Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-23 / 70. szám

2^PÜJSÄG 1984. március 23. Közös Közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) célok és érdekek alapján eredményesen fejlődik. Eb­ben a folyamatban kiemelke­dő jelentőségű esemény volt az Erich Honeoker vezette NDK párt- és kormánykül­döttség 1982. júniusában a Magyar Népköztársaságban, valamint Kádár János 1983 novemberében a Német De­mokratikus Köztársaságban tett látogatása. A miniszter- elnökök elégedetten állapi, tötták meg, hogy a legfelsőbb szintű találkozók megállapo­dásai sikeresen valósulnak meg. A tárgyaló felék nagyra ér­tékelték, hogy a magyar— NDK gazdasági együttműkö­dés a közösen elhatározott célokkal összhangban fejlő­dik. Tervszerűen növekszik a két ország árucsereforgal­ma. Űjabb eredmények szü­lettek a gyártásszakosítás, ■ a termelési kooperáció és a műszaki-tudományos együtt, működés területén. Eredmé­nyesnek minősítették a Ma­avar—NDK Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együtt­működési Bizottság, a köz­ponti tervező szervek, a mi­nisztériumok és gazdasági R7Prv°7Pt°k a téren végzett tevékenységét. Egyetértettek abban, hogy a két állam kölcsönös érde­keinek és szükségleteinek, valamint a kiemelt gazda­ságfejlesztési irányoknak megfelelően még nagyobb erőfeszítések szükségesek az árucsereforgalom bővítésére. A népgazdaság hatékonysá­gát növelő termelési együtt­működést különösen a gép­ipar. az elektronika és a robottechnika területén ugyancsak fejleszteni kell. Rámutattak a műszaki-tu­dományos, valamint az anyag- és energiatakarékos­ság területén folytatott együttműködés elmélyítésé­nek növekvő fontosságára. További konkrét intézkedé­sek kidolgozásában állapod­tak meg az együttműködés előmozdítására a harmadik piacon. A miniszterelnökök nagy­ra értékelték a két ország kulturális, oktatási és tudo­mányos, valamint más terü­leteken kialakult együttmű­ködésének eredményeit, amelyek jól szolgálják egy­más kölcsönös megismeré­sét, a két nép testvéri ba­rátságának erősítését. Lázár György és Willi Stoph aggodalommal állapí­totta meg, hogy a nemzet­közi helyzet — az USA és a NATO szélsőséges körei­nek politikája következté­ben — továbbra is bonyo­lult és feszült. Az amerikai közép-hatótávolságú nukleá­ris rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése növelte a békét fenyegető veszélyt, rosszabbodtak a kelet-nyugati politikai kap­csolatok feltételei, csökkent a bizalom az államok kö­zött. A tárgyaló felek rámutat­tak a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testületé­nek 1983 januári prágai ülésén és a hét szocialista ország párt- és állami veze­tőinek 1983’ júniusi moszk­vai találkozóján elfogadott dokumentumokra, amelyek­ben kifejezésre jutott, hogy semmiképpen sem engedik megbontani a katonai erő- egyensúlyt. A miniszterel­nökök egyidejűleg hangsú­lyozták az e dokumentu­mokban előterjesztett béke­javaslatok fontosságát. Teljes támogatásukról biz­tosították a Szovjetunió kez­deményezését, amely arra irányul, hogy valamennyi vitás nemzetközi kérdést bé­késen, komoly, egyenjogú és érdemi tárgyalások útján oldjanak meg. Hangsúlyoz­ták, hogy az egyenlőségen és az egyenlő biztonság elvén alapuló, minden érdekelt ál­lam. jogos politikai és biz­tonsági érdekeit szem előtt tartó tárgyalások vezethet­nek el az európai béke és biztonság megszilárdításához a fegyverzet alacsonyabb szintjén. A kormányfők egyetértet­tek abban, hogy a békés egymás mellett élés elve alapján a jövőben is töre­kedni kell a kölcsönösen előnyös együttműködés bő­vítésére a különböző társa­dalmi rendszerű országok között. Kifejezték reményü­ket, hogy az európai biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedésekkel és leszerelés­sel foglalkozó stockholmi honferencia hozzájárul a bi­zalom légkörének megterem­téséhez, a katonai szemben­állás csökkentéséhez. A Ma­gyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság — a Varsói Szer­ződés többi tagállamával együtt — erre törekszik. A miniszterelnökök tár­gyalásai szívélyes elvtársi légkörben folytak és hozzá­járultak a két ország együtt­működésének elmélyítéséhez, a két nép barátságának erő­sítéséhez. Kifejezték meg­győződésüket, hogy a két or­szág közötti testvéri kapcso­latok fejlesztése hatékonyan erősíti a szocialista közösség összeforrottságát. Willi Stoph látogatásra hívta meg a Német Demok­ratikus Köztársaságba Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) PANORÁMA BUDAPEST Az UNESCO legutóbbi közgyűlésén elfogadott ha­tározat szellemében, amely 1984. március 22-ét béke­nappá nyilvánította, csü­törtökön barátsági estet tartottak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A budapesti KISZ-bizottság, a Volán 1. számú vállalatának KISZ-szervezete képviselői, valamint a szovjetunióbeli Krasznojarszkból érkezett komszomolisták küldöttségé­nek tagjai vettek részt a rendezvényen. * Csu Zsung-csinak, a Kí­nai Népköztársaság állami, gazdasági bizottsága elnök- helyettesének vezetésével csütörtökön kínai szakértői delegáció érkezett hazánkba. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Bartha Ferenc miniszterhelyettes, a Mi­nisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok tit­kárságának vezetője fogad­ta. Jelen volt Ma Lie, a Kí­nai Népköztársaság buda­pesti nagykövete. PÁRIZS Tűz ütött ki szerdán este az UNESCO párizsi székhá­zában. A mintegy kétszáz tűzoltó másfél órás megfeszített küzdelemben megfékezte a lángokat. A francia rendőr­ség feltételezése szerint a tüzet gyújtogatás okozta, mert a lángok az épület különböző, egymástól távoli pontjain lobbantak fel. BECS A Nyugat hibájából vál­tozatlanul egy helyben to­pognak a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalások. Ez tűnt ki a csütörtöki ülés után, amelyen az egyetlen felszó­laló a csehszlovák küldött­ség képviselője volt. A Luganszk-ügy Űj, rendkívül veszélyes dimenziót nyitott a nicaraguai kon­fliktusban, de ezen túlmenően a szovjet—amerikai kapcso­lat amúgy is megnehezült szakaszában a Luganszk szovjet tankhajó ügye. A szovjet kormány ugyanis az Egyesült Álla­mok kormányzatát teszi felelőssé a könnyen végzetes követ­kezményekkel járó incidens miatt, s hasonló álláspontot fog­lalt el a managuai kormány is. Mint ismeretes, a szovjet hajó a nicaraguai Sandino kikö­tője előtt futott aknára, amelyet az ellenforradalmi csopor­tok telepítettek a kikötő bejáratához, öt szovjet tengerész megsebesült és súlyos anyagi károk is keletkeztek. Bár ha­sonló eset már korábban is előfordult, most történt meg el­ső ízben, hogy az ellenforradalmárok akciója a Szovjetunió — egy Nicaraguával baráti viszonyt fenntartó nagyhatalom — hajója ellen irányult. Miért teszi a Szovjetunió Washingtont felelőssé az inci­densért? A Gromiko külügyminiszter által személyesen átnyújtott jegyzék — ez a tény önmagában is mutatja, milyen komoly következményekkel terhesnek érzik Moszkvában a Luganszk ügyét — joggal mutat rá arra, hogy az ellenforradalmárok egyedül aligha hajthattak volna végre olyan akciót, mint Ni­caragua kikötőinek elaknásítása. Közvetlenül is kimutatható tehát a CIA bűnrészessége az ilyen és ehhez hasonló akciókban, amelyeket egyébként — Shultz külügyminiszter legutóbbi Nicaragua-ellenes nyilat­kozatából ítélve — az amerikai kormányzat nem tart elíté­lendő cselekménynek. Más kérdés persze Washington számára az, ha például va­lamelyik kontinensen a nemzeti felszabadító mozgalmak har­cosai hajtanának végre hasonló akciókat: azokat haladékta­lanul azzal vádolnák, hogy a „nemzetközi terrorizmus” pén­zeli őket. A nicaraguai kikötök elaknásítása része a managuai törvé­nyes kormány megdöntésére irányuló programnak. Azt a kor­mányt kívánják erőszakkal eltávolítani, amelyet a nép fegy­veres küzdelme juttatott megbízatáshoz, s amely éppen most tett jelentős lépéseket az ország demokratikus rendjé­nek stabilizálására, a széles körű politikai jogok maradékta. lan érvényesítésére. S az ellenforradalmárok nem válogatnak eszközeikben: a kívülről jövő támogatásban bízva felhatalmazva érzik magu­kat arra is, hogy megszegjék a nemzetközi jog elemi normáit. Nemcsak hazájuk törvényes rendjét aknázzák alá, hanem — a szó szoros értelmében — a nemzetközi hajózás szabadsá­gát is. Ilyen lépésre aligha vetemednének, ha nem állna mö­göttük a hathatósnak vélt támogatás. Az Egyesült Államok kormánya hajlamos arra, hogy a Szovjetuniót tegye felelőssé minden olyan fejleményért —■ történjék az a világ bármely részén —, amely nemtetszését váltja ki, amely saját céljait veszélyezteti. Teszi ezt akkor is, ha tudja, hogy az ilyen vádnak semmi köze az igazsághoz. A somozista ellenforradalmárok támogatóit azonban nem kell kü­lön keresni: maguk büszkélkednek ezzel a kétes dicsőséggel. Aligha lehet ezek után kétséges, ki a felelős a súlyos inci­densért, a Luganszk szovjet tankhajó ügyéért. Egyezkedés Afrika déli részén Az új esztendő kétségkívül egyik első külpolitikai szen­zációja volt, hogy tárgyalások kezdődtek a fajüldöző Dél­afrikai Köztársaság és a ha­ladó Angola, illetve Mozam- bik között. Azóta megálla­podásaikról is bőven érkez­tek hírek. Ezekre még a külpolitikában kevésbé jár­tas olvasó is hitetlenkedve kapta föl a fejét: lehetséges volna, hogy Afrika leggyű­löltebb országa és két ígé­retes úton járó állama kö­zös nevezőre jusson? Nos, igen. Bármilyen hihe­tetlen, lehetséges. A Dél-af­rikai Köztársaság amerikai felügyelet mellett Mozambik- kal meg nem támadási egyezményt, Angolával pedig fegyverszüneti megállapodást kötött. Elöljáróban mindjárt le kell szögezni, hogy ezek a-szerződések — akármelyik fél szempontjából mérlegel­jük is — a kényszer szülöt­tei, a realitások, az erőviszo­nyok számbavételén alapul­nak. Az igazsághoz tartozik, hogy egyelőre papíron létez­nek (még akkor is, ha idő­közben Angola déli részéről megkezdődött a dél-afrikai megvalósulásukra nincs ga­rancia. o Érdemes megvizsgálni azo­kat az okokat, amelyek az érdekelt feleket a megálla­podások megkötésére szorí­tották. Nézzük először a Dél-afrikai Köztársaságot. Pretoria hosszú ideig azt hitte, hogy a portugál gyar­mati hadsereg legyőzhetet­len erő Afrikában. Amikor 1975-ben Mozambik és An­gola mégis felszabadult, az ott születő haladó rendsze­rek eltiprására rendezkedett be. Minden erővel támogat­ta az ellenforradalmi cso­portokat, Angolában az UNITA-t, Mozambikban az MNR-t, rendszeresen hadmű­veleteket hajtott végre a két ország ellen. Tette ezt azért is, mert Mozambik se­gítséget nyújtott a fajüldö­zők ellen majd nyolc évtize­de küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszusnak, az ANC- nak, Angola pedig a namí- biai hazafiak küzdelmét tá­mogatta. Namíbiától — az egykori Délnyugat-Afrikától rendre megtagadta, ürügyül ehhez a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO tevékenységét és a kubai csapatok angolai jelenlétét használta fel. Hogy a dél-afrikai fajül­döző rezsim időközben va­lamelyest mégis módosított álláspontján, azt több ténye­ző magyarázza. Egyrészt nem hagyhatja ma már figyelmen kívül azt a világméretű fel­háborodást, amely politikája iránt megnyilvánul, akár az angolai és mozambiki brutá­lis támadások, akár a namí- biai nép és magában a Dél­afrikai Köztársaságban élő feketék elnyomása ügyében. Másrészt legfőbb patrónusa, az Egyesült Államok kormá­nya számára is — különösen most, a választás évében — kezdett kényelmetlenné vál­ni ez a politika. így Wa­shingtonból olyan jelzések érkezhettek, amelyek a kompromisszumkeresés irá­nyába terelték Pretóriát. Végül létezik egy harma­dik szempont is. Bár a Dél­afrikai Köztársaság még mindig a kontinens legerő­sebb gazdasági és katonai hatalma, gazdasága az állan­dó háborúskodás következté­ben megrendült, miközben eredendő célját nem érte el: nem tudta haladó politiká­juk feladására rábírni An­golát és Mozambikot. e Angola és Mozambik hely­zete sokkal bonyolultabb. Már az a vád is elhangzott ellenük, hogy az ördöggel kötöttek szerződést. S tény­leg, mit remélnek a megál­lapodásoktól ? Mindkettejük gazdasági helyzete nagyon nehéz, amit évek óta súlyos­bítanak a belső csatározások és a dél-afrikai támadások. Óriási az emberi és az anya­gi veszteség, Most abban bíznak, hogy Dél-Afrika fel­hagy az UNITA és az MNR támogatásával, az agresszív hadműveletekkel. Angola úgy fogadta el a tűzszünetet és a csapatszétválasztást, hogy azért cserében Namíbia el­nyeri függetlenségét. A maga részéről állítólag ígéretet tett arra, hogy a dél-afrikai meg­szállók távozása után Angola déli részén sem a SWAPO gerillái, sem a kubaiak nem tevékenykednek majd. Mo­zambik az ANC-gerillák mű­ködését fogja szigorúbban el­lenőrizni területén, békét, stabilitást remél a megálla­podástól. S valóban: hasznos volna, ha végre fellélegezhetne ez a két ország, ha idejét s ener­giáját a békés építőmunká­ra fordíthatná. Az azonban bizonyos, hogy a szerződé­sek valóraváltásáért komoly harcot kell még megvívnia Angolának és Mozambiknak egyaránt. Pretoria magatar­tása szorít erre a következ­tetésre. A Mozambikkal megkötött megállapodást máris úgy állítja be, mint a nagy dél-afrikai ellenállási mozgalomra, az ANC-ra mért halálos csapást. Namíbia ügyében pedig elfogadhatat­lan javaslattal állt elő. Re­gionális értekezletet szorgal­maz, Angola, a Dél-afrikai Köztársaság, a SWAPO, va­lamint az úgynevezett na- míbiai belső pártok és az angolai kormány hazai el­lensége, az UNITA részvé­telével. Ezzel nyilvávalóan a világszervezetet szeretné kizárni a rendezési folya­matból. (Mint ismeretes, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 435-ös határozatában a vi­lágszervezet felügyeletével szabad választásokat irány­zott elő Namíbiában.) Ango­la ezért visszautasította ezt a javaslatot. Vagyis a dél-afrikai faj­üldöző rezsim kész kijátsza­ni Angolát és Mozambikot, ami saját kötelezettségei tel­jesítését illeti, és könyörte­lenül eljárni az ellentételek behajtásában. KOCSI MARGIT megszálló erők kivonása), s — a függetlenség megadását Térkép a térségről Pártértekezlet Szófiában Szófiában csütörtökön dél­előtt megnyílt a Bolgár Kom­munista Párt országos érte­kezlete, amelynek napirend­jén a szocialista építőmun­ka legidőszerűbb kérdései, a minőség, a termelékenység, a hatékonyság és a munka- fegyelem problémái szere­pelnek. A kétnapos tanácskozás színhelye a szófiai nemzeti kultúrpalota, ahol három évvel ezelőtt a BKP XII. kongresszusa ülésezett. A bolgár kommunisták küldöt­tei most a kongresszusi ha­tározatok végrehajtásának eddigi menetét értékelik, megvonják az elmúlt három év társadalmi-politikai, gaz­dasági és kulturális építő­munkájának mérlegét. Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára az országos párt­értekezletet megnyitva beje­lentette hogv a tanácsko­zást megelőző beszámoló­küldöttválasztó értekezlete­ken 2936 küldöttet válasz­tottak meg. Megnyitója után az elnöklő Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizott­ságának tagja javaslatára egyperces néma .felállással adóztak a bolgár és a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom utóbbi három évben elhunyt kiemelkedő alakjai emlékének. Az érte­kezlet napirendjének és ügyrendjének egyhangú el­fogadása, a konferencia mun­káját segítő szervek megala­kulása után Todor Zsivkov lépett az emelvényre, hogy elmondja beszédét a minő­ség javításával kapcsolatos tennivalókról. Todor Zsivkov emlékezte­tett, hogy a BKP Központi Bizottsága 1984 januári ülé­sén a gazdaságirányítás rendszerének tökéletesítésé­ről döntött; a módosítások az 1986-ban kezdődő IX. öt­éves terv kezdetétől érvé­nyesülnek teljes mértékben. Tanácskozás a menve energiahelyzetéröl Tegnap délután megyénk­be látogatott Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes. A tárgyaláson részt vett Gyu- gyi János, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titká­ra és Császár József megyei tanácselnök. A tárgyaláson áttekintették megyénk ener­giahelyzetét és a legfonto­sabb feladatokat a megye gázprogramjával kapcsola­tosan. Huszonöt éves a Magyar Hírek Huszonöt évvel ezelőtt je­lent meg először a Magya­rok Világszövetségének nép­szerű lapja, a Magyar Hí­rek, amely 1979 óta új alak­ban, színes nyomásban ke­rül el az olvasókhoz, min­denekelőtt a világban szét­szórtan élő magyar családok tízezreihez. A szerkesztőség ez alka­lomból rendezett csütörtöki ünnepi ülésén — amelyet Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetsé­gének elnöke nyitott meg —, Szántó Miklós, a lap főszer­kesztője emlékezett meg a negyedszázados útról. Az ün­nepi találkozón — amelyet az MVSZ budapesti székhá­zában tartottak — részt vett és felszólalt Óvári Miklós, az MSZMP Politkai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az ünnepi ülésen jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KB osz­tályvezetője, Péter János, az Országgyűlés alelnöke, vala­mint a Külügyminisztérium, a Magyarok Világszövetsége, a Kiadóvállalatok, az Athe­naeum Nyomda vezetői és sokan azok közül, akik a szerkesztőséget a 25 év alatt munkájukkal segítették.

Next

/
Thumbnails
Contents