Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-25 / 72. szám

1984. március 25. 2 NÉPÚJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: A közös piaci tízek csúcsértekezlete Brüsszel­ben; az alapvető ellentétek továbbra is megoldatlanok maradnak. — Pártkonferencia Varsóban. — Irak és Irán között ismét fellángolnak a harcok. Kedd: Kubai—angolai tárgyalások. — Lausanne-ban befejeződik a libanoni nemzeti megbékélési tanácskozás, Bejrutban kiújulnak az ellenségeskedések. — Csernyen- ko fogadja az NDK nemzetvédelmi miniszterét. Szerda: Sandino kikötője előtt aknára fut egy Nicara­guába tartó szovjet tartályhajó, szovjet tiltakozás az Egyesült Államoknál. — Mitterrand washingtoni tár­gyalásai. Csütörtök: A Bolgár Kommunista Párt országos érte­kezlete. — A bécsi haderőcsökkentési értekezlet ülése. — Tovább tart a Mondale—Ha rt-versenyfutás az amerikai elnökválasztáson. Péntek: Nakaszone japán miniszterelnök Pekingbe ér­kezik. — Gromiko fogadja a Moszkvában tárgyaló kínai küldöttség vezetőjét. — Belpolitikai vihar Izraelben, a rendkívüli választások kitűzése körül. Szombat: Nagyarányú tüntetés Rómában a kormány gazdaságpolitikája ellen. — Amerikai—hondurasi had­gyakorlat kezdődik. — Vietnami bejelentés: fegyvereket szállítanak a fenyegetett Nicaraguának. A hét 3 kérdése 1. Milyen eredménnyel járt a lausanne-i Libanon- konferencia? A legelégedettebbek a Genfi-tó partján fekvő svájci város szálloda- és étteremtulajdonosai. A Libanon-kon- ferencia körüli sürgés-forgás alaposan fellendítette az előszezon különben szerény forgalmát. Ennek már ha­gyománya lehet Lausanne-ban: az 1912-es olasz—török békeszerződés aláírása óta számos konferencia zajlott a városban, éppen „előszezonban”. A perdöntő természetesen mégis az, hogy az érdekelt felek hogyan nyilatkoznak. Alighanem Berri, a síita Amal (remény) szervezet vezetője járhatott legközelebb a realitásokhoz. Amikor kijelentette: a libanoni nemzeti megbékélési konferencia nem eredményezett kudarcot, de nem is hozott teljes sikert. Fontos esemény volt, hi­szen azért ülhetett egyáltalán össze, mert előzőleg fel­mondták a tavaly májusban Izraellel kötött különbéke- szerződést. A szerződés érvénytelenítése pedig összefüg­gött a belső fordulattal, azzal, hogy a kormányhadsereg drámai felbomlása az erőviszonyok módosulását jelezte az ellenzék javára. New Yorkban tüntetés volt a Reagan-kormányzat nyu­gat-európai rakétatelepítése, valamint közép-amerikai és közel-keleti politikája ellen. (Telefotó) Ami az eredményességi oldalra írható: a konferencia megerősítette a tűzszünetet, sorrendben a száznyolcvan­negyediket kilenc év alatt (a legújabb tűzszünet-statisz­tikát az 1975-ös polgárháború kezdetétől jegyzik). Ennek ellenére nap mint nap összecsapások híre érkezik Bej­rútból, de úgy tűnik, „hivatalosan” még életben levő­nek tartják a megállapodást. Sőt, furcsa módon, a kü­lönböző ellenzéki fegyveres csoportok egymás közti ha­dakozása állítólag azzal volt kapcsolatos, hogy egyes osz­tagok nem akarták komolyan venni a tűzszünetet... Pontosan nem részletezett, elvi egyetértés alakult ki a hadsereg átszervezésének szükségességében, de az igazi vita akkor kezdődik majd, amikor ennek mikéntjéről tárgyalnak. Hasonló a helyzet a legkeményebb dióval, a hatalom újrafelosztásával s a felekezeti hatalmi szerke­zet átalakításával. Kiküldtek egy harminckét tagú bi­zottságot, hogy hat hónap alatt dolgozzon ki javaslatokat az alkotmány módosítására. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy a maronita vezetés lemondana hatalmi ki­váltságairól, márpedig enélkül nincs tárgyalási alap. Ezért az annyira sürgetett nemzeti egységkormány ügyé­ben sem történhetett előrelépés. Ezért nemcsak, hogy áttörés nem történhetett, de fenn­áll a veszélye annak is, hogy az ellentétek újra kiéleződ­nek, s az újabb felvonás, esetleg véres felvonás kezdődik a libanoni színen. Bonyolítja a képet, hogy az alapvető szembenállás mellett bizonyos lazulás tapasztalható mind a jobboldal, mind az ellenzék táborában. A maronita po­litikai vezetésben Amin Dzsemajel elnök és a szélsősé­ges milíciák parancsnoka, Fradi Frem folytat több-keve­sebb nyíltsággal polémiát. Míg a másik póluson Fran- zsié volt köztársasági elnök, az egyik nagy hatalmú ma­ronita család feje látszott szakítani korábbi szövetsége­seivel. Akikkel tavaly ősszel megalakította a Nemzeti Megmentés Frontját. Ugyancsak tűzpárbaj zajlott a szun­nita morabitun szervezet (libanoni nasszeristáknak is ne­vezik őket), illetve a síiták és a drúzok között. Jóllehet, Lausanne-ban még mint szövetségesek vonultak fel. A libanoni polgárháborús frontokon azonban nem elő­ször történtek ilyen meglepetésszerű „helycserék”. 2. Történt-e előrelépés a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokon? „Ismerkedési csúcstalálkozót” javasolt a héten Ham­mer, az amerikai üzleti élet nagy öregje, a vegyipar egyik multimilliomosa, aki Lenin óta személyes kapcso­latban állt minden szovjet vezetővel, s az elmúlt hetek­ben két ízben is magas szinten fogadták Moszkvában. A hivatalos Washington máris elutasítólag nyilatkozott, jól­Heinz Hoffmannt, az NDK nemzetvédelmi miniszterét (balra) Moszkvában fogadta Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára. A találkozón jelen volt Dmitrij Usz- tyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter is (jobbra). (Telefotó) lehet, az is kitűnt: a történtek és a tények alapján, ta­lálkozó nélkül is, ismerkedhetett a világ az amerikai külpolitikával. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások előtt például széltében-hosszában terjedtek az alighanem kiszivárog­tatott hírek, hogy Washington új, konstruktív javaslato­kat kíván tenni a holtpontról való elmozdulás érdekében. A héten újra összeültek Bécsben, a múlt heti nyitány után immár érdemi megbeszélésekre, de az új amerikai javaslatok nem hangzottak el, sőt minden jel szerint a dolgok maradtak úgy, ahogyan eddig voltak. Stockholm­ban — ahol most az eredetileg betervezett kéthónapos szünet tart, afféle „gondolkodási szünetről” is beszélhe­tünk a konferenciák hagyománya szerint — változatlanul nem látszik elmozdulás a korábbi amerikai álláspontról, amely leragadt a technikai részletek, s mindenekelőtt a szocialista országokban remélt felderítési lehetőségek követelése mellett. A fegyverkezési verseny tart, s ép­pen a minap egy határozott hangvételű Pravda-cikk rá­mutatott az új amerikai rakétatervek veszélyes vonza- taira. Maga az amerikai külügyminiszter is kijelentette: >nincs szó arról, hogy az Egyesült Államok újabb kezde- "ményezésekkel, tervekkel álljon elő ebben a vonatkozás­ban. Mindennek fényében ismét bebizonyosodott, hogy az a hangváltás, amely január óta az elnöki megnyilatkozá­sokban jelentkezik, nyilván az elnökválasztási év takti­kájának jegyében történt. A Mondale—Hart-versenyfu- tás még nem dőlt el, s azt sem lehet tudni, hogy a meg- hasonlott demokraták mennyiben veszélyeztethetik Rea­gan újjáválasztási ambícióit. Az viszont máris nyilván­való, hogy a demokrata bírálatok is igazolták; az elnök leggyengébb pontjának ma a külpolitika tűnik, s való­színűleg ezzel kapcsolatos a szavak „vágányállítása”. A szavak azonban sohasem elegendőek, tettekre van szükség, s ezekre a legkézenfekvőbb alkalmat a meglévő kelet—nyugati tárgyalási fórumok nyújtanák. Tettek, vagyis ésszerű, új amerikai megközelítési módok azon­ban még mindig nincsenek ... 3. Mi a helyzet a közép-amerikai válságterületen? \ Ma „választ” Salvador, s az idézőjel több mint jogos, a hazafiak bojkottálják az elnökválasztást, amelyen csak a jobboldali és még jobboldalibb jelöltek között lehet választani s a terror nyomasztó légköre, a halálbrigá­dok fenyegetése vet árnyékot az urnákra. A salvadori választási cécó nem függetleníthető a Ni­caraguára nehezedő fokozott nyomással, s a közép-ame­rikai ország körüli feszültség növekedésével. Az ellen- forradalmi csoportok (kontrák) fokozták a behatolást, az­zal a nyilvánvaló céllal, hogy elfoglaljanak egy-két ha­tár menti városkát, ott „ellenkormányt” alakítsanak, amely segítséget, magyarul katonai beavatkozást kérne az Egyesült Államoktól vagy az amerikaiakkal szövetséges szomszédoktól. A harcok folynak, jelentős sandinista erőket irányítottak a frontra, a forradalom védelmében, s nagy figyelmet keltett a vietnami bejelentés: fegyver- szállításokkal segítik a veszélyeztetett Nicaraguát. A válság veszélytényezőit növeli, hogy a kontrák el­aknásították a Nicaragua körüli vizeket. Korábban há­rom hajó, köztük egy holland és egy panamai sérült meg, a héten pedig mágneses akna robbant a Luganszk nevű szovjet tartályhajó alatt. Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy a raktárrész és nem az olajtartályok alatt. így is voltak azonban sebesültek a tengerészek között. Az eset komolyságát érzékelteti, hogy Gromiko szemé­lyesen nyújtott át tiltakozó jegyzéket a moszkvai ame­rikai nagykövetség képviselőjének, s az Egyesült Államo­kat tette felelőssé az incidensért. RÉTI ERVIN Tízévi fogság után kiszabadult börtönéből Liber Seregni nyugalmazott tábornok, az uruguayi ellenzék egyik ve­zéralakja. (Telefotó) Megyei ifjúsági napok Mintegy hatszáz fiatalt mozgósított tegnap a megyei ifjúsági napok egész napos rendezvénysorozata. A KISZ- megyebizottság szervezésé­ben Szekszárdon több hely­színen számos játékon, vetél­kedőn vehettek részt nem­csak a megye öt városa és a szekszárdi körzet együtte­sei, hanem bárki az érdek­lődők közül. A szombat reggeli sorso­lást követően ki-ki a tanító­képző főiskola, az oktatási igazgatóság, az SZMT-szék- ház, az 505-ös szakmunkás- képző, vagy az egészségügyi szakközép-, illetve szakisko­la felé vette útját. Itt zajlott ugyanis az alapjáték, amely­ben a komoly felkészültsé­get igénylő kérdések mellett vidám, tréfás feladványok is szerepeltek. Közben a zené­ben jártasabbak a zenemű­tárban „törhették fejüket”, a történelem iránt érdeklődők a levéltárban, az irodalom­barátok pedig a megyei könyvtárban versenyezhet­tek. A SZÜV-ben a három­fordulós küzdelem mellett bemutatót is tartottak, sőt, a számítógépeket ki is lehe­tett próbálni. A művelődési központban Szilágyi János Senki többet... címmel mű­veltségi vetélkedőre hívta azokat, akik éppen nem a labdát rúgták a sporttelepen, vagy nem a főiskola elől in­duló futóváltóban, esetleg a vízi vetélkedőben verseng­tek. T. Zs.—K. A. Autós ügyességi feladat a paksiaknak | Tréfás kérdések a dombóvári csapat egy tagjának PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Konsztantin Kara- manlisz köztársasági elnököt Görögország nemzeti ünnepe alkalmából. (MTI) ROMA Az olasz szakszervezeti mozgalom eddigi legnagyobb tüntetésére került sor szom­baton az olasz fővárosban. Ez az első olyan tömegmeg­mozdulás, amely a szakszer­vezeti egység megteremtése, 1972 óta az ellentétek jegyé­ben zajlik: a keresztényde­mokrata érdekeltségű CISL és a szocialista irányítású UIL, valamint a CGIL ki­sebbségi (szocialista) szár­nya beleegyezett a mozgó bérskála 3 százalékos csök­kentésébe és ezzel közvetle­nül is előidézte a szakszer­vezeti szakadást. Hatvannégy memóriával rendelkező mikrokomputer a SZÜV-ben

Next

/
Thumbnails
Contents