Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. március 24. NÉPÚJSÁG 9 Vietnami nomádok Miniszter a műtőasztalnál Nyikolaj Szavcsenko műtét közben A vietnami hegyvidéken élő nomádok közül újabb 160 ezer hagyott fel a vándorló életmóddal, s letelepedett a részükre létrehozott falvakban — írta a közelmúltban a Nhan Dan, a VKP központi lapja. A hírnek érdekes háttere van. Vietnam soknemzetiségű állam, mintegy 60 nemzetiség lakja. A kinh nép az ország lakosságának mintegy 85 százalékát alkotja, s jelenlegi számuk 55-60 millióra tehető. Elsősorban északon a Vö- rös-folyó deltájában, délen a Mekong ddltavidékén, valamint a 3200 kilométer hosszú tengerparton élnek. Vietnam nemzeti kisebbségei elsősorban az ország területének háromnegyed részét kitevő hegyvidéken élnek. Számukat tekintve a ki* sebbségek között a legnagyobb a thai nyelvű törzsek közössége, jelenleg mintegy 2millió ember tartozik közéjük. Az északi fennsíkon és az ország középső részén élnek. Nagy nemzetiség a mo- ung, amelyhez 650 ezer ember sorolható. Ok szintén az ország északi részének hegyeiben vándorolnak. 300-300 ezer főt számlál a meo és a dao nemzetiség. Mintegy 30 törzs tartozik a különböző khmer népcsoportokhoz, amelyeknek összesen 700 ezer tagja van. Az egyes nemzetiségek különböző területekről, más és más időszakokban érkeztek. Magukkal hozták szokásaikat, vallásukat, életmódjukat. Vietnam etnikai csoportjai többségének azonban van egy közös jellemzője, a nomád életmód. Vadászattal, szerény mértékben állattenyésztéssel foglalkoztak és a földművelés ősi módszere kényszerítette a legtöbb törzset lakóhelyének állandó váltogatására. A rizs és más kultúrák számára a földet az erdő kiégetésével nyerték. A fák és a bozót hamuja trágyázta a földet, ám a talaj termőképessége így is csak két-három évig tartott és a törzs ekkor továbbállt. Évről évre többezer hektár erdő pusztult el. A monszunesők hatalmas mértékű talajeróziót okoztak, végső soron megbontották az ökológiai egyensúlyt. A vietnami kormány északon 1968-ban, délen 1975-ben mozgalmat indított a nemzeti kisebbséghez tartozó nomádok letelepítésére. A letelepítettek falvaiban termelési csoportokat, termelőszövetkezeteket hoznak létre. 1983- ban 198 termelési csoport és új termelőszövetkezet alakult. A völgyekben letelepített nomádoknak alapvetően megváltozik az életmódjuk: gyermekeik járhatnak iskolába, valamennyien egészség- ügyi ellátásban részesülnek, gondoskodnak ellátásukról és a leatelepedés elősegíti a nemzeti kisebbségek kulturális fejlődését is. A biztos életfeltételeket a közös munka eredményezi. A helyi állami szervek pénzügyi és anyagi segítséget nyújtanak az új életkezdéshez. A hatóságok csak meghatá- tozott feltételek teljesítése esetén ismerik el egy törzsről a letelepedést. Ha meghatározott mértékben közös termelést folytatnak, szántóföldet művelnek, erdőgazdálkodást, állatenyésztést folytatnak és termelnek vetőmagot. Rendelkeznek kézműves műhellyel és különböző közösségi létesítményekkel, így például iskolával, bolttal, elsősegélyhellyel. A Nhan Dán adatai szerint 1983-ban 425 ezer letelepített nomádot tartottak nyilván. Közülük a 170 ezer munkaképes ember 437 termelési csoportban, és termelőszövetkezetben dolgozott. Az 1983-ban létrejött közösségek 3100 hektár szántóföldet műveltek meg, 1800 hektár földet tettek megművelhetővé, 650 kilométer utat építettek és több mint 3 000 hektár erdőt vontak be a gazdálkodásba. Két számadat különösen jól jellemzi, hogy mennyire sikeres volt*az 1983-as esztendő: 38 százalékkal nőtt a letelepített nomádok száma, az összes termelőközösségek 45 százaléka az elmúlt évben jött létre. A kormány február eleji ülésén az elmúlt 15 év tapasztalataira alapozva a mozgalom gyorsított folytatását szorgalmazta. Meghatározták az idei feladatokat: az idén 192 ezer ember letelepítését kell biztosítani és a termelési csoportok és szövetkezetek számát 179-cel kell növelni. Mielőtt munkanapját dolgozószobájában megkezdené, Nyikolaj Szavcsenko rendszerint betér az egyik minszki kórházba, ahol orvosi rendelője van. Ebben önmagában nem lenne semmi különös, de Szavcsenko a Belorusz SZSZK egészségügyi minisztere. Az ország különböző részeiből szinte vég nélkül érkeznek hozzá a levelek azoktól az emberektől, akik az ő segítségével remélnek gyógyulást. Meg lehet érteni őket, ha azokra a valóban párját ritkító műtétekre gondolunk, amelyeket a miniszter-professzor vezetésével és közreműködésével végeztek. Néhány évvel ezelőtt számos újság beszámolt arról, hogy a minszki orvosok egy betegbe miként ültettek át vesét, amelyet Svédországból repülőgépen szállítottak oda donortól. Szenzációszámba ment az orvosi praxisban az az eset is, amikor egy női átültetett vesével anya lett és minden komplikáció nélkül elviselte a szülést. „Adonisz köszönetét mond” címmel egy újságcikk arról számolt be, hogyan gyógyítottak meg Minszkben egy fiatal görög munkást Kréta szigetéről... Sok más műtéttel együtt ezek az esetek jó hírnevet szereztek Nyikolaj Szavcsen- konak, mint az ország egyik legelismertebb urulógus sebészének. Tavaly Nyikolaj Szavcsenkot, a Belorusz Tudományos Akadémia tagját az emberrel veleszületett urulógiai jellegű betegségekkel foglalkozó sorozatos munkáiért Állami-díjjal tüntették ki. A miniszteri kötelezettségek összekapcsolódása a tudományos munkával és az orvosi praxissal rendkívül zsúfolttá teszi a munkanapját. Az egészségügyi miniszter azonban lehetetlennek tartja, hogy lemondjon a megszokott sebészöltözékrdl. Szerinte az az ismert igazság, hogy az elmélet gyakorlat nélkül halott, különösen helytálló az orvostudományra vonatkoztatva. Szinte hihetetlen, hogy mi mindenre szakít időt Bonyolult műtétet lát el a klinikán és látogatókat fogad a kormány épületében. Előadást tart a diákoknak és részt vesz a köztársaság Legfelsőbb Tanácsának ülésén. Jelen van az új kórházi pavilon alapkő-letételénél és kollégájával — 43 éves fiával, a tudományok doktorával — megvitatja a külföldi orvosi szakfolyóiratban megjelent új cikket. Szabad estéit gyakran tölti unokáival, — egy szerencsés nemzedék képviselőivel, akik nem tudják, mi az a háború, ö, aki fiatal korában végigjárta a Nagy Honvédő Háború nehéz útjait, nem véletlenül szentelte életét a legbékésebb, a leghumánusabb ügynek: az emberi egészség védelmének, a betegségek elleni küzdelemnek. S ma is még mindig ennek az ügynek áldozza orvosi, szervezői, tudományos tehetségét. Elektromos szívstimulátor A Moszkvai Sebészeti Intézet orvosai az elmúlt esztendőben 600 beteget gyógyítottak meg elektromos szívsti- mulátorok segítségével. Szer- gej Grigorov, ismert kardiológus véleménye szerint ez a miniatűr készülék a szívizom Ö6szehúzódási impulzusok felerősítésével nagyban elősegíti a szív normális működését. A készüléket a kulcscsont alá építik. Ilyen operációt követően a páciens visz. szatérhet eredeti foglalkozásához, sok esetben még fizikai munkához is. Számítógépes ■■ all r öntözés A Közép-Ázsiai Kirgiz köztársaságban kipróbálták az első központi eLlenőrzésű és vezérlésű öntözőrendszert, mely különösen nagy területek öntözésére alkalmas. A számítógépek a renndszer egész területéről összegyűjtik és elemzik a vízkészlet adatait, s „parancsot” adnak az automata zsiliptábláknak, melyek a mezőkre szétterítik az éltető nedvességet. Vékonyabb a hajszálnál Egy kisinyovi üzem megkezdte a világ legvékonyabb vezetékének gyártását különleges műszerekhez. Ebből az emberi hajszálnál hatszorta vékonyabb huzalból egy kilométernyi mindössze egy grammot nyom. Ez különösen fontos űrállomások és műholdak műszereinek gyártásánál. A kisinyovi üzem gyártmányai a nemzetközi vásárokon 13 aranyérmet kaptak. (APN-KS) Nyikolaj Szavcsenko fiával, Alekszandr Szavcsenko szívsebésszel, az orvostudományok doktorával Brigitte, A Görlitz megyei kórház óvodájának tornaóráján vagyunk. Brigitte Zenker húsz védence az itt gondozott hetven gyermek egyik csoportját alkotja. A szülők abban a tudatban dolgozhatnak a közeli kórházban vagy a város valamelyik üzemében, hogy óvodás korú gyermekeik a legjobb kezekben vannak. Ezért Brigittén kívül még öt másik nevelő és két kisegítő alkalmazott áll jót Ki ez az asszony, aki nap- ról-napra húsz gyermek körül foglalatoskodik? Miért választotta éppen ezt a hivatást? az óvónő A tizedik osztály befejeztével látszerésznek tanúit, mert a hatvanas évek elején nem völt elég hely az óvónőképzőkben és óvodákban. így hát néhány évig optikusként dolgozott. A helyzet idővel megváltozott: szükség lett óvónőkre, mert emelkedett a születések száma. Brigitte továbbtanulásra jelentkezett. Egyelőre üzemében maradva, levelező tagozaton szerezte meg a szükséges elméleti ismereteket. Az első gyermekcsoportot 1970- ben bízták rá. Teljesült régi vágya. Ám hamarosan tapasztalta, hogy némely dolog Tornaórán másképp fest a gyakorlatban, mint ahogyan azt álmaiban elképzelte. Mégis, ha ma kellene döntenie, újból ezt a pályát választaná. RAJZÓRÁN Nézzünk be egy kicsit a rajzórára. — Gyerekek, figyeljetek ide! — Szólítja őket Brigitte. — Ma egy napraforgót szeretnénk festeni. Ki tudja megmondani, milyen a napraforgó? Brigitte Zenker jól ismeri a csoportját, három éve gon. dozza ezeket a gyermekeket. A szülők szívesen fordulnak hozzá nevelési problémáikkal, tanácsot és segítséget kérnek tőle. Brigitte nagyon fontosnak tartja velük a kapcsolatot. Évenként egyszer minden szülőt meglátogat, ők pedig legalább háromszor jönnek össze megbeszélésre az óvodában. OTTHON IS VAN GOND Délutánonként, amikor hazafelé tart a városszéli új lakónegyedbe, a gondolatai még az óvodában járnak. Otthon azonban két nagyobbacska leánya és sok másfajta gond várja. Tizenhárom és hétéves gyermekének mindig van elmesélni valója A fiatal anyának megintcsak oda kell figyelnie, tanácsot adnia, segítenie és nevelnie kelL A csemeték tanakodni kezdenek, majd kimennek a kertbe. Csodálkozva szemlélik a hatalmas növényt, amely még az óvónéninél is magasabbra nőtt A rajztáblán azonban nem sikerül mindjárt mindenkinek papírra vetni a virág mását. Némelyiküknek a hosszú, vastag szár lerajzolása után nem marad elég hely a napraforgó fejének megmintázására, mások a levél formáját nem tudják ecsettel kifesteni. Ám mindenütt felismerhető, hogy a mű napraforgó akar lenni! Brigitténéd minden kis művész számára akad egy- egy dicsérő szó és a legközelebbi rajzóráig minden kép a kiállítási falra kerül. Minden kis művész számára akad dicsérő szó HIWBBHH Brigittát dicsérik a kolléganői szakmai tudásáért Szeptember óta ő az óvoda helyettes vezetője. Ilyen feladatokkal csak tapasztalt és példamutató nevelőt szoktak megbízni. Szünidőben néha benéznek hozzá a már 7—8 éves „volt gyermekei”. Csak éppen köszönteni akarják egykori óvónénijüket. Büszkén számolnak be arról, hogy menyi mindent tanultak az iskolában. Gyakran ott lapul táskájukban az első bizonyítvány is, amit sugárzó arccal mutatnak. Brigitte Zenker számára az ilyen látogatás mindig nagy örömet jelent. NYOLCVANEZER NEVELŐ Az NDK-ban kilencszázezer óvodáskorú gyermek volt 1983. augusztusában. A 3—6 éves gyerekek 92 százaléka jár óvodába. Több mint 54 ezer óvónő és további 26 ezer nevelő gondoskodik arról, hogy a kicsinyek egészséges és derűs környezetben nőjenek fel. Az NDK-ban tizenkilenc nappali tagozatú óvónőképző szakiskola működik. A tanulmányi idő három év. Két éve 2285 új óvónő kezdte meg munkáját. Az 1983. és 1985. közti időszakra további 7400 képesített óvónővel számodnak. 0■
