezik. Az ókori utca és a teljes szépségében feltárt kereszteződés eredeti alak­jában megmaradt az alul­járóban, amely a trák kul­túra múzeumának bejáratá­hoz fog vezetni. A Georgi Dimitrov bul­vár rekonstrukciójánál fel­tárt régészeti leletek az an­tik város történelmét hoz­zák közelebb napjaink em­beréhez. A Róma előtti kor­nak, a mai bolgár földeken egykor virágzott ókori és későbbi városi civilizáció­nak egy sor fontos kérdé­sére adnak választ. Az Ele­na Keszjakova tudományos munkatárs által vezetett ré­gészek csapata dolgozik a leletek feltárásán, megmun­kálásán, dokumentálásán és értelmezésén, valamint azon, hogy mindezt harmonikusan illesszék a korszerű város­képhez. ZDRAVKO KAROV a Plovdivi Népi Régészeti Múzeum igazgatója Mái* teljes szépségében pompázik az amfiteátrum

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents