Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-23 / 70. szám
2^PÜJSÄG 1984. március 23. Közös Közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) célok és érdekek alapján eredményesen fejlődik. Ebben a folyamatban kiemelkedő jelentőségű esemény volt az Erich Honeoker vezette NDK párt- és kormányküldöttség 1982. júniusában a Magyar Népköztársaságban, valamint Kádár János 1983 novemberében a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatása. A miniszter- elnökök elégedetten állapi, tötták meg, hogy a legfelsőbb szintű találkozók megállapodásai sikeresen valósulnak meg. A tárgyaló felék nagyra értékelték, hogy a magyar— NDK gazdasági együttműködés a közösen elhatározott célokkal összhangban fejlődik. Tervszerűen növekszik a két ország árucsereforgalma. Űjabb eredmények születtek a gyártásszakosítás, ■ a termelési kooperáció és a műszaki-tudományos együtt, működés területén. Eredményesnek minősítették a Maavar—NDK Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság, a központi tervező szervek, a minisztériumok és gazdasági R7Prv°7Pt°k a téren végzett tevékenységét. Egyetértettek abban, hogy a két állam kölcsönös érdekeinek és szükségleteinek, valamint a kiemelt gazdaságfejlesztési irányoknak megfelelően még nagyobb erőfeszítések szükségesek az árucsereforgalom bővítésére. A népgazdaság hatékonyságát növelő termelési együttműködést különösen a gépipar. az elektronika és a robottechnika területén ugyancsak fejleszteni kell. Rámutattak a műszaki-tudományos, valamint az anyag- és energiatakarékosság területén folytatott együttműködés elmélyítésének növekvő fontosságára. További konkrét intézkedések kidolgozásában állapodtak meg az együttműködés előmozdítására a harmadik piacon. A miniszterelnökök nagyra értékelték a két ország kulturális, oktatási és tudományos, valamint más területeken kialakult együttműködésének eredményeit, amelyek jól szolgálják egymás kölcsönös megismerését, a két nép testvéri barátságának erősítését. Lázár György és Willi Stoph aggodalommal állapította meg, hogy a nemzetközi helyzet — az USA és a NATO szélsőséges köreinek politikája következtében — továbbra is bonyolult és feszült. Az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése növelte a békét fenyegető veszélyt, rosszabbodtak a kelet-nyugati politikai kapcsolatok feltételei, csökkent a bizalom az államok között. A tárgyaló felek rámutattak a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1983 januári prágai ülésén és a hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek 1983’ júniusi moszkvai találkozóján elfogadott dokumentumokra, amelyekben kifejezésre jutott, hogy semmiképpen sem engedik megbontani a katonai erő- egyensúlyt. A miniszterelnökök egyidejűleg hangsúlyozták az e dokumentumokban előterjesztett békejavaslatok fontosságát. Teljes támogatásukról biztosították a Szovjetunió kezdeményezését, amely arra irányul, hogy valamennyi vitás nemzetközi kérdést békésen, komoly, egyenjogú és érdemi tárgyalások útján oldjanak meg. Hangsúlyozták, hogy az egyenlőségen és az egyenlő biztonság elvén alapuló, minden érdekelt állam. jogos politikai és biztonsági érdekeit szem előtt tartó tárgyalások vezethetnek el az európai béke és biztonság megszilárdításához a fegyverzet alacsonyabb szintjén. A kormányfők egyetértettek abban, hogy a békés egymás mellett élés elve alapján a jövőben is törekedni kell a kölcsönösen előnyös együttműködés bővítésére a különböző társadalmi rendszerű országok között. Kifejezték reményüket, hogy az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó stockholmi honferencia hozzájárul a bizalom légkörének megteremtéséhez, a katonai szembenállás csökkentéséhez. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság — a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — erre törekszik. A miniszterelnökök tárgyalásai szívélyes elvtársi légkörben folytak és hozzájárultak a két ország együttműködésének elmélyítéséhez, a két nép barátságának erősítéséhez. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a két ország közötti testvéri kapcsolatok fejlesztése hatékonyan erősíti a szocialista közösség összeforrottságát. Willi Stoph látogatásra hívta meg a Német Demokratikus Köztársaságba Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) PANORÁMA BUDAPEST Az UNESCO legutóbbi közgyűlésén elfogadott határozat szellemében, amely 1984. március 22-ét békenappá nyilvánította, csütörtökön barátsági estet tartottak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A budapesti KISZ-bizottság, a Volán 1. számú vállalatának KISZ-szervezete képviselői, valamint a szovjetunióbeli Krasznojarszkból érkezett komszomolisták küldöttségének tagjai vettek részt a rendezvényen. * Csu Zsung-csinak, a Kínai Népköztársaság állami, gazdasági bizottsága elnök- helyettesének vezetésével csütörtökön kínai szakértői delegáció érkezett hazánkba. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Bartha Ferenc miniszterhelyettes, a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője fogadta. Jelen volt Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. PÁRIZS Tűz ütött ki szerdán este az UNESCO párizsi székházában. A mintegy kétszáz tűzoltó másfél órás megfeszített küzdelemben megfékezte a lángokat. A francia rendőrség feltételezése szerint a tüzet gyújtogatás okozta, mert a lángok az épület különböző, egymástól távoli pontjain lobbantak fel. BECS A Nyugat hibájából változatlanul egy helyben topognak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások. Ez tűnt ki a csütörtöki ülés után, amelyen az egyetlen felszólaló a csehszlovák küldöttség képviselője volt. A Luganszk-ügy Űj, rendkívül veszélyes dimenziót nyitott a nicaraguai konfliktusban, de ezen túlmenően a szovjet—amerikai kapcsolat amúgy is megnehezült szakaszában a Luganszk szovjet tankhajó ügye. A szovjet kormány ugyanis az Egyesült Államok kormányzatát teszi felelőssé a könnyen végzetes következményekkel járó incidens miatt, s hasonló álláspontot foglalt el a managuai kormány is. Mint ismeretes, a szovjet hajó a nicaraguai Sandino kikötője előtt futott aknára, amelyet az ellenforradalmi csoportok telepítettek a kikötő bejáratához, öt szovjet tengerész megsebesült és súlyos anyagi károk is keletkeztek. Bár hasonló eset már korábban is előfordult, most történt meg első ízben, hogy az ellenforradalmárok akciója a Szovjetunió — egy Nicaraguával baráti viszonyt fenntartó nagyhatalom — hajója ellen irányult. Miért teszi a Szovjetunió Washingtont felelőssé az incidensért? A Gromiko külügyminiszter által személyesen átnyújtott jegyzék — ez a tény önmagában is mutatja, milyen komoly következményekkel terhesnek érzik Moszkvában a Luganszk ügyét — joggal mutat rá arra, hogy az ellenforradalmárok egyedül aligha hajthattak volna végre olyan akciót, mint Nicaragua kikötőinek elaknásítása. Közvetlenül is kimutatható tehát a CIA bűnrészessége az ilyen és ehhez hasonló akciókban, amelyeket egyébként — Shultz külügyminiszter legutóbbi Nicaragua-ellenes nyilatkozatából ítélve — az amerikai kormányzat nem tart elítélendő cselekménynek. Más kérdés persze Washington számára az, ha például valamelyik kontinensen a nemzeti felszabadító mozgalmak harcosai hajtanának végre hasonló akciókat: azokat haladéktalanul azzal vádolnák, hogy a „nemzetközi terrorizmus” pénzeli őket. A nicaraguai kikötök elaknásítása része a managuai törvényes kormány megdöntésére irányuló programnak. Azt a kormányt kívánják erőszakkal eltávolítani, amelyet a nép fegyveres küzdelme juttatott megbízatáshoz, s amely éppen most tett jelentős lépéseket az ország demokratikus rendjének stabilizálására, a széles körű politikai jogok maradékta. lan érvényesítésére. S az ellenforradalmárok nem válogatnak eszközeikben: a kívülről jövő támogatásban bízva felhatalmazva érzik magukat arra is, hogy megszegjék a nemzetközi jog elemi normáit. Nemcsak hazájuk törvényes rendjét aknázzák alá, hanem — a szó szoros értelmében — a nemzetközi hajózás szabadságát is. Ilyen lépésre aligha vetemednének, ha nem állna mögöttük a hathatósnak vélt támogatás. Az Egyesült Államok kormánya hajlamos arra, hogy a Szovjetuniót tegye felelőssé minden olyan fejleményért —■ történjék az a világ bármely részén —, amely nemtetszését váltja ki, amely saját céljait veszélyezteti. Teszi ezt akkor is, ha tudja, hogy az ilyen vádnak semmi köze az igazsághoz. A somozista ellenforradalmárok támogatóit azonban nem kell külön keresni: maguk büszkélkednek ezzel a kétes dicsőséggel. Aligha lehet ezek után kétséges, ki a felelős a súlyos incidensért, a Luganszk szovjet tankhajó ügyéért. Egyezkedés Afrika déli részén Az új esztendő kétségkívül egyik első külpolitikai szenzációja volt, hogy tárgyalások kezdődtek a fajüldöző Délafrikai Köztársaság és a haladó Angola, illetve Mozam- bik között. Azóta megállapodásaikról is bőven érkeztek hírek. Ezekre még a külpolitikában kevésbé jártas olvasó is hitetlenkedve kapta föl a fejét: lehetséges volna, hogy Afrika leggyűlöltebb országa és két ígéretes úton járó állama közös nevezőre jusson? Nos, igen. Bármilyen hihetetlen, lehetséges. A Dél-afrikai Köztársaság amerikai felügyelet mellett Mozambik- kal meg nem támadási egyezményt, Angolával pedig fegyverszüneti megállapodást kötött. Elöljáróban mindjárt le kell szögezni, hogy ezek a-szerződések — akármelyik fél szempontjából mérlegeljük is — a kényszer szülöttei, a realitások, az erőviszonyok számbavételén alapulnak. Az igazsághoz tartozik, hogy egyelőre papíron léteznek (még akkor is, ha időközben Angola déli részéről megkezdődött a dél-afrikai megvalósulásukra nincs garancia. o Érdemes megvizsgálni azokat az okokat, amelyek az érdekelt feleket a megállapodások megkötésére szorították. Nézzük először a Dél-afrikai Köztársaságot. Pretoria hosszú ideig azt hitte, hogy a portugál gyarmati hadsereg legyőzhetetlen erő Afrikában. Amikor 1975-ben Mozambik és Angola mégis felszabadult, az ott születő haladó rendszerek eltiprására rendezkedett be. Minden erővel támogatta az ellenforradalmi csoportokat, Angolában az UNITA-t, Mozambikban az MNR-t, rendszeresen hadműveleteket hajtott végre a két ország ellen. Tette ezt azért is, mert Mozambik segítséget nyújtott a fajüldözők ellen majd nyolc évtizede küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszusnak, az ANC- nak, Angola pedig a namí- biai hazafiak küzdelmét támogatta. Namíbiától — az egykori Délnyugat-Afrikától rendre megtagadta, ürügyül ehhez a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO tevékenységét és a kubai csapatok angolai jelenlétét használta fel. Hogy a dél-afrikai fajüldöző rezsim időközben valamelyest mégis módosított álláspontján, azt több tényező magyarázza. Egyrészt nem hagyhatja ma már figyelmen kívül azt a világméretű felháborodást, amely politikája iránt megnyilvánul, akár az angolai és mozambiki brutális támadások, akár a namí- biai nép és magában a Délafrikai Köztársaságban élő feketék elnyomása ügyében. Másrészt legfőbb patrónusa, az Egyesült Államok kormánya számára is — különösen most, a választás évében — kezdett kényelmetlenné válni ez a politika. így Washingtonból olyan jelzések érkezhettek, amelyek a kompromisszumkeresés irányába terelték Pretóriát. Végül létezik egy harmadik szempont is. Bár a Délafrikai Köztársaság még mindig a kontinens legerősebb gazdasági és katonai hatalma, gazdasága az állandó háborúskodás következtében megrendült, miközben eredendő célját nem érte el: nem tudta haladó politikájuk feladására rábírni Angolát és Mozambikot. e Angola és Mozambik helyzete sokkal bonyolultabb. Már az a vád is elhangzott ellenük, hogy az ördöggel kötöttek szerződést. S tényleg, mit remélnek a megállapodásoktól ? Mindkettejük gazdasági helyzete nagyon nehéz, amit évek óta súlyosbítanak a belső csatározások és a dél-afrikai támadások. Óriási az emberi és az anyagi veszteség, Most abban bíznak, hogy Dél-Afrika felhagy az UNITA és az MNR támogatásával, az agresszív hadműveletekkel. Angola úgy fogadta el a tűzszünetet és a csapatszétválasztást, hogy azért cserében Namíbia elnyeri függetlenségét. A maga részéről állítólag ígéretet tett arra, hogy a dél-afrikai megszállók távozása után Angola déli részén sem a SWAPO gerillái, sem a kubaiak nem tevékenykednek majd. Mozambik az ANC-gerillák működését fogja szigorúbban ellenőrizni területén, békét, stabilitást remél a megállapodástól. S valóban: hasznos volna, ha végre fellélegezhetne ez a két ország, ha idejét s energiáját a békés építőmunkára fordíthatná. Az azonban bizonyos, hogy a szerződések valóraváltásáért komoly harcot kell még megvívnia Angolának és Mozambiknak egyaránt. Pretoria magatartása szorít erre a következtetésre. A Mozambikkal megkötött megállapodást máris úgy állítja be, mint a nagy dél-afrikai ellenállási mozgalomra, az ANC-ra mért halálos csapást. Namíbia ügyében pedig elfogadhatatlan javaslattal állt elő. Regionális értekezletet szorgalmaz, Angola, a Dél-afrikai Köztársaság, a SWAPO, valamint az úgynevezett na- míbiai belső pártok és az angolai kormány hazai ellensége, az UNITA részvételével. Ezzel nyilvávalóan a világszervezetet szeretné kizárni a rendezési folyamatból. (Mint ismeretes, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 435-ös határozatában a világszervezet felügyeletével szabad választásokat irányzott elő Namíbiában.) Angola ezért visszautasította ezt a javaslatot. Vagyis a dél-afrikai fajüldöző rezsim kész kijátszani Angolát és Mozambikot, ami saját kötelezettségei teljesítését illeti, és könyörtelenül eljárni az ellentételek behajtásában. KOCSI MARGIT megszálló erők kivonása), s — a függetlenség megadását Térkép a térségről Pártértekezlet Szófiában Szófiában csütörtökön délelőtt megnyílt a Bolgár Kommunista Párt országos értekezlete, amelynek napirendjén a szocialista építőmunka legidőszerűbb kérdései, a minőség, a termelékenység, a hatékonyság és a munka- fegyelem problémái szerepelnek. A kétnapos tanácskozás színhelye a szófiai nemzeti kultúrpalota, ahol három évvel ezelőtt a BKP XII. kongresszusa ülésezett. A bolgár kommunisták küldöttei most a kongresszusi határozatok végrehajtásának eddigi menetét értékelik, megvonják az elmúlt három év társadalmi-politikai, gazdasági és kulturális építőmunkájának mérlegét. Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára az országos pártértekezletet megnyitva bejelentette hogv a tanácskozást megelőző beszámolóküldöttválasztó értekezleteken 2936 küldöttet választottak meg. Megnyitója után az elnöklő Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja javaslatára egyperces néma .felállással adóztak a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom utóbbi három évben elhunyt kiemelkedő alakjai emlékének. Az értekezlet napirendjének és ügyrendjének egyhangú elfogadása, a konferencia munkáját segítő szervek megalakulása után Todor Zsivkov lépett az emelvényre, hogy elmondja beszédét a minőség javításával kapcsolatos tennivalókról. Todor Zsivkov emlékeztetett, hogy a BKP Központi Bizottsága 1984 januári ülésén a gazdaságirányítás rendszerének tökéletesítéséről döntött; a módosítások az 1986-ban kezdődő IX. ötéves terv kezdetétől érvényesülnek teljes mértékben. Tanácskozás a menve energiahelyzetéröl Tegnap délután megyénkbe látogatott Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes. A tárgyaláson részt vett Gyu- gyi János, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára és Császár József megyei tanácselnök. A tárgyaláson áttekintették megyénk energiahelyzetét és a legfontosabb feladatokat a megye gázprogramjával kapcsolatosan. Huszonöt éves a Magyar Hírek Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg először a Magyarok Világszövetségének népszerű lapja, a Magyar Hírek, amely 1979 óta új alakban, színes nyomásban kerül el az olvasókhoz, mindenekelőtt a világban szétszórtan élő magyar családok tízezreihez. A szerkesztőség ez alkalomból rendezett csütörtöki ünnepi ülésén — amelyet Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke nyitott meg —, Szántó Miklós, a lap főszerkesztője emlékezett meg a negyedszázados útról. Az ünnepi találkozón — amelyet az MVSZ budapesti székházában tartottak — részt vett és felszólalt Óvári Miklós, az MSZMP Politkai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az ünnepi ülésen jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője, Péter János, az Országgyűlés alelnöke, valamint a Külügyminisztérium, a Magyarok Világszövetsége, a Kiadóvállalatok, az Athenaeum Nyomda vezetői és sokan azok közül, akik a szerkesztőséget a 25 év alatt munkájukkal segítették.
