Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
1984. március 31. 6 NÉPÚJSÁG Varga Melindával a Gögös Ignác Gimnázium KI SZ-ti tká rá va I — Mi jut eszébe először a forradalmi ifjúsági napokról, pontosabban annak tartalmáról, a három tavaszi évfordulóról? — Az érzések és a gondolatok együtt jelentkeznek. Tudom, hogy fordulatot jelentett mindhárom dátum az ország életében, 1848-ban polgári forradalom volt, 1919-ban proletárforradalom, 1945-ben pedig a felszabadulás. Tudom mindazt, amit ezekről tanultunk. — Inkább az érzéseire lennék kiváncsi. — Emlékezünk a forradalmárokra, az elődeinkre, akiknek köszönhetjük, hogy ide eljutottunk. | — Hol van az az ide? — Eljutott az ország a jólétbe, jó, hogy szabadok vagyunk és jó érzés emlékezni azokra, akiknek ezt köszönhetjük. Nagyon érdekes például a koszorúzáskor, vagy ha más alkalomból elhangzik a Himnusz. Ünnepélyes érzés, és egyfajta szorongás is van bennem. I — Félelemre gondol? — Igen, hogy mi lesz a jövőben. Ha az ember a világhelyzetre gondol nem lehet nyugodt. Ugyanakkor ünnepi érzés, hogy a régi forradalmakban nagy szerepük volt a fiataloknak, az ifjúság jelen volt minden forradalmi átalakulásnál, csodálatos meggondolni, hogy alig voltak idősebbek nálunk, mégis tettek valamit az országért, a világért. Még a diákság is részt vett például a negyvennyolcas forradalomban. Elszomorít az is, hogy nem mindenki érez vagy gondolkodik így. — A felnőttek között is van ilyen? — Biztos van, de most nem tudok rá példát mondani. — A tanárai mind példamutatók? — A többségük igen, persze nem mindenki és nem mindenben. A felnőttek sem egyformák, éppúgy, mint a diákok. A tanároknak példát kellene mutatni, de ez nem mindig sikerül, például a magánéletükben, náluk Is előfordul válás, ami manapság igen gyakori. — Azt mondja, hogy nem minden fiatalt érdekelnek a KlSZ-rendezvé- nyek? Akkor őket mivel lehet lekötni? — Ami mindenkit érdekel, az a rockzene. I — Mit jelent az egészen fiatalok számára a zene? — Azt hiszem, az effajta zenében találják meg a szabadság érzését, mert lehet rá őrjöngeni, átadják magukat a zenének. — Kifejez ez valamilyen tartalmat is? — Igen. Ez fejezi ki számukra ezt a mi világunkat. — Mi az, hogy mi világunk? — Amit az előbb már mondtam, hogy bizonytalan a jövő, hogy atomháború lehet, hogy elpusztulhat a föld, az egész emberiség. A fenyegetettség érzése ellen is jó ez a zene, ki lehet kapcsolódni benne. — Az érzést értem, de mit gondolnak a fiatalok, hogy lehet-e a fenyegetés ellen tenni valamit? — Természetesen lehet. Nemrég volt békeakció, igen sok aláírást gyűjtöttünk mi is, az egyik építőtáborból is küldtünk tiltakozó táviratot. Szerintem az egész forradalmi ifjúsági napok kifejezi, hogy képesek vagyunk a cselekvésre. Ha a mai ifjúság összefog, igenis elkerülhető a tragikus vég. Áttételesen az építőtábor maga is tett, meg hogy egyáltalán van a KISZ, hogy a fiatalok képesek együtt kiállni valamiért. Mi nem tudjuk, mi az a háború, mégis tenni akarunk ellene, ebben mindenki egyetért. Csak abban nem, hogy van-e rá tényleges lehetőségünk. Szerintem, hogyha tanulunk és dolgozunk, áttételesen ez is jelent valamit az ország számára. — Szerintem így is van, és a fiatalok többsége vagy dolgozik vagy tanul, tehát tesz is- valamit. Milyennek érzi a mai ifjúság lehetőségeit? — Tanulásban például . maximálisnak, mindenki az lehet, ami akar, ha hajlandó érte küzdeni. A jólét is megvan, bár ez néha rossz is. I — Ezt meg hogyan ért. sem? — Lehet, hogy ez az egyik oka a passzivitásnak, amit az iskolában is tapasztalok. Csak negyedikben választottak meg az iskolai KISZ- bizottság titkárának, nem sok tapasztalatom van még, de azt látom, hogy nehéz a diákok mozgósítása, sok a közömbös ember, úgy érzik, mindenük megvan már, nem kell semmiért megküzdeniük. Elfogadják a dolgokat úgy, ahogyan vannak. Nemrég lehetett volna az iskolai szabályokon változtatni, kérték is a tanárok a javaslatokat és egy sem jött. Szerintem el sem olvasták a korábbi szabályokat, mert még azt sem vették észre, hogy a szombati tanítási rend is benne van, ami már régen elavult. — Akkor hogyan érvényesül a KISZ érdekvédelmi szerepe? — Nehezen, mert nem is igen van rá igény, az is igaz, hogy a tanárok szeretnek irányítani, mindig azt teszik, amit ők látnak helyesnek, most például csak hétig lehet nyitva az iskolai klub, mert voltak rendzavarások, ittak és itthagyták az üvegeket, ezért hétkor be kell zárni. Igaz, a klubot is a tanároknak köszönhetjük. — Nem a diákok csinálták? — Részt vettek benne, de úgy mondják, hogy a tanárok végezték a nagyobb átalakítást, akkor én még nem jártam ide. Mindenesetre nagy a tanárok befolyása. — Úgy látom, a diákok nem is nagyon akarnak ezen változtatni, mert így kényelmesebb... — Ez is igaz. Bár ezért azt hozzá kell tenni, hogy vannak kivételek, akik nagyon sokat tesznek a közösségért, különösen az elsősök között sok a lelkes diák. Sajnálom is, hogy érettségizek, mert velük jó lenne tovább dolgozni. Ami a legfontosabb, a továbbtanulás szempontjából ez nagyon erős iskola. Az egyik legjobb a megyében. Személy szerint is nagyon sokat köszönhetek az aktív társaimnak, hiszen nem volt tapasztalatom, és egyedül nem mentem volna semmire, ugyanígy a tanárok is sokat segítettek a KISZ-munkában, különösen a KISZ-összekötő. Az idei rendezvények nagyon jól sikerültek, középfokú iskolák együtt rendeztek mindent, és ez jó volt, mert a gimnázium ugyanis olyan bezárt. A rendezvényeken találkozhattunk a többiekkel is, megismerkedhettünk a szakmunkástanulókkal, legalább tettünk az ellen az előítélet ellen is, hogy mi lenézzük őket. I — Miért, ez nem igaz? — így általánosítva nem, akiket lenézünk, azok a magatartásukkal szolgálnak rá akárhol tanulnak vagy dolgoznak. Ettől függetlenül kár, hogy nincs kapcsolatunk munkásfiatalokkal, jó volna tudni, hogy ők hogyan gondolkoznak a világról, hogyan látják a dolgokat. — Ez sem megy magától, meg kellene szervezni, van rá mód, csak csinálni kell. Mi a véleménye a KISZ-ről? — A szervezeti formákon nem változtatnék, azok megfelelőek. Én nagyon sokat- köszönhetek az ifjúsági mozgalomnak, sokat tanultam a vezetőképző táborokban, amit majd tudok hasznosítani az életben is. Változtatni az embereken szeretnék, de ezt is csak hosz- szú idő alatt lehetséges, jó, vonzó programokkal lehetne lelkesíteni a diákokat. Újítani a részletekben lehetne, de szerintem a KISZ elvesztette korábbi társadalmi szerepét, már nem olyan fontos, mint a zászlóbontáskor volt 1957-ben. Ma nem kell lecsapolni például a Hanságot. — Nem hiszem, hogy ma kevesebb lenne a KISZ szerepe mint korábban volt, annyit ér a mozgalom, amennyit céljaiból megvalósítanak. Forradalmárnak vallja magát? — Ha a régiekhez hasonlítom magam, akkor azt kell mondanom, hogy nem érek a nyomukba. Még nagyon sokat kell tanulnom, tapasztalnom ahhoz, hogy igazi forradalmár legyek. Természetesen szeretnék, ha nem is ünnepi értelemben, hanem a hétköznapokon úgy élni, hogy az megfeleljen a társadalom és az én' erkölcsi követelményeimnek is. — Képesek lennének-e a fiatalok, a diáktársai veszélyt, kockázatot vállalni az eszméikért? — A sajátjukért? | — Igen. — A saját eszméiért mindenki képes kiállni és vállalni a kockázatot is. — Miért hangsúlyozta, hogy a saját nézetükért? — Mert azért valóban mindenki képes lenne, csak az a kérdés, hogy ez meg- egyezik-e a társadalom vagy éppen a KISZ céljaival. Nem azt mondom, hogy sok ellentmondó nézet van, de azért akad, vannak például, akik az ateizmust nem tudják vállalni, mert másban hisznek. I — Vállalja, hogy ifjúkommunista? — KISZ-tag vagyok, a párt ifjúsági szervezetének tagja és tisztségviselője, ez természetes nem? — Miért, olyanról még I nem hallott, hogy valaki azért KISZ-tag, mert ez jól hangzik az egyetemi felvételinél? — Van ilyen is, de szerintem nehéz lenne végigvinni a kettősséget, ahhoz nagy színésznőnek kellene lennem, márpedig színészi képességet nem érzek magamban. Voltak olyan KISZ- tagjaink is, akiket ki kellett zárni, mert csak az alakuló ülésre jöttek el, aztán semmilyen rendezvényen nem vettek részt. Azért a legtöbb KISZ-tag természetesen hisz abban amit csinál, és nem érdekből tartozik közénk. — Hogyan alakult ki a világnézete? — A legfontosabb hatás a családé, nekem nem kellett „alakulni”, így neveltek, ez a világnézet volt számomra a természetes. Az édesapám a szakcsi termelőszövetkezet háztáji ágazatvezetője és párttitkár. Az édesanyám a Pátria Nyomdában könyvkötő, mindketten egyformán gondolkoznak. Azoknak biztosad nehezebb, akik mást kapnak otthon, mást az iskolában. Nekik választani kell. Most filozófiaórán nagy viták vannak, például ott sem tudja senki eltitkolni a véleményét, mert az is jelent valamit, ha hallgat. Legutóbb a kommunizmusról vitatkoztunk. I — És mire jutottak? — Én biztos vagyok benne, hogy lesz, csak előbb az embereknek kell megváltozni. Ha most vehetne mindenki a szükséglete szerint, aligha törődnének az emberek azzal, hogy másoknak jut-e. — A felnőtt társadalomban milyen ellentmondást lát, ha máris felnőtt forradalmár lenne, min változtatna? — Nehéz kérdés, ha hatalmam volna hozzá, a munka szervezésén biztosan változtatnék. Szerintem nagyon sok pénz elmegy arra, hogy vannak, akik csak ülnek a munkahelyükön és mégis kapnak fizetést. Nem tetszik, hogy a felnőttek olyan pénzcentri- kusak és hogy munka nélkül is jövedelemhez lehet jutni. Az előbb szó volt a felvételiről, szerintem — és erre példák is vannak — sokkal többet számít a felvételinél a protekció, mint az, hogy valaki KISZ-tag-e. Persze, tudom, hogy ezt bizonyítani kellene, csak akkor lehetne ellene harcolni, de hát nem lehet bizonyítani, csak mendemondák vannak. Jó lenne, ha az emberek őszintébbek, nyíltabbak lennének, akkor hamarabb felépülne a szocializmus, és nem lennének titokban intézett ügyek. — És hol van az a pálya, ahol céljait meg akarja valósítani? — A pedagóguspálya. Általános iskolában szeretnék tanítani, nálunk van pedagógiai alapképzés fakultációban, úgyhogy már készülök is lövendő munkámra. Azért éppen az általános iskolát szeretném választani, meH a kisgyerekekre még lobban lehet hatni, mint a nagyobbakra. Remélem, hogy nem fogom addigra elfelejteni. hogy miiven is volt diáknak lenni, és bele tudom élni magam a helyzetükbe. | — Szerintem bele tudja. 1HAROS1 IBOLYA Múltunkból Könyvtáraink polcain is csak ritkán lehet látni a népszámlálások vaskos köteteit. Leginkább a szak- könytárak és a levéltárak tulajdonában vannak ezek az adataik, tartalmuk miatt szinte felbecsülhetetlen értékű könyvek. A köteteket kise bb-nagyobb terjedelmű tanulmány és néhány praktikus szaktanács vezeti be. Megmagyarázzák a használt fogalmakat, az előző nép- számlálásokhoz viszonyított főbb módszerbeli változásokat, pl. hogy egy-egy népcsoportot miért éppen abba a csoportba sorolták, ahova tették, s miért kellett ezt alkalmazni egy korábbi, más gyakorlattal szemben. S aztán jön az adattömeg. Az utóbbi két alkalommal idéztük e rovatban az 1900., az 1910., és az 1920. évi népszámlálás néhány adatát. Ma ismét a század elejét bemutató népszámlálási adatsort ismertetünk. Ezúttal a birtokviszonyokra utaló számadatokat idézzük. Az 1900. évi népszámlálás a birtokok nagyságára vonatkozó adatsora kevésbé részletező, mint az 1910. évié. Számunkra a részletezőbb táblázatok többet mondanak, könnyebbé teszik bizonyos következtetések levonását. A vagyonkimutatás — ezúttal természetesen csak a földről van szó —, legszembetűnőbb adatsora éppen a hallatlan méretű vagyonta- lanságot, a nincstelenséget mutatja. Az 1910. évi adatsor szerint a megye összlakossága 267 259 fő volt. Közülük 222 506 személynek (83,25 százalék) egyetlen talpalatnyi földje sem volt. Ezeknek túlnyomó többsége csak úgy tudta fenntartani családiát, hogy eladta munkaerejét, elment napszámosnak, mezőgazdasági munkásnak. Részes művelést vállaltak a nagy- és a középbirtokokon. vagy gazdasági cselédek lettek. A fenti számokból kiderül, hogy mindössze 44 753 személynek volt kisebb-na- gyobb birtoka. De ezek a birtokosok rendelkeztek-e annyi földdel, amennyi a család megélhetését biztosította? A kérdésre a válasz egyértelmű nem. Az összeíró biztosok munkája nyomón tudjuk, hogy közülük 27 653 személy birtoka a 0— 5 katasztrális hold között volt. (Az összes birtokosnak 61.79 százaléka). Ez a birtoknagyság még a legjobb termést adó esztendőkben sem adott elegendő jövedelmet. Az ilyen birtokos paraszt alig különbözött az ag- rárprnletártól, hiszen a termelési költségek (gyakran az igauzsora), az adó elvitte a megtermelt érték többségét. Nem feledhetjük el, miközben a birtoknagyságról szólunk, hogy a század- forduló tájékán a mezőgazdasági termelés zömmel külterjes jellegű volt, a termésátlagok igen alacsonyak voltak. Pl. búzából már jó eredménynek számított a holdankénti nyolcmázsás termés. A 12 mázsát meghaladó eredmény pedig már országosan is számon tartandó volt. Erre a társadalmi rétegre az volt a jellemző. hogy akkor hívott orvost, amikor már menthetetlen volt a beteg. Meg kellett gondolni, hogy a tojást, a baromfit, a gyümölcsöt ön- fogyasztásra használja-e, vagy piacra vigye. Kulturális jellegű kiadásaik minimálisak voltak. Könyvre ritkán jutott. Jellemző volt, hogy gyermekeik gyakran hiányoztak az iskolából, sokan nem végezték el a 6 elemit, s meglehetősen nagy volt az írástudatlanok száma is. Valamivel jobb helyzetben voltak azok. akiknek a birtoka 5—10 holdas kategóriába tartozott. Számuk 7361 vo)t — az összes birtokos 16.45 százaléka. Ennek a csoportnak a felső rétege már rendelkezett esetenként olyan termésfelesleggel, amely áruként jelenhetett meg a piacon. Vizsgálódásunk eddigi adatai szerint a 0—10 holdas birtokkal rendelkezőkre terjedt ki. Arányuk az össz- birtokossághoz képest 78.24 százalék. Ezek az emberek nem tartoztak a jómódú parasztok közé. őket a politikai irodalom szegény- és kis- paraszt néven említi. A középparasztok száma — a 10—20 holddal rendelkezők — 6320 fő volt, az ösz- szes birtokosok 16,45 százaléka. E csoport gazdagabbik része eljuthatott odáig, hogy beleszólhatott a lakóhelyének közügyeibe is, megválaszthatták esetleg a községi képviselőtestület tagjának is. A gazdag parasztok száma (20—200 hold között) 3343 volt, az összbirtokosok 7,47 százaléka. Ez a réteg árutermelő volt, rendszeresen alkalmazott idegen munkaerőt gazdasági cselédként, napszámosként. Gyakran részes aratóik is voltak. Közülük kerültek ki azok, akik vagyonuk mellett szakértelemmel is rendelkeztek. ' A 200 holdat meghaladó birtokosok száma már igen alacsony. 1910-ben számuk mindössze 76 volt, az össz- birtokosoknak csupán 0,17 százaléka. A fenti vizsgálódás a megye össznépességére vonatkozott. Ezért bármennyire is hitelesek az adatok, nem adnak igazán valóságos képet. Ugyanis elfedik azt a nem lényegtelen dolgot, hogy a föld birtoklása, vagy annak bármily minőségben végzett megművelése az adott személy fő jövedelmi forrása-e, vagy csak kiegészítő jövedelmet játszik a birtoka. A nyugdíjasok, katonatisztek, csendőrök, a közlekedésiek, a bányászok földje nyilvánvalóan másodlagos — de nem jelentéktelen — szerepet játszott a család életfeltételeinek biztosításában. Ezért nem érdektelen megvizsgálni a társadalomnak azokat a rétegeit, amelyek jövedelmüket a mezőgazdaságból szerezték, cselédként, napszámosként, 1—2 holdasként, vagy akár több ezer holdas földbirtokosként. Az 1910-es népszámlálás szerint a mezőgazdaságból (őstermelésből) 179 302 személy biztosította megélhetésének feltételeit. Közülük 142 147 személynek semmi birtoka sem volt, 20 909 személynek volt 0—5 holdig terjedő birtoka, az 5—10 holdasok száma 6848, a 10— 20 holdasok pedig 6119-en voltak. A birtokviszonyokon csak az 1945-ös földreform változtatott gyökeresen. Megnőtt a kis- és középparasztok száma, megszűnt a föld- birtokosok osztálya. EGY EMLÉKKEL SZEGÉNYEBBEN Szekszárdnak a török időkből alig maradt valami építészeti emléke. Mindösz- sze az úgynevezett „török fürdőt” tartja annak a közvélemény. Pedig volt építés a török alatt is. A megye- székhely egykori főjegyzője — éppen száz esztendővel ezelőtt, — 1884-ben — a többi között a következőket írta: „A török hódítás korából nem maradt egyéb emlék fönn Szegzárdon egy csatornánál, mely a jelen század elején romlott el. A csatorna ugyanis az u. n. Bödőből, a hely északi oldalából a Sédpatak mentében, a Bartina hely alatt vezettetvén le a piacra, a jelenlegi Fejős ház elé, itt két ciszternája volt. A Bartina alja azonban északi oldalán forrásokat tartalmazván, ez okból a csatorna koronkint alább- alább csúszott, s ezáltal a csatorna csövezete beleszakadt a Sédbe, amelynek kijavítása elhanyagoltatott, és így egy város határában lévő legegészségesebb víznek általános használhatásá- tól a község elesett”. És elesett egy emléktől is. K. BALOG JÄNOS
