Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

1984. február 12. 4. NÉPÚJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Antenna Pekli Gyuláné szekszárdi olvasónk vezetékes antenna- rendszer kiépítéséhez 642 fo­rint összeget postai utalvá- nyos a Városgazdálkodási Vállalat címére befizette 1983. szeptember 29-én. Az­óta semmi nem történt. Kérdése: Ha a kivitelezési munkák mielőbbi megkez­dése érdekében kellett gyor­san befizetnie a pénzt, ak­kor a munkálatokat miért nem végzik el, holott ezt megígérték? A kérdésre Orbán György, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója válaszolt: „Vállalatunk Wosinsky lakótelepi antennarendszeré­nek kiépítésére a Szekszárdi Lakásfenntartó Ipari Szövet­kezettel kötött szerződést, mely szerint a kivitelezés megkezdésének határideje 1983. október 24., befejezé­sének határideje 1984. június 30. A kivitelezés viszonylag hosszú időtartamát a szövet­kezet által előzőleg közölt anyagbeszerzési nehézségek indokolják. Miután a kivitelezési mun­kák üteme fenti anyagbe­szerzés feltétele, érintett bér­lőinket folyamatosan értesít­jük az adott épületek rend­szerbe történő ebkapcsolásá­nak várható határidejéről. A szövetkezet legfrissebb információja szerint kivitele­zési munkák határidőn be­lüli elvégzésének minden feltétele adott. Ennek alátá­masztásaként közlöm, hogy jelenleg a tervezett 9 épüle­tünk közül kettőben már üzemel az antennaberende­Telefonszámunk: 16-211 zés: Wosinsky ltp. 14—17., valamint a 8—11. sz. lakó­épületek. Az antennarendszer költ­ségeinek finanszírozásával kapcsolatos 642 forint össze­gű bérlői hozzájárulás szük­ségességéről minden bérlőn­ket tájékoztattuk, mely sze­rint a szerződéskötés alap- feltétele a pénzügyi forrás időben történő biztosítása volt. Fenti tájékoztató mellett megemlítem, hogy a pana­szos bérlő problémája leve­lem kézhezvételének idő­pontjára megoldódott. Nyugdíjastalálkozó Balanyi Istvánná bonyhá­di olvasóink leveléből: „1983. december 21. vagy 22-én meglepve olvastam a Népújságban, hogy Szekszár- don megtartották a vendég­látóipari nyugdíjasainak ta­lálkozóját. Mi, bonyhádiak nem tudtunk erről, és nem kaptunk meghívót sem. 1983 nyarán szerveztek egy ki­rándulást Dunarasra. A busz csak félig telt meg szekszár­diakkal és minket, bonyhá­diakat nem értesítettek, pe­dig mi is elmentünk volna. Jólesik egyszer egy évben ta­lálkozni azokkal, akikkel év­tizedekig együtt dolgoztunk.” Pribék István, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gának titkára a következőket válaszolta: „Az 1983 decemberében megtartott nyugdíjastalálko­zóra nyugdíajsainkat két úton hívtuk meg. Első — levélben meghívót küldtünk ki. Mivel egyes nyugdíjasaink elköltöztek, lakást cseréltek, részükre külön meghívót nem tudtunk küldeni. Ezért a második utat is igénybe vettük, még­pedig azt, hogy a bizalmia­kon keresztül értesítettük nyugdíjasainkat, Sajnáljuk, hogy Balanyi Istvánná nyugdíjasunk ezen az úton sem értesült a nyug- díjastallákozó idejéről. A nyári kirándulást szak- szervezeti bizottságunk ki­lencven főre tervezte. A ki­rándulásra a bizalmi háló­zaton keresztül lehetett je­lentkezni, mivel a bizalmiak szedték össze a hozzájáru­lást. A kilencven fővel szem­ben csak negyven fő jelent meg a busz indulásáig. Hu­szonöt személy az indulás előtt négy nappal visszalé­pett. Megjegyezzük, hogy a 40 főből csak öt fő volt a nyug­díjas. A hozzánk beérkezett jel­zések alapján intézkedése­ket tettünk: — A bizalmiakat felkér­tük, hogy a tagdíj befizetés­nél írják össze nyugdíjasaink pontos címét. — Űj nyilvántartást fek­tettünk fel nyugdíjasinkról. — Felhívtuk azon dolgo­zónk figyelmét a pontosabb munkára, aki a meghívókat kiküldte, és ezután ki fogja küldeni. — Bizalmiainkat megkér­tük arra, hogy gyakrabban látogassák nyugdíjasainkat, és jobb kapcsolatot alakítsa­nak ki velük. Mégegyszer: nagyon saj­náljuk azt a tényt, hogy nyugdíjasunk nem tudott résztvenni a tallákozón. Autóbusz Németh Antal majosi la­kos és utastársai az autó­busz-járatokkal kapcsolat­ban érdeklődtek. A Volán igazgatója Pech József az alábbi választ adta: „Németh Antal Bonyhád- majosi lakos közérdekű ja­vaslatát kivizsgáltattam, an­nak eredményéről az aláb­biakban tájékoztatom: Az Aparhant—Bonyhád vi- szonylatú járataink közleke­dését január hónapban fo­lyamatosan vizsgáltattam. A Lengyelből Bonyhádra közlekedő autóbuszjárat Aparhantról általában zsú­foltan indul el, esetenként utaslemaradás is van. Ma- joson már utast felvenni nem tud. ezért e járat köz­lekedését követően — 5 per­cen belül — Aparhant autó- buszmegállóból rásegítő já­ratot, Májusról pedig diák­járatot közlekedtetünk. A vizsgálat tapasztalatai szerint a közlekedő három járat közül az- első valóban túlterhelten. a második és harmadik járat pedig ki­használatlanul, esetenként 1 —5 utassal közlekedik. A rásegítő járatokat előbb nem indíthatjuk, mert az autóbuszok korábbi időpont­ban más feladattal vannak elfoglalva, így a zsúfoltság csak az utasok magatartásá­nak változtatásával érhető el. ugyanis néhány perces várakozás után utasaink ké­nyelmesen utazhatnak.” Ml VÁLASZOLUNK MHSZ-munka a mérlegen Szabadalmaztatták a beszélőgépet Az MHSZ kő lesd i klubja megtartatta az évet értékelő közgyűlését. — Mi a honvédelmi klub szerepe a falu életében? — érdeklődtem Königh György titkárit ól. — Sommázva egy rövid mondatban: Az ifjúság haza­fias nevelése. Eat a progra­mot már megkezdi az iskola, mi besegítünk, kedvet adunk, figyelmet felhívunk, s a le­hetőségekhez képest igyek­szünk a haza, a haza védel­mének gondolatát elmélyíte­ni a gyermekekben. Még 73- ban kötöttünk együttműködé­si szerződést az iskolával, és ilyen szabályozott formában patronáljuk is. Működik egy alapfokú modellezőszakkör, s adtunk egy kismotort a gép­járműtechnikai szakkör lét­rehozásához. A szeptember végi honvédelmi nap szerve­zésében is részt veszünk, biztosítjuk a felsős tanulók­nak a légfegyvereket, ám kapcsolataink korántsem me­rülnek ki az elmondottakkal. A klub tagjainak összefogá­sával megépült a fedett, hat- állásos lőcsarnok, a környé­ken tereprendezést végez­tünk, sőt, fásítást is. A mun­ka összege 130 ezer forint. Megoldódott a fegyvertáro­lás, s a technikai eszközök­kel is a jól elláttat klubok csoportjába tartozunk. Rend­szeresen tartunk lövészver­senyt. Lehetőséget biztosí­tunk a munkásőröknek a szakasz-ilőversenyek előtti felkészülésre, ugyanígy azok­nak a fiataloknak, akik a- MEDOSZ-kupán indulnak. A lőtér akkor lesz teljes, ha bekerítjük, a fékpadokat el­készítjük. Az utánpótlás ér­dekében a felsős tanulókat jobban bevonjuk a munkába úgy, hogy számukra honvé­delmi, magasabb fokú mo­dellező, rádiós-technikai szakkör létesítését tervezzük, és segítjük a csapaton belül megalakult Úttörő Gárda munkáját. KONRÁD LÁSZLÓ A klubtagság egy része Magyar és orosz nyelvű elektronikus beszélő rend­szert fejlesztettek ki a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kutatói. A hosszú ideje tartó munka még nem zárult le, hiszen a beszélőgép tovább­fejleszthető, de — mivel az elmúlt napokban szabadal­maztatták — immár az Or­szágos Találmányi Hivatal okmánya védi a mesterséges beszéd élőállítására alkalmas berendezést. Az elektronokus beszélőgép mai formájához vezatő kuta­tások előzményeiről szólva Bolla Kálmán, az MTA Nyelvtudományi Intézete fo­netikai osztályának vezetője Nagy Attilának, az MTI munkatársának egyebek kö­zött elmondotta: a hatvanas évek végén kezdődő beszéd­akusztikái vizsgálatoknak új lendületet adott a „szona- gráf nevű dinamikus hang­színkép-elemző alkalmazása. E szerkezet segítségével megállapították a magyar be­széd hangszerkezetének sa­játosságait az adatok, isme­retek birtokában hozzákezd­hettek a beszéd mesterséges előállításához. A beszéd időben gyorsan változó folyamat, ezért olyan vezérlő berendezést is alkal­mazni kellett, amely a gya­kori akusztikai változásokat végre tudja hajtatni a be- szédgenerátorral. Erre a fel­adatra a számítógép bizo­nyult a legalkalmasabbnak. Ennek segítségével a kuta­tók 1979-itől már a hanglej­tés szabályosságára is figyel­met fordíthattak. Betáplál­ták a hosszabb hangsorok akusztikus adatait, s ezeket a számítógép tógy adagolta, hogy a beszédgenerátorból folyamatos szöveg vált hall­hatóvá. A Minisztertanács 1/1984. (I. 17.) számú rendelete szerint mezőgazdasági és halászati termelő- szövetkezet, ipari szövetkezet, fogyasztási, érté­kesítő- és beszerző szövetke­zet, valamint takarékszövet­kezet is létesíthet leányválla­latot, ennek alapítása és megszüntetése a közgyűlés illetőleg — mezőgazdasági szövetkezet esetében — a ve­zetőség hatáskörébe tartozik. A szövetkezet és a leányvál­lalat kapcsolatára vonatkozó főbb szabályokat a szövetke­zet szervezeti és működési szabályzatába is fel kell ven­ni. A leányvállalat igazgató­ját a szövetkezet vezetősége nevezi ki, menti fel, és gya­korolja vele szemben az egyéb munkáltatói jogokat is. A leányvállalat dolgozói a leányvállalattal állnak mun­kaviszonyban. A rendelet kihirdetése nap­ján — 1984. január 17-én — hatályba lépett. A kisszövetkezetekről szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 2/1984. (I. 17.) számú rendelete, amely 1984. február hó 1. napján lépett hatályba, s amelyből itt csupán az alábbiakat idéz­zük: „Kisszövetkezet nem folytathat mezőgazdasági szö­vetkezet és mezőgazdasági szakcsoport tevékenységi kö­rébe tartozó mezőgazdasági tevékenységet.” Tudni kell azt is, hogy a módosítás szerint a közgyűlést évente legalább két alkalommal össze kell hívni. A veszélyes hulladékok ke­letkezésének ellenőrzéséről és az azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységekről szóló jogszabályok végrehaj­tását szabályozza az építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter 2/1984. (I. 17.) ÉVM számú rendelete, amely ki­mondja — többi között —, hogy a termelőnek — a kis­iparos kivételével — minden olyan üzemre, telep-, illető­leg munkahelyre nézve, ahol veszélyes hulladékok kelet­keznek, kellően részletes belső szabályozással rendez­nie kell a veszélyes hulladé­kok gyűjtését, kezelését, táro­lását vagy ártalmatlanítását, szállításált, és a mindezekért való felelősséget. Kihangsú­lyozandó, hogy veszélyes hul­ladék égetéssel csak az erre a célra létesített berendezés­ben és a levegőtisztaság-vé­delmi előírásokat kielégítő módon ártalmatlaníthaíó. A villamoshálózat-fejlesz­tési hozzájárulásról szól az ipari miniszter 1/1984. (I. 17.) IpM. számú rendelete, amely­nek hatálya a fogyasztók vil­lamos teljesítményigényének a közcélú kisfeszültségű el­osztó vezetékhálózatról való üzembiztos kielégítésére ter­jed ki, s amely szerint villa­moshálózat-fejlesztési hozzá­járulást kell fizetni annak a lakossági fogyasztónak, aki­nek villamos teljesítményigé­nye a fogyasztási helyen a 3,3 kW teljesítményt megha­ladja. A rendelet megszabja a fejlesztési hozzájárulás mértékét, a lakossági fo­gyasztó fejlesztési hozzájáru­lásának mikénti kiszámítását, a hozzájárulás mikénti befi­zetését és felhasználását. A fenti valamennyi jogsza­bály a Magyar Közlöny idei, 2. számában jelent meg. s az utóbbi két jogszabály is kihirdetése napján — 1984. január 17-én — lépett hatály­ba. A lakásépítés (vásárlás) pénzügyi feltételeiről és a szociálpolitikai kedvezmény­ről szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 9/1984. (I. 23.) számú, a Ma­gyar Közlöny idei, 3. szá­mában megjelent rendelete, amely szerint a szociálpoliti­kai kedvezmény összege gyermekenként 40 000 Ft, más eltartott családtagok után személyenként 30 000 Ft. A jogszabály rendelkezéseit az 1984. január 1. napja után kötött kölcsön (adásvételi) szerződésekre kell alkalmaz­ni. A rendelet a Magyar Köz­löny 1984. évi 3. számában olvasható. Ugyanitt jelent meg az egészségügyi miniszternek az öregek napközi otthonában fizetendő gondozási díj fel­emeléséről szóló 2/1984. (I. 23.) EüM. számú rendelete, amely szerint a gondozási díj legmagasabb összege havonta — ha a hét minden napján van étkeztetés — csak ebéd esetében 390 Ft, reggeli és ebéd esetében 480 Ft, ebéd és vacsora esetében 600 Ft, reggeli, ebéd és vacsora ese­tében 690 Ft. Meghatározza a jogszabály a fizetendő díjat arra az esetre is, ha heten­ként csak öt vagy hat napon van étkeztetés. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke „Tüzes” január A januári hónap nemcsak az időjárás tekintetében volt szeszélyes, hanem a keletke­zett tüzek vonatkozásában is. A megye területén 33 tűz ke­letkezett. ötven évre vissza­menőleg egy januárban sem volt ennyi. Tavaly fele ennyi volt. A szeszélyességre utal pld., hogy két esetben a szá­raz avar gyulladt meg, innét terjedt át a tűz a szabadban tárolt értékekre. A tüzek csaknem fele (15) lakásban (keletkezett. Melléképület gyulladt ki 8 esetben, ipari üzemű helyiségben és istálló­ban 2—2 tűz volt. Húsfüstölő Felsőnyéken és Tolnán gyul­ladt ki. Tűz keletkezett még a 11. sz. Volán bátaszéki la­kókocsijában, és érdekesség­ként említjük meg, hogy ki­gyulladt az autóklub szek­szárdi telepén a vaskémény szigetelése. A keletkezési okok is kü­lönbözőek. A szabadban el­dobott cigaretta és gyerme­kek játéka okozta az avartü- zet Hidaspetrén, illetve Pak­son. A gyermekek gyújtották meg a heverőt Pártban, két szoba égett ki. A szabályta­lanul szerelt és használt elektromos vezeték idézett elő tüzet Felsőnyéken, Bölcs­kén, Szeks-zárdon és Mórá­gyon. Állatokat melegítettek, infralámpát bakelitfoglalátba helyeztek, illetve a lámpa a papírkarton dobozhoz ért és így keletkezett tűz Felsőná- nán, Tolnán, Koppányszántón és Medinán. A szeneskályha közelében lévő éghető anyag gyulladt meg Dombóvárott, Bátaszéken és Ocsényben. Ex utóbbinál a 80 éves Molnár Mihályné életét vesztette. Agyban dohányzott Nagy- dorogon a 73 éves Réti Kál­mán és életét vesztette. Ax olajkályha gyulladt ki Ozo- rán, Tamásiban, Pakson és három helyen Dunaföldvá- rott. A kályhák túlfolytak, mert nem, vagy nem megfelelően működött a biz­tonsági úszó. A kéménybe épített geren­da gyulladt meg Cikón. A kipattanó szikra okozott tüzet Kajdacson. A szabálytalan lángvágás közben gyulladt meg a KIPSZER gyönki üzemében a födém. A kará­csonyfa elektromos égőrend- szere okozott tüzet Dombó­várott, a csillagszóró pedig Szekszárdon. CS. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents