Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

1984. február 22. a Képújság A kézművesség becsülete Beszélgetés Lőrincz Gyula iparművésszel A hetvenes évek vége fe­lé egy olyan sajátos társa­dalmi jelenségnek lehettünk tanúi, amely még a mai na­pig is formálja a közízlést, s bár kezdetben sokan csak múló divatáramlatnak te­kintették, ma már egyértel­műen leszögezhető, hogy va­lós emberi igények öltöttek benne testet. Felkapott szó­val nosztalgiahullámnak szokták emlegetni, a megfo­galmazás azonban túlságo­san leegyszerűsíthető. Nem is lehetne egyetlen szóban kifejezni lényegét, hiszen mozgósított például arra, hogy vizsgálat tárgyává te­gyük történelmi identitás- tudatunkat, s ugyanakkor arra is, hogy százezres pél­dányszámban jelentessük meg Karádi Katalin lemeze­it, s valóságos gyűjtőexpedí­ciókat indítsunk régi szövő­székekért, mozsarakért, por­lepte petróleumlámpákért. Apáink, nagyapáink kora, munkássága hirtelen érde­kessé vált, s a közeli vagy távolabbi múltba visszapil­lantó nemzedék olyan érté­keket ásott elő, amelyek jó része valóban megérdemelte az újrafelfedezést. A jelenség nem egyértel­műen magyar, világtenden­cia lett visszanyúlni a gyö­kerekhez. Az iparban meg­nőtt a természetes anyagok ázsiója, a műszálas textíliák hosszú diadalútja után ismét megjelent a piacon a gyapjú, a lenvászon, a bőr; a könyv­kiadás és a filmgyártás már csak lexikonokban szereplő neveket bányászott elő, a képző- és iparművészet ér­deklődése a népi művésze­tek elfelejtett kincsei felé fordult. Az utóbbi esetében kiváltképp szembeszökő volt a változás, hiszen az ipar­művészet szellemi és mate­riális téren is merített a múltból, a népi motívumok mellett a régi anyagok is egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az alkotók elképzelé­seiben. Erről a változásról beszél­gettünk Lőrincz Gyulával, akinek munkássága — lévén a bőr szakavatott mestere — jól tükrözi a szakmában vég­bement megújulást. — Tudjuk, hogy nemcsak a hazai közönség ismeri ki­állításairól, alkotásait a ten­gerentúl is bemutatta. Ta­pasztalhatók a nagyvilágban is hasonló jelenségek? — Feltétlenül. Bulgáriától Részlet egy faliképből Tükör és diszláda Lőrincz Gyula otthonában Mexikóig igen sok helyen megfordultam, és mindenütt látnom kellett a természetes anyagok térhódítását. Ne­kem, aki a bőrben találtam meg azt az anyagot, amely­nek megmunkálásával ki tudom fejezni önmagamat, jóleső volt ez a felismerés, hiszen egy kicsit engem iga­zolt. Bebizonyosodott egye­seknek az a korábbi sejtése, hogy a műanyagkorszak, amely — legyünk azért igaz­ságosak — fantasztikus ered­ményeket mutatott fel, és sokáig háttérbe szorított minden mást, jelenleg a vé­ge felé jár. Azt hiszem, eb­ben az a legjobb pozitívum, hogy szükségképpen vissza­adja a kézművesség, az egyé­ni munka már-már feledésbe merült rangját és becsületét. — Nem kétséges, hogy az ön választott anyaga, a bőr reneszánszát éli. Az is egy­értelmű, hogy az utca em­bere szívesebben jár irha­bundában, mint mondjuk, plasztikból készült kabát­ban; a könnyűiparnak felte­hetőleg nincsenek is dilem­mái. Kérdés viszont, hogy a bőr milyen fokon válhat a művészet eszközévé... — Én óvakodnék attól, hogy élesen szétválaszam a két dolgot, s az egyik tár­gyat a „tiszta” művészet a másikat a „tiszta” ipar ka­tegóriájába utaljam. Az ipar­művészet az a terület, ahol ezek a határok elmosódnak. — Ha nem csalódom, ez a vita még a mai napig sem dőlt el. — Eldőlni talán sohasem fog, mert mindegyik állás­pontnak vannak fanatikus hívei és ellenzői. De azt gon­dolom, nem is ez a fontos; mindkét irányzatnak meg­van a létjogosultsága. És bármelyikről is van szó, az elméletet csakis a kézzelfog­ható eredmény fémjelezheti. Ez az, ami fontos, nem pe­dig a szemléletbeli különbsé­gek. — Korábbi kiállításain festmény-méretű faliképeket és használati tárgyakat egy­aránt láthatott a közönség. Akkoriban elég nehéz lett volna eldönteni, hogy melyik terület vonzza jobban. — Ez így volt, s talán azért volt így, mert még magam sem döntöttem el. Én min­dig meglehetősen fogékony voltam, s meglett koromban sem szégyelltem tanulni má­soktól, befogadni különféle hatásokat. Mexikóban példá­ul azt tapasztaltam, hogy a dí­szítőelemek előtérbe kerül­nek a gyakorlati értékek ro­vására. Leegyszerűsítve úgy mondhatnám: azokban a csodálatosan megmunkált bőrökben nem a funkció do­minált, hanem a szépség. Nem hiszem, hogy bárki a világon kétségbe vonhatná létjogosultságukat. Nálunk a népi iparművészet talán gya­korlatiasabb irányban ala­kult, a faragott kapunak, kopjafának éppen úgy meg­volt az egyértelmű rendelte­tése, mint mondjuk egy ma­tyó kendőnek, egy Miska kancsónak, vagy hogy a bőr­nél maradjunk, egy lószer­számnak vagy kulacsnak. Amott a díszítés kap na­gyobb hangsúlyt, emitt a használhatóság, de a két elem itt is, ott is egyszerre, egymást kiegészítve van je­len, és ettől válik azzá, ami: maradandó- értékké. Ezért tartom a már emlegetett vi­tát teoretikusnak. De hogy végül is válaszoljak a kér­désre, hogy a kettő közül me­lyiket választottam, nem mondhatok mást, hogy egyi­ket sem, és mind a kettőt, éppen az előbbiek szellemé­ben. Annyit azonban elárul­hatok, hogy az utóbbi idő­ben inkább hétköznapi hasz­nálatra alkalmas tárgyakat készítettem. — Engedjen itt meg egy többnyire kényesnek számító kérdést: minek tartja magát, művésznek, népművésznek, formatervező iparművésznek vagy iparosnak? — A kérdés azért helyén­való, mert segítségével al­kalmasint tisztázni lehet né­hány félreértést. Mindenek­előtt azt, hogy érdemes-e mindent sziklaszilárd egyön­tetűséggel leszögeznünk és meghatároznunk. Nos, talán az előbbiekből is kiderült, hogy szerintem nem érde­mes. Meggyőződésem, hogy önmagunkat nem nevezhet­jük ki semminek, csakis a tények — jelen esetben a művek — döntik el, mi le­gyen a nevünk. Ha az ön ál­tal felsoroltak közül bárme­lyiknek tartanám magam, azzal egyszerre többet is, kevesebbet is mondanék a valóságnál. Én azt hiszem, ha munkáim meg tudják győzni a nézőt, hogy készí­tőjük tudja a mesterség min­den fortélyát, ha nemcsak a prospektus kísérőszövegéből értesül arról, hogy ezek az alkotások a népművészet is­merete és szeretete nélkül sohasem jöttek volna létre, hanem közös hagyományo­kat próbálnak meg ápolni, s közben felvillantják azt is, ami egyéni, sőt, személyes bennük, akkor már elértem a célomat, s a kérdés: mi­nek nevezem magam, har­madrendűvé válik. — És a közönségnek mi­kor lesz alkalma arra, hogy minderről újra személyesen győződhessen meg? — Remélem, hamarosan. Az újabb kiállításon bemu­tatandó anyag már csaknem teljesen együtt van; ezúttal azonban kevésbé lesz eklek­tikus, mint régebben. Most a gyakorlatban igyekszem megvalósítani azt, amiről az előbb elméletben már szó esett: ebben a kollekcióban túlnyomórészt olyan munkák szerepelnek majd, amelyek mindennapos használati tár­gyaknak tekinthetők, és bí­zom abban, hogy művészi értéküket nem fogja csök­kenteni az a tény, hogy va­lóban használhatók is, tehát nemcsak egyfajta esztétikai ízlést elégítenek ki. — Befejezésül egy szemé­lyes kérdés: mi az, amire vágyódik, fellengzősebben fogalmazva, vannak e titkos tervei, álmai? — Vannak, mint minden­kinek. A legdédelgetettebb álom ezek közül, hogy mun­káimat egy olyan galériában tudjam elhelyezni, ahol a közönség állandóan megte­kintheti őket, ahol tehát mintegy jelen lehetnek a köztudatban. Kár lenne ta­gadni, hogy egy bőrrel dol­gozó iparművész ilyen te­kintetben egy kicsit a szak­ma perifériáján van, hiszen maga az anyag is szokatlan még, amivel dolgozik, öt vagy hatévenként egy kiál­lítás nem tudja feloldani ezt az elszigeteltséget, s idővel a siker is feledésbe merül; az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy megint csak a legszűkebb szakmai körök vesznek róla tudo­mást. Ezen kellene változ­tatni — azoknak a jóaka­ratával, akiknek módjukban áll segíteni —, de hát, mint ahogy az előbbiekből kide­rült, ez a jelen pillanatban még valóban csak az álmok birodalmában létezik. G. A, Dunántúlt napló Baranya megyében a fog­lalkoztatottak átlagkeresete 1983-ban 4917 Fit volt, 4,5 százalékkal magasahb, mint egy évvel korábban. Az egy főre jutó 'béren felüli -kifi­zetések — a béreket megha­ladó ütemben — 5,7 százalék­kal nőttek. A lakosság fogyasztásának színvonala lényegében azo­nos vollt az 1982. éviivel. A kiskereskedelem forgalma — összehasonlítható áron szá­mítva — 0,5 százalékkal ősök­ként. A kiskereskedelmi árak a megyében átlagosan 7,3 százalékkal voltak magasab­bak, minit 1982-ben. Az idényáras cikkek 1983. évi árai — a zöldség- és burgo­nyaárak kiugró (11, illetve 10 százalékos) növekedése miatt — átlagosan 5,5 szá­zalékkal haladták meg az 1982. évit. Élelmiszerekből, élvezeti cikkekből összességében ki­egyensúlyozott volt az ellá­tás. Huzamosabb hiány édes­ipari lisztesáruból, csáirkeap- rólékból, füstölt hentesáruból jelentkezett. A ruházati cikkek kínála­tában méret-, szín- és alap­anyag-választéki hiányok voltak. A vegyes iparcikkek köré­ben volt a legtöbb .tartósan hiányzó cikk. A háztartási villamos gépek és hőtechni­kai készülékek, valamint « híradástechnikai cikkek kö­zül főként a hűtő- és mély- hűtőszekrény, automata mo­sógép, villanybojler, színes televízió hiányzott az üzle­tekből. A tüzelőanyagok kö­rében — a kielégítő tűzifa- elilátás mellett — változatla­nul hiánycikknek számított a mecseki durva szén. Az építőanyagok 'közüli egész év­ben kevés volt a falazó- és válaszfaltégla, valamint a te­tőfedő cserép, nyílászáró szerkezet. A vasáruk és mű­szaki cikkek között a koráb­ban is hiányzó 'termékek (szeg, csavar, sodranyfonat, fürdőkád, radiátor) sora újabbakkal bővült. így rom­lott az ellátás épület- és bú­torvasalásból, valamint edónyárukbóí ds. Az 1983/84. és az előző tanév eleje közötti időszak­ban 97 általános iskolai osz­tályterem létesült a 'megyé­ben, egyidejűleg 75 tante­rem megszűnt. A jelenlegi tanév elején 1673 osztályte­remben 50135 általános is­kolás kezdte meg tanulmá­nyait, 1,3 százalékkal több, mint az előző évben. Az év­folyamokon belül .tovább folytatódott mind az első, mind a nyolcadik osztályo- sok számának csökkenése. Az osztálytermi ellátottság nem változott, egy tanterem­re a megyében 30, Pécsett közel 39 tanuló jut. Napkö­zis ellátásban a tamilok 43 százaléka részesül, annyi, minit az előző 'tanévben. Tovább folytatódott a kö­zépiskolák nappali tagoza­tán tanulók számának növe­kedése. Az 1983/84-es tanév elején 8335 diák tanult .az in­tézményekben, 2 százalékkal több, mint egy évvel koráb­ban. Ezen belül a gimnáziu­mi tanulók száma valamivel 2 százalék alatt, a szakikö­zépiskolásoké némileg efölött növekedett. SOMOGYI A megye lakóinak száma 1983 végén 357 ezer volt, mintegy 1500-zal kevesebb az egy évvel korábbinál. 1983. ban az élveszületések száma (4 ezer) 8 százalékkal ma­radt el az előző évitől, a ha­lálozások száma (5500) ugyanakkor az 1982. évivel azonos szinten alakult, így a népesség fogyását döntően az élveszületések kisebb száma okozta. Az anyagi ágak szocialista szektoréiban foglalkoztatottak számának mérséklődése to­vább folytatódott. A nagy­üzemi mezőgazdaságban dol­gozók száma lényegében azonos a műit évivél. Kisebb, 2 százalékos létszámbővülés csak a vízgazdálkodásban következett he. Az anyagi ágak,ban együttvéve az át­lagbérek 4,4 'Százalékkal nö­vekedtek; ez 2 százalékpont­tal elmaradt az 1982. évitől. Az előző éviinél mérsékel­tebb növekedési ütem mind­egyik népgazdasági ágat érintette. Somogy lakosságának köz­ponti forrásból származó pénzbevétele 1983-ban 7 szá­zalékkal emelkedett a múlt évihez képest. A pénzbevé­telek növekedése azonban el­maradt az előző évitől. A pénzbevételeken tol ül a munkából származó — bér­kiegészítéseket is magukba foglaló — bevételiek, szem­ben a múlt évi .6,6 százalék­kal, csupán 3,2 százalékkal nőttek. A munkából szárma­zó lakossági bevételek közül a .bér- és bórjéllegűek mér­sékelten, 2,8 százalékkal emelkedtek, s így elmarad­tak a múlt évitől. 1983-ban a mezőgazdaságból származó pénzkifizetés 2,7 'százalékkal volt több az egy évvel ko­rábbinál ; a felvásárlásból származó jövedelmek 6 szá­zalékkal voltak nagyobbak az 1982. évinél. ,1983-ban pénzbeni társadalmi jöve­delmekre 14 százalékkal többet fizettek ki, mint 1982- ben. A lakosság takarékbetót- állománya az 1983. év végén 5,7 milliárd forint volt — egy év alatt majdnem 453 millió forinttal nőtt. 1983. július 31-ón Somogy­bain a kereskedelmi szállás­helyeken 84 ezer szálláshely állt a vendégek rendelkezé­sére; ez az előző évinél 7,8 százalékkal volt több. A ke­reskedelmi szálláshelyek kö­zött a szállodák és a fizető­vendéglátás helyaránya nőtt: elkészült a Fesztivál hotel (946 férőhely), a fdzetőven- déglátás pedig 4214 hellyel bővült. 1983-ban Somogy megye kereskedelmi szálláshelyein 591 ezer vendég ötmillió vendégéjszakát itölltött. Ez a múlt évit <2, illetve 5 száza­lékkal haladta meg. Ezen be­lül a belföldi vendégek szá­ma — 'az átlagos tartózkodá­si idő hosszabbodása ellené­re — 2 százalékkal csök­kent, a szocialista országok­ból érkező vendégeké pedig 7 százalékkal növekedett. A külföldi vendégek közül szá­mottevően nőtt a bolgár, csehszlovák, lengyel, csök­kent az NDK-toli és román vendégek száma. A megye kereskedelmi szálláshelyeinek 97 százalé­ka a Balaton partmenti tele­pülésein italálható. Ezeket a vendégek 67 százaléka fő­idényben kereste föl. A me­gye 'belső területeinek láto­gatottsága is élénkült, ám az e területeken igénybe vett szálláshelyek aránya nem növekedett. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ez évtől — a korábbi elő­készítő munkálatok nyomán — a számítástechnikát is csa­tasorba állították a Székes­fehérvári Közúti Építő Vál­lalatinál. Jelenleg az üzembe helyezés stádiumában tant a VT 20/A rendszerű számító­gép telepítése. Ma már egyre inkább nél­külözhetetlen az értesülések minél 'gyorsabb visszacsato­lása a termelési rendszerbe, a gyártási (előkészítési) mun­kába. Emellett a számítógép alkalmazását az is sürgette a közúti építőknél, hogy az ön­állóvá válás után a kisebb vállalatok igényeit már egy­re kevésbé tudják elég gyor­san kielégíteni a közös, nagy szervező cégek. Sokat várnak a március­iban már működőképes rend­szeritől : segít majd a költ­séggazdálkodásban, a szerve­zésben, a személyi, munka­ügyi nyilvántartásban, az ügyvitelben, az igazgatásban, a bérszámfejtésben ... S ter­mészetesen a 'termelésirányí­tásban, az információk gyors és pontos feldolgozásában. Mindez szinte létkérdés, hiszen a jelentősebb megren­deléseket ma már csak ver­senytárgyalásokon lehet meg­kaparintani. A gép pedig (jó programokkal) sokat segít­het a többvariációs verseny- ajánlatok gyors és precíz ki­dolgozásában. A programok kidolgozásá­nak 'költségeit úgy kívánják majd mérsékelni, hogy több — hasonló számítógéppel rendelkező — társ vállalattal közösen készíttetik el azokat. A vállalati központi „agy” üzembe helyezésén kívül sze­mélyi számítógépeket is vá­sároltak, amelyeket az egyes üzemegységeknél! helyeztek el, a közvetlen operatív ter­melésirányítás segítésére. PETŐFI NÉPE Kiskunfélegyháza és kör­nyéke Báos-Kiskun hagyo­mányos primőntermelő vidé­ke. A legjelentősebb megyei felvásárló vállalat, a Zöldért az összes koraizöldség-forgal- mának csaknem háromne­gyedét ebben a tájkörzetben bonyolítja ile. Még csendes a vasútállomás szomszédsá­gában megbúvó kirendeltség. Azonban készülnek az egy­két hét múlva kezdődő sze­zonra. Az első kereskedelmi tételben jelentkező áru a re­tek lesz. A kirendeltség vezetője szerint a környékien mintegy 20 millió csomót nevelnek a fóliasátrakban. Hosszú évek .tapasztalata alapján ebből 12—13 millió a szabadpiacon talál majd vevőre, míg 6—7 millió csomót a Zöldért for­galmaz, főleg hazai piaco­kon. A külkereskedők tájé­koztatása szerint március 30- ig korlátlan mennyiségben szállíthatnának Csehszlová­kiába, de ebben az időszak­ban, sajnos, csak néhány százezer csomót vehetnek át, ugyanis a termelők jobban megtalálják számításukat a szabadpiacon. Az elmúlt esz­tendő „jól sikerült”, ugyanis a télvégi hideg sok fűtetlen sátorban megszedte a dézs- mát, a fiatal növények ki­fagytak. így aki némileg fű­teni tudott, meglehetősen magas áron értékesíthette a retket. Ezért az idén joggal tarthatnak túltermeléstől. Az induló szabadpiaci fogyasz­tói ár, úgy tűnik, 16—18 fo­rint lesz csomónként. A retek után a legtöbb fó­liasátorban fürtös uborkát fognak termelni, kisebb felü­leten paprikát és paradicso­mot. Megtudtuk azt is, hogy a szerződéses fegyelem jó. A kapcsolat mindkét fél ré­széről korrekt. A nagyobb forgalom érde­kében az elmúlt időszakban téliesítették az eddig szabad válogatószínt, így a primőr és a nyári áruféleségek cso­magolása kedvező munkakö­rülmények között folyhat. Az itt dolgozók az öt munkana­pos hét bevezetése ellenére ebben a „feszített” időszak­ban vállalják a hétvégi fel­vásárlói féladatokat is, hi­szen a négy-ötszáz kisterme­lő főleg péntektől vasárnapig tud dolgozni kentjében. A primőröket összesen 28 he­lyen veszik majd át

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents