Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. március 17. Az 1980-as évek tudománypolitikája Megkezdődött a LEMP országos pártértekezlete Wojciech Jaruzelski beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) nek képzése az új rendszer szerint 1983 szeptemberében megkezdődött. Mintegy 250- en részesülnek állami ösztöndíjban, lényegesen többen a korábbi évek aspiráns és tudományos gyakornoki létszámánál. Figyelemre méltó, hogy közöttük százötven a 25 éven aluli pályakezdő fiatal. Az új rendszer átfogóbb értékelésére az első évfolyam hároméves tanulmányainak végeztével vállalkozhatunk majd. — A három fokozatú tudományos minősítés bevezetéséről tavaly novemberben hozott kormányhatározat szerint az új rendszerű egyetemi doktorátus tényleges bevezetésének határideje 1984. szeptember elseje. Jelenleg az egyetemeken felülvizsgálják a doktori szabályzatokat. a doktori vizsgakövetelményeket és szervezetileg is megalapozzák az emelt szintű egyetemi tudományos fokozat bevezetését. — A „tudományos kandidátusi” és a „tudomány doktora” fokozatokkal kapcsolatos rendelkezések már életbe léptek; s a pályázókkal szemben támasztott követelmények szintjének emelése a kutatók, a tudósok egyetértésével találkozott. A Tudományos Minősítő Bizottság szerint alábbhagyott a korábban tapasztalt ..nagy tolongás” a tu- dománvos fokozatokért. A pályázók tudománvos témáiban is megindult bizonyos átrendeződés' a korábbi. olykor csak öncélú témák helyett mind többen mélyebb elméleti, igényű, illetve hasznosítható alkalmazott kutatásokat feldolgozó továbbá időszerű társadalompolitikai kérdéseket tárgyaló témákat választanak. Melyek a kutató-feilesztő intézmények szervezeti továbbfejlesztésére vonatkozó elképzelések, hogyan érhető el. hogv a kutatóbázisok és a termelőüzemek egvütt- működését. a közös érdekeltséget a szervezeti keretek is ösztönözzék? — A kutató-fejlesztő intézőn én vek szervezeti továbbfejlesztése egyik eleme a tudománvos munka ered- ménvességét, előmozdító erőfeszítéseinek. Az elmúlt három évben a kutatóintézeti hálózat, szervezeti rendszerében jelentős — sok vonatkozásban úiskerű — átalakulások kezdődtek el. Az intézkedések mindenekelőtt arra irányultak, hogy javuljon a tudomány és a gyakorlat kapcsolata, a kutatás eredményessége, a kutatóbázis jobban tudjon alkalmazkodni a változó és növekvő követelményekhez. — A legjelentősebb előrelépés minden bizonnyal a műszaki-fej leszitő vállalat — mint új szervezeti forma — létrehozása és elterjesztése eredményezi. A műszaki-fejlesztő vállalatoknak a kutatóhelyek és a termelő szervezetek között „átvivő” szerepük van; elsődleges feladatuk, hogy a kutatási eredményeket összegyűjtsék, a fejlesztés és a gyakorlat számára hasznosítható formába hozzák, s előmozdítsák minél gyorsabb és szélesebb körű alkalmazásukat. Az innovációt Olyan szabályozás; rend. szer segíti, amely számol az esetleges kudarc kockázatával. megteremti a kutatók és az üzemi, vállalati szakemberek közös érdekeltségét az új eredmények hasznosításában, a piaci siker elérésében. A műszaki-fejlesztési vállalatok száma már meghaladja az ötvenöt. s van közöttük olyan is. amely az országhatáron kívül kívánja menedzselni az új műszaki eredmények gyakorlati bevezetését. — A tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítését számos más szervezeti forrna, és ezek kombinálása is lehetővé teszi; a leányvállalati szervezetekből több vállalat közös kutatóintézetéig, a szűk kapacitást bővíteni képes néhány tagú gazdasági munkaközösségektől az országos kutatási programok végrehajtását elősegítő keretintézetek létrehozásáig. Sokszínű, változatos, a kutatási-fejlesztési tevékenység sajátosságaihoz jobban igazodó intézményhálózat kialakulása kezdődött tehát el, melynek új vonása a nagyobb nyitottság, a rugalmas alkalmazkodóképesség. — Az eddigi tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a szervezeti átalakítások során mind jobban kell élnünk a kutatóhelyiek és a kutatók érdekeltségének nőve. lését szolgáló szabályozási, irányítási eszközökkel. Nagyobb figyelmet kell fordítani az egyetemi és a vállalati kutatóhálózat fejlesztésére. A vállalati és központi anyagi eszközöket jól meghatározott, pontosan ütemezett feladatokra kell fordítani, mindinkább konkrét kutatásokat, s nem az intézmények egészét finanszírozva. A tudományos kutatóhálózat távlati fejlesztési koncepcióját — a tudót mány és a társadalmi gyakorlat igényeire egyaránt figyelve — még az idén kidolgozzuk és életbe léptetjük. Hogyan járulnak, s járulhatnak hozzá a társadalomtudományi kutatások kiemelt társadalmi programjaink megvalósításához, a társadalom irányítási rendszerének tökéletesítéséhez? — A hazai társadalomtudományi kutatások átfogják a társadalom funkcióinak és működésének teljességét. Ez történeti értelemben is Igaz; alaposan foglalkoznak mind a múlttal, mind pedig a jövő távlatainak elemzésével, és természetesen a ma kutatásaival. De nemcsak a társadalmigazdasági viszonvokat. feltételeket. intézménv-rendsze- reket vizsgálják, hanem az ezeket hordozó emberek, csoportok, rétegek sajátosságait is. A társadalomtudományok művelőinek alapvető feladatuk. hogy felismerjék korunk fő kérdéseit, s tanulmányozzák azokat. E munka azonban — eszközeinek, módszereinek szigorú, tudománvos kötöttségei ellenére — nem lehel steril, nem nem lehet önmagáért való. A kérdésekre valódi megoldást kínáló marxista válaszra van szükségünk. Ezért nehezedik roppant felelősség társadalom-tudósainkra : eredménvéik szervesen beépülnek ideológiánkba, önmagunkat meghatározó és cselekvéseinket irányító tudatunkba. — A társadalomtudományok alanvető funkciója a valóság feltárása. Lényeges, hogy ezt a valóságot a maga teljességében értelmezzük, valódi bonyolultságában. közvetlenül nem észlelhető mély rétegeivel együtt. A feltárt valóságot azonban nem csuoán leírni kell. hanem állandóan szembesíteni is a róla alkotott kénünkkel. Így a tudománynak közvetlenül tudatformáló szereoet is keli vállalnia. Ez a funkció ütközések sorozatával iár. hiszen szüntelenül úijáraizolia a társadalomról alkotott kénünket, új értékeket épít be, és ré- sieket^bont, le: egyéneket és kis csonortokat. rétegeket és osztályokat, nemzetiségeket és nemzeteket késztet önértékelésük megváltoztatására. — A társadalom és annak minden alkotó eleme a fei- lődést előseeítő stabilitásának és folyamatossá eának fenntartására törekszik, ezért a társadalmi folyamatok újonnan feltárt objektív tényei és törvényei egyszersmind fejlesztik, szintetizálják is a társadalom eszmerendszereit. Az elmúlt évek társadalmi-gazdasági folyamatai mélyreható változásokat érleltek, amelyeknek azonban nem spontánul, hanem a lehetséges legnagyobb irányítottsággal és társadalmi ellenőrzéssel kell végbemenniük. Ezért erősödik fel a társadalomtudományok művelőinek döntés- előkészítő tevékenysége, nő a változások hatásainak elemzésében, ellenőrzésében, értékelésében vállalt szerepük jelentősége. — További szocialista fejlődésünket, gazdaságunk teherbíró képességének növelését több átfogó kutatás alapozza meg. A társadalmi struktúra, az életmód, az értékek tartalma és szerkezete; a szocialista, a nemzeti és nemzetiségi tudat; a szociálpolitika gyakorlata és elmélete; a népesedéspolitika; a társadalmi beilleszkedés mechanizmusai és zavarai; az ifjúságpolitika témaköreit elemző kutatás és az ezekhez kapcsolódó javaslatok egy korszerűsödő társadalompolitikai eszme- és intézményrendszer körvonalait vázolják fel. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetét tekintve biztosítottnak látja-e az alapkutatások anyagi fedezetét? — Kétségtelen, hogy az alapkutatásokra fordított összegek aránya — a kutatásra és fejlesztésre felhasznált anyagi forrásokon belül — évek óta csökken: az 1980. évi 13,3 százalékkal szemben 1982-ben már csak 11,6 százalék volt. Az alapkutatásokat szolgáló nagy értékű műszerek pótlására, illetőleg újak beszerzésére csak igen kismértékben került sor; márpedig a korszerű berendezések nélkül a kutatás legtöbb területén szinte lehetetlen színvonalas eredményeket elérni. A gazdaságirányításban, a műszaki fejlesztésben dolgozók közül is egyre többen emelnek szót az alapkutatások fokozottabb támogatása érdekében. — Mégis úgy vélem, itt nemcsak — vagy nem elsősorban — anyagiakról és nem csupán a szűkebben vett alapkutatások gondjairól van szó, hanem arról is, hogy nem alakultak ki a helyes prioritási arányok és értékelési módszerek, azaz nem elég differenciáltan kezeljük a tudomány művelésének, a kutatási-fejlesztési folyamatnak belsőleg is különböző szakaszait. Az alapkutatások kétségtelen anyagi gondjait azt hiszem ebben az összefüggésben jobban fel lehet tárni. A tudományban és a műszaki fejlesztésben is csak a várható magas színvonalú eredmény lehet — a társadalmi, gazdasági igények mellett — a támogatás, a kiemelés, a preferálás alapja. — A társadalom erkölcsi n és anyagi elismerése ma elsősorban a gyakorlati, gazdasági hasznot hozó kutatófejlesztő tevékenységet honorálja. A kutatóhelyeken jelenleg azok járulnak hozzá elsősorban a kollektíva anyagi emelkedéséhez, akik a gyakorlat által felvetett témákon, megrendeléseken dolgoznak. Ez a kutatók, a kutatóhelyek között értékzavarok, nem kívánatos értékkonfliktusokhoz vezet; fennáll annak a veszélye, hogy a tudományos teljesítmény és az anyagi elismerés között a kívánatosnál lazább lesz a kapcsolat. — A jövőben ezért egyértelműbbé kell tennünk, hogy az alapkutatásban, a fejlesztésben az állam milyen mértékű és jellegű felelősséget és feladatokat vállal. Szükséges végiggondolni ezen belül azt is, hogy a differenciáltabb megítélés érdekében a támogatás, a szabályozás, az értékelés területén milyen további lépéseket kell tennünk. Egy bizonyos: arra kell törekednünk, hogy mindenütt kellő figyelmet fordítsanak az alapkutatásokra, hiszen az e területen elérhető eredményeknek. a jövő megalapozásában van nélkülözhetetlen szerepük. Márpedig a várt gazdasági fellendülésre ma kell felkészülnünk, hogy mindig gyorsan, határozottan és kapkodás nélkül tudjunk cselekedni — mondotta végezetül Sarlós István. (MTI) PANORÁMA BUDAPEST Biszku Bélát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a KB nyugalmazott titkárát, a munkásmozgalom régi harcosát, párttagsága 40. évfordulója alkalmából pénteken Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emléklapját. A köszöntésen jelen volt Baranyai Tibor, a Központi Bizottság osztályvezetője. * Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, aki a Holland Szak- szervezeti Szövetség (FNV) meghívására március 12—14. között Hollandiában, a Dán Szakszervezeti Szövetség (LO) meghívására március 15—16-án Dániában tett látogatást, pénteken hazaérkezett Budapestre. WASHINGTON John Glenn ohiói szenátor pénteki sajtóértekezletén bejelentette: nem folytatja kampányát az amerikai Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltségének elnyeréséért. BONN A nyugatnémet külügyminisztérium pénteki bejelentése szerint Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere május második felében a Szovjetunióba utazik. NEW YORK Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár levelet intézett a Biztonsági Tanács 15 tagállamához, valamint a jordá- niai, libanoni, szíriai és izraeli kormányhoz és a PFSZ vezetőségéhez. Kéri. hogy a címzettek fejtsék ki véleményüket egy, a közel-keleti rendezéssel foglalkozó nemzetközi értekezlet összehívásának előkészítéséről. BÉCS Péteken Bécsben — háromhónapos szünet után — folytatódtak a tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről. A NATO tagállamai — a rendhagyó- ' an hosszú tárgyalási szünet után sem tértek vissza új javaslatokkal Becsbe és változatlanul nem adtak választ a szocialista országok konkrét megállapodási javaslataira. Péntek délelőtt Varsóban megkezdte munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt háromnapos országos pártér. tekezlete. A megnyitó után Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára terjesztette elő a Politikai Bizottság be. számolóját a kilencedik rend. kívüli kongresszus határozatainak megvalósításáról és a párt előtt álló feladatokról. Wojciech Jaruzelski kétórás beszédében állást foglalt az 1981-ben megtartott kilencedik pártkongresszus határozatainak helyessége mellett, és számba vette azokat az eredményeket, amelyek a szocialista megújítási politika megvalósításában születtek. Nagy hangsúllyal szólt azokról a területeikről is, ahol a vártnál lassúbb az előrehaladás. A tanácskozás délután a kormány nevében előterjesztett beszámoló meghallgatásával folytatta munkáját. A pártértekezlet — a két kongresszus közötti félidőben — olyan helyzetben ült össze, amelyet Wojciech Jaruzelski, a párt KB első titkára így jellemzett: „A legdrámaibb már mögöttünk van, a legnehezebb pedig még előttünk.” Az ország elmozdult a gazdasági mélypontról: tavaly már újra nőtt a nemzeti jövedelem, miután négy éven keresztül folyamatosan olyan mértékben csők. kent a termelés, amire a háború óta Európában még nem volt példa. Igaz. a nehézségek még mindig óriásiak. A lakásépítés üteme csöíkken, nem sierült még megállítani a hústermelés visszaesését, a feldolgozóipar lényegesen lassabban fejlődik, mint amire szükség volna, súlyos az áruhiány, különösen ipari fogyasztási cikkekből. A két évvel ezelőtt elkezdett mélyreható gazdasági reform jogi alapjainak kiépítése még nem fejeződött be, a reform átültetése a valóságba még sok nehézségbe ütközik. Ami a társadalmi életet illeti, immár országos erővé válnak a szakszervezetek. A nemzeti megegyezést megtestesíteni hivatott Nemzeti Űj- jászületési Mozgalom (PRON) első igazi próbatétele előtt áll: védnöksége alatt hamarosan megtartják a szükség- állapot óta az első helyhatósági választásokat. A nemzetközi porondon Lengyelország még mindig erős nyugati nyomás alatt áll. a leglényegesebb lengyelellenes nyugati szankciók még életben vannak. Külföldi békeltarcosok Moszkvában A nemzetközi béke és barátság eszméje vezeti annak az újabb békemenetnek a résztvevőit, akik most a Szovjetunióban tartózkodnak. A kanadai, amerikai és norvég békeharcosok részt vettek a moszkvai úttörök nagygyűlésén. (Tclefotó) Stockholmi mérleg Péntek esti kommentárunk. Amikor két hónappal ezelőtt megkezdődött a stockholmi konferencia, általában mérsékelt derűlátás jellemezte a hírmagyarázatokat. A harmincöt ország külügyminisztereit hallgatva, az optimizmus már némileg megcsappant. Az első napok után világosan körvonalazódott az amerikai törekvés, amely később más NATO- államok képviselőinek álláspontjában is kifejezésre jutott. Nevezetesen: a nemzetközi légkört mételyező bizalmatlanság fölszámolását célzó indítványok helyett tech_ nikai jellegű javaslatokra helyezik a fő hangsúlyt, s emiatt a ma véget érő első szakasz munkája lelassult, érdemleges előrelépés nem történt. Márpedig manapság leginkább arra lenne szükség, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államok között helyreálljon a bizalom, a biztonságot erősítő konkrét intézkedések legfőbb feltétele. A NATO által szorgalmazót fordított sorrend ennek semmiképpen nem kedvez. Ellenkezőleg, tovább rontja a politikai légkört, növeli a feszültséget, tehát végső soron éppen azt húzza keresztül, amire a stockholmi konferencia hivatott. Az USA és sugallmazásá- ra a NATO más tagállamai a most lezáruló első szakaszban szemmel láthatóan arra törekedtek, hogy az európai kontinens katonai helyzetének áttekintése ürügyén minél szélesebb körű információk birtokába kerüljenek a Szovjetunió és a többi szocialista ország fegyveres erőit illetően. Ez a mesterkedés kínosan emlékeztet a bécsi fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalásokon követett taktikához, az úgynevezett létszámvita erőszakolt folytatásához. Időben csaknem egybeesett a bécsi konferencia új szakaszának nyitánya és a stockholmi eszmecserék első fordulójának berekesztése. Miként Bécsben, úgy Stockholmban is a Varsói Szerződés tagállamai csakis a konstruktív vitában látják a kibontakozást. Nem rajtuk múlik, hogy az eddigi stockholmi mérleg nagyon csekély pozitívumot mutat. Persze, annak is örülhetünk, hogy a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői egyáltalán tárgyalnak, s igénylik a nézetek cseréjének e fontos fórumát. Álláspontunkat híven tükrözik o Szovjetunióval és más szocialista országokkal közös javaslatunk, amelynek lényege: a svéd fővárosban tárgyaló országok ünnepélyesen mondjanak le az atomfegyverek elsőként történő alkalmazásáról. Olyan kiindulópont ez, amely egyszersmind hozzájárulna a bizalmatlanság fölszámolásához is. Közismert, hogy kontinensünkön a katonai szembenállás legfőbb veszélyét a fölhalmozott nukleáris csapásmérő eszközök jelentik. A Varsói Szerződés arra is hajlandó, hogy a NATO-val megállapodást kössön: semmiféle katonai erőt sem alkalmaz a két integráció egymás ellen. Sajnos, ezekre a konkrét javaslatokra eddig nem érkezett kedvező válasz az atlanti szövetség részéről. Meglehet, a következő stockholmi szakasz — a semleges és el nem kötelezett országok kompromisszumos indítványa nyomán — kimozdul a holtpontról. Ennek a..javaslatnak az érdemi- megvitatására már nem állt elegendő idő rendelkezésre, a küldöttségek nyilván kormányaikkal megvitatják majd állásfoglalásukat. A remény változatlanul éltet minden józan embert, hogy a svéd főváros vendégszerető környezetében a konferencia második szakasza az első két hónap meddő vitáival szakítva, hozzájárul a kölcsönös bizalom megteremtéséhez. GYAPAY DÉNES
