Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
1984. március 31. NÉPÚJSÁG s Üresjárat? Nézegetve a művelődési házak programajánlatait.----------=----------először is az ötlik a vizsgálódó szemébe, h ogy a hétvégeken, szombaton és vasárnap alig-alig található színvonalas szórakozást nyújtó rendezvény, sőt gyakran az „alig” is elmarad — ez elsősorban a kisebb településekre vonatkozik. A nagyközségek, városok művelődési központjai pedig szinte csak a szokásos programmal szolgálnak: szombat délelőtti gyerekfoglalkozás, elvétve, de igen elvétve egy színházi előadás; vasárnap pedig — néha szombaton — táncest, vagy disco a fiataloknak — ez minden. Hozzá kell tenni, hogy a farsang idején a szombatokra jutott egy-egy ilyen, vagy amolyan bál. De a báli szezon leteltével úgy tűnik, mintha művelődési házak az üresjárat idejét élnék. Ezeket látva hajlamosak vagyunk meghökkenni — még mielőtt a'kulisszák mögött rejlő okokat átgondolnánk, azaz megnéznénk az érem másik, harmadik, s ki tudja, hányadik oldalát. Mert ez esetben — elhihetik —, az éremnek megannyi oldala van. Tény, hogy életünkhöz hozzá tartozik a szórakozás, továbbá az, hogy a szabad idő megnövekedésével ez irányú igényünk is nő. Persze, csupán az igény nem elegendő, hanem olyan vonzó kínálat is szükségeltetik, mely a hétvégeken kimozdítja az embereket a lakásból, s arra inspirálja, hogy megszokott programok mellé beépítsék a különböző, közösségekre épülő szórakozási formákat. Hiszen, ha jól meggondoljuk, az emberek szabad idejük döntően nagy részét a tömegkommunikációs eszközök, a rádió és a televízió társaságában töltik, s pillanatnyilag zömmel ezektől várják szórakozási igényeik kielégítését. Viszont, hogy e téren változás,legyen, az embereket meg kell kínálni a szórakozás másmilyen — színvonalasabb és könnyebb — fajtájával is. Mert hiába mondják valakinek, hogy az a bizonyos habos-sütemény milyen remek, nem kívánja, nem vágyik rá, mert még soha nem kóstolta. Valahogy — a roppant egyszerű hasonlatért elnézést — így vagyunk ezzel a szórakozást illetően is, vagyis amennyiben kínálat van, igény is van. Hogy szórakoztató iparunk mennyire áll hivatása magaslatán, arról most ne szóljunk, mindössze annyit említsünk, hogy a szórakozási igények kialakítása, sőt feljebb srófolása érdekében a művelődési házaknak kell válogatniok a megvásárolható műsorok között, s igényesen kell alkalmazniok azt az elvet, miszerint egyes együttesek, csapatok műsorát nem támogatják, vagyis nem kötnek velük szerződést. Nem a könnyebb, a valóban szórakoztató műsorokról van szó, hanem azokról, melyek alacsony színvonala, igénytelensége a közönségre rossz hatást gyakorol; egyszerűen destruktív, ember- ellenes tartalmat közvetít. Csakhogy a kérdések számát növeli az, hogy a -------------- '------------------------ választékot — amennyiben v an — látván, nem mindig a legigényesebb műsorok, műfajok kerülhetnek le a vidéki közönség elé. Viszont ennek jórészt anyagi okai vannak. Mivel a fellépti díjak alaposan megemelkedtek, bizony meggondolja a népművelő, hogy melyik műsorra szerződjön. S hiába vannak egészen jó ŐRI- vagy IRISZ-műsorok, gyakorta a hakni-brigádok kerülnek ki győztesen a versengésből, hiszen ők olcsóbbak, mert az ORI-val ellentétben nem teszik hozzá az árhoz a nagy rezsit. Viszont amennyiben az igényesebb szórakozást nyújtó produkciót szerződteti a ház, magasabb áron kell kínálnia a belépőjegyeket. S nem mindegy, hogy gyermekeink tíz, vagy huszonnégy forintot fizetnek egy-egy előadás megnézéséért, vagy mi magunk, felnőttek harminc, vagy hatvan forintért megyünk színházba. Tehát, amikor sikerül családunknak, baráti társaságunknak, munkahelyi kollektívánknak végre kimozdulni otthonunkból és a „papucsos” műsorokat fölváltani a ,,cipős” rendezvényeken való szórakozással, gyakran ér csalódás bennünket. Mivel a műsorban szereplő egy-egy vonzó név, jónevű színész is csábít a programra, mellette viszont olyan gyenge, színvonalatlan — ez is árukapcsolás — programot kapunk, hogy egy ideig nem lesz kedvünk megint betérni hasonló rendezvényre. Csalódásunkért kit okolunk? A népművelőt leggyakrabban, aki megszervezte számunkra ezt a szombat, vagy vasárnap esti kikapcsolódást. Ha ugyan rendez egyáltalán! Mert nézzük csak! Legyen is bármilyen munkahelye bárkinek, amennyiben a hét végén, azaz a pihenő napokon dolgozik, megkapja a dupla, vagy legalábbis a megemelt bért. Amennyiben a pedagógusok a hét végeken sportversenyre, kirándulásra, szellemi vetélkedőre kísérik a diákokat — az ötnapos munkahét bevezetése óta — megkapják a dupla bért. Míg a hasonló végzettségű népművelő kedden, vagy szerdán lecsúsztathatja a munkával töltött vasárnapot. Viszont a népművelőnek is van családja, ő is igényli az együtt töltött hétvégeket, de legalább munkája arányában az anyagi, erkölcsi elismerést. Viszont hátrányos helyzetben van. Mert eleve magasabb lenne a bérbesorolása, ha pedagógusként helyezkedne el, járna neki az illetményföld, a letelepedési segély, nem szólva a helyettesítésből származó jövedelemről. Tehát anyagilag — de az előbb említettek szerint erkölcsileg is — hátrányos helyzetben van a népművelő pedagógus pályatársaival szemben, s e mellett például a hétvégi üresjáratok miatt is rajta csattan az ostor. Örrlöai kör ez? Nem hinném. Hiszen központi in- o * ccoi lehetne írt találni erre az ellentmondásra, melynek megszüntetése bizonyára mindannyionk hasznára válna. V. HORVÁTH MÁRIA Budapesti Tavaszi Fesztivál Turizmus és kultúra az emberért. — ezzel a mottóval rendezték immár negyedik alkalommal a Budapesti Tava- szi Fesztivált. Sajátos magyar jelleg, sokszínűség és főleg a kora tavaszi időpont ami megkülönböztette az idei fesztivált is a világ többi háromezer fesztiváljától. A március 16. és 25. között rendezett programok gerincét a komolyzene adta. Opera, balett, színházi bemutatók, folklór, ifjúsági és gyermekprogramok, kiállítások fogadták az érdeklődőket. A vendégek nemcsak Budapesten, hanem idén először az ország nyugati kapujában, Sopronban is válogathattak a fesztivál rendezvényei között. Munkatársunk az utolsó napon látogatott a fővárosba. KAPFINGER ANDRÁS képriportja Hagyományőrzők a Budapesti Sportcsarnokban Nemzedékek Kékfestő Tolnáról Utazás ’84 André Kertész kiállításán Komjáthy Tamás Muzsikást vegyenek... Részlet a Vigadó plakát művészeti kiállításából Argyélus kiíályfi a műcsarnokbeli kiállításról
