Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

1984. február 4. (TOLNA \ isfÉPÜJSÁG 3 A KSH közleménye (Folytatás a 2. oldalról.) sülit. Az egy körzeti és gyer­mekkörzeti orvosra jutó la­kosok száma 1978-ra csők- karit. A 'betöltetlen körzeti* és gyermekkörzeti orvosi ál­lások aránya 3 százalékra mérséklődött. Az év végén a ténylegesen igénybe vehető kórházi ágyaik száma az egy évvel azelőttinél közel 600- zail itöbb volt. A bölcsődei he­lyek szárma mintegy 1000-mal bővült és az év végén 70 400 volt. Az óvodai helyek száma 4500-z,ail nőtt és a tanév ele­jére meghaladta a 412 ezrét, miközben .az óvodás -korú gyermekek száma csökkent. Az óvodás korú gyermekek 87 százaléka járt óvodába. Az 1983—84-es tanévben az általános iskola nappali tagozatán 1,3 millióan bámul­nák, 25 800-zail többen, mint az előző tanéviben.. Az álta­lános iskolák osztálytermei­nek száma a tanév elején csaknem 1300-zai volt több az egy évvel korábbinál. Egy osztályteremre átlagosan ke­vesebb tanuló jut, mint az előző tanévben. Az alsóto­ké oktatásban dolgozó pe­dagógusok száma 2700 fővel, 83 500-ira erhellkedett. Az általános iskola 8. osz­tályát befejezők 93 -százaléka tanul tovább, 46 százalékuk középiskolában, 47 százalé­kuk szakmunkásképző és szakiskolákban. Az előző tanévhez képest mind a szák,munkástanulók, mind a középiskolák nap-pali tago­zatán tanulók száma emel­kedett. A középiskolákban 16 900 pedagógus tanít,' 530- oal több, miiét az előző tan­évben. 1983-ban az előző éviméi többen, 69 ezren tet­tek eredményes érettségi vizsgát, ebiből 46 400-an nap­pali tagozaton.' A felsőfokú oktatási intéz­ményeknek közel 100 ezer hallgatója van. Mind a nap­pali tagozaton, mind az esti és levelező tagozaton keve­sebben tanulnak, mint egy évvel korábban. A 18—22 éves népességnek valame­lyest nagyobb része, 9,8 szá­zaléka tanul felsőoktatási intézmények nappali tagoza­tán, mint az előző tanévben. Javult a diákok szociális ellátása. Az általános iskolai tanulók 42,7 százaléka ,része­sül napközi, otthonos ellátás­ban az 1982. évi 41,6 -száza­lékkal szemben. Diákottho­nokban vagy kollégiumok­ban lakik a középiskolai ta­nulók -több mint egyötöde, az egyetemi-főiskolai hallgatók csaknem fale. A felsőokta­tási intézményekben tanulók 85 százaléka rendszeres álla­mi támogatásban részesül. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) Este Lázár György dísz­vacsorát adott a Parlament­ben a brit miniszterelnök asszony tiszteletére. A va­csorán a magyar kormány elnöke és Margaret That­cher pohárköszöntőt mon­dott. Lázár György pohárköszöntője Lázár György bevezető­ként utalt arra, hogy That­cher asszony személyében el­ső ízben üdvözölhetünk brit miniszterelnököt hazánkban. E látogatás azért is jelentős, mivel azt példázza, hogy a nemzetközi helyzet kiélezett időszakaiban is lehetséges a párbeszéd a más társadalmi berendezkedésű és a külön­böző szövetségi rendszerhez tartozó országok között. A Minisztertanács elnöke megelégedéssel szólt a tár­gyalásokról, amelyek meg­erősítették azt a kölcsönös szándékot, hogy a jövőben többet teszünk kétoldalú kapcsolataink fejlesztéséért. Kifejtette: álláspontunk számos nemzetközi kérdés­ben eltér, mégis megtalál­hatók azok a közös érde­keltséget kifejező pontok, amelyek a mai, a világ bé­kéjét fenyegető nemzetközi válságból kivezető út kere­sésében is lehetővé teszik az együttműködést. Országa­ink kapcsolatai ma rende­zettek, megoldatlan problé­máink nincsenek. Miniszterelnökünk ki­emelte: különös fontosságot tulajdonítunk a kölcsönös előnyökre alapozott keres­kedelmi, gazdasági és pénz­ügyi kapcsolatok bővítésé­nek. Ügy véljük, hogy erre a jelenlegi nehéz világgaz­dasági helyzetben is lehető­ség van. ha kellő figyemet fordítunk a fejlődés útjában álló akadályok elhárítására, s jobban kihasználjuk a kí­nálkozó lehetőségeket. Ezt követően Lázár György kitért napjaink legfontosabb nemzetközi problémáira. — A mai feszült nemzetközi helyzetben is valljuk, hogy az enyhülésnek nincs elfo­gadható alternatívája mon­dotta. — A feszültség növe­kedésének okairól eltérőek a nézeteink. Az amerikai ra­kéták nyugat-európai telepí­téséről hozott döntés és a telepítés megkezdése fokoz­za a politikai és katonai fe­szültséget kontinensünkön, tovább terheli a kelet—nyu- gati*kapcsolatokat. — Kormányunk, mint a béke elkötelezett híve, to­vábbra is azon a nézeten van, hogy a vitás kérdéseket — beleértve a nukleáris fegyverzet problémáját is — politikai eszközökkel, tár­gyalások útján lehet és kell megoldani — hangoztatta. — Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a Szov­jetuniónak, valamint a Var­sói Szerződés tagállamainak a különböző fórumokon elő­terjesztett javaslatai jó ala­pul szolgálnak a tárgyalá­sokhoz. Az előrehaladáshoz azonban komoly elhatáro­zottságra, ésszerű kompro­misszumokra és azok tettek­ben való megnyilvánulására van szükség. Lázár György hangsúlyoz­ta: a nukleáris katasztrófa elkerülése valamennyi nép érdeke. Minden fórumot, így a stockholmi konferenciát is fel kell használnunk arra, hogy egyengessük a kibonta­kozás útját, elősegítsük a bizalmatlanság csökkenté­sét, a helsinki folyamat fenntartását. Külpolitikánk legfőbb "törekvése a béke megőrzése, az európai biz­tonsági és együttműködési folyamat fenntartása. Ebben a szellemben szándékozunk ápolni Magyarország és az Egyesült Királyság kapcso­latait is. Margaret Thatcher pohárköszöntője A miniszterelnök- asszony válaszában a vendéglátókat üdvözölve — kedves gesz­tusként — magyarul mon­datta: „Örülök, hogy itt vá­gyóik Budapesten.” Pohárikö­szöntőjében ezután számos példáit idézett fel a brit— magyar kapcsolatokról. A Budapesten Európa- bajnokságot nyert angoil jégtánc osparra utalva megje­gyezte: „ez az egyetlen jég kapcsolatainkban”. A két állam mai viszonyáról szólva megállapította: — mindket­tőnk országa kereskedő or­szág. A jelenlegi világgazda­sági nehézségektől mindkét állam szenved. Örömmel lát­juk a gazdasági visszaesés vé­gének jeleit. Ez jobb lehető­ségeket nyújt majd kétoldalú kereskedelmünk növelésére. Kívánjuk, hogy a Londonban rövidesen megrendezendő „magyar napok” révén sike­rüljön növelni kivitelüket. Arra bíztatjuk önöket, hogy tanulmányozzák és elemezzék a brit piacot, és keressenek további export-lehetőségeket. Nagy-Britanmia kapuja nyit­va áll. És azt kérjük, hogy üzletembereink hasonló lehe­tőségeket kapjanak itt arra, hogy azonos feltételekkel ver­senyezzenek bárkivel. Margaret Thatcher megál­lapította: olyan időben jár Magyarországon, amikor mind a mi kontinensünk, mind más világrészek poli­tikai egét felhők borítják. — Már volt alkalmunk eszme­cserét folytani kormányaink céljairól és reményeinkről, csakúgy, mint a nemzetközi fejleményekkel kapcsolatos félelmeinkről. Ma egy poli­tikai határvonal más-más oldalán állunk. De a stabili­tás, a biztonság és béke ke­resése összeköt bennünket. Az ezredfordulóig hátralévő 16 évben a vezetés képessé­gének egyik nagy próbaköve az lesz, hogy milyen lelemé­nyességgel és eltökéltséggel tudunk a fegyverzetkorláto­zás és leszerelés feladataival foglalkozni. Politikai eltö­kéltségre és kölcsönös tiszte­letre egyaránt szükségünk lesz. — Mindkettőnknek késznek kell lennünk arra, hogy ke­resztülvihető intézkedéseket hozzunk. Mindkettőnknek késznek kell lennünk arra, hogy ezek ellenőrzéséhez hoz­zájáruljunk. Mindegyikünk­nek el kell ismernünk, hogy a másik félnek is szüksége van biztonságra. Ha ezt a megközelítésmódot mindenki elfogadja, akkor kevesebb le­het a nukleáris és hagyomá­nyos fegyver. A folyamatban lévő stockholmi konferencián konkrét lépésekre törekszünk a bizalom és az európai biz­tonság erősítése érdekében. Nagy-Britannia minden lehe­tőt meg fog tenni annak ér­dekében, hogy ezt a célt el­érjük. Ma este itt, Budapes­ten hangsúlyozom, hogy Nagy-Britannia és szövetsé­gesei határozottan akarják fegyverzetcsökkentő megálla­podások létrejöttét. Erre sür­gős szükség van. Ez az az idő, amikor tárgyalni kell, egyez­kedni kell, amikor eredményt kell elérni. Végezetül Thatcher asszony megállapította: — Olyan vi­lágért dolgozni, amelyben konfliktusok nélkül, és egy­más javára élhetünk együtt, sem meggyőződésünk föladá­sát, sem éberségünk lazítását nem jelenti. Es a más-más szövetségi rendszerhez való tartozás nem zárja ki egy­mással való együttműködé­sünket. A béke nem érhető el jóakarat nélkül. Különb­ségeink ellenére úgy vélem, hogy Magyarország és Nagy- Britannia osztoznak ezekben a törekvésekben. Az emberi­ség előrehaladása érdekében együtt lehet és együtt kell működnünk. HÉTRŐL HÉ TRE Hll RRE Hazánk vendége Margaret Thatcher A negyedik hét éppen befejeződött, s kezdtük az ötödiket, amely az igazi tél jegyében telt el. Ezekre visszaemlékezni többféleképpen is lehet, olyképpen példá­ul, hogy a sztorikat ragadom ki, meg úgy is, hogy a hírekhez kapcsolódó gondolatai­mat aktualizálom, illetőleg próbálom ke­resni a jó hírhez a jó történetet. És a kel­lemetlenhez is adjak gondolataimból... Sor. rendben következzenek így az események: A hó, az utak, a takarítás Zárszámadások a szövetkezetekben A háztáji gazdálkodás segítése Teremtorna — tömegsport Farsangi bálok hiánya Tamásiban felnőttek a feladatokhoz Amiint ismételten kézbe veszem a Talma megyei Népújságát, azonnal korrigálnom kell egy korábbi kis írásomat, amelyet a Hóbaletit elnevezésű képriporthoz kötöt­tem. Ugyanis a megye más városaiiibóil jobb híréket hoztak kollégáim. Hatékonyabban dolgoztaik a havas napokon és a városok, lakott települések utcáit előbb járhatóvá tették, mint a megyeszékhelyen. Ezt a tényt oda is visszavezetem, hogy a községekben még inkább ramgot jelent az, ha valaki előitt a járda tiszta. Mutatja ez a ítény, hogy az épületben milyen lelkivilágú em­ber lakik. Itt van példának okáért Tamási, ez a vadonatúj város ! Adnak arra, nem­csak kézi munkával, hogy hírük ne legyen rossz. Kis gépparkját úgy mozgatta a vá­ros felelős apparátusa, mintha a főváros­ban tanulták volna a munkát — a fiatal város fiatalosan dolgozott. S a szóban for­gó ikiiis gfasszárrmiak olyan hatását is öröm­mel konstatáltam, hogy a megyeszékhely néhány üzlete előtt vallóban .takarítottak a boltosok. Zárszámadások Minden év január végén és az azt köve­tő hetekben az élelmiszer-gazdaság legna­gyobb eseménye a zárszámadások megtar­tása. A szövetkezeti törvény értelmében gondos munkával elkészítették min­denütt á mérlegét. A serpenyőbe tették a jót, a rosszat, az el­adott, a vett holmikat, az emberi jő és rossz tulajdonságokat, a gazdák megmé­rették magukat. Az ünnepi hangulatot per­sze még folytatják, hiszen hatvannégy kö­zös gazdaság vezetői, tagjai ülnek a féldí­szített nagytermekbe 'és elrendezik az el­múlt évet, s elrendezik szép tisztességgel dolgaikat. Például ezek közé tartozik az is, hogy majd aniniak idején a mözsi szövetkezetben a fő hangsúlyt a 25. zárszámadásra helye­zik, s ott nemcsak a nehéz nyolcvanhár­mat teszik a mérlegre, hanem a negyed­századét. Másutt meg, éppen Tevelen Jan­dl József elnök helyett választanak új tisztségviselőt, merít eljárt a jó hírű szak­ember felett az idő, utat ad fiatalabb em­bernek, évei is feljogosítják erre, nemkü­lönben kiváló tulajdonságai. A bonyhádi közös gazdaságba, ahova ugyancsak van szerencsém több mint harminc év óta el­járni, s figyelni a fejlődésit, most .azt álla­pítottam meg örömmel, hogy a két-három éve elkezdett fiatalítás beérett. A vezetők mind a harminc-negyven év közötti, de van még fiatalabb emiber is, aki megállja he­lyét a korszerű gazdaságban, amelyet még Istvánmajorban alapoztak meg 35 éve. A közös gazdaságok szép sikereiket olyan környezetben érték el, amikor nem volit könnyű sem az árviszonyok, sem az időjárási viszonyok miatt a legjobb meg­oldásokat kiválasztani Hogy mégsem ütött nagy sebeit a gazdasági életben az aszály, az annak is köszönhető, hogy a Tolna me­gyei élelmiszergazdaság felnőtt. És a tag­jainak kedvezvén a háztáji gazdálkodást sem hanyagolták el, sőt, egyre szervezet­tebbé válik a háztáji segítése a közös ré­vén minél több árut értékesítsenek. Az árutermelés persze a közösségi mun­ka rovására nem mehet. Tudunk rá pél­dákat, hogy itakarmánnyal, tenyészanyag- gal, tanáccsal, a felvásárlás gondos szerve­zésével nem csökken, hanem nő a kisgaz­daságokban a termelési kedv. Amint az élet minden területén úgy vagyunk, hogy csak jó kedvvel tudunk jót alkotni! S fel­üdülésünkhöz viszanyúlunk fiatalabb éve­ink eseményeihez. Azokhoz'az időkhöz ami­kor még többen többet sportoltunk. — Per­sze akkor nem volt még kocogás, nem volt teremtomadábdarúigás, de talált mindenki módot arra, hogy erejét frissen tartsa — kirándulással is például. Pontosabban, ar­ra célozk, hogyan tudtuk összefogni egy .társaság, műhely, iroda, üzlet stb. kollek­tíváját — abban az időben többet táncol­tunk a gyárak üzemi étkezdéinek színpa­dán... Most ott van a sok jó tornaterem. Ott vannak a hétvégéken üresen az isko­lák csarnokai, miért nem népesítjük be ezeket? Itt van jó sok példa, nemcsak a különféle professzionista teremtornákra gondolok én, fociban például, hanem az olyanra is, mint például a bátaszéki Bar- nevál Kupa. Azaz ezt csak én neveztem el kupáinak, ha már mindenki a kupákról be­szél. De az ottani dolgozók ezt a futball­meccset — társvállalatuk dolgozóival együtt — Kakas Kupának 'keresztelték el. Persze, Igen jól szórakoztak. Tudom, hogy volt harmadik félidő... Kár, hogy ma­napság egyre kevesebb helyen tartanak különféle baráti összejöveteleket. Mintha az ilyesfajta Kakas Kupák kezdenének ki­menni a divatból. Sportolni persze lehet, lehet mindenütt, de Báltaszéken a sport­csarnok egyetlen üres óráját is úgy hagy­ni, hogy ne foglalkozzanak benne fiatal vagy idősebb emberek — bűn volna. Profik, félprofik teremfocija: Sz. Dózsa— Komló 5-2. Farsang Visszamehetünk a régi farsangi vigasz - súgóikig, amikor mindig .történt valami, minit a Fehérvár Áruházban. Most sze­gény-szerények ezék a napok, így farsang vége felé, avagy Italán az én figyelmemet kerüli el a sök-sok meghívó. Ha van meg­hívó! No, nem a meghívást hiányolom, mert van nekem is — mint sokunknak — baráti köröm, alhol ilyentájt myolcan-tízen osak-csak összejövünk, s akad mindig vál­lalkozó szellemű asszony, aki fánkot süt... Most meg elmúlt már vagy egészében is a farsang, de egy másik munkám kapcsola­tában arra figyeltem fel, hogy sok üzemi konyhán nem sütöttek a farsang idején fán­kot, gömbölyű, szép ugrásait, baracklekvár­ral feltálalva. Forgácsfánk vagy csörgefánk pedig talán mér a szakács-könyvekben sin­csen leírva. A farsangi bálok tucatjára voltam hi­vatalos jó húsz évvel ezelőtt. Mintha eze­ket a bálokat is megette volna a diszkó. Hol vannak azok a szép tartásit adó, szak­mai gárdát együvé fogó gazdászbáidk ? Mi­kor rikkantottak ölyan jókat a jogászok szép bál jainkon, s hol vannak azok a szép idők, amikor a selyem gyáriak mulattak és amikor a szekszárdi lakatosak öltöztek ün­neplőbe, hogy egymást tisztelve szórakoz­zanak, épíitsék-erősítsék barátságukat. Mert a barátságot kötni nemcsak a munkahe­lyen lehet, a feszültséget feloldani, amely a sok munkásnap során keletkezik ben­nünk, nemcsak a munkahely hivatott. PÁLKOVÁCS JENŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents