Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1984. február 11. tÜÉPÜJSÁG 3 Zárszámadások Tolna megyében Ezen a hét végén is több Tolna megyei mezőgazdasági szövetkezetben tartották meg a zárszámadó illetve a kül­döttgyűléseket. A két hét óta tartó jelentős szövetkezet- politikai munka derekán tartunk, s így van már mód ar­ra, hogy megállapítsuk, a szövetkezetek gazdasági ered­ményei a rendkívüli időjárási viszonyok ellenére is ki- elégítőek. Az alábbiakban három közös gazdaság zár-, számadásáról tudósítunk. Jubileum Mözsön Arany István a szövetkezet vezetőségének beszámolóját ismertette Mözsön A mözsi Üj Élet szövetke­zet tagsága tegnap a saját székházában tartotta zár­számadó közgyűlését. Külö­nös jelentőséget adott ennek a napnak az, hogy a szövet­kezet 25., jubileumi zár­számadására került sor. Arany István, a szövetke­zet elnöke ismét jelentős eredményekről számolt be a tagságnak. Tavaly a közös munkában 202 személy vett részt, s 1660 hektár földön gazdálkodtak meglehetősen jó eredményekkel. Tavaly a szövetkezet összes bevétele több mint százmillió forint volt. A termésátlagok is pél­dázzák a fejlődést. Tizen­zott, míg az erő- és munka­gépek, valamint a termelést kiszolgáló gépészeti ágazat is hatékonyan működött. A sok évtizedes kertészeti mun­ka tavaly ismét jó ered­ménnyel zárult. A szövetkezet elnöke kü­lön szólt azokról a tagokról, akik már „csak” nyugdíja­sok, ezért inkább a háztáji­ban termelnek árut, értéke­sítik a közösön keresztül, de még harminckilenc azon fér­fiak és nők száma, akik a szövetkezet alapítói voltak, s ma is aktív dolgozók. Megfiatalodott a mözsi szö­vetkezet. A mindig újat ke­reső tagság a vezetőkkel zatban a törzsgárda, mely nehéz körülmények közepet­te is hatásos munkát tud vé­gezni. És külön értéke a kp- zös gazdaságnak az a szel­lemi befektetés, amelynek révén ma tizennyolc egyete­met és főiskolát végzett szakember, nyolcvankét szakmunkás, harminckét kö­zépfokú képesítésű szakem­ber dolgozik a 180 betanított munkás mellett. Az anyagi-technikai, vala­mint a szellemi munka jó irányítása végül is a Rákó­czi Mgtsz-ben tavaly is jó hangulatot tartott, jó terme­lési eredményeket produ­kált. Tavaly a szocialista mun­kaversenyben száz férfi és nyolcvan nő vett részt, ered­ményeik kimagaslóak vol­tak. A szocialista brigádok összesen több mint hatezer óra társadalmi munkát is el­végeztek. A szövetkezet elnöke rész­letesen ismertette a tagság­gal az egyes ágazatok mun­kájának értékelését. Minde­nütt dinamikusan fejlődtek, a megelőző év eredményeit meghaladták. A dolgozó ta­gok átlagjövedelme is nőtt. A zárszámadó közgyűlésen K. Papp József köszöntötte a szorgalmas tagságot. Azt a 27 szövetkezeti tagot aki most ment nyugdíjba, a ve­zetőség egyenként kétezer forinttal jutalmazta. A köz­gyűlés végén Pálfi Istvánná főkönyvelő az idei pénzügyi tervvel kapcsolatos munká­ról adott jelentést a tagság­nak. Sióagárd eredményei meghaladták az eddigieket A jubiláló mözsi szövetkezeti tagok egy csoportja: id. Rik- ker József, idős Virág József, Föglein János, Tupi János. (Balról jobbra.) nyolc mázsás hektáronként búzatermésről indultak, ta­valy pedig 5,5 tonnát hord­tak egy hektárról magtárba. A kukoricánál legjelentő­sebb a fejlődés, hiszen két tonnáról, több mint tíz ton­nára nőtt az átlagtermés; a tejtermelés ezerhatszáz liter­ről indult, tavaly pedig csak­nem négy és fél ezer liter tejet fejtek egy tehénből. Az állattenyésztés gazdaságos abrakfelhasználással dolgo­A Rákóczi moziban tartot­ta a helyi termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését Bölcskén. Tűrjék István el­nökhelyettes köszöntötte a gyűlésre érkezett tagokat, vendégeket, köztük K. Papp Józsefet, a megyei pártbi­zottság első titkárát, Horváth Józsefet, a TESZÖV titkárát. Ulbert Ádám, a szövetkezet elnöke ismertette a vezető­ség beszámolóját, amely ala­pos elemzés alá vette az 1983-as gazdasági évet. Min­denekelőtt azt rögzítette a vezetés elismerően, hogy a mindig jól együtt munkál­kodott, abban bízott az el­nök által előterjesztett veze­tőségi véleményösszegzés is, hogy a jövőben is a várható legjobb termelési-gazdasági- politikai eredményeket akar­ják elérni. Gyugyi János, az MSZMP megyei bizottságának titká­ra is részt vett a mözsiek ünnepi zárszámadó közgyű­lésén, gratulált az elért ered­ményekhez. tagság példásan dolgozott a különböző ágazatokban. Az elfogadott tervért kész volt mindenki erejét nem kímél­ni, hogy teljesítsék és ered­ményeikkel tovább öregbít­sék a szövetkezet jó hírét. Jelentős gazdasági siker volt, hogy a szövetkezet tag­ságától 2154 hektár szántót megvásároltak. Eddig több mint 3 millió forintot köl­töttek földvásárlásra. A szán­tóföldi munkák elvégzéséhez több mint százmillió forin­tot érő géppark van, ugyan­akkor kialakult minden ága­Pémteken délelőtt ünnepi aktusra került sor Sióagár- don, ta „Sióvölgye” Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet­ben is. Zárszámadó közgyű­lésen hallgatták meg a ve­zetőség beszámolóját — ame­lyet Lozsányi Sándor elnök terjesztett elő — az 1983. évi munkáról. Ünnepi esemény volt ez, hiszen a részközgyűlések és más tanácskozások már el­végezték az érdemi munkát, itt egy záróeseményre került sor, ünnepélyes körülmények között. A sióagárdi téesz tagjait megtisztelte megjelenésével számos társ gazdaság vezető­je és képviselője. Részt vett a közgyűlésen Varjas János, a szekszárdi városi pártbi­zottság titkára, Tatár Lajos, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka és Fülöp László, a TOT alelnöke. A vezetőség beszámolója tartalmazta, hogy az elmúlt esztendő — a nehézségek el­lenére — jelentős gazdasági eredményeket hozó év volt. A termelőszövetkezet tag­létszáma 585, ebből aktív dol­gozó 302, a többi nyugdíjas, járadékos. A termelőszövet­kezet nyeresége 3,2 millió fo­rinttal haladta meg az 1982, évit, ez az üzem fennállása óta a legnagyobb nyereség. A termelőszövetkezet mun- kadí j -sz ínvonal a 47 és fél ezer forint, az egy tízórás munkanapra jutó jövedelem 230 és fél forint. A nyereség­részesedés összege megfelel a 25 napra eső keresetnek. A háztáji dinamikusan fej­lődött tavaly ás, önálló üzem­ágként létezik a termelőszö­vetkezetben. A háztáji tény­leges árbevétele az elmúlt esztendőben meközelíteitte a 16 millió forintot. A közös munka eredménye - jó év Bölcskén HÉTRŐL HÍRRŐL A hét eleje csaknem minden iskolásko­rú gyerek szülőjének értekezlettel kezdő­dött. Én is végighallgattam, végigültem kettőt, jobban mondva majdnem hármat, hisz mikor azt hittem, hogy a nagyobbá kezdődik, s a napi munka után föllohol­tam az iskolába, kiderült, hogy az egy nappal később lesz. Nem voltam egyedül, s ebből rögtön kiderült, hogy nem figye­lünk eléggé a gyerekeink dolgaira. Nincs erre elég idő? Talán az akarat, és a fi­gyelem hiányzik leginkább, az, hogy ha A külkereskedelmi tájértekezlet résztve­vői nem minden kérdésükre kaptak ki­elégítő választ valakivel foglalkozunk, s főképp a gye­rekeinkkel, akkor semmi más bennünket ne érdekeljen, csak az, amit a gyerekek kérnek, ami velük kapcsolatos, ami az ő érdekük. Rajtunk is múlik a sorsuk, az életük, s ahogy bölcs idős barátom mond­ja: „attól fogva, hogy valakinek gyereke születik, felelősséggel tartozik érte”. Például azzal, hogy lelkiismeretesen dol­gozik. A KSH szokásos év végi jelenté­sét kaphattuk kézhez a héten, ami hű tük­re az elmúlt évben végzett munkánknak. Ebből kiderül, hogy a munkások és alkal­mazottak egy keresőre jutó havi átlagke­resete bérkiegészítésekkel együtt 5240 fo­rint volt, 4,6 százalékkal több, mint 1982- ben. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó át­lagkeresete 3,5 százalékkal, havi 4670 fo­rintra emeledett. A pénzbeli társadalmi jövedelmek ösz- szege 9 százalékkal nőtt, és körülbelül 112 milliárd forintot tett ki. Emelkedett a ter­mészetbeni — egészségügyi, oktatási, kul­turális — jövedelmek összege is. Nyugdíjakra 75 milliárd forintot fizet­tek ki, közel 10 százalékkal többet, mint 1982-ben. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek túl­nyomó többségéből az ellátás kielégítő volt, egyes iparcikkekből nem érte el az 1982. évi szintet. A ruházati cikk ellátá­sában jelentős részben méret-, továbbá alapanyag választéki hiányok okoztak gondot. A vegyes iparcikkeknél leggya­koribb a típus- vagy fajtaválaszték hiánya volt. Margaret Thatcernek, aki az elmúlt hét végén hazánk vendégeként itt tartózko­dott, igen gazdag programját kísérhettük nyomon. „A más-más szövetségi rendszer­hez való tartozás nem zárja ki egymás­sal való együttműködésünket. A béke nem érhető el jóakarat nélkül. Különbségeink ellenére úgy vélem, hogy Magyarország és Nagy-Britannia osztoznak ezekben a tö­rekvésekben. Az emberiség előrehaladása érdekében együtt lehet és együtt kell mű­ködnünk.” — mondotta többek között po­hárköszöntőjében. A Nagy-Britannia és Eszak-írország Egyesült Királysága miniszterelnöke nyil­ván megelégedését fejezte ki, mikor a Tol'buchin körúti nagycsarnokban megvá­sárolta a paprika, és a fokhagymafüzért. Igazán nem panaszkodhatunk, van min­den nálunk bőségesen. S ez nem kis mér­tékben a kistermelők munkájának dicsé­rete. A héten kezdődött megyénkben a me­zőgazdasági könyvhónap. A különböző HÉTRE HÍRRE szakkönyvek, folyóiratok jelentősége sze­repe nagy, a tudomány termelőerővé válá­sával nemcsak a nagyüzemeknek ,de a kistermelőknek is szükségük van a jó szakkönyvekre. A megyei könyvtár dolgozói a megnyi­tó alatt és után a könyvhónapra megjelent 49 féle szakkönyv megyénkben is kapható példányaiból tartottak kiállítással egybe­kötött vásárt. Ugyancsak a héten kezdődött a téli ru­házati vásár, ennek első napján a „döm- pinget” alig-alig állták az üzletek. Csak a Tolna megyei Népbolt számításai szerint ha a leértékelés ideje alatt valamennyi áru gazdára talál, a lakossági megtakarítás megközelítőleg 2,5 millió forintot tesz ki. Az első nap délelőttjén szinte meg sem le­hetett mozdulni a szekszárdi Korzó áru­házban, s nem vitás, hogy ez zömében azoknak az árucikkeknek köszönhető, amelyek csak most kerültek a polcra. Ma­gam is vettem olyan olcsó és szép holmit, amit régóta kerestem, de csak most, le­árazáskor jutottam hozzá. Hogy hol volt eddig? Ki tudja. A hét jeles eseménye volt a szekszárdi külkereskedelmi tájértekezlet. Délelőtt az ipari, délután pedig a mezőgazdasági, ke­reskedelmi, élelmiszeripari üzemek képvi­selői találkoztak a Külkereskedelmi Mi­nisztérium illetékesével. A megye, az or­szág helyzetének ismertetése, s a szinte ki­békíthetetlen ellentétnek tűnő termelő- külkereskedelmi vállalat csatája után szó került arról, hogy milyen hazai gyártású cikkeket tudnának külföldön eladni. A skála széles, a ceruzafaragótól a cseresz­nyepaprikán át fűrészáruig terjed. Sok mindenre voltak kiváncsiak azok a szövetkezeti vezetők, akik ott voltak a táj­értekezleten, de nem mindenre kaptak kielégítő választ a Külkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezetőjétől, és a kül­kereskedelmi vállalatok képviselőitől. Igen jellemző az, amit Molnár Lászlóné, a decsi Háziipari Szövetkezet elnöke tett szóvá: A hetvenes évek második felében 15—20 millió forint volt a szövetkezet ex­portja, ma viszont semmit nem exportál­nak, mert nem rendelnek árut a külkeres­kedelmi vállalatok, a termelő pedig nem tudja, hogy mi a külpiac igénye. Az már több alkalommal előfordult, hogy mintát készíttettek a szövetkezettel, de arra nem volt példa, hogy a szövetkezetei értesítet­ték: tetszett-e az áru vagy sem. A szövet­kezetét nemrég felkereste egy New York-i A sárközi bútorok festéséhez kézügyesség kell — az exportjuk is jobban mehetne. A téli vásáron kelendő volt a méteráru cég, és festett sárközi szobaberendezést kért. Az üzletből nem lett semmi, mert az illetékes külkereskedelmi vállalat válasz­ra sem méltatta a decsiek ajánlatát. Lassú az ügyintézés, a külkereskedők nem ismerik a vállalatokat, a személyes ismeretség ritka, mint a fehér holló. Ta­valy páldául a Simontornyai Bőr- és Szőr­meipari Vállalat nem jutott hozzá a lab­dagyártáshoz szükséges hasított bőrhöz, mert a gépi adatfeldolgozás során rosz- szul kódolt be egy számot az ügyintéző. Hosszú időbe került, míg ez kiderült. Ki­derült viszont az, hogy létezik a Terim- pexnek egy havi kiadványa, amely az át­vételi árakat tartalmazza, ez viszont nem jut el a termelőkhöz. Ugyancsak a hét eseménye a szarajevói téli olimpia megnyitója, s az első küzdel­mek. Szép és egészséges téli sportok ezek, kár, hogy a megyeszékhelyen, a városok­ban, a községekben nem igen adódik arra mód, hogy szabadidejükben korcsolyát, vagy sílécet kössenek a lábukra azok, akik szívesen tennék ezt. D. VARGA M.

Next

/
Thumbnails
Contents