Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

1984. március 17. ( TOLNjT n itfÉPUJSAG 3 Tizenöt Szekszárdon, a Bajcsy-Zsi- linszíky utca egyik bórházá- nak második emeleti lakásá­ban él feleségével Vajda Jó­zsef. Ritkán mozdul ki a lakásból, hetvenöt év nyomja a vállát, egyre többet bete­geskedik. A kapcsolatot a „külvilággal” számára a rá­dió, ia televízió, az újság je­lenti. De nemcsak ez. Rend­szeresen felkeresi a pártcso- poritibiza 1 mii, néha mások is jönnek látogatni a pártszer­vezetből, ezenkívül levelez régi harcostársaival — szlová. fciaiakkal és itthoniakkal —, akiknek száma, sajnos, egyre fogy. őrzi régi emlékeit — könyveket, képes folyóirato­kat, fényképeket, mintegy tanúit azoknak az esemé­nyeknek, amelyeknek aktív részese volt. Mint például a szlovákiai magyar nyelvű képes hetilapnak, a „Hét”- ne.k egyik 1971-ibsn megjelent számát, amely a gömörhorkai kommunisták küzdelmeit ele. veníti fel, a szlovákiai „Kis Moszkva” lakója volt a 20-as. 30-as években Vajda József ás, neve többször is szerepel ebben az újságban. — Nem véletlenül nevezték a falunkat „Kis Moszkvá”- >nak. Igen erős volt itt a komim uiniista mozgalom —■ mondja. — Apám vöröskato­na volt, természetesen én is kommunista lettem. Már 19- ben megtanultam — pedig alig múltam tíz éves —, hogy hol a helyem. Amikor édes­anyám megmagyarázta, hogy mi a különbség a hozzánk be. vonult, főként salgótarjáni bányászokból álló Vörös Had­sereg, majd a visszavonulás után bejött katonaság között. A községből a legtöbben a papírgyárban dolgoztak, én is oda jártam. A munkások csaknem valamennyien kom­munista érzelműek voltak. Már 1922-ben kezdett szer­vezkedni a fiatalság, én is beálltam a kommunista ifjú­sági szervezetbe. Létrehoztuk a „Virradat” nevű sport- és kutt úr-egyesületet. Két év múlva, 1924-ben vettek fel párttagnak, azt mondták az elvtársak, hogy szükség van valakire, aki az ifjúságot kép. viseld a pártszervezetben. Ti­zenöt éves voltam akkor. Az ifiúsági szövetségben heten­ként kétszer volt este össze­jövetel, jöttek előadók Lo­soncról, Rozsnyóról, máskor meg mentünk röplapokat szórni, plakátot ragasztani. évesen lett „Szükség volt valakire, aki az ifjúságot képviseli.” szíinielőadásokat, sportverse- ínyeket rendeztünk, persze, ezeket is felhasználtuk a po­litizálásra ... Vajda József számára em­lékezetes az 1925-ös választás. Csoportosan járták a környé­ket, megmagyarázni az embe­reknek, hogy a 32 párt közül a kommunista az, amelyik a szegényemberek érdekeit képviseli. — Az egyilk isten háta mö­götti helyen csupa analfabé­tát találtunk. Mondják, tud­ják ők ezt, hogy a kommunis­ták az igaziak, de hát hogyan szavazzanak, ha olvasni sem tudnak. Erre fölemeltem egy széket, fölfelé fordítva lá­bait ... „Látjátok, ilyen a né­gyes. Ebbe tegyétek a keresz­tet, mert a négyes lista a kommunistáké ...” Neki is, barátaiinak-elvtár- siainak is sokszor meggyűlt a baja a hatóságokkal. Hol nyolc napra, hol két, hol nyolc hétre vált „lakásává” a rimaszombati börtön. 1933— 34-ben pedig 13 hónapra. „Munkát, kenyeret! Tűrtünk eleget!” kiáltották kórusban a tüntetésen, majd csendőr, sorfái állította meg őket. — Mellettem szúrta agyon az egyik csendőr Ruszó János barátomat. Minket pedig, a pártszervezet vezetőségi tag­jait, a Tornaijára vittek. A rimaszombati tárgyaláson másodrendű vádlottként 13 hónapi szigorított börtönre ítéltek... Az álliandó üldöztetés, a csendőri brutalitás ellenére párttag ott küzdött a kommunisták soraiban. Hol munkát köve­telve, hol a sztrájkolok kö­zött, a nagyobb darab ke­nyérért. Gömörhorkán, a pa­pírgyárban, Tornaiján, a ka­szárnyaépítkezésen, Rozs­nyón, a bányában. A müncheni döntések után súlyosbodott a szlovákiai kommunisták helyzete, hi­szen addig, ha gyakori is volt az összeütközés a hatóságok, kai, Csehszlovákiában legáli­san működhetett a kommu­nista párt. Horthyék alatt nem. De akkor is élt, a föld alatt. Katonai behívó vetett véget sokuk — köztük Vajda József — tevékenységének is, a háború második felében. Ám ő, néhány barátjával-elv. társával, valahol a Dnyesz- fer mentén a visszavonulás során „lemaradt”, bevárta a szovjet 'csapatokat. Zaporozs. je-be került hadifogoly-tá­borba, majd az első hadifo­goly-szállítmánnyal érkezett vissza szülőföldjére. Bekapcsolódott a mozgalmi munkába, majd 1948-ban át­települt Magyarországra, So­roksárra. Jelentkezett a párt- szervezetnél, és természetesen szívesen fogadták a tapasz, talt, sókat próbált kommu­nistát. Dolgozott papírgyár­ban, a párt központi garázsá­ban, fatelepen, a MOM kö­szörűseként ment nyugdíjba 1968-ban. Volt párttitkár Há- roson, ott volt 1956 őszén a párt újjászervezésénél, alapí­tó tagja volt a muikásőrség- nek. Közben megkapta a Szocialista Hazáért Érdem­rendet, kitüntették többek között a Felszabadulási Jubi­leumi Emlékéremmel, és a Munka Érdemrend bronz fokozatával, felvették a Ma­gyar Ellenállóik, Antifasiszták Szövetségébe. Nyugdíjazása­kor költözött Szekszárdra, itt, amíg bírta egészséggel, párt- csoport-bizalmiként tevé­kenykedett. Vajda József az idén tölti be hetvenötöd ik életévét, és párttagsági könyvében a tag­ság kelteként 1924, szerepel, tehát hatvan éve párttag. Hogy vélekedik erről ő ma­ga? — Érdemes volt elkezdeni és csinálni. Csak azt sajná­lom, hogy most már, korom, betegségem miatt nem sokat tehetek... J. J. Hullámhajtómű a Győri Rekardból Megkezdték a hullámhaj­tómű gyártását a Rekard Győri Mezőgép Vállalatnál. Az új termék onnan kapta a nevét, hogy egyik eleme — szemben a hagyományos hajtóművek merev alkatré­szeivel — rugalmas, s ez az úgynevezett hajlékony fo­gaskerék hullámzó alakvál­Üj típusú automata mérő­műszereket alakítottak ki a Ganz Műszer Művekben, el­sősorban a mezőgazdasági üzemek számára. Egy NSZK-beli és egy argentin cég már rendelt is azokból, s ha a műszerek kiállják a próbát, a gyár nagyobb té­telek vásárlására számíthat. Az első készülékekből az osztrák meteorológiai inté­zet is rendelt, és rövidesen felszerelik azokat Semme- ringben. A műszerek elekt­ronikus érzékelői, a mikro­processzorok pontosan mé­rik és regisztrálják a külön­féle időjárási adatokat, köz­tük a szélerősséget és a szél­irányt. amit az eddig gyár­tott hasonló berendezések még nem tudtak mérni. A Semmeringből a Ganz-mű- szerekhez kapcsolt távadó- val továbbítják majd a leg­frissebb adatokat a bécsi központba. tozást szenved működés köz­ben. Az új típusú hajtómű szinte az ipar valamennyi területén alkalmazható: be­építhető szerszámgépekbe csakúgy, mint építőipari, anyagmozgató, vegyipari és híradástechnikai berendezé­sekbe, nyomdaipari kisgé­pekbe, orvosi műszerekbe. A Ganz Műszer Művek, amely a legkülönfélébb mé­rőeszközöket gyártja, több éve próbálkozik olyan mű­szercsalád kifejlesztésével, amely minden eddiginél pontosabb, éppen ezért job­ban hasznosítható adatok­hoz juttatja a mezőgazda- sági üzemeket és szövetke­zeteket. Az első, az Agromet márkájú műszercsalád ma már világszabadalmat élvez, és számos külföldi partner vásárolja. Hazánkban eddig 15 ilyen komplett műszert szereltek fel a Ganz-gyár szakemberei. Ezek a készü­lékek egyidejűleg mérik a termőtalaj és a levegő hő­mérsékletét, a páratartal­mat, a szélerősséget — a ka­pott adatokat összegzi, s program szerint kimutatja, hogy kíván-e a talaj öntö­zést vagy sem. Dz Agrober nemzetközi elismerése Az Agrober ismét elnyer­te az Editorial Office mad­ridi kiadóvállalat által ala­pított Nemzetközi Élelmi­szerdíjat (Internacional Fo­od Award), amelyet az élel­miszertermelés fejlesztése terén kimagasló teljesít­ményt nyújtó intézmények, vállalatok munkájának elis­merésére alapítottak. A díj odaítéléséről nemzetközi hírű szakemberekből álló zsűri dönt minden évben. A márványból és bronzból ké­szült trófeát Barcelonában adták át ünnepélyes kere­tek között. Az Agrober, főleg az utób­bi másfél évtizedben, sok fejlődő, mezőgazdasági és élelmezési gondokkal küsz­ködő országban nyújtott segítséget az itthoni gazdag tapasztalatokon alapuló kor­szerű növénytermesztési és állattenyésztési rendszerek átadásával, megvalósításá­val. Külföldi partnereinek mezőgazdasági üzemeket, ál­lattenyésztési telepeket és más létesítményeket tervez, s megrendelésre kulcsraké­szen megvalósítja azokat. Szakemberképzéssel és szak- tanácsadással is segítséget nyújt. Ganz-műszerek a mezőgazdaságnak hírről hírre Hát így van. Annak rendje és módja szerint „öregszik” ez az év, amit most, a 11. hét múltán már igazán nem illik újesz­tendőnek nevezni, hiszen még két hét és véget ér az első negyedév — mely sem eseményekben, se munkában, se a még jobb, eredményesebb munkára vonatkozó elhatározásokban nem volt szegény. Nem volt és mégis... Kinek mi fontos ? A munka törvényei szerint sorjázó na­pok történései olykor észrevétlenek ma­radnak, gondolhatná az újságíró, aki e kérdésre, hogy „mi újság?” rengetegszer kapja ezt a választ „semmi különös”. Mi bajom e szűkszavú felelettel? Hát csak az, hogy rendszerint nem fedi a körülöt­tünk, az általunk is zajló valóságot. Más­részt a „semmi különös” tulajdonképpen örvendetesként is üdvözölhető, mert azt fejezi ki, hogy kicsiben és nagyban men­nek dolgaink a maguk útján, csendben és rendben, békében végezzük az egész nem­zetre szabott soros feladatok özönében a magunk kicsi részét, így felelve meg az egyénekre mért felelősség követelményé­nek. Hogy elolvassuk, amit az újságok ír­nak, meghallgatjuk, amit a rádió mond, megnézzük, amit a televízió belpolitikai életünk tágabb — mert országos — és szűkebb — megyei — eseményeiről is mond, mutat? Természetes, szintén. Ami­ként az is az, hogy egy-egy esemény fő­leg az érintettek körében talált élénk ér­deklődésre, vált ki nagyobb visszhangot. Múlt, jelen, Jövő Március 15-e előtt — mely hagyomá­nyosan a három történelmi tavasz — 1848, 1919 és 1945 — forradalmi ihfjúsági napok címen futó emlékezéssorozat nyitó napja — hallottam a következő kis pár­beszédet. — Mit panaszkodik? Itt a tavasz, az újjászületés, a fiatalság, a szerelem évada. Hát nem érzi? Mire a meginterjúvolt: — Én ilyentájt évek óta csak a tavaszi fáradtságot érzem. kon. Az olyanon, mint amilyen a TÁÉV szocialista brigádvezetői tanácskoztak. Ha itt most inkább arról beszélek, hogy vé­get értek megyénkben a falugyűlések, an­nak az az oka, hogy ezekre a tanácsok és lakosság, képviseltek és képviselők kö­zötti eszmecserék régen túlnőttek helyi ér­dekességükön, fontosságukon. Nem beszél­ve arról, hogy egy-egy falugyűlés tulaj­donképpen nemes szövetségmegújítása annak a társadalmi összefogásnak, mely a Tavasz köszönti első tavaszi ünnepünket... Óvodások a március 15-i koszorúzáson Szekszárdon. Ifjú ember volt a kérdező, középkorú a felelő. Mégsem ütközhettem meg azon, amikor a tavaszi fáradtságát hangsúlyozó fél szemembe ötlött a március 15-i koszo- rúzók tömegében. Gondolom, március 21- én, majd április 4-én is ott lesz az ün­neplők között szívben fiatalodni, lélekben megnyugodni attól a bizonyosságtól, ami számunkra legdrágább értéke ezeknek a tavaszünnepeknek. Annak, hogy nemze­dék nemzedéknek adja azt a nem staféta­botot, inkább képzeletbeli jogart, amit úgy emlegetünk, hogy munkás-paraszt hatalom. Az idő szőttesébe simuló napok tehát mennek, mennek, történnek a kicsi és nagy dolgok, melyek végeredményükkel az egész haza népének jó közérzetét szolgál­ják. És éppen a végeredmény miatt vé­tek olykor elsiklani nem fontosként egy- egy esemény fölött. Próbáljam meggyő­zőbben? Nos, tessék, Mérgelődnek a há- ziaszonyok, akiknek háztartása mögött nincs ott a kiskert. „Lassan olcsóbb lesz egy szál orchidea, mint egy csomó pet­rezselyem”. Az okkal füstölgőknek nem elég jó hír, hogy a termelőszövetkezetek és háztáji kertészetek fóliasátraiban meg­kezdődött a tavaszi munka? Foltyatom, s azzal, ami köztudott. A szocialista me­zőgazdaság, az ipari szövetkezetek itt a ki­sebb hazában évente tisztes értékkel gya­rapítják a nemzeti jövedelmet. Szövetke­zeteink évi számadása a 11. héten ért véget. Fontos események voltak ezek a zárszámadások, soros feladategyeztetések? De még mennyire! Itt volt aztán a szö­vetkezeti hagyományőrző és néptánc­együttesek már sokadik szemléje, vagy az, hogy Miskolcon emlékezetes sikerrel öreg­bítette megyénk kulturális életének jó hí­rét a szekszárdi Big Band és a Spirituálé együttes. Ml a teendő? „ E héten is sok szó esett a soros fel­adatokat meghatározni kívánó fórumo­Archívképünkön a szekszárd-szőlőhegyiek, akik a vezetékes vízellátásért fogtak ösz­sze. gazdálkodás nehéz időszakában milliárdos értékekkel képes növelni a településfejlesz­tés egy-egy közkívánatra történő és köz­hasznú vállalkozását. A megyében 110 falugyűlés és 6 város­körzeti tanácskozás volt, ezeken közel 15 ezren vettek részt, ami az aktív lakos­ságnak több, mint 10 százaléka. Elhang­zott 1175 felszólalás, 355 közérdekű beje­lentés. A közérdekű javaslatok száma megközelítette az ötszázat. Engedjenek meg egy gyorsmérleget. Azonnal megvá­laszolható volt 363 észrevétel; ez évben megvalósítható 341 javaslat; további 74 javaslat megvalósítására sor kerül 1985- ben. A soros, a VII. ötéves tervidőszak feladatának minősült 243 javaslat. Minderről később adunk teljes képet. Most csak annyit, hogy az alkotószelle­mű tanácskozásokon a résztvevők megért­ve az ország, a megye gazdasági prob­lémáit, a tanácsok rövidre fogott anyagi lehetőségeit, majd minden falugyűlésen megajánlották közreműködésüket, szelle­mi, fizikai, anyagi hozzájárulásukat a la­kosság elltásának javítását célzó feladatok megoldásához. Hát tessék... csak így igaz, amit oly hirtelen kimondunk, az, hogy semmi különös nincs, ami újságként el­mondható. Sándor, József A nyomaték kedvéért kértem meg raj­zolni tudó kollégámat, hogy próbáljuk tisztességre fogni a Sándorokat, Józsefe­ket, és Benedekeket, hogy degeszre tömjék zsákjaikat meleggel, ha név­napjukat meg akarják őrizni nemzet­közi jellegűnek. Tán egy névnek sincs annyi viselője, mint a Sándor és József neveknek, innen a mondás, hogy nálunk az istent is Sanyinak vagy Józsi­nak nevezik. Ez meg, hogy jön most ide? Mert pohárcsöndítés nélkül azzal ért vé­get minap egy megyei szintű tanácsko­zás, hogy fölállt a jelenlévők közül egy, s miután minden jót kívánt a három név viselőinek, fölhívta figyelmüket össznépi érdekeket szolgáló kötelességükre. Valamit hozzá tennék én is. Bele ne kerüljön azokba a zsákokba több influenzavírus, mint amennyiről a KÖJÁL illetékese úgy nyi­latkozott, hogy csupán néhány települé­sünkön halmozódtak az influenzás meg­betegedések! Tessék? Hogy máris sok a beteg? Tény. Ezért is fontos, hogy a Sán­dorok, Jóskák, Benedekek nevükhöz mél­tó pakkal érkezzenek. — H — Mezítláb jönnek, kövér zsákot hoznak. Ma még csak ez a biztos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents