Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

Mai számunkból ha eltörik a vagon (7. old.) „SZOBAFOGSÁG" MAGNÓVAL (13. old.) AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 65. szám ÁRA: 1,80 Ft 1984. március 17., szombat TIZENÖT ÉVESEN LETT PÁRTTAG (3. old.) A NÉPEK BARÁTSÁGÁNAK VÁROSA (8. old.) EMELKEDETT AZ ELLÁTÁS SZÍNVONALA (8. old.) A ROZSNYÓI NAPÓRÁK (9. old.) KENYÉRTÖRÉS, FÜRÉSZELÉS AZ ESKÜVÖN (9. old.) EMBER A BÖLCSŐBEN (10. old.) KÉT HAZAI ŐSBEMUTATÓRÓL (11. old.) VADÁSZAT ÉS NÉPGAZDASÁG (12. old.) Az 1980-as évek ludománypolitikája Interjú Sarlós Istvánnal Az elmúlt években született számos kormányzati döntés tükrözi a sürgető igényt: növekedjék a hasznosítható tu­dományos eredmények kínálata, s e kutatások alkalmazásá­nak készsége. Ezek az intézkedések — a tudományos mun­ka más-más vonatkozásait, területeit érintve — egyaránt azt szolgálják, hogy társadalmunk a gazdasági nehézségek közepette is képes legyen lépést tartani a műszaki hala­dással, s a jövő megalapozását is segítő válaszokat tudjon adni a jelen kérdéseire. E kormányzati törekvésekről, a nyolcvanas évek tudománypolitikájáról szólt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese Császár Tibornak, az MTI munkatársának adott interjújában. A Tudománypolitikai Bi­zottság értékelése alapján a kormány nemrégiben átte­kintette az országos közép­távú kutatási-fejlesztési terv — az első ilyen ötéves mun­kaprogram — végrehajtásá­nak „félidős” eredményeit. Milyen tapasztalatokra kí­vánja felhívni a bizottság el­nökeként is a figyelmet? — Ez a terv a kormány középtávú tudomány- és műszaki fejlesztéspolitikai céljait, az ezek megvalósítá­sát szolgáló legfontosabb tennivalókat, a közvetlen gyakorlati hasznot és gyors alkalmazhatóságot ígérő ku­tatási-fejlesztési programo­kat tartalmazza: a terv ki­dolgozása óta a végrehajtás körülményei megváltoztak: szigorúbb gazdasági feltéte­lek mellett lényegesen má- gasabb követelményeknek kell megfelelni. — Ennek érdekében új irányítási, szervezési, finan-* szírozási és ellenőrzési mód­szereket vezettünk be. A cél az volt, hogy a kutató- és fejlesztőmunka megfelelő tá­mogatást kapjon, a progra­mok rugalmasabbak, a mun­ka összehangoltabb legyen, s az eddigieknél jobban kiak­názhassuk a szellemi és anyagi erőket. E módszerek helyességéről a jövőbeni eredmények mondanak majd ítéletet. Az bizonyos: tovább kell dolgoznunk tökéletesíté­sükön, hogy hatásuk tartós legyen. Mindez azonban a középtávú program eredmé­nyességének csak az egyik feltétele, ugyanilyen fontos a gazdálkodó szervezetek in­novációs készségének növe­kedése, ez viszont függ a változó gazdasági körülmé­nyektől. S tény, hogy ez a készség a feltételezettnél lassabban erősödik, a gaz­dálkodó szervezetek elsősor­ban termékeik piaci elhelye­zésében lettek mozgékonyab­bak, maguk a termékek azonban kevésbé változtak. — A kutatás és különösen a technológiai, műszaki fej­lesztés szerepe a gazdasági fejlődés meggyorsításában kulcskérdéssé vált. Ezért — a kutatóintézetek és az egyetemek termékeny közre­működésével — nagyobb fi­gyelmet fordítunk a vállala­tok kutatási-műszaki fejlesz­tési tevékenységére, a gaz­dálkodó szervezetek most kibontakozó innovációs kész­ségének és kapacitásának erősítésére. — A középtávú országos kutatási-fejlesztési progra­mok tapasztalatai arról ta­núskodnak: jelentős az elő­rehaladás a kutatási célok gondosabb megválasztásá­ban, a valóság változásaihoz történő gyorsabb alkalmaz­kodásban. Az energiatakaré­kosságot ösztönző, vagy a bio­technológia fejlesztését szol­gáló kutatási program pél­dául már e tervidőszak alatt született; az előbbi sürgető igények hatására, az utóbbi pedig a gazdaságszerkezet­korszerűsítési célok megala­pozása érdekében. — A kormányzati kutatá­si-fejlesztési programok vég­rehajtásának tapasztalatait elemezve kirajzolódtak azok a kérdések is, amelyekben további intézkedések szüksé­gesek. Nem sikerült még mindenütt jól kialakítani a vállalatok önálló innovációs tevékenységének kereteit: néhol ugyanis az igazgatás túlságosan beleavatkozik a kutató-fejlesztő munka szer­vezésébe és irányításába. Az is fontos tapasztalat, hogy kormányzati eszközökkel az innováció elsősorban átfo­góbb új technológiai, mű­szaki-fejlesztési kultúrák ki- fejlesztése, elterjesztése és az érdekeltség erősítése ré­vén gyorsítható. Ezért a jö­vőben — terveink szerint — a kutatási programok súly­pontja olyan területekre helyeződik, mint a biotech­nológia, a mikroelektronika, a számítástechnika, a társa­dalomtudományokban pedig a gazdaságpoltika, a társada­lom szerkezetének kutatása. E hangsúly-váltási szándé­kában már érvényesül a ko­rábbiaknál egyértelműbb és a vállalatok önállóságát valló felfogás az állam és a vál­lalatok, egyéb intézmények közötti munkamegosztásról. Ennek lényege: a gazdaság­ban a napi, a rövidtávú mű­szaki-fejlesztési feladatokat a vállalatoknak kell megol­daniuk, az állam pedig egy­re inkább az átfogó, a fej­lesztést megalapozó kutatá­sok támogatására koncent­rál. Hogyan váltak be a tudo­mányos munka követelmé­nyeinek emelésére az elmúlt években hozott intézkedések: milyennek bizonyult az új, egységes kutatóképzési rend­szer, a háromfokozatú tudo­mányos minősítés? — Az egységes kutató- képzésről a kormány 1982 decemberében hozott hatá­rozatot, amelynek az a cél­ja, hoyg a tudományos pá­lyára készülő diplomás szakembereket fiatalabb korban, nagyobb létszám­ban, intenzívebb képzés ke­retében és magas színvona­lú kutatóhelyeken készítsék fel, fáradságot, türelmet és igen elmélyült ismereteket igénylő hivatásukra. Az új kutatóképzés első évfolya­mára jelentkezett mintegy 700 fiatal közül 400 szakem­bert választottak ki, akik­(Folytatás a 2. oldalon) HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) ELŐTTE JÁRT A VÍZÖZÖN (4. old.) PÁRI, A KÜLVÁROS (4. old.) NYÚJTS BARÁTI JOBBOT (5. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) „VÄLOGATJÄK” A TEJET (7. old.) Hazánkba érkezik az NDK miniszterelnöke Lázár Gyöngyinek, a Ma­gyar Népiköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének meghí­váséra Wűli Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke a közeli napokban hivatalos baráti látogatást tesz hazánk­ban. Pedagógiai tanácskozások Hagyomány született Diákotthonok, kollégiumok Bonyhád, Dombóvár és Szekszórd volt színhelye teg­nap a Tolna megyei Tanács művelődési osztálya, a Peda­gógusok Szakszervezetének megyei bizottsága, a TIT me­gyei szervezete, és a Megyei Pedagógiai Intézet által ren­dezett pedagógus tanácsko­zásoknak. Bonyihádon a nem. zetiségi német nyelvet, Dom­bóváron az orosz nyelvet ta­nítók hallhattak előadásokat. A tanácskozások kiemelke­dő eseménye volt a megyei diákotthonok, kollégiumok jubileumi konferenciája Szekszárdcn, a megyei mű­velődési központban. Szocia­lista nevelésügyünk két fon­tos intézményitípusának 25., Illetve 30. évfordulóján Vida Jánosaié, a megyei művelő­dési osztályvezető-helyettes emlékezett a diákotthonok, kollégiumok múltjáról, kö­szöntve a jelent. nak. A visszaemlékezést köve­tően István József, a megyei tanács elnökhelyettese a Művelődési Minisztérium „Kiváló Munkáért” kitünte­tését adta át Kizäkisz Janisz- nák, a szekszárdi Csapó Dá­niel mezőgazdasági szakkö­zépiskola kollégiumvezetőjé­nek, több mint negyedszáza­dos eredményes munkája el­ismeréséül. Miniszteri dicsé­retben részesült Klein János- né, a nagymányoki diákott­honi és Kovács Zsuzsanna tamási kollégiumi nevelő. A KISZ Központi Bizottsága aranykoszorús jelvényét Rácz László, a KISZ megyei bizott­ságának titkára adta át Rad- nai Katalin dombóvári kö­zépiskolai tanulónak és Né­meth Zsoltnak, a szekszárdi 505. számú Szakmunkásképző Intézet diáktanőcs-titkárá­C A szekszárdi Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet iskolanapjáról készült képriportunk lapunk 5. oldalán található. jubileumi konferenciája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents