Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-21 / 68. szám
1984. március 21. píÉPÜJSÁG 3 Gazdasági munkaközösségek az éliHmiszeriparban Az élelmiszeriparban megtették az első lépéseket a vállalati gazdasági munka- közösségek; átütő sikert egyelőre még nem mondhatnak magukénak, ám bebizonyosodott, hogy a munka- közösségek korábban nem egyszer megoldhatatlannak bizonyult feladatokat viszonylag hamar valósítanak meg. Mindenek előtt a régi gépek felújításánál, új üzemrészek részleges építésénél, általában a vállalatok szűkös termelési lehetőségeinek bővítésénél érnek el jó eredményeket — ezt igazolta a MÉM és az ÉDOSZ együttes értékelése. Az elemzés szerint 1982- ben az élelmiszeriparban 2200 résztvevővel 177 munkaközösség működött, egy évre rá már 307-et tartottak számon és a szervezetekben 4000-en tevékenykedtek. A munkaközösségek termelésének értéke egy év alatt 120-ról 400 millió forintra növekedett. Ez az eredmény önmagában nem valamiféle kiemelkedő teljesítmény, hiszen az élelmiszer- ipar egyéves termelésének értéke 230 milliárd forintot tesz ki. Ám a munkaközösségek az üzemeknek műszaki szempontból gyakran kritikus helyein vállaltak munkát, így teljesítményük nagy hasznot hoz. Annál is inkább. mert a legtöbb helyen hosszú évekig nem találtak szerződéses partnert a műszaki berendezések felújítására vagy a „külső” vállalkozók olyan összegeket kértek, amelyeket az üzemek — a szűkös fejlesztési alap miatt — nem tudtak teljesíteni. Érdekesen alakul a munkaközösségek száma a szakágazatokban. A legtöbb munkaközösség a húsiparban alakult, itt 62 kisvállalkozást tartanak számon és számuk szinte hónapról hónapra növekszik. összefüggésben azzal, hogy az élelmiszeriparnak ebben az ágazatban különösen nagy szüksége van a részfolyamatok tökéletesítésére, a rugalmas szerkezetváltásra, amely ötletes kezdeményezéssel és gyors építő-, szerelőmunkával érhető el. A cukoriparban 43- mat tartanak számon, azért ilyen „népszerűek” ebben az ágazatban, mert cukoripari rekonstrukciót hajtanak végre és ennek során korszerű energetikai berendezéseket szerelnek fel. vagy pedig a melléktermékek hasznosítását oldják meg. Több üzemben a munkaközösségek jól felkészült szakemberei vállalták a munkahelyek műszaki felkészítését, mégpedig határidőre éá jó minőségben. A baromfiiparban is terjed a kisvállalkozás rendszere, itt elsősorban a műszaki karbantartás és a szállítás ad munkát a vállalkozóknak. A tapasztalatok szerint — erre mutat rá a MÉM és az ÉDOSZ közös elemzése — a továbbiakban szükség van a főtevékenység és a munkaközösségekben végzett munka egyértelmű elkülönítésére és arra. hogy minden esetben a többletteljesítménnyel arányosak legyenek a kisvállalkozásban szerzett jövedelmek. Egyes munkahelyeken a munkaközösségek tagjai ■havi átlagban 80—100 többletórát is dolgoznak — vagv imég ennél is többet —, ami a dolgozók egészségét, fizikai állapotát is veszélyezteti; erre a kedvezőtlen jelenségre a továbbiakban fokozott figyelmet kell fordítani. Termékváltás - exportnövelés Folytatódik a több éve tartó termékváltás a Győri Rá'batext Textilipari Vállalatnál; célja egyrészt, hogy konfekcionálásra alkalmas anyagokkal lássák el a hazai továbbfeldolgozókat, másrészt, hogy megfelelő választékot kínáljanak tőkés vevőiknek a finom kidolgozású kelmékből. Több hazai és külföldi kiállításon is bemutatták már újdonságaikat, a pamutpoliészter alapú, valamint a tiszta pamutból készült inganyagokat, azt a batiszt zsebkendőkelmét és ógyneműanyagot, amely elnyerte a Kiváló Áruk Fóruma jelzését is. Tovább növelik a tiszta pamutból készülő divatkelmék, blúz-, ruhaanyagok szín- és mintaválasztékát. Üj termékeik közé tartozik a pamuting-anyag és gyűrthatású ing- és blúzanyag. A tavalyi össztermelésének 46 százalékát tőkés piacon értékesítő vállalat az idén csaknem 10 százalékkal kívánja növelni tőkés exportját, s ennek alapvető feltétele a termékszerkezet korszerűsítése. Bika borjú-üzlet Az állami gazdaságok az idén az export újabb lehetőségeit aknázzák ki; különösen az állattenyésztés kínál erre jó lehetőséget. A tejtermelésre kitenyésztett tehenek utódjaival a korábbinál észszerűbben gazdálkodnak. Az ebből származó devizabevétel az idén eléri a hárommillió dollárt. A magas hozamra kinemesített tejelő tehenek nőivarú borjait az eddigi gyakorlat szerint az állomány utánpótlására nevelték fel. A bikaborjak „sorsa” viszont gyakran megoldatlan volt; rendelet tiltja ugyanis az értékes fiatal állatok vágását. Emiatt kénytelenek voltak hizlalásra fogni „őket”, ám mivel genetikai adottságaik gyengébbek a húshasznosításra ,,szakosított” szarvasmarhákénál, csak jelentős takarmány-többletköltséggel, és jóval hosszabb idő alatt érték el a vágósúlyt. Ráadásul húsuk is rendszerint másod-, vagy harmadosztályú minősítést kapott,, ennélfogva többnyire ráfizetés volt tartásuk. Most viszont olasz megrendelésre kéthónapos korban, 55- 60 kilósúlyban eladják a bikaborjakat, amelyekért jó árat fizet a megrendelő. Ily módon az idén 5—6 ezer bikaborjút szállítanak az olasz piacra. Ugyanakkor az állatok után megüresedett szarvasmarha-istállókat húshasznú borjakkal népesítik be, ezek már gazdaságosan nevelhetők és húsuk is a legkiválóbb minőségű. E fajtákat elsősorban a kistermelőktől veszik át, más részüket importálják. Az állományt a Terimpex, illetve az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megbízására felnevelik, s meghizlalva átadják. A Balatonnagybereki Állami Gazdaságba már meg is érkezett az első ezer import-borjú. Tiszalökről balatoni kutatóhajó Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság tiszalöki hajójavító műhelyében vízre bocsátották az új balatoni kutatóhajót, és megkezdték berendezéseinek próbáját. A mintegy kilencmillió forintos költséggel épített, több mint harminc méter hosszú és hat méter széles hajótestet két dízelmotorral hajtják meg. A csaknem száz tonna vízkiszo- rítású úszó laboratórium óránként húsz kilométeres sebességgel közlekedhet majd. KISZ-díjas atom e Az ifjúsági szövetség immár hetedik alkalommal jutalmazta KISZ-díjjal — a Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából — azokat a 35 éven aluli fiatalokat, akik több éven át példamutató tevékenységükkel, az ifjúság nevelésében kifejtett kiemelkedő munkájukkal járultak hozzá a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A kitüntetéseket kedden, a szövetség székhazában rendezett ünnepségen Fejti György, a KISZ KB első titkára nyújtotta át. Az eseményen jelen volt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A kitüntetettek közt volt a Paksi Atomerőmű Vállalat ügyeletes mérnöki munkacsoportja az atomerőmű I. blokkjának beüzemeltetés! időszakában nyújtott magas színvonalú és kiemelkedően eredményes szakmai munkájáért. EDDIG CSAK „TÖLTÖTTEK” A FEJÜKBE Ülünk a nagy asztal mellett, az ügyeletes mérnökök szobájában. Tőlünk „karnyújtásnyira” a reaktor. Most le kellene írni, hogy mellettünk duruzsol, dohog, morog a gép. Nem lehet. A reaktor dolgozik, de ennek semmi jele. Érzékszervileg. Olyan fizikai folyamat játszódik le, amit csak az okos műszerek jeleznek. A kitüntetettek: Faragó Péter, Vámos Gábor, Gergely József. Radnóti István, Bajsz József — ő most Budapesten van intenzív nyelv- tanfolyamon — Kapocs György pedig szolgálatban, ő irányítja most az erőművet. ők hatan kapták meg a KISZ Központi Bizottságának KISZ-díját. Jogosítványuk van a paksi atomerőmű irányítására. Állami bizottság előtt vizsgáztak. A feladatról: Az ügyeletes mérnök munkájába senki sem szólhat bele, csak különleges esetben. Tehát a megjegyzendők közül az első: a műszak személyzete köteles végrehajtani az ügyeletes mérnök utasításait. Ezeket hatástalaníthatja (mintha hadseregben lennénk): ő maga, az üzemviteli főosztályvezető, a főmérnök, a műszaki igazgató és a vezérigazgató. Másodszor: ha a végrehajtó személy úgy ítéli meg a helyzetet, hogy emberi élet vagy berendezés van veszélyben, akkor megtagadhatja a parancsot. A blokk teljesítő- képességét veszélyeztető üzemzavar elhárításáért egy személyben felel az ügyeletes mérnök. Ugyanez érvényes, ha nukleáris vagy sugárbiztonsági zavart kell elhárítani... Az előbbieken mosolyognak. Színtiszta való, de mégis papírosízű. — De, akkor mi a helyzet? — kérdezem. És megindul a beszélgetés. Gergely József magyaráz: — A mi fejünkbe eddig csak „töltötték” a tudást. Nekünk most az a feladatunk, hogy ezt hasznosítsuk, visszaadjuk, amit kaptunk! LEMONDASSÁL jAr EZ A BEOSZTÁS — Ügy tűnik, mintha hálásak lennének! — Mintha valakinek tartoznának... — mondom. — Egy bizonyos szinten túl már ki kell alakulnia az emberben a felelősségérzetnek — mondja Faragó Péter. — A blokkvezénylő személyzeténél már kötelező mindent alárendelni a vállalat érdekének. — Itt már arról van szó — vág közbe Vámos Gábor —, hogy mi számtalan vizsgát tettünk az utóbbi években. Ezekre készülni kellett, de nem a vizsga miatt készültünk, hanem a tudásért, azért, mert a feladatnak meg kellett felelni. Még mindig nem azért, mert ott ültek velünk szemben felelős emberek... Érti? — Értem. — A mi szakmánk most van elindulóban. És a fejlődés rohamléptékű. Lépést kell tartani. Bizonyos fokig óhatatlanul szakbarbárokká válunk, de nekünk tudnunk kell mindent az atomerőműről — mondja Radnóti István. — Akkor nem is hálásak hanem a kötelességérzet beszél? — Mindegy, miképpen fogalmazzuk meg. Bajsz József (szemben) a párhuzamos kapcsolás idején Kapocs György — Teljes az elégedettség? — Mondhatjuk úgy is. Ha valaki elégedett, az azt is jelenti, hogy megáll. De, azt tudni kell: harmincéves korunkra nincsenek anyagi problémáink, van lakásunk, kocsink... Most ezért hálásak legyünk? Legyünk inkább rá büszkék. Valamit mi is adtunk. Nem? De, azért a hálának is ott kell lenni. Azt tudomásul kell venni: aki vállalta ezt a beosztást, az lemondást is vállalt. — Hatan, illetve heten vannak erre a beosztásra. A hetediket most nevezték ki. Mi van olyankor, ha beüt egy influenzajárvány? — Akkor is dolgozni kell. Most a Bajsz Jóska intenzív nyelvtanfolyamon van, a Vámos Gabi pedig félévre megy Amerikába tanulmányútra. A munka ötünkre marad... Sőt! Faragó Péter időlegesen más feladatot kapott. Az átrakást és főjavítást kell neki előkészíteni. Négyen látjuk el a feladatot... — És mikorra „várható", hogy idegileg teljesen kimerülnek? Ekkor szól közbe a főnöke, Simon Péter főosztály- vezető : — Egy mérnöknek annyi aktív éve van, mint a blokknak. Arra azonban készülnünk kell, hogy az ügyeletes mérnökök ezt a beosztást 3—4 évig bírják. — Na, de még egy csomó beosztás nincs kitalálva — szól közbe egyikük. — Nem tudjuk, milyen lesz a felállás akkor, ha mind a négy blokk üzemel. De kiforrásban van még az ügyeletes mérnöki poszt is ... — Azt veszem ki a szóból, hogy „bezápultak”! — Hogy? — „Bezápultak” harminc- valahány évesen. Szakbarbárságot emlegettek, különmunkát, stresszhatást. — Ez egy kellemes állapot! — kiállt Faragó Péter. ÜRÜKÖS STRESSZBEN ... — Az ügyeletes mérnökre és a műszakban lévő kezelő- személyzetre 26 milliárd forint értéket bíznak, és egy műszakban 3—5 millió forintot termelnek. Felelősek a termelésért. Nem nyomasztó ez? — Örökös stresszben élünk — mondja Vámos Gábor. — Nyomasztó. Az üzembe helyezés időszakában volt olyan szakasz, amikor ösz- szerándult a gyomrom, amikor elindultam a műszakra. Ti nem így vagytok? — kérdezi a többieket. Mélységes csend. — Abban az időszakban sokkal több vita volt köztünk. Emlékeztek? Műszakátadásnál sokkal keményebben léptünk fel egymással szemben — vallja be és emlékezik Gergely József. — Most ha folyamatosan több napig vagyok otthon, csak akkor van feszültség bennem. — Permanens készenlét kell. Ha a blokkvezénylőben bárkivel beszél, az egyik szeme mindig a műszereken van. Vagy ha kimegyek a vezénylőből, automatikusan mondom a többieknek, hova megyek és mikor jövök visz- sza — mondja Faragó Péter. — Csak a munka és a munka, ezt mondják mindig. — És a család? — szól közbe Radnóti István. — Nekem három gyermekem van, a többi is családos és rendes családapák. — Azért azt is tudni kell, hogy mi nem vagyunk paksi őslakosok. A rokonság, a szüléink az ország másik végében laknak. Sokszor megyünk családlátogatóba. És azt hiszem, mindannyian természetszeretők vagyunk. A csapatból hárman szörföz- nek, hárman pedig könnyűbúvárkodnak ... Elfogy a szó. A négy mérnöktől elbúcsúzom. Kint a vezénylőben Kapocs György mosolyog. „Megúszta” ezt a beszélgetést. Nem szeret szerepelni. De míg ezt mondja, fotóskollégám készít egy felvételt róla: kék zakóban, szürke nadrágban és piros nyakkendőben van. Ez az egyenruhájuk. Elegánsak. A paksi atomerőmű 1983- ban 900 ezer kilowattóra többlet elektromos áramot termelt. Ezt a munkát pedig a hat ügyeletes mérnök irányította. KISZ-díjat kaptak érte... HAZAFI JÖZSEF Fotó: Gottvald Károly. Faragó Péter Radnóti István Gergely József Vámos Gábor
