Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

1984. március 17. MÉPUJSÁG LEMP Országos pártértekezlet előtt ­Kenyértörés, fűrészelés az esküvőn A lengyel politikai élet fontos állomása lesz a Len­gyel Egyesült Munkáspárt országos pártértekezlete március 16—18. között. A tanácskozás feladata, hogy két kongresszus között fél­idős mérleget készítsen, s hogy kidolgozza a rövidebb és hosszabb távú program té­ziseit. A pártértekezleten a szervezeti szabályzat értel­mében, az 1981-es rendkívü­li kongresszus küldöttei vesznek részt. E nagy fontosságú tanács­kozás előkészítésével foglal­kozott a párt központi bi­zottsága legutóbbi ülésén. A plénum felszólalói minde­nekelőtt azt emelték ki, hogy a tanácskozás módot ad a pártdemokrácia elmélyítésé­re, arra, hogy a párttagság képviselői fokozott és tény­leges ellenőrzést gyakorol­hassanak minden fokú párt­szerv tevékenysége felett, kezdve a politikai bizottság­tól egészen a városi, közsé­gi és üzemi pártbizottságo­kig. A felszólalók hangoztat­ták: a párttagság abban bí­zik, hogy az őszinte bírála­tok és értékelések megaka­dályozzák a visszatérést a régi hibákhoz, azokhoz az időkhöz, amikor a párt ad­minisztratív funkciót töltött be, s az irányító pártszer­vek kizárólag az eredmé­nyekről szóltak, s elhallgat­ták a nehézségeket, a gon­dokat, a hibákat. Az orszá­gos küldöttértekezletnek, ha be akarja tölteni feladatát — mutattak rá a központi bizottság ülésén —, meg kell erősítenie a párt veze­tő szerepét, de nem szabad adminsztratív feladatokkal terhelnie a pártot, nem sza­bad, hogy a pártszervek a miniszterek vagy az igaz­gatók helyébe lépjenek. Foglalkozott a pártplénum a vajdasági és alsóbb szintű pártszervezetekben, bizott­ságokban az elmúlt hóna­pokban lezajlott beszámolá­si és választási kampánnyal. Erre azért volt szükség, mert a LEMP szervezeti szabály­zata értelmében csak az or­szágos szervek megbízatása szól öt évre, az alsóbb szin- tűeké két és fél évre, s ez most járt le. A politikai bi­zottságnak a KB ülésén elő­terjesztett beszámolója si­keresnek minősítette a kam­pányt. A párt az előző, 1981. évi választási kampány idő­szakához képest stabilizáló­dott, nőtt az aktivitása és befolyása. A kampány bebi­zonyította, hogy a IX. rend­kívüli kongresszuson elhatá­rozott gazdasági reformot támogatja a társadalom. A dokumentum elismeri, hogy a tagság igen érzékeny az életszínvonallal kapcsolatos kérdésekre. A központi bizottság ülé­sén ismertették a „Miért harcolunk, mire törek­szünk?” című, a párt rövid­távú programját tartalmazó programnyilatkozatot, ame­lyet az országos küldöttérte­kezlet elé terjesztenek. Ugyancsak az országos kon­ferencia foglalkozik a párt hosszú távú programjának téziseivel is, amelyeket a kö­vetkező, X. pártkongresszus önt majd végleges formába. A dokumentumtervezet a legfontosabb feladatnak azt tartja, hogy a párt egésze, minden szervezete és tagja a valóságos szükségletek és igények figyelembevételé­vel elvhű, marxista—leninis­ta szellemben végezze mun­káját. Majd leszögezi: „Fo­kozatosan, kitartóan dolgo­zunk a gazdasági válság következményeinek legyőzé­sén. Harcolunk a dolgozó tömegek szociális biztonsá­gáért és a jobb jövőért.” Vértárolás A modem orvostudomány egyik legnagyobb problémája a véradóktól kapott vér minél gyorsabb feldodgozása. Ez a vér azonnali transzfúzióra felhasználható, de vérvétel után legfeljebb 24 óráig tart­ható el. Eddig a testen kívü­li vértárolás megoldásának akadálya a vér alvadékony- sága volt. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a vérhez természetes és vegyi preparátumokat adtak hoz­zá. Ez csak átmeneti megol­dás, mert mindezek a készít­mények a vér egyes alkotó elemei szempontjából káro­sak. Igor Jermolenkónak, a Belorusz Tudományos Aka­démia szervetlen kémiai la­boratóriuma vezetőjének nemrég sikerült cellulóz fel- használásával kidolgoznia egy rostos szorpciós anyagot. Ezt az anyagot a Jevgenyij Bug- lov által irányított transzfú­ziós intézettel közösen vér- stabilizátorként kipróbálták. A kísértetek során megálla­pították, hogy a cellulóz­foszfátnak figyelemre méltó tulajdonsága van: ha a vért keresztülengedik rajta, az el­veszti mésztartalmát, a mész pedig sokkal nagyobb mér­tékben okoz alvadást, mint a magnézium vagy a kálium, így a vér öt, sőt hét napig is megőrzi gyógyító tulajdon­ságait, konzerváló anyagok hozzáadásával pedig 25 napig is. rej a násznép tréfás bízta- rel eleget tettek és boldog tásai, megjegyzései közepet- örömmel fogadták a gratu- te minden próbának siker- lációkat. Manapság Szovjetuniószer- te egyre több helyen rendez­nek olyan esküvőt, amelyen felelevenítik a régi hagyo­mányokat. Ilyen például, hogy a lakodalom napján a menyasszonynak ünnepi ci­pót kell sütnie, az első csa­ládi kenyeret. A vőlegény­nek fát kell fűrészelnie a kenyérsütéshez. Minszkben a belorusz szakszervezetek művelődési palotája megannyi esküvői ünnepség színhelye. Ottjár- tunkkor Szvetlána Liszako- vics és Andrej Verbickij, a HORIZON termelési egyesü­lés két dolgozójának vidám lakodalmi eseményei zajlot­tak. A palota bejáratánál a rokonok és ismerősök, bará­tok népes serege az alkalom­hoz illő vidám népdalokkal köszöntötte az ifjú párt. Az­tán az ősi hagyományoknak megfelelően mindenféle pró­báknak vetették alá a meny­asszonyt és a vőlegényt. A cipótörésnek, a fűrészelés­nek és a többi esküvői nép­szokásnak régmúlt időkre visszanyúló története, értel­me van. Szvetlána és And­Együtt kell viselni az élet terheit — ezt a gondolatot sugallja egy másik népszó kás, a közös fűrészelés. Ki lesz a család feje? Régi belorusz népszokás szerint ezt az dönti el, ki tud nagyobbat törni a cipóból. Itt igyekeznek ponto san a felét törni. Bolgár élet Magyarországon n Georgi Dimitrov Művelődési Ház A rozsnyói napórák A bolgárok évszázadok óta élnek hazánkban. A nincste- lenség és a török uralom űzte őket hozzánk. Értékes vagyont hoztak magukkal: a kertészet értő művelését, munkaszeretetüket, akarat­erejüket. Megtelepedtek, példásan dolgoztak, s a nemzeti ön­tudat ápolására is gondoltak. Írásos emlékek 'őrzik Lázár Ivanov nevét, aki a század elején, lelkes apostola volt nemcsak a kertészeti kultú­rának, hanem a nemzeti ér- ’ zés élesztősének is. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1914-ben a Bolgárok Magyarországi Egyesülete. A gyermekeknek az 1917—18- as tanévben bolgár elemi is­kolát alapítottak. Ugyan­ekkor a fővárosban, az Er­kel utcában bolgár kápolnát is nyitottak. 1922-ben pedig Ivan Vazov klasszikus bol­gár íróról elnevezett olvasó­kört alakítanak. Todor Kalicov 24 éve tit­kára és jelenleg igazgatója is a Georgi Dimitrov nevét felvett Bolgár Művelődési Háznak, krónikása a ma­gyarországi bolgárok kultu­rális életének. — Az ötvenes évek elején aiándékba kaptuk a magyar államtól a kilencedik kerü­letben. a Vágóhíd utcában álló telket — kezdi emlé­kezését. — Szemben az 1930- ban épült Cirill és Metód Bolgár Orthodox templom­mal. Űj közös otthonunk felépítéséhez honfitársaink körében országos akciót hir­dettünk, anyagi támogatást kértünk. Két évig gyűjtöt­tünk, és 114 család lelkes pártolásával kb. 3 millió fo­rintot számolhattunk össze. 1957-ben készült el kultúr- házunk. Előcsarnokában há­lánk és tiszteletünk . jeléül megörökítettük mindazok­nak a nevét, akik támogat­ták ügyünket. 500 személyt befogadó színháztermet, könyvtárat, klubszobákat rendeztünk be. Pezsgő kö­zösségi élet, baráti hangulat uralkodott nálunk. Az egész országból jöttek honfitár­saink, hírünket hazavitték Bulgáriába is. Aztán a szü­lőföldről megindult a ven­dégeskedés, bolgár együtte­sek, politikusok, művészek kerestek fel bennünket. Nemsokára szűkültek a falak körülöttünk... — Hat évvel ezelőtt hatá­roztuk el, hogy hozzálátunk az épület bővítéséhez. Az anyagi alapot az egyesület megtakarított pénze és a bolgár állam támogatása je­lentette. Nagyszabású elkép­zelés született, kivitelezésé­re társadalmi bizottságot hoztunk létre, tagjai a Bul­gáriában élő, és Magyaror­szágon letelepedett mérnö­kök, művészek, valamint magyar barátaink voltak. Az eszményi terveket Tirnovó- ból Zsivkov Dragomirov mérnök dolgozta ki, művész fia városukról faliképet ké­szített az új helyiségekbe, Grigor Szpirdonov festőmű­vész történelműn k esemé­nyeit örökítette meg a fala­kon. Bolgár mesterek fafara­gásai, értékes népművészeti alkotások képviselik az ó- hazát. Három nemzedék fo­gott össze, hogy minél hí­vebben tükrözze népünk szellemi kincseit a megúj- hodott budapesti mflvelődé­Erdősi Mária Csehszlovákia keleti ré­szén az ősi Rozsnyó bánya­városnak négy napórája is van. Ezen a téren egész Szlovákiában csak Pozsony vetélkedhet vele. Az órák létezésüket a város egyik lakójának, Gömöri György­nek köszönhetik. Gömöri, a történelmi emlékek lelkes csodálója, a rozsnyói csil­lagvizsgáló intézet egykori igazgatója egy szép napon elhatározta, hogy az egykor itt honos napórákat újjá­éleszti. Elsőként a régi főtér kö­zepén álló, középkori őrto­rony homlokzatán elhelye­zett napórát készítette el. Valamikor ez rendkívül pon­tos volt: a város lakossága hozzá igazította az időt. „Napórát készíteni nem is olyan könnyű, mint ami­lyennek látszik — mondja Gömöri. — Az óra pontos­ságának első feltétele a számlap beosztásának precíz kiszámítása, s hogy a muta- tórúd pontosan északi irány­ba legyen elhelyezve.” Gömöri egyik napórája a maga módján unikumnak számít egész Csehszlovákiá­ban. Alkotója a csillagvizs­gáló udvarán helyezte el, ahol szemléltető taneszköz­ként szolgál néhány csilla­gászati probléma megma­gyarázásánál. A napóráknak az a hát­rányuk, hogy este nem mu­tatják az időt. Ezért a hat­vannégy éves Gömöri György nemrég elhatározta, hogy ezt a kérdést is meg­oldja. Már elő is készített mindent ahhoz, hogy Rozs­nyón csillagóra is működ­jék, amely éjszaka is mu­tatja az időt. A napóra, mint taneszköz Az őrtorony. Valamikor a város lakossága ennek nap' órájához igazította az időt.

Next

/
Thumbnails
Contents