Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 72. szám. ARA: 1,40 Ft 1984. március 25., vasárnap. Mai számunkból SZAKMUNKÁSKÉPZÉS MÖCSÉNYBEN (3. Old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) egészségünk Es a televízió (5. old.) SZEKSZARD— NAGYKANIZSA KUPADÖNTŐ (6. old.) LAKAS MINDENKINEK KELL (3. old.) Az olvasás varázsa A két világháború között működött hazánkban a Dante Könyvkiadó. E cég választotta mottójául, hogy „a szép élet titka az olvasás”. Akkor nagyon igaznak éreztem. Később valamennyire módosítottam véleményemet, mert ráébredtem, hogy a szép életnek bizony rengeteg titka van. Abban viszont ma sem kételkedem, hogy a titkok közül az egyik, méghozzá nem is a jelentéktelenek közül való mindenképpen az olvasás. A könyvet gyerekkoromtól kezdve szerettem. Apám- anyám szintén könyvszerető emberek voltak, csak hát ebbeli érzelmeiknek szigorú határt szabott a szegénység. Bizony nagyon kevés könyvünk volt. Egy hatkötetes Móra-sorozat — sárga vászonkötésben —, amit nász. ajándékul kaptak szüleim, ebből állt egész könyvtárunk. Móra persze jó iskolának bizonyult. Az olvasás örökre való megszeretése felé vezető úton. Sokáig úgy éreztem, mintha ott ülne mellettem egy kényelmes fo_ telben, illatos szivarfüstbe burkolódzottan, és mesélne, egyre csak mesélne, könnyedén, lebilincselően, a fáradtság jelét egyetlen pillant ara sem mutatva. Hálát, szeretetet éreztem iránta. Egy idő után azonban észrevettem Móra írásművészetének fogyatékosságait is. Az olvasó ember világa nem statikus. Állandóan mozog, változik. Ami tegnap még tetszett, az holnap esetleg már a feleslegesnek vélt olvasmányok listájára kerül. Szükségszerű folyamat, nem lehet el-, sem megkerülni, mindenkinek át kell esnie rajta, és ez néha megrázkódtatásokkal is jár, hiszen előfordul, hogy az ember rákényszerül tegnapi önmagának részleges megtagadására. Ennek megfelelően alakult, módosult könyvgyűjteményem sorsa is. Lassacskán kialakítottam azt a gyakorlatot, hogy évenként átböngésztem az állományt. És selejteztem. Antikváriumba vándoroltak azok a köteték, amelyekről úgy éreztem, nem érdemes őket tovább őrizgetni, csak a helyet foglalják. Persze — minek tagadjam —, akadtak néha afféle vargabetűk is. Előfordult, hogy amiből kiszerettem, és amin aztán könnyű szívvel túladtam, az iránt később újfent feltámadt bennem az érdeklődés. Ilyenkor nem volt mit tenni, vissza kellett ballagni az antikváriumba, hétről-hétre átböngészni a polcokat, mikor akadok rá, hogy — újra megvásárolhassam. Könyvvásárlás, olvasás közben jön rá az ember, hogy olyan szenvedély karmaiba került, amelynek étvágyát nagyon nehezen léhet llecsillapítani. Észreveszi például, hogy az idő múlásával kezd mind szerteágazóbbá válni érdeklődése. Olyan tárgykörök felé fordul, amelyekről korábban esetlegi tán tudomása sem volt — vagy teljesen közömbösen hagyták —, és egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy már nyakig belemerült a régészet, a történelem, a filozófia, a csillagászat, netán éppen az orvostudomány tanulmányozásába. ily módon természetesen rengeteg ismeretre tesz szert. Ám észreveszi azt is, hogy étvágya ennek ellenére sem csökken, sőt még tovább növekszik. Afféle szellemi láncreakció ez. Minden 'megszerzett ismeret további ismeretek elsajátítására ösztönöz, új és új ösvényeket nyit az ember számára a szellemi élet igen kiterjedt, szerteágazó birodalmában. S ahogy telik-múlik az idő, kiderül, hogy egymástól távolinak tűnő dolgok között megmagyarázhatatlan — később aztán érthetővé, nyilvánvalóvá váló — kapcsolat van. Előderengenek az összefüggések, a struktúra körvonalai. Ez az a pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy újra birtokba veszi azt a világot, amelyről már azt hitte, véglegesen és visszavonhatatlanul a tulajdonában van. Hegel mondotta valahol, hogy aki a világra értelmesen néz, arra a világ hasonlóképpen tekint vissza. Meghökkentően eredeti meghatározás, és mélységesen igaz. Igazságára azonban csak akkor és úgy döbbenhet rá az ember, ha végigmegy az úton, ha sok száz, több ezer könyvön átrágja magát, és eljut — szenvedések, örömök, önkínzás, gyönyörűségek útján — odáig, hogy valóban értelmesként szemlélje a mindannyiunkat körülvevő nagyon bonyolult világot. A közelmúltban hurcolkodásra kényszerített a sors. Nem vagyok az a típus, aki akkor érzi elégedettnek __ boldognak — magát, ha mindenféle kacattal teletömi a lakását. Így hát motyóm meglehetősen kicsinek bizonyult. Nem számítva persze a könyveket, amiket ruháskosarakkal ellett felliftezni a hetedik emeleten lévő új otthonomba. A költözés mindig ideiglenességet szül. Nem történt másként most sem. A kisebbik szobába kerülték — ömlesztve — a könyvek, a nagyabbikba a polc nagy vas- létrái. különböző méretű, barnára pácolódott deszkaszálai, — szintén halomba rakottam Időközben megbetegedtem, úgyhogy két hónap is beletelt, mire a polcok új helyükön fölállíttatódtak és a könyvek —, ha egyelőre még rendezetlenül is, de — fölkerültek a polcokra. Amikor a nagy munkával elkészültem, ott álltam izzadtan, csapzottan, kimerültén. S akkor valami különös érzés kerített hatalmába. A lakás, amelyet eddig idegennek, sivárnak, unalmasnak éreztem, egyszeriben élni, mocorogni kezdett. Csak álltam, egyre csak álltam és néztem a hatalmas, mennyezetig érő könyvfalakat. Leemeltem egy Thomas Mann kötetet a polcról, belevetettem magam a fotelbe, és meggyújtottam az állólámpát. Kezdtem otthonárezni magam. p. Z. A KISZ KB Vörös Vandorzászlajat kapták a dombóvári MAV-csomópoat fiataljai A KISZ KB legmagasabb kitüntetését vehették át a MÁV-csomópont KISZ-fiataljai Elnyerték a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját a dombóvári MÁV-csomópont fiataljai. Pénteken délután több mint kétszáz ünneplőbe öltözött fiatal gyűlt össze a DVMSE Sportcsarnokban. Az ünnepélyen megjelent Gyu- ricza István, a dombóvári városi pártbizottság első titkára is. A KISZ-induló elhangzása után az Apáczai Szakközép- iskola diákjai köszöntötték szavalattal az egybegyűlteket, majd Vértesi János, az üzemfőnökség pártvezetőségének titkára tartott ünnepi beszédet. Említést tett a huszonhét évvel ezelőtti zászlóbontásról, és elmondta, hogy a csomópont KISZ-fia- taljainak termeléssegítő tevékenysége meghatározó a munkájukban. Már a SZOT és a Minisztertanács is vándorzászlóval jutalmazta őket, ami bizonyítéka a sokéves, nagyszerű teljesítménynek. Képesek voltak a nehezebb gazdasági feltételek közepette is a helytállásra és több mint százzal nőtt a csomóponton a KISZ-tagok száma. Jelentős mértékben hozzájárultak társadalmi munkájukkal Dunaújváros vasútvonalának villamosításához és kétmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a DVMSE Sportcsarnok építésénél. Kitűnő a KISZ-szervezet szabadidős és sporttevékenysége. A fiatalok a havi 260—280 munkaóra teljesítése mellett is aktívan dolgoznak a KISZ- ben. A KISZ KB Vörös Vándorzászlóval jutalmazta munkájukat, melyet Klöpf Lászlóné, a KISZ KB titkára adott át Krommer Dénes- nek, a MÁV-csomópont KISZ-bizottsága titkárának. Kosztolányi Dezső Zászló című versének elhangzása után ötven fiatal vehetett át kitüntetést és pénzjutalmat. A szakma kiváló dolgozója és ifjú mestere kitüntetések kiosztása után fogadást rendeztek a fiatalok tiszteletére. m Ujonceskü Dombóváron és Szekszárdon Nevezetes év az idei a vasútépítő katonák életében: áprilisban lesz húsz éve, hogy létrejött a magasabb- egység, és keretében az az egység, amely most már huzamosabb idő óta a Dombóvár—Sárbogárd vonalszakasz korszerűsítésén dolgozik. Mint az egység politikai helyettese, Kiss István elmondotta: az évfordulót egész éves munkával ünnepük, amely a katonai feladatokon túl kiterjed arra a sokoldalú, politikai töltetű tevékenységre, amelyet az elhelyezési területükön levő helységekben végeznek. Ez magába foglalja például Dombóváron azt a sok társadalmi munkát, amelyet az öregek napközi otthona, s az általános iskola hasznára végeztek, a fiatalok körében végzett hazafias nevelőmunkát, a Molnár György Általános Iskola úttörőinek adományozott csapatzászlót, az MHSZ-nek nyújtott segítséget. Az egység munkáját ezer kilométernél hosszabb felújított vasútvonal jellemzi Budapest—Hegyeshalom, Budapest—Dombóvár között, a Balaton déli, északi oldalán, a Kelenföldi pályaudvaron és másutt. Elmúlt évi munkájuk értéke meghaladta a háromszázmillió forintot. A huszadik évforduló bevezető eseménye volt az újonc katonák ünnepélyes eskütétele, amelyet tegnap rendeztek Dombóvárott, a Hunyadi téren. A meghívott vendégek között ott volt Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára, Vidóczy László, a városi tanács elnöke, a társ fegyveres testületek, valamint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli-hadse- regcsoport képviselői. Az eskütételre felsorakozott katonákat Molnár Lajos alezredes, a magasabbegység politikai osztályának vezetője köszöntötte. Az egység parancsnoka szólt ezután a fiatal katonákhoz: kövessék elődeik példáját, fegyelmezett szorgalmát, amelyet elismert a kiváló vasútépítő egység cím, valamint a KISZ-bizottságnak adományozott kiváló KlSZ-szerve- zet cím, zászló. Richter János honvéd mondotta az eskü szövegét és újonctársai kórusban mondották utána: „Én, ... a dolgozó magyar nép fia, esküszöm ...” Csonka József honvéd szavalata után Szalai Miklós honvéd válaszolt a parancsnok beszédére, majd a szülők nevében Kovács Norbert honvéd édesanyja, Kovácsné Gecsényi Mária mondott rendkívül meleg hangú köszöntőt fiához, valamennyi esküt tett katonához. Kurucz József, a Hazafias Népfront városi titkára a város párt-, állami, tömegszervezetei nevében köszöntötte a fiatal katonákat. Az ünnepség befejezéseként a katonák díszmenetben vonultak el a csapatzászló és a parancsnokok előtt. * Ünnepélyesen tettek esküt a Budai Nagy Antal laktanyában is a közelmúltban bevonult fiatalok. Az eskütétel egyik ünnepélyes mozzanata Szekszárdon, a Budai Nagy Antal laktanyában: a parancsnok köszönti a felsorakozott katonákat.
