Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
1984. március 15. "ivÉPÜJSÁG 3 Több általános iskolás Életszínvonal, 1984. (3.) Az érdekeltség és ösztönzés lehetőségei és korlátái Soha nem tapasztalt éles bírálatok érik napjainkban a keresetszabályozást, az anyagi ösztönzés gyakorlatát. A legtöbben azt kérik, követelik, hogy tegyék lehetővé a teljesítményekkel arányos keresetnövekedést. A bérekkel együtt jelenleg — hangzik az érvelés — korlátozzák a szorgalmat, az igyekezetét is. Ezért nem lehet a növekvő követelményeket teljesíteni, a bajokból kilábalni. Vagyis olyan bűvös körben mozgunk — érvelnek tovább a keresetszabályozás kritikusai —, amelyet csak hatásos anyagi ösztönzéssel lehet áttörni. BÉRFEJLESZTÉS és Egyensúly Az érvelés világos és van benne némi igazság. De a féligazság mindig megtévesztő. Ä nézetekben felfedezhető a bérek feltornászá- sára irányuló nem mai keletű tömegnyomás. Az új érvanyagot, a nyomás hevességét a körülmények látszólag igazolják, hitelesítik. Az átlagbérek az idén már második esztendeje néhány százalékponttal kisebb mértékben növekedhetnek, mint a fogyasztói árak. Mint ismeretes, az idén a fogyasztói árak 7—8 százalékkal, a keresetek — országos átlagban — 4,8—5 százalékkal növekedhetnek 1984-ben. A vállalatok többsége ennél kisebb, 2—3—4 százalékos átlagbéremeléseket irányozhat elő, mivel az országos átlag az úgynevezett bérpreferenciákat is tartalmazza: (A bérpreferenciát központilag osztják szét: kiemelt nép- gazdasági feladatok megoldására, illetve egyes szakmák átlagkeresetének felzárkóztatására fordítják.) Vagyis csökkenő reálbérszínvonal mellett kell növelni a Nem vagyok kezdő sem a szakmában, sem a szőlőtermelésben, de még a borivásbán sem. Szekszárdi lévén, a szőlőtőkék, a tölgyfahordók, az ászokfák, meg a kadarka illata, íze, zamata éppúgy része ifjúkoromnak — meg az élemedettnek is —, mint mondjuk a bonyhádi vörös- tarka szarvasmarha tejének az ... íze. Itthon vágyók tehát, s az itthoniét jogán, no meg egy sereg igazán kitűnő szakember véleményének ismeretében merek hozzászólni a bor- ügyhöz, s néhány megjegyzést fűzni borkultúránk állapotához. Két évvel ezelőtt a szekszárdi történelmi borvidéki borversenyen dr. Diófási Lajos, a mindannyiónk által közismert szakember azt mondta, hogy a szekszárdi borvidéken is kezd általánossá lenni a széles soros szőlőművelés, ugyanakkor még mindig a „keskeny soros” borkezélés a jellemző. Dr. Kozma Pál akadémikus, a magyar szőlészet-borá. szat nemzetközileg elismert tudósa ugyanabban az évben a megyei borversenyen nyilatkozta lapunknak, hogy a jelek szerint Tolna megyében, és elsősorban Szekszár- don, a szőlőtermelés, -művelés, a fajtaválasztás kezdi megközelíteni, néha el is éri az európai színvonalat ugyanakkor a borászatban, borkezelésben elmaradunk attól. Az utóbbi időben tapasztalhatunk kedvező változásokat. Mindenekelőtt a fajtakiválasztásban és telepítésben si került előbbre lépnünk. Szek- szárd megtalálta azt a fajtát, amelyik erre a tipikusan vörösbor-termelő vidékre a legalkalmasabb. Ez pedig a kékfrankos. Nagyon jó kiegételjesítményeket és fokozni a hatékonysági követelményeket. Ez nagyon nehéz feladat, de csak így érhető el a külső egyensúly kívánatos mérvű javulása. Könnyű persze ezzel szemben azt javasolni — az egyik vállalati bizalmi testület tanácskozásán volt is rá példa —, hogy az átlagkeresetek mondjuk ne 4, hanem 14 százalékkal növekedjenek 1984- ben. Csakhogy erre a szabályozók szerint nincs lehetőség. Az elosztási szigor pedig nem véletlen. Az egyensúly javítási követelmények miatt a fogyasztás nem bővülhet, a vállalati jövedelmek és a személyi jövedelmek alakulását el kell téríteni egymástól. A vállalatok többségének bérfejlesztési mértékét azonban — minden hiedelemmel ellentétben — nem központilag határozzák meg, hanem teljesítményéhez kötik, döntően a jövedelmezőségi színvonal alakulásától teszik függővé. A magas jövedelmezőségű vállalat magasabb bérfejlesztési lehetőséghez jut. Igaz, a veszteséges is kaphata 1,2 százalékos minimális bérfejlesztést, s ezért a nagyon jövedelmező sem járhat igazán jól. A bérfejlesztés mértékét progresszív adózással erősen (jelenleg mintegy 5 százalékra) korlátozzák. KIFIZETŐDŐ A létszámcsökkentés A keresetszabályozás érdekeltté teszi a kollektívákat a létszámcsökkentésben is. Mindenütt vannak tartalékok, a munkaerőhiány és a belső munkanélküliség együtt még a dinamikusan fejlődő vállalatoknál is egymás mellett megtalálható. A munkahelyek többsége tehát a teljesítmények fokozásával tekintélyes létszámot takaszítője az oportó és a cabernet. Diófási Lajos mondta egy alkalommal — s neki igazán hihetünk —, hogy a kékfran. kos Sze'kszárdon többet tud, mint hazájában, Sopronban. (Bár — csak így zárójelben — ki tudja, hol is van a kékfrankos igazi hazája, hiszen egyes tudósok szerint ez a szőlőfajta a nagyburgundi egyik kiónja. Summa summám m: nem érdemes az eredetet kutatni, a lényeges, hogy a kékfrankos minálunk ragyogóan bevált.) Zárójelbe kívánkoznék a következő is, elhagyom azonban a zárójelet, mert elfogult vagyok. Ezt is Diófási mondta, mi szekszárdiak — persze, eredendően ő is szekszárdi — pedig mélységesen egyetértünk vele: Azért nem kell eltemetni a kadarkát sem. Jó évjáratban, és igazán jó kezeléssel nagyon szép bort tud produkálni. Ha már a fajtáknál tartunk, merőben ismeretterríthatna meg. Ha ezt tervszerűen, előre átgondoltan eleve vállalják, akkor az így megtakarított bér 50—60 százalékát adómentesen bérfejlesztésre felhasználhatják. Mégsem élnek ezzel a lehetőséggel, beérik inkább a természetes létszám-lemorzsolódásból adódó bérmegtakarítás 30 százalékával. Nem elég erőteljes az ösztönzés, ezért maradnak a belső tartalékok kihasználatlanok — állíthatják a keresetszabályozás bírálói Miért nem fizetik ki a megtakarított , létszám bérének teljes egészét? Nem nehéz belátni, hogy ezzel a laza létszámgazdálkodást jutalmaznák, a rossz hatékonyságú vállalatokat behozhatatlan előnyökhöz juttatnák. Egyébként is olyan időket élünk, amikor a többletteljesítményekkel, a vállalati jövedelmekkel és megtakarításokkal nem növekedhet egyenes arányban sem a fejlesztési alap, sem a személyi jövedelem. Az első az egyensúly javítása. Valamikor jelszónak számított: csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. Most a létrehozott új értékekből először a kiviteli többletet kell levonni és csak ezt követheti a belföldi fel- használás, az elosztás. TELJES FOGLALKOZTATÁS A létszámtartalékok mozgósítását szemléleti okok is gátolják, örülünk például a teljes foglalkoztatásnak, s mint szocialista vívmányt becsüljük, védjük is azt. De nem szabadna örülni a krónikus munkaerőhiánynak, a túlzott létszámstabilitásnak, annak, hogy teljes foglalkoztatásért magas árat kell fizetni, feláldozva a hatékony gazdálkodást. Jó lenne tudatosítani, hogy hazánkban jesztés céljából hadd mondjam el, hogy a mi vidékünkön ugyancsak divatossá lett olaszkadarka tulajdonképpen nem kadarka, hanem egy Szerbiából ideszármazott szőlőfajta, a neve prokopác. Az olaszkadarka nevet feltehetőleg úgy kapta, hogy délről jött. Ami pedig szőlő, és délről jön, az csak olasz lehet... Persze, nem ez a fontos, hanem az, hogy a kékfrankossal jól házasítható. Borkultúra. Hát, igen, van itt gond, nem is kevés. Sajnálatosan úgy néz ki, hogy 'borivó helyett sörivóvá lettünk. Vagy ami még rosz- szabb, pálinkaivókká. Nem akarom ragozni a kérdést, de idekívánkozik, hogy a fiatalok körében elsősorban, divatossá lett a sósborszesz. öreg, idült alkoholista ismerősöm mondja: Mindegy, mi az, csak kábítson. így igaz? Nem hiszem, hiszen ő csak bort iszik, abból is nem jelent reális veszélyt a munkanélküliség, sokkal inkább a jelenlegi alacsony hatékonyságú foglalkoztatás fenntartása, hosszabb távú konzerválása. A racionális munkaerő-gazdálkodás szerény jelei csak elvétve fedezhetők fel. A fő cél a vállalatoknál a biztonság, a konfliktusok elkerülése, a létszámnak — a feladatoktól független — stabilizálásra. A racionalizálás kezdeti lépéseit nem a hatékony gazdálkodás, a jövedelmezőség fokozásának tudatos igénye ösztönzi, hanem a helyenként mutatkozó létszám- hiány utólagos kényszerítő hatása. Pedig a jelenleginél sokkal hatékonyabb munka és sokkal visszafogottabb munkaerőkereslet mellett is jutna munka minden dolgozni akaró és dolgozni tudó magyar állampolgár számára. Az állam és a gazdálkodó egységek munkamegosztásában gz utóbbiak feladata a munkaerő ésszerű, hatékony foglalkoztatása. A központi intézkedések, az állami gazdaság- és szociálpolitikai hatókörébe tartoznak a humánus és társadalmi megfontolások. Olyan központi átképzési alapot létesítettek például, amelyből az átcsoportosításra kerülő dolgozók keresetét egészíthetik ki a korábbi átlagszintre a betanulás, átképzés átmeneti időszakában. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal illetékesei újból és újból azt teszik szóvá, hogy ezekre a központi juttatásokra, bérkiegészítésekre a vállalatok, a szövetkezetek nem tartanak igényt. KÍSÉRLETI BÉREZÉS, NAGYOBB MOZGÁSTÉR A keresetszabályozás erősödő kritikájában bizonyára igyekszik a jobbakhoz hozzájutni. Nem a sör ellen szólok — nyáridőben, nagy melegben, vagy szomjoltásra megteszi —, a pálinka, meg egyáltalán az égetett szeszes italok ellen viszont hangosan kiáltok. Egy stampedli hagyján, de kétdecikről, sőt, félliterekről van szó. Evezzünk vissza a kellemesebb vizekre. Apropó, víz. Váltig állítom, nagy az igazsága annak a mondásnak, hogy a vörös borba isten és ember elleni vétek vizet tölteni. Hát még ha a víztöltts akkor esik, amikor a csömó- ge éppen erjedni indul. Erre is volt, van példa — következményeire is, de arról a későbbiekben lesz még szó. Olyan „füles” jutott el hozzám, hogy az illetékes minisztérium tervezi, rendel, jék el, hogy azokban a vendéglátó egységekben is bontsák föl a palackot, és mérjenek ki egy- vagy két deci bort a vendégnek, ahol edszerepet játszanak azok a felfokozott várakozások is, amelyek a tavalyi változásokat megelőzték. Az egy éve bevezetett bérszabályozás azonban kompromisszum eredménye, nagy kockázatokra nem vállalkozhatott, elosztó és ösztönző funkciókat egyaránt betölt. Kísérletképpen viszont már tavaly alkalmaztak az általánostól eltérő bérszabályozási ' módszereket az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban. A kísérletek keretében a vállalatok, á szövetkezetek nagyobb lehetőségeket kaptak, de velük szemben nagyobb követelményeket is támasztottak. Az első pozitív eredmények nyomán az idén tovább bővült a kísérletekben résztvevő vállalatok, szövetkezetek köre, s újabb formákat és ösztönzési módszereket is kipróbálnak. Az anyagi ösztönzés fejlesztését nem lehet kizárólag fentről, a keresetszabályozástól várni. ' A teljesítményhez kötődő határozott differenciálás az irányítás és a vezetés minden szintjén, az üzemvezetőig, a művezetőig bezáróan feladat. A differenciáláshoz szükséges nagyobb mozgástér megteremtéséhez sem elegendő önmagában a bérszabályozás módosítása. A kedvezőbb bérgazdálkodás lehetőségét, csakúgy mint a dinamikus gazdaságfejlesztés és életszínvonal-politika feltételét döntően a vállalati gazdálkodás általános javulása teremti meg: a termelés és szerkezetének korszerűsítése, a jó piaci és ármunka, a szervezettség, a fegyelem, az ésszerű és hatékony létszámgazdálkodás. KOVÁCS JÓZSEF dig csak palackszám volt kiszolgálás. Egy egész palackot ugyan ki kér ki? Ahhoz ugyanis, hogy valaki, akár csak egy másodosztályú helyen, palackszám rendelje a bort, „hivatásos” lottózónak, vagy legalábbis maszek kisiparosnak kell lennie. Mit tesz hát a vendég, iszik egy üveg sört — Szalont, valamivel több, mint húsz forintért —, vagy ami még rosszabb, ugyancsak húszért répapálinkát. Világjárt ismerősöm meséli, hallotta, vagy olvasta valahol, a francia vendéglőkben minden kívánságát teljesítik a vendégnek, azt szolgálnak föl neki, amit parancsol. De ha a kívánt bor nem felel meg a gasztronómia szabályainak, akkor a felsorakozott pincérsereg eltakarja a „barbár” vendég asztalát, ne lássák a „kultúrált” fogyasztók, hogy minő malőr történt a másik helyen. Nos, akkor térjünk rá, mihez, mit? Egy öreg, ám ma is köztiszteletben álló és elismert vendéglátós szakember szerint: Halászléhez A gondok ellenére általában javultak a nevelő-oktató munka feltételei — ez derült ki az idei tanév statisztikai adatainak összefoglalójából, melyet a napokban készített el a Művelődésügyi Minisztérium Tudományszer. vezési és Informatikai Intézete. A 3—6 év közöttiek 87 százaléka, 455 ezer gyerek jár óvodába. Arányuk a tavalyihoz viszonyítva 2,8 százalékkal magasabb, de számuk az óvodás korúak csökkenése miatt 11 ezerrel kevesebb. Az óvodák helyeinek száma az idei tanévre 4 és fél ezerrel nőtt, s ennek következtében — valamint a ke. vesebb gyermek miatt — mérséklődött a zsúfoltság: a helykihasználtság 114 százalékról 110 százalékra, a gyermekcsoportok átlagos létszáma pedig 29-ről 28-ra csökkent. Az idén 2,3 százalékkal több az óvónő, mint a múlt évben; számuk meghaladja a 32 és fél ezret. Az általános iskolák tanulóinak létszáma mintegy 26 ezerrel nőtt, így csaknem eléri az 1 millió 270 ezret. Az idén az általános iskola 8. osztályát 16 éves korig a gyér. mekek 92,5 százaléka, 14 éves korig pedig 83,7 százaléka végzi el. Az egy csoportra jutó átlagos tanulói létszám 26,9. összevont osztályban a tanulók 1,8 százaléka tanul. Napközis ellátásban a tavalyinál 25 ezerrel többen részesülnek az. 1—8 osztályos diákok 42,7 százaléka. Étkezést 39 ezerrel többen kapnak: iskolai étkezésben az általános iskolások 52,8 százaléka részesül. Osztálytermi célra 1261 teremmel többet használnak, mint tavaly. A szükségtantermek aránya az előző évi 8.9 százalékról 8.6 százalékra mérséklődött. Az általános iskolában tanító pedagógusok száma 83,5 ezer. 7200-zal több, mint 1982—83-ban. könnyebb fehér bor illik, mint például a móri ezerjó, bár újabban könnyű vörös, siller borokat is elfogadnak. A pörköltekhez siller, köny- nyű vörös bor dukál. A csirke, tyúk fehér bort kíván. A kacsához, libához adhatunk könnyebb vörös borokat. A vadhúsokhoz egyértelműen nehéz, savas, vastag vörös bor jár, amiként az angolosan elkészített húsokhoz is. Végül marad a tészta (sütemény), ide a desszertborok illenek, édesek, például tokaji aszú, esetleg pezsgő. Hát akinek a pénztárcája bírja... Nos,' pénztárca. Szekszár- don egyetlen borkóstoló van. Mostanra már söröző is egyben. Tisztességes minőségű borokat árulnak, naponta átlag negyven—negyvenöt liter fogy. Kevés? Kevés. A sör viszont megy, mert annak elfogadható az ára. A borért már a hetvenöt— nyolcvan forint ugyancsak soknak tűnik. Hadd bosszantsam egy kicsit a szekszárdiakat, hétvégeken kelendő a szekszárdi cabernet, amikor más vidéki turisták jelentik a vendégsereget, hétközben a siklósi rizling a sláger. Pedig akkor a szekszárdiak a vendégek. Azt mondja a felszolgáló, hogy kultúráltan fogyasztanak a borivók, ö még mindig azt tapasztalta, hogy először beleszagolnak 8 borba, aztán egy kiskortynyit megforgatnak a szájukban, és utána nyelnek csak igazán. Többen isznak egy decit, két. tőt már kevesebben, annál többet pedig csak társaságban. » A végére hagytam, megszívlelendő egy külkereskedő véleményét: a szekszárdi bor akkor lesz exportképes, ha hosszú időn át ugyanazt a jó, azonos minőséget tudjuk kínálni üzleti partnereinknek ... LETENYEI GYÖRGY Fotó: Gottvald Károly Illat, szín, íz és zamat... H orváth József, a városi és m egyel borversenyek állandó tagja, munka közben Kulturált-e a borkultúránk?
