Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
1984. február 28. NÉPÚJSÁG 3 Fiatalok lakáshelyzete Igények, lények, lehetőségek Költözik Lchöcz László, a Láng Gépgyár lakatosa Bir sokan, mintha nem vennék ezt tudomásul, a városi és nagyközségi tanácsok múlt év őszén megalkotott tanácsrendeletei megszabták a fiatalok, fiatal házasok lakáshoz jutásának lehetőségeit, kedvezményeit, az esély- egyenlőség érvényesítésének igényével. Ma, ha lakásról esik szó, percek alatt el tudnak szabadulni az indulatok, s amiként a harag rossz tanácsadó, a szenvedélyek se a tisztánlátást szolgálják. Aki már lakik, másként kezeli ezt a kérdést, mint az, aki még csak lakni szeretne — a sajátjában. A várományosnak egyébként eleinte nincs árva szava se a tanácsrendeletekben megfogalmazott fokozatosság ellen. Megérti, hogy legtöbb nagyobb településünkön első lakásként csak kisebb alapterületű és komfort- fokozatú lakáshoz juthat. Az. hogy a megyében épülő lakások 50—60 százalékát fiatalok kapják, nem lebecsülendő eredmény, még akkor sem, ha több az eszkimó, mint a fóka. Több az igénylő, mint ahány tanácsi bérlakást, garzon-, tanácsi értékesítésű és tanácsi kijelölésű OTP-tár- sas lakás épül. Az elmúlt év derekán a megye lakásügyi hatóságai 2796 megújított lakásigényt tartottak nyilván. Az igénylők 26,5 százaléka tanácsi bérlakásra, 7,3 százaléka tanácsi értékesítésű és 66,2 százaléka egyéb lakásellátásra vár. Itt jegyzendő meg, hogy a korábbiakhoz viszonyítva az igénymegújítás 60 százalékos volt. A fennmaradó 40 elállt az igénymegújítástól. Ugyancsak megjegyzendő, hogy a 2796 igénylőből 1065 fiatal házas. Ennél jóval több az elismert igényű fiatal, aki pályakezdő, éí még egyedülálló. Reálisabb tehát a kép, ha azt mondjuk, hogy a nyilvántartott lakásigénylők 40—50 százaléka fiatal. Az átlagtól így is van eltérés, mert például Pakson az igénylők 83 százaléka fiatal és 71,5 százalékuk kér, vár tanácsi elosztású, személyi tulajdonú lakást. Mi segíti és mi gátolja a fiatalok lakáshoz jutását? A szabályok, kedvezmények ismertek. A fokozatosság elve, az esélyegyenlőség érvényre- juttatása jogosként és célravezetőként ismeretes. Ám, az objektív feltételek nem kis fejtörést okoznak, főleg városainkban. Kevés ugyanis az első lakásként számításba vehető, kis alapterületű és komfortfokozatú lakás, a tanácsi bérlakásként funkcionáló garzonból ugyanúgy elkelne több, mint az OTP-be- ruházásban épülő, előtakaré- kossággal járó garzonházi lakásból. Aztán ... a kedvező anyagi feltételek ellenére is kevés az olyan bérlő, aki nagyobb alapterületű lakását kisebbre kész elcserélni. Mindezekből mi következik? Hogy így a fokozatosság elve nehezen valósítható meg — objektív okokból. Persze, a szubjektív okok se mellékesek. Az igénylők zöme „adj uram, teremtőm, de rögtön és végérvényesen” kívánja lakásügyének rendezését. Az előbbiekben idézett számok is ezt igazolják egyébként. Az illetékes tanácsok számításai pedig azt, hogy az igények végleges kielégítésére 1984. és 1985-ben 1432 lakás áll rendelkezésükre. EÍbből tanácsi bérlakás 177, tanácsi értékesítésű 66, és társasházi 1212. Ez idő szerint nincs pontos adat arra, hogy a megyében hány telket kaptak tartós használatra a családi házat építő fiatalok. A becsült szám 500—600. Nem csekély szám ez sem. A KISZ, a helyi tanácsok, az OTP együttműködése pedig sorra szüli a jobbnál jobb ötleteket, megoldásokat. Előkészítés alatt áll például a szekszárdi Bakta domboldalon egy 75 lakást magába foglaló KlSZ-lakó- telep, aminek távfűtési költségeit (ami lakásonként 40 ezer forint) a megyeszékhely tanácsa viseld. A megyében viszonylag rövid idő alatt vált mérhetővé, hogy milyen jó feltételeket biztosít a vállalatok részére lakásépítési alap képzésére egy 1982. évi PM—ÉVM rendelet. A lakásépítők munkáltatóiktól 1982. június 30-ig 11 millió 194 ezer forintot kaptak. Egy év múlva 14 260 000 forintot. E támogatás 70 százalékát fiatalok kapták. Mint azt Dombóváron —, ahol a városi lét kezdete óta fontos kérdésként kezelték a fiatalok lakáshoz juttatását — Gyurisánné dr. Jávós Ilona, az igazgatási osztály vezetője elmondta, a munkáltatói támogatás összege 40 és 120 ezer forint között mozog. Egyébként 1981-ben itt, a Népköztársaság úti garzon- ház 20 lakása közül tízbe költözött be olyan fiatal, aki előtakarékosságna kötött megállapodást a városi tanáccsal. Ha leírjuk, hogy a város összlakosságának lélek- száma 21 181, és ebből 11 684 fiatal — azaz csecsemőtől 35 éves korú —, nem kíván hosz. szas magyarázatot, miért kívánja a Népköztársaság úti garzonházat teljesen az előta- karékosságot vállaló fiatalok részére biztosítani a városi tanács. Dombóvár lakásállománya 7038 lakás. Ebből 2741 épült 1970 óta. A jelen tervidőszak befejező két évében épül meg további 483 lakás. Miből kellene több? Minőségi kislakásból. Mi a lakásügyi hatóság véleménye saját tevékenységükről? Először az, hogy teljes közmegelégedésről minden igyekezetük ellenére sem álmodozhatnak, de ez összefügg azzal az országos megállapítással is, hogy ,,a fiatalok igényei a csillagos égig érnek”. Például Dombóváron mindössze öt olyan lakásigény járja a maga útját a közelii megoldásig a 399 közül, mely a lépcsőzetes lakáshoz jutást garantálja. Jó lenne, ha lenne több kislakás és garzonlakás, ha napirendre kerülhetne egy szobabérlők házának létrehozása. Tetőtérépítés? Itt még nem merült fel se gondolatként, se igényként. — Több propagandát kellene kifejteni az első és fokozatos lakáshoz jutás előnyeinek megértetése érdekében — mondották többen is azok, akiknek a véleményére kiváncsiak voltunk. Jó az együttműködés a tanácsok, a KISZ és az OTP között Szekszárdon és Dombóváron. Ezeket a tapasztalatokat kell az előttünk álló években hasznosítania Tolna. Bátaszék, Tamási és Simon- tornya illetékeseinek, bár a megye kisebb településein is nagyobb figyelmet követel a fiatalok kedvezményes telekhez juttatásának feladata — szögezték le többen. — óa — Fotó: Dombai Befejezés előtt egy újabb 75 lakásos lakóház Dombóvá ron Tudósítás üzemekből, gyárakból, gazdaságokból flz idei év jobban indult Simontornyán, mint az 1983-as Armatúrát szerelő asszonyok a SIMOVILL-nál (Archív felvétel) Mindhárom ipari üzemben tervezik az export növeléA hatodik ötéves terv negyedik évének második hónapjában van mód annak felmérésére, hogy a Tolna megyei gazdaságok miként indították a munkát. Az év legelején beszámoltunk néhány üzem munkakezdéséről. Az első hónap is kedvező tapasztalatokkal szolgált. A Tolna megyei városok, nagyközségek pártbizottságai megvizsgálták, hogy területükön mi jellemezte a munkát, s ennek nyomán értékelték a kollektívák teljesítményét. Természetesen nemcsak a pozitív példák, hanem negatív jelenségek Is vannak. így teljes a kép. Az általános vélemény, hogy a folytatásnak is jónak kell lenni, hiszen a rendelésállomány mindenütt szinte egész évi munkát biztosít. Ugyanakkor a kezdeti nehézségeken még úrrá lehet lenni. Tudósításainkban arról számolunk be, hogyan kezdték legjelentősebb ipari-gazdasági körzeteinkben az 1984. évet. A tavalyi esztendő nem volt (teljesen zavuntlan a si- momtornyai ipari üzemekben. Szamos nehézséggel kellett megküzdeniök, alapjában eredményesen fejezhették be az 1983-as esztendőt, de jelentős volt az ipari üzemek között a szóródás. Az 1984-es év sokkal jobban indult, mimt a megelőző, sőt, annál is jobban, mint ahogyan az 1983-as zárult. A nagyközség legnagyobb, íigy legjelentősebb üzemében, a bőrgyárban az alapanyag (nyers bőr) és a munkaerő rendelkezésre áll, így a munkák január 2-án zavarmentesen megkezdődtek. Ugyanez volt a helyzet a SIMOVILL-nál, bár itt bizonyos anyagok részben hiányoztak. Többek között villanyszerelési anyagok a fénycsöves lámpatestekhez, valamint- a biztosítótáblákhoz. Ennek egyik oka az volt, hogy a szövetkezeit az év végére rendelt munkákat kiszá Ili tattá, magasabb raktárkészlettel nem rendelkezett, ugyanakkor január első napjaiban még a gyártók sem szállítottak félkész termékeket a szövetkezetnek. Ezek pótlása január közepére megtörtént, azóta a termelés viszonylag zavartalan. A bőr- és szőrmefelddlgo- zó vállalatnál január. 2-án beindult a szabászait, majd másnap a teljes üzem. Ezt így is tervezték, ment ekkorra állt rendelkezésre minden anyag a tervezett munkákhoz. Az első félévre a rendelésállomány mind a bőrgyárban, mind a szőrmefei- dolgozónál elegendő. A bőrgyár az idén 3 millió négyzetméter puha bőrrel fog megjelenni a piacon. A szőrmefel dolgozóban a labóater.mékek iránt megnőtt az érdeklődés, úgy hogy a beddlgozói (létszámot 170 fővel kívánják emelni. A SIMOVILL-nál már nem ilyen kedvező a helyzet, viszonylag kevés a rendelésállomány, a lámpatesteknél 45—50, a biztósíitórtáblákmál 30 százaHékos a leterhelés. Ugyanakkor a faipari termékék iránt 'megnőtt az érdeklődés, a tel jes kapacitás lekötött. A faipiari termékek iránt exportér deklődés is mutatkozik, amelynek kielégítésére várhatóan gazdasági munkaközösséget hoznak létre. sót. A SIMOVILL januárban már másfél millió forint értékű árut exportált Irakba, illetve Ausztriába. A bőripari profilú vállalatok kénytelenek jelentős mennyiségű bőrt importálni, ez nehezíti munkájukat, de ugyanakkor mindent megtesznek az import csökkentése érdekében, vagy azért, hogy az importot jelentős exporttal ellensúlyozzák. A simonrtomyai üzemek az idén nem terveznek jelentős berUházásofeait, csupán a bőrgyár épít egy 25 millió forint értékű raktárt, amelyet az osztrák LEDEX cég vesz bérbe. Sikerült előbbre lépni az anyagtakarékosság terén. A bőrgyár számottevő eredményt tudott elérni a hazai termelésből származó nyersanyagok arányának növelésében, egyes segédanyagok hazai anyagokkal való kiváltásában, segédanyagok megtakarításában. Dicséretes a szőrmefeldolgozónak az az intézkedése, amelyet a késztermék előállítása során keletkező hulladék itovábbfeldolgozására és értékesítésére hozott. Minden üzem tett intézkedéseket az energiahordozók- íkail való takarékosság és az olajszármazékok kiváltása terén. A kötvénykibocsátás tapasztalatai A kibocsátott kötvények értéke már meghaladja az 1,2 millárd forintot. Jelentős részük elsősorban a vállalatok közötti tőke-átcsoportosítást teszi lehetővé, de egyre gyakoribbak az olyan kötvény- jegyzések is, amelyekkel a lakosság az infrastruktúra fejlesztését segíti elő. így legutóbb az Érdi Iparcikk Áruház építésére bocsátottak ki értékpapírokat — erről tájékoztatta Járai Zsigmond, az Állami Fejlesztési Bank osztályvezetője Pichler Ferencet, az MTI munkatársát. Az Állami Fejlesztési Bank nagy részt vállal a kötvények kibocsátásának megszervezéséből. A bank közreműködésével jegyzett értékpapírok összege meghaladja a 800 millió forintot. Ilyen akciók szervezésére az ÁFB-n kívül vállalkozott már a Magyar Nemzeti Bank, a Központi Váltó- és Hitelbank Rt., a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., az Országos Takarékpénztár. az Építőipari Innovációs Bank és több takarékszövetkezet is. A vállalatok kötvénykibocsátásaik bonyolításával bármelyik bankot vagy pénzintézetet megbízhatják, aszerint, hogy számukra melyik partnerrel ígérkezik a legkedvezőbbnek az együttműködés. A kötvénykibocsátás eddigi tapasztalatai biztatóak. Az ÁFB és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt gázkötvényei, illetve a Magyar Posta telefonkötvényei nagyrészt gazdára találtak. Gyorsan el. fogytak azok a lakosság által megvásárolható értékpapírok is, amelyeket az ÁFB a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat megbízásából a napokban hozott forgalomba 15 millió forint értékben. A befolyt pénzt a vállalat saját forrásainak kiegészítésére az Érdi Iparcikk Áruház építkezéséhez használja fel. Így az építkezést a tervezettnél egy évvel előbb befejezhetik, s már az idén elkészül az új áruház. Mivel a kötvény — melyet 11 százalékos kamattal 7 éves lejáratra bocsátottak ki — kereslete lényegesen nagyobb volt a vártnál, további, a lakosság által megvásárolható hasonló értékpapírok forgalomba hozását tervezi a pénzintézet. A lakosság számára a kedvező kamat- és lejárati feltételek mellett azért is vonzó a kötvény, mert azok visszavásárlását, az esedékes kamatok kifizetését az állam szavatolja. A kötvények — ha egyelőre korlátozott mértékben is — de mindinkább elősegítik a vállalatok közötti tőke-átcso- portosítást is. E téren azonban a kibocsátási kedv még lényegesen nagyobb, mint az értékpapírok iránti vásárlási igény. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a vállalatok saját befektetéseik jövedelmezőségét általában magasabbnak ítélik a kötvények 11, vagy azt meghaladó százalékos kamatánál. Mivel azonban az ipar átlagos jövedelmezősége jelenleg csupán kilenc százalék körüli. így feltételezhető, hogy a vállalati számítások egy része túlzott derűlátáson alapul. Számos gazdálkodó egység — ha rendelkezik is szabad forrással — azért nem vásárol kötvényt, mert nem akarja hosszabb időre lekötni pénzét. Az értékpapírok lejárata ugyanis többnyire 5—7 év. Az ÁFB szakemberei ezért nemcsak a kibocsátással foglalkoznak, hanem a kötvények visszavásárlásával, újraértékesítésével is. Tervezik: más pénzintézetek által forgalomba hozott értékpapíro- rokat is értékesítenek. Ezzel a kötvénypiac kialakulását igyekeznek elősegíteni, s egyben növelni a vállalatok bizalmát azzal, hogy befektetett pénzükhöz — ha arra időközben szükségük lenne — a kötvények értékesítésével még a lejárat előtt, bármikor hozzájuthatnak. Mindez végső soron jelentős mértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy a vállalati eszközök az eddiginél gyorsabban áramoljanak oda, ahol fel- használásuk és népgazdasági szintű hasznosításuk a leghatékonyabb lehet. (MTI) Várakozók és örvendezők. Igénylők egy dombóvári sorsoláson
