Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

1984. március 24. r TOUM _ NÉPÚJSÁG 3 Uj formák a politikai továbbképzésben A megyei pártbizottság -------------—-------oktatási igaz­gatóságán már javában fo­lyik az új, 1984—85-ös tan­év előkészítése, rövidesen megjelenik lapunkban a fel­vételi pályázat hirdetése. A z igazgatóság több mint negyedszázad óta eredménye­sen végzi a közép- és felső­fokú politikai alapképzést, több ezerre tehető azoknak a száma, akik a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános, vala­mint a szakosított tanfolya­main megszerezték, illetve gyarapították a tudományos szocializmus terén ismere­teiket, megszerezték a kö­zép, illetve felsőfokú politi­kai végzettséget. Az igazga­tóság tevékenységében nyolc évvel ezelőtt — az első spe­ciális tanfolyamok indításá­val — megindult a szerve­zett továbbképzés is. A ko­rábban szerzett ismereteket ugyanis rendszeresen kell „karbantartani” és a politi­kai-társadalmi fejlődés köve­telményeinek megfelelően bővíteni. Akkor, 1976-ban, kétféle tanfolyam indult, az egyik a pártépítés kérdései­vel foglalkozott, a másik a gazdaságpolitika kérdései­vel. Az elmúlt tanévben már tizenháromféle speciális tan­folyam volt részben a me­gyeszékhelyen, részben a vá­rosokban és egy-két nagy­községben. Az ősszel kezdődő új tanévben újabb tanfo­lyam „csatlakozik” a tizen­háromhoz: „A vállalati gaz­dálkodás kérdései”. Most tovább folytatódik a „súlyponteltolódás” a tovább­képzés irányába, mégpedig „ugrásszerűen”. Természete­sen a „hagyományos” for­mákban is — melyeknek fő funkciója a propagandisták képzése a tömegoktatás szá­mára — jelentős fejlődés kö­vetkezett be és folytatódik mind a tartalmat, mind a módszereket illetően. Ám „belépnek” az új formák, mégpedig a tanfolyamok, az előadássorozatok és a viták — konzultációk. Az igazga­tóság célja ezekkel, hogy a továbbképzés felvértezze a kádereket a változó igények­nek megfelelő ismeretekkel, segítse őket a nap mint nap jelentkező új feladatok meg­oldásában, a propaganda- munka hatékonyan működ­jön közre a pártpolitika gyakorlati megvalósításában, s e feladatát kapcsolja az emberek, a különböző társa­dalmi rétegek és csoportok érdeklődési köréhez. A „hagyományos” formák­ra való jelentkezés és felvé­tel az eddigieknek megfele­lően történik. Az újfajta tan­tanácskozás A KSZE Növénytermelési Rendszer taggazdaságainak műszaki vezetői és szakem­berei műszaki fejlesztési ta­nácskozást tartottak a KSZE szekszárdi központjában. A tanácskozás fő témája a szálas takarmányok termelé­sének, tartósításának és fel- használásának gépesítése volt. Lakatos Csaba igazgató megnyitója után 250 főnyi vendég előtt Harangozó Fe­renc ágazatvezető ismertette a KSZE szálastakarmány- termelési programját. Dr. Szentmihályi Sándor pro­fesszor, a Takarmányozási Kutatóintézet tudományos igazgatója a komplett tö- megtakarmány-készítés és -felhasználás egységéről tar­tott nagy figyelemmel kísért előadást. Hangsúlyozta a mi­nőségi tömegtakarmányok jelentőségét és feltétlen szükségességét' illetve azok folyamokra is egyénileg kell jelentkezni, természetesen a pártszervezet javaslata is szükséges. Az előadás-soro­zatokat azonban pártszervek- nél-pártszervezeteknél ren­dezik, ezek „csak” összeír­ják a jelentkezőket, egy 10— 20 főből álló csoportot, ám az előadásokon— amelyeket a munkahelyen, intézmény­ben meghirdetnek, más ér­deklődők is részt vehetnek azokon kívül, akik állandó tagjai a csoportnak. A viták- konzultációk szervezete is hasonló, ám kissé „lazább”. A tanfolyamokat kifeje­zetten továbbképzés céljából szervezik azok részére, akik­nek rendszeres (ötévenkénti) politikai továbbképzéséről az igazgatótság kereteiben kell gondoskodni. E tanfolyamok tematikájában egyaránt teret kap az elméleti továbbkép­zés és a politika atkuális ér­telmezési és végrehajtási kö­vetelménye. Többféle lehető­ség van erre: négyhetes in­tenzív nappali tanfolyam; tíz hónapon át kéthetenként egész napos igénybevétel, de adott a lehetősége a levelező rendszerű megoldásnak is, attól függően, hogy a beis­kolázottak számára melyik megoldás mutatkozik a leg­célszerűbbnek. Tervez az igazgatóság szakosítást is: általános politikai, társada­lompolitikai, gazdaságpoliti­kai és ideológiai tanfolya­mokat, melyek 20—20 téma­kört foglalnak magukban. A politika aktuális kér­------L——----------deseihez es az é rdeklődéshez nagyon rugal­masan alkalmazkodó lehető­séget jelentenek az előadás- sorozatok, témáikban is és a megtartás időpontjában is. Negyvenkét előadás szerepel a programban. Közülük né­hány: Ellentmondások a szo­cializmusban, nehézségek, feszültségek, válsághelyzetek kialakulásának történelmi körülményei, leküzdésük út­jának tapasztalatai, új voná­sok a szocializmus ellen irá­nyuló politikai, ideológiai tá­madásokban. A gazdaságirá­nyítási reform szerepe szo­cialista építőmunkánkban, továbbfejlesztésének szük­ségessége és fő irányai a 70- es — 80-as években. Az új gazdálkodási formák helye, szerepe a szocialista gazda­ságban, a népgazdaság fej­lődésében. Az életszínvonal alakulását befolyásoló ténye­zők, életszínvonal-politikánk fő jellemzői a jelenlegi fej­lődési szakaszban. A KGST- országok gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködésének kialakulása, fej­lődése, az együttműködés formái. Viszonyunk a társa­dalomkritikához és a szélső­a KSZE-ben hozamnövelő és egyúttal ab­raktakarmányokat megtaka­rító jelentőségét. Hajdú József, a MÉM Műszaki Intézet tudományos főmunkatársa a bel- és kül­földi forgalomban lévő bálá­zók jellemzőit hasonlította össze. Klopcsek Pál fejlesztő mérnök a kísérleti munka­ként folyó ammóniás széna­tartósításról számolt be. Hans Dirkes a CLAAS cég, Wolfgang Langhorst pedig a FIAT—Hesston—Lawerda cég részéről ismertette új rend­szerű betakarító gépeiket. Az érdeklődést kiváltó elő­adások után Szőcs János fő­osztályvezető az udvaron mutatta be a vendégeknek a példásan felsorakoztatott leg­újabb, szálastakarmány-ter- meléssel, tartósítással és fel- használással kapcsolatos bel­földi és külföldi gépeket. séges ellenzéki csoportokhoz. Természetesen nemcsak az igazgatóság tervében szerep­lő negyvenkét témáról lesz­nek előadások, hanem — az igényeknek megfelelően — másokról is. Ami a vitákat, konzultá­ciókat illeti, az oktatási igaz­gatóság eddigi gyakorlatában a propaganda ilyen formá­ját nem alkalmazták. Az igazgatóság e formák beve­zetésével — hasonlóan az előadássorozatokhoz — kap­csolódni akar az aktuális politikai feladatokhoz és az egyes politikai kérdések iránti speciális érdeklődés­hez. A viták és konzultáci­ók szervezett keretekben zaj­lanak le, de az adott rész­letkérdések megválaszolásá­ban messzemenően teret ad­nak a részvevők igényeinek. Az első összejövetel alkal­mával alakítják ki közösen a további találkozások — amelyeken nemcsak egy pro­pagandista vesz részt, hanem szükség szerint akár több is — megvitatásra kerülő kér­déseit. Tehát előre nem ha­tározzák meg az összejövete­lek számát és időtartamát. E megoldásokkal az a cél, hogy lehetőség nyíljon szer­vezett módon is a politizá­lásra, minél szélesebb kör­ben, hogy a lehetőség szerint választ adjanak az emberek­ben felmerülő, de kellően nem tisztázott kérdésekre, ezáltal elősegítve a politika jobb megértését, s a megva­lósításában mind szélesebb körű aktív közreműködést. Lesznek olyan témák is, me­lyeket az igazgatóság kezde­ményez. Például szocialista nemzeti fejlődésünk kérdései, melyben szocialista történel­münk folyamatosságát és a megújulás mai problémáit vitatnák meg pedagóguskö­rökben. Vagy: Az intenzív fejlődési szakasz követelmé­nyei a pártmunkában cím­mel azokról a követelmé­nyekről és feltételekről be­szélgetnének, amelyek a párt vezető szerepe, a pártirányí­tás helyi, magasabb szintű megvalósítását segítik elő. E téma vitájában fontos fel­adat a pártmunka folyama­tosságával és megújulásával kapcsolatban a különböző generációk nézeteinek egyez­tetése, a pártegység erősíté­se érdekében ... Az Úí oktatási évvel be­_______£_ vezetésre kerülő ú jszerű megoldások nem me­rítik ki teljes egészében a lehetőségeket. Arra törek­szik az oktatási igazgatóság, hogy teret adjon az ezektől eltérő, célszerű formák al­kalmazásának is. J. J. Termésfokozó szer külföldre A Veszprémi Nehézvegy­ipari Kutatóintézet termés- hozam-fokozó szerét az idén már külföldön is ki­próbálják: a Nevirol tavasz- szal eljut Ausztriába, Cseh­szlovákiába, Jugoszláviába, az NDK-ba, a Szovjetunió­ba és az Egyesült Álamokba is. A széles körű kipróbálás után kerül sor majd az egyes országokban az enge­délyezésekre, s ezt követhe­ti az export. A veszprémi kutatógárda szerét virágzáskor szórják ki a növényekre, gyümölcsfák­ra, s hatására nagyobb a ter­méskötődés, ezáltal gyakran 10—20 százalékkal magasabb a terméshozam is. Különö­sen a napraforgó termés- eredményeit növelte szembe­tűnően, a virágkötődés foko­zása mellett ugyanis meg­akadályozza e növénykultú­ra leggyakoribb betegségét, a tányérrothadást is. A Nevirolt a kutatóinté­zet kísérleti üzemében gyárt­ják, s az utóbbi években ta­vaszonként hatvan tonnányit állítottak elő belőle, részben külföldi anyagok felhaszná­lásával. Műszaki fejlesztési HÉTRŐL I ! I HÍRREl HÍRRŐL Az elmúlt héten ezeken a hasábokon azzal a reményteljes kívánsággal zárta mondandóját egyik kollégám, hogy „a Sándorok, Jóskák, Benedekek nevükhöz méltó pakkal érkezzenek”. A 12. héten — miután valamennyiünket ez érintett leg­inkább — azzal kezdem, hogy ránk kö­szöntött ugyan a csillagászati tavasz, de az említettek a hozzájuk fűzött remények­nek nem feleltek meg. Az a hír is járta, hogy e három név viselői névváltoztatási , kérelmükkel jelentek meg az illetékes ha­tóságnál, hogy azokat Pongrác, Szervác, Bonifácra módosítsák. Tény, hogy a Kár­pát-medence fölé hideg légtömegek érkez­tek. Csípősek voltak a reggelek, a nappa­lok hosszabbak valamelyest az éjszakáknál, de a hajnalok még csendesek. nők. Azért említettem éppen ezt a sárkö­zi példát, mert ebben az évben megint lehetőség kínálkozik, hogy a vendégfoga­dás magyaros módját igazoljuk. A Duna menti folklórfesztivál keretében ismét megrendezik majd a sárközi lakodalmat. Ismerjük már a „házasulandó” ifjú párt is. Gazdag program várja a hazánkba ér­kezőket. Lesz majd Decsen parádés lako- dalmi-hintós felvonulás, népművészek al­kotásaiból rendezett kirakodóvásár, ökör­sütés, hazai és a fesztiválra érkező kül­földi néptánccsoportok színes műsora és hajnalig tartó táncmulatság. Olvassunk I VigyázzunkI Dolgozzunk! Szándékosan hagytam végére ezt a fel­kiáltó szót. Azért, mert legjobb ízű min­dig az utolsó falat. Arra kívánom most mozdítani az olvasót, tehát hogy dolgoz­zunk. Ki-ki a helyén, amit választott. Ki a kalapácsot, ki a tollat fogja és tegye amit tennie kell. Pontosan, nevét adva a munkához. Folytatva az elődök követésre érdemes, méltó példáját. Mert ne feled­jük: mostani emlékező ünnepségeinknek csak hétköznapjainkban szerezhetünk hi­telt. Csak akkor lesznek igazak koszo­rúink, ha fölé emelkedünk az előttünk já­rók által fölállított mércéknek. Kezdjük ezzel a felkiáltással az elmúlt hét hírei közötti tallózást. A tavasz ki­csalta a személygépkocsikat is a garázsok­ból. Amint a telelés után a vérükkel alig bíró, ficánkoló paripák, úgy szabadultak el az utakon az autók. Nehéz zabolázni a lovakat, igaz. A gépkocsikban is ott fe­szül a lóerő, de ennek az okos eszköznek a zabolái a vezető kezébe tétetnek, amikor „a nyeregbe száll” és valamilyen céllal út­nak indul. Falusi házaknál gyakorta elő­fordul, hogy a bejárati nagykapuk az esti vagy éppen a kora reggeli órákba tárva vannak. Jelzése ez annak, hogy a ház gazdáját hazavárják az otthonmaradottak. Mindez arról a hírről jutott eszembe, amely szerint kettőre emelkedett az öcsény közelében történt közúti baleset áldozatainak száma. Egyikük egy ártat­lan másfél éves gyermek. Tisztelt útitár­sak! Gondoljunk a nyitott kapura, amikor egy közlekedési manőver előkészítése so­rán gázt adunk gépkocsink motorjának. Valamennyiünket hazavárnak. Utazzunk! Az előzőekben óvatosságra hívtam fel az útrakelők figyelmét, most utazásra biz­tatom. Hiszem, hogy aki utazik, tanul is. Statisztikák is igazolják, hogy az elmúlt években milyen százalékban nőtt az ide­genforgalom hazánkban. Több ezrek jöt­tek, láttak, mentek. Egyetlen adat csupán, hogy az Intourist-láncon keresztül az idén harminchat csoport érkezett megyénkbe csak a Szovjetunióból. Szám szerint közel 1300-an szereztek ismereteket megyénkről, Szekszárdról. A néprajzi, népművészeti tájegységeink különösen vonzzák tovább­ra is az idegent. Nem mindegy, hogy tá­vozáskor milyen hangulatban szállnak vissza az autóbuszokba. Néhány évvel ez­előtt történt, hogy egy alkalommal To­kióból, az ottani Kodály-intézet óvónői csoportja érkezett Sárközbe. Az egymás anyanyelvét nem értő japán és decsi pe­dagógusok Kodály nyelvén — az ének hangján — beszélgettek, játszottak. Olyan élményt jelentett ez az idegeneknek, hogy e nap emlékeként néhány hónap múltán újévi jókívánságokkal teli képeslapot küldtek magyar kollégáiknak a japán óvó­Nemeskürty István simontornyai előadása előtt. í Az imént utazásra, most olvasásra biz­tatok. Fontos az olvasás. Olvashatunk uta­zás előtt és után is. A nap minden percé­ben ér bennünket belső békétlenséget ki­váltó inger, amelynek súlyát könnyíti egy elolvasott vers, novella, regény, útleírás. Hangoztatjuk, hogy nő és növekszik az emberek szabad ideje. Én inkább úgy fogalmazok, hogy csökken a munkahelyen eltöltött órák száma. Ugyanis az így nyert időt továbbra is fáradtságos munkával töltjük. Pótolni igyekszünk valamit, köz­ben valamit elmulasztunk. Olyat, amit pénzzel nem mérhetünk. Vegyük fel szo­kásaink közé akár régi, akár újként az olvasást. Figyeljük irodalmunkat. Vegyünk részt olyan rendezvényeken, mint ami­lyenre egyik hírünk toborozta az érdek­lődőket, ahol Nemeskürty István, „A ma­gyar irodalom története mai szemmel” címmel tartott előadást. Helyszín a si­montornyai vár volt. Itt néhány órával korábban irodalmi tanácskozást is ren­deztek. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szakosztálya értekezett az iro­dalmi-művészeti ismeretek társadalmi presztízséről, az intézményrendszerről, a mű és közönség, a közművelődés lehető­ségeiről. Neves szakemberek szóltak iro­dalmi életünk napi gondjairól is. Csak ar­ról nem, hogy milyen nehéz az olvasási igényt a szabad idejével önállóan rendel­kező felnőttekben kialakítani. Akkor kell tehát könyvet adnunk az embernek, ami­kor gyermekként még minden ideje szin­te szabad. Könyvvel bástyázza körül ma­gát, párnaként rakja a feje alá, takaróz­zon vele, váljon a könyv mindennapos já­tékává, nőjjön össze vele, hogy felnőve érezze hiányát, ha nincs környezetében a könyv. A sárközi menyecskék már várják a ven­dégeket. A tavaszi ünnepeink közepette ez a né­hány szó tolakodott — 12. hét híreinek olvasása közben —, amelyeket lejegyez­tem: Dolgozzunk, olvassunk, utazzunk, vi­gyázzunk ! DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents