Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

1984. február 22. TOLNA NÉPÚJSÁG3 Bátaszék nem pihen... Tudósítás üzemekből, gyárakból, gazdaságokból Összefogással millió Falugyűlések előtt Zárszámadó eszmecserére, falugyűlésekre készül ezek­ben a napokban a Bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács fiatal elnöke Bognár Jenő, aki a hivatalában egy éve van. Az elnöki székbe nem idegenként került, népfront- és áfész-vezető volt. Báta- székre és társközségeire vo­natkozó ismereteit így nem a pálya széléről, pályán be­lül szerezte. De azért akkor mondott először teljes szív­vel igent a választók bizal­mából bekövetkezett hiva­talváltásra, amikor tavaly felavatták a tornacsarnokot. E sokszorosan pirosbetűs ün­nep után került föl az író­asztalával szembenéző falra a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának nemzeti zászlója, melyet a település- fejlesztési társadalmi mun­kamozgalomban elért ki­emelkedő eredményükkel nyertek el. Ma, február 22-én tanácsülés tárgyalja meg, mit hozott az 1983-as esztendő a telepü­lésfejlesztési munkában. A várdombiak február 23-án tartják a falugyűlésüket. Rá egy napra Pörböly, majd 27- én Bátaszék lakóinak párbe­széde következik. A sort az alsónyékiek zárják 28-án. Mire számít az elnök, aki olyan nagy gonddal készül a falugyűlés előtt történő be­számolásra? Mindenekelőtt arra, hogy akár eddig min­den évben, most is élénk és szókimondó lesz a képvisel­tek és képviselők eszmecse­réje. Tavaly negyvenkét fel­szólalásból csupán kettő volt panasz. Egy évi gond intézé­sét, illetve megoldását sürge­tő. A többiek a lakóhely egé­szére érvényes észrevételeket, javaslatokat fogalmaztak meg. A kívánságlistázás je­gyében? Távolról sem, bár az igények — ahogy ez már or­szágosan és megyére szóló­an is van — jóval a lehető­ségek előtt járnak. Nem lehet azt mondani, hogy a bátaszéki közös ta­nács elnöke álmodozó fajta. Mégis sikerül rávenni a já­tékra. Illetve arra, hogy el­árulja, mi mindenre kellene pénz, ha úgy lenne bőven, ahogy nincs. Nos, a legége­tőbb gondok száműzése el­nyelne 50 milliót. — Csak azt mondom, hogy művelődési ház... Nagyjából 15 millió kellene ahhoz, hogy a hőgyésziekéhez hasonlót alakítsunk ki. A várdombi iskola korszerűsítésére, bőví­tésére legkevesebb tízmilliót tudnánk nagyon indokoltan elkölteni — mondja olyan bocsánatkérő mosollyal, mintha meglenne a pénz, csak nem akarná kiereszteni a markából a tanács. De foly­tatjuk azért. Utak kiépítése: 20 millió. Nincs szeméttele­pük, szeméttelep létesítésére kellene legkevesebb 5 millió. — Mennyit költhetnek még el fejlesztésre a nagyközségi közös tanács a tervidőszak hátralévő két évében? A kérdés visszaterel ben­nünket a realitások világába. Rendelkezésre áll 15 millió. Ebből 7 milliót kötnek le az 1984. évre tervezett fejlesz­tési munkák. Egyik sem Csöndespihenő a bölcső­dében, ahol 24 felnőtt dol­gozik 49 kis emberért olyan nagy horderejű, mint a tornacsarnok építése volt, de egytől-egyig nagyon fontos. Folyik az óvodákban a köz­ponti fűtésre való átállás. Ez a munka 5 óvodát érint. Bá- taszéken kettőt, Alsónánán Bátaszéken és Várdombon egyet-egyet. Sajnos, a pör- bölyi óvodában nem lehet központi fűtésre átállni, mert. nincs víz. De itt korszerűsí­tés folyik 300 ezer forintos költséggel. A jövő hónapban ér véget a munka. A székhely és a társközségek óvodáiban 524 gyerek számára van hely, foglalt 464. — Nagy dolognak tartjuk, hogy az óvodai és bölcsödéi ellátás hosszútávra szólóan megoldott nálunk. Bátaszé­ken ugyanez elmondható az általános iskolai tantermi el­látottságra is. Nem csekély­ség, hiszen 1218 tanulót érint. — Ügy hallom, akad azért gond e téren is. — Sajnos, igen. A vár­dombi iskola helyzete — ide 187 gyerek jár — igen szorongatott. Itt a szükség parancsára kellett kialakíta­ni az anyaiskolához nem túl messze a főúton néhány tan­termet. Ezekhez van ra­gasztva a szomszédos óvodát is ellátó napköziskonyha. — Említette, hogy tízmillió kellene. Mennyi van a nap­közikonyha bővítésére, 2 újabb tanterem kialakítására és a központi fűtés megoldá­sára? — A tervidőszak végéig körülbelül 3 millió, aminek a felét mindenképpen az idén kell kiszorítanunk, mert jo­gos igényről van szó. Valóban arról. Míg Báta­széken több középtávú terv főfeladata volt az oktatás fel­tételeinek fejlesztése, itt nem történtek úgynevezett nagy dolgok. Pedig kell az is­kola. Közeli terv, hogy öt­ven telket alakítanak ki, mert megjelentek már azok a szekszárdi telekigénylők, akik itt, Várdombon akarná­nak családi házat építeni és innen bejárni a városba dol­gozni. — Mire büszkék? A válaszként elhangzó föl­sorolásban első helyen a megismételhetetlen, a sport­csarnok áll az általános is­kola 8 tantermes bővítése és az 1000 adagos napközis konyha kialakítása mellett. S még valami, az 55 gyer­mek számára paradicsomi állapotokat biztosító bölcső­de, amit a szakhatóság mél­tán minősített, „minden igényt kielégítő”-nek. Itt ta­valy 1 milliós költséggel kor­szerűsítettek, bevezették a központi fűtést. — Jutott ide is a társadal­mi munkaerőből? — Jutott, de nemcsak ide, hiszen út is épült úgy, hogy az anyagot, tervet a tanács biztosította, a munkát a la­kosság. Az egy főre jutó tár­sadalmi munkaérték 1982- ben 2978 forint volt. Tavaly, 1983-ban 5099 forint. Meny­nyi pénz ez összesen? Egy­szer 21 millió, meg 34. Ha az utóbbihoz hozzáadjuk a társ­községben élők által vég­zett társadalmi munkák ér­tékét is, a végeredmény 44 millió. Nem kevés tehát az esély a településfejlesztési verseny újabb megnyerésére, bár a legjobbak évről-évre előrukkolnak a korábbinál mégjobb eredményekkel. De ha már itt tartunk, nézzük, mennyire vált általánossá a lokálpatriotizmus. A tele­pülésfejlesztés eredményei arra engednek következtetni, hogy erősen megfogyatkozott a sültgalambváró, a jót „fog­juk és vigyétek!” alapon kí­vánók száma. A válasz? Nem, e tekintet­ben sajnos nincs még itt a kánaán. Vannak tartalékok, megmozdulásra bírható em­berek. Még az elszármazottak között is. Itt van például a műegyetem építészeti kará­nak docense, Liphauser Jó­zsef, aki elvállalta a műve­lődési ház helyreállításának megtervezését. A megyei ta­nács 1 milliós támogatásával sikerült rendezni a művelő­dési ház tulajdonjogát. A szüleihez hazajáró Liphauser József készítette el a torna- csarnok tervét is. — Belekerült volna úgy 250—300 ezer forintba más­ként — közli az elnök, aki el­mondja még, hogy az idén szeretnék hazahívni az innen elszármazottakat. Vélemé­nyük szerint igen komoly szellemi erőt képviselnek azok, akiket rokoni szálak kötnek Bátaszékhez, ahol jaj de sok még a tennivaló. Itt van például a gázprogram is. Aztán... jövőre már napirend­re kell, hogy kerüljenek a fejlesztés VII. ötéves tervre szóló elképzelései. Addig? Alsónyéken újsze­rű öregek napközijére vár 30 egynéhány idős ember. Nem egésznapos intézmény a vá­gyunk, hanem szociális ét­keztetés, és az, hogy legyen egy olyan klubjuk, ahova el­járhatnak napközben. Szol­gáltatóház épül Bátaszéken és ott, ahol betorkolik az út Mohács felől a településre. Lenne itt benzinkút, kocsi­mosó, alkatrészbolt és javító­részleg. A főutcán 10 célcso­portos lakás épül. Az útprog­ramban a főút összekötése szerepel az újteleppel. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Decsi Kiss János Nem herlngesdoboz, hanem a várdombi napközi étkeztetöje, ahol fél 12-kor kezdő­dik és fél 3-kor ér véget az ebédelés Zavartalan kezdés Pakson és környékén A konzervgyár termelését 4,6 százalékkal növeli A hatodik ötéves terv negyedik évének második hónapjában van mód an­nak felmérésére, hogy a Tolna megyei gazdaságok miként indították a mun­kát. Az év legelején beszá­moltunk néhány üzem munkakezdéséről. Az első hónap is kedvező tapaszta­latokkal szolgált. A Tolna megyei városok, nagyközségek pártbizottsá­gai megvizsgálták, hogy területükön mi jellemezte a munkát, s ennek nyomán értékelték a kollektívák teljesítményét. Természe­tesen nemcsak a pozitív példák, hanem a negatív jelenségek is vannak. így teljes a kép. Az általános vélemény, hogy a folytatás­nak is jónak kell lenni, hi­szen a rendelésállomány mindenütt szinte egész évi munkát biztosít. Ugyanak­kor a kezdeti nehézségeken még úrrá lehet lenni. Tudósításainkban arról számolunk be, hogyan kezdték legjelentősebb ipari-gazdasági körzeteink­ben az 1984. évet. Pakson és környékén 1984. január elején a gazdaságii egységek rendelkeztek kész gazdasági /tervekkel. A ter­melés beindulása zavartalan volt. Mindenütt rendelkezés­re álLl/tak a termeléshez szük­séges készletek, technológiák. Ez csak ainnyiiiham módosult, hogy január közepén az idő­járás komolyabbra fordulása miatt jelentős zavar kieletke- zett az építőipari tevékeny­ségben. A Paksi Konzervgyár január közepére ütemezett, Szovjetunióba irányuló ex­portja meghiúsult. A szovjet fél az előzetes szerződések ellenére nem fogadta az árut a már hagyományosan meg­szokott ötliteres üvegekben és zsugorfódíiás csomagolás­ban. Helyette kartoncsoma­golást és 2,5 literes üvegeket kérnek, mélyet a gyár üveg és csomagolóanyag hiányá­ban nem tudott teljesíteni. E kérdésben a pártbizottság felmérése szeriint még nincs döntés. A városban és kör­nyékén a többi üzem terme­lése zavartalan. írásunkban nem vizsgáljuk a Paksi Atomerőmű Vállalat évkez­dését, mivel náluk a terme­lés más, mint a többi üzem­ben. Róluk csak annyit: 1984 lesz az első év, amikor tel­jes kapacitással dolgozhat az egyes blokk. Árbevétel- csökkenés ... A paksi üzemek 1984-es árbevételüket 10—11 száza­lékkal kisebbre tervezték, mint ami volt 1983-ban. Ez annak a következménye, hogy a konzervgyár ugyan 4,6 százalékkal növeli a terme­lését, de a szocialista piacon értékesített áruknál jelentős árcsökkenéssel számolnak és a /belföldi igényeket pedig nem tudják kielégíteni. A társ vállalatok részére fém- csomagolóanyag hiányában kevesebb dobozt tudnak szállítani. A Gyár- és Gép­szerelő Vállalat bölcskei üzeme pedig 1984-ben nagy mennyiségű bérmunkát vé­gez, is emiatt a saját anyagos termelés csökken, így az ár­bevétel is kevesebb lesz. Ta­valy 96 millió forint volt a bevételük, az idén ez 58 mil­lió forint lesz, így csak a múlt évinek a 60,4 százalékát teljesítik. /Ez a szám így asa- lóka, mivél az élőmunka-rá­fordítás növekszik, csak a termelésből — bérmunka folytán — kiesik az anyag értéke. Tehát a munka több, és mégis kevesebb az árbe­vétel. Bizonyítéknak itt van a nyereség nagysága: a tava­lyi nyereségük 6,5 millió fo­rint volt, ezt most a bérmun­kával 16 millió forintra ter­vezik, úgy, hogy közben a létszámuk 37-tel csökken. iA fent említett okok miatt a paksi és a környéken dol- gazó üzemek 2—3 százalékos exportcsökkenést terveznek. A rubelexport árbevételének csökkenése 3—4 százalék. Azonban a tőkés export 4—5 százalékos növelése azt is eredményezi, hogy a térség­ben 2 százalékos nyereség- növekedéssel számolnak. /Pakson vizsgálni kell a munkaerő-helyzetet is. Már- osak azért is, ment eddig ér­vényesült az atomerőmű­építkezés munkaerő-elszívó hatása. Most megállapítható, hogy az előző években /ta­pasztalt nagymérvű munka­erő-csökkenéssel szemben ez az ütem várhatóan lélassul. A tervek csak egyszázalékos létszámcsökkenéssel számol­nak. A tervezett bérszín/vo- nai-mövekedés szerény mér­tékű ezekben az üzemekben is, összhangban a népgazda­sági célkitűzésekkel 3,7 szá­zalék. VETÉSTERÜLET­NÖVELÉS A mezőgazdasági üzemek növénytermesztési ágazatai­nak tervszámai növekedést tartalmaznak. A búza vetés- területét 4,7 százailéikkal, a kukoricáét 4,1 százalékkal, az ő/szi árpáét pedig 9 százalék- kai növelik. A termelés, az átlagtermés a tervek szerint alatta marad az 1983-as évi­nek, de a termés tömege 2,7 százalékkal nő. A tervszá- mokból is kitűnik, hogy a gazdaságok a megnövelt ve­tésterület révén kivannak egyensúlyt teremteni a fo­kozódó elvonások és a nye­reség között. Ez utóbbinak tudható be a /napraforgó ve­tésterületének 4 százalékos növelése és még az is, hogy közéi 500 hektáron terveznek borsót termeszteni vetőmag céljára. A nagy üzemben a kon­zervgyár részére 560 hektá­ron vetnek borsát, ami azt jeleníti, hogy 17 százalékkal csökkentik a borsó területét. Az állattenyésztési ágazat tervei közül a sertéshizlalás további növekedést mutart., az éves húski bocsátás 5,7 százalékkal nő. A szarvas- marha-ágazatnál kismérték­ben csökken a húskibocsáltás, ezzel ellentétben a /tejterme­lés/1 1,5 százalékkal növelik. A gazdaságoknak vártájuk van a húsiparral és a tej­iparral is. Januártól a tej- átvétel csínaszám szerinti /minősítéssel rtünténik. Az el­ső minősítések az üzemek többségénél jók voltak, vi­szont a másodiknál már min­denütt egy osztállyal alacso­nyabb volt, ezt a minősítést a szövetkezetek kétkedve fo­gadják: /A hízósertések leadásánál ismét /torlódás van. Sem a nagyüzemi, sem a háztáji sertéseket nem szá Iliitják ed időben. Az ebből adódó ár­veszteség (/normál súlyúból nagy súlyúvá válik a sertés) egyértelműen a szövetkezet, illetve a kistermelő kára. A mezőgazdasági üzemek a 'szarvasmarha-állományit szinten /tartva gazdálkodnak 1984-ben, úgy, hogy a tehén - állományt 1,5 százalékkal csökkentik. A sentésáill©- mányit 3,2 százalékkal növe­lik, ezen belül pedig a koca- állományt 1,8 százalékkal. A juhágazatban 4,3 százalékos növekedéssel számolnak. Paks és környéke ipart üzemei és mezőgazdasági egységei jóll kezdték az 1984- es gazdasági évet. Ez még ak­kor is igaz, ha tudjuk, hogy minden üzemnek vannak gondjai. De, a megfelelő ren­delésállomány, a jó kollektí­vák minit eddig is, biztosít­ják az eredményes gazdálko­dásit Lakásépítési támogatás vasutasoknak A MÁV-nál nagy figyelmet fordítanak dolgozóik szociális gondjainak megoldására, s ezen bélül is kiemelt feladat­nak számít a lakáshelyzet ja­vítása. A gyakran kritikus mértéket elérő létszámhiány ellensúlyozására ezzel is meg­próbálják vonzóbbá tenni a vasúti munkát. Tavaly a vállalat fejleszté­si alapjából 147 millió forint jutott lakásépítési támoga­tásra. összesen 1400 vasutas­dolgozónak nyújtottak átla­gosain itöbb mint 100 ezer fo­rint támogatást. Az idén 110 millió forintot szánnak erre a célra, s ehhez járul még mintegy 38 millió forint, amely a korábbi vállalati kölcsönök törlesztéséből származik. Ez az összeg mem elegendő val/amennyi igény kielégítésére, ezért a MÁV elsősorban saját vállalati ér­dekeit veszi figyelembe a tá­mogatás formájának, mérté­kének alakítása során. A fő cél: a munkaerő vonzása^ il­letve megtartása, ennek szol­gálatába állítják a lakástá­mogatást. Mindenekelőtt azok részesedhetnek belőle, akik­re hosszú távon számíthat a vasút, s akik a legnehezebb munkakörökben, a mostoha körülmények között is helyt­állnak. Természetesen a jut­tatás sorrendjét a rászorulók szociális helyzete is befolyá­solja.

Next

/
Thumbnails
Contents