Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

2 NÉPÚJSÁG 1984. február 22. Békejavaslataink érvényben vannak Kutikov és a Pravda a szovjet külpolitikáról A Szovjetunió 'külpolitika­Elhunyt Solohov jában változatlanul a inepek tartós békéjének, szabadsá­gának és függetlenségének érdekeit tartja szem előtt. Az SZKP és a szovjet állam ki­tartóan törekszik a nukleá­ris háború veszélyének ki­küszöbölésére — állapítja meg a K r as zn a j a Zvezda keddi számában megjelent cikkében Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyve­res erőinek főparancsnoka. Felhívja rá a figyelmet, hogy mint azt az SZKP KB e hó­napban megtartott ülése i^- mét megerősítette, ,az agresz- szíiv imperialista erők eszte­len kaiandorpoMtikájávial a szovjet állam a miaga vilá­gos, ésszerű nemzetközi poli­tikáját állítja szembe. Kiuli'kov marsall cikkében részletesen szól a NATO fegyverkezési törekvéseiről, rámutatva, hogy az észak-at­lanti tömb minden fegyver - fajita tekintetében fölényt akar kivívni. Ezt a célt szol­gálja a NATO katonai terve­ző bizottságának 1980-ban Ez év márciusában a Bol­gár 'Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztáfsaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság területén, a Szovjetunió dél­nyugati körzeteiben és a Fe­kete-tenger vízterületén a (Folytatás az 1. oldalról.) Barta Gyula elmondotta: az országos parancsnokság megítélése szerint a testület lényegét az egységekben fo­lyó politikai munka határoz­za meg, tovább kell erősíteni a társadalmi jelleget — mindezeket megfogalmazta a munkásőrparancsnokok má­sodik országos értekezlete az elmúlt évben. Barta Gyula ezután rövid látogatást tett Bonyhádon, ahol Tamás Ádám, a városi négy évre kidolgozott fegy- verzatfejlesztésd terve is. A Szovjetunió külpolitiká­jának folyamatosságét hang­súlyozza keddi vezércikké­ben a Pravda is. A lap meg­állapít ja : továbbra is ér­vényben van valamennyi bé- kekezdemónyezés és javaslat, amit a Szovjetunió az utób­bi években ‘tett. Az SZKP változatlanul hű a különböző társadalmi be­rendezkedésű államok békés egymás mellett élésének le­nini alapelvéhez. A Szovjet­unió egész sor javaslatot ter­jesztett elő, amelyek elvi je­lentőségűek az egyetemes béke megőrzése szempontjá­ból. Az államok közötti biza­lom jelentős mértékben erő­södne, ha a Szovjetunióhoz hasonlóan a többi nukleáris hatalom is kötelezettséget vállalna, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Jelentős előrelépés lenne a béke megóvása érdekében, ha a gyakorlatban valósítanák meg a szocialista országok szövetséges hadseregek és flották „Szojuz—84” fedőné­ven terv szerinti közös parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot tartanak. A gyakorlat célja a szö­vetséges hadseregek és flot­pártbizottság első titkára fogadta. Donáth Dénes, a bonyhádi Alpári Gyula egy­ség parancsnoka bemutatta az egység új bázisát, amely alig két hónap alatt épült fel szinte az egész megye munkásőr-állományának tár­sadalmi munkájával. Délután a megyei parancs­nokságon vett részt parancs­noki értekezleten Barta Gyu­la a megyei parancsnokság alosztályvezetőivel, az egy­ségparancsnokokkal. Részt vett az értekezleten Péter javaslatát, hogy az államok mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról. A vezércikk megerősíti: a Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre más orszá­gokkal szemben. A Szovjet­unió ti szitában van azzal a felelősséggel, amit a népek előtt visel a béke megőrzé­séért és megszilárdításáért. Éppen ezért a Szovjetunió a vitás nemzetközi kérdések komoly, egyenjogú és konst­ruktív tárgyalások útján tör­ténő megoldásáért száll sík­ra. A Szovjetunió politikája a párbeszéd politikája. En­nek a dialógusnak igazságos és egyenjogú alapon kell folynia, a konkrét megálla­podások elérésére kell irá­nyulnia. A nemzetközi kap­csolatok gyakorlata igazolta azokat az elveket, amelyek­nek alapul kell szolgániuk az államközi kapcsolatokban. Ezek: egyenlőség és egyenlő biztonság, a törvényes érde­kek kölcsönös figyelembevé­tele, az egymás bélügyeibe való be nem avatkozás. ták csapatainak vezetésével és magasabb szintű törzsei­nek együttműködésével ösz- szefüggő kérdések feldolgo­zása közös haretevéikenység megvívása esetén. (MTI) Szigfrid, a megyei pártbi­zottság titkára is. Lénárt Ferenc, megyei parancsnok­helyettes rövid beszámolót tartott arról, milyenek a megyében a testület műkö­désének személyi és tárgyi feltételei. Az alosztályveze­tők, illetve az egységparancs­nokok kiegészítései, illetve az országos parancsnok he­lyettesének kérdései, vála­szai összegezték: milyen fel­adatokat kell végrehajtani 1984-ben Tolna megye mun- kásőrállományának. PANORAMA BUDAPEST A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta megala­kulásának 66. évfordulója al­kalmából kedden ünnepséget rendeztek az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet Déli hadseregcsoport pa­rancsnokságán. .Részt vett az ünnepségen Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédel­mi miniszter. MOSZKVA Kedden, moszkvai idő sze­rint 9 óra 46 perckor Föld kö­rüli pályára juttatták a Szovjetunióból a Progressz —19 jelzésű automatikus te­herszállító űrhajót. Az új Progressz feladata, hogy utánpótlást, egyebek kö. zött üzemanyagot, élelmi­szert, vizet, a tudományos kí­sérletekhez szükséges külön­böző berendezéseket szállít­son a Szaljut—7 űrállomáson dolgozó három szovjet űrha­jósnak. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság kész valameny- nyi érdekelt állammal tár­gyalni egy vegyi fegyverek­től mentes övezet létrehozá­sáról — erősítette meg Erich Honecker. Az NDK államfő­je Julius Lehlbachnak, a rajna-pfalzi szakszervezeti szövetség elnökének levelé­re válaszolt.. PRÄGA Bohuslav Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszter meghívására kedden hivata­los látogatásra Prágába ér­kezett Javier Pérez de Cuel­lar, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. MANAGUA Tömeggyűlésen emlékezték meg kedden Managuában Augusto Cesar Sandinóról, a forradalmi Nicaragua nemzeti hőséről, halálának ötvenedik évfordulóján. Eb­ből az alkalomból hivatalo­san közölték, hogy a kor­mány idén november 4-re tűzte ki a választásokat. Hosszan tartó betegség után, életének nyolcvanadik évében hétfőn elhunyt Mi­hail Solohov, a Nobel-díjas szovjet író. Regényei, a Fel­tört ugar, a Hazáért harcol­tak, s a leghíresebb, a Csen­des Don, valamint novellái világszerte ismertek, széles körben olvasottak voltak, ha­zánkban is számos alkalom­mal adták iki őket. Vala­mennyi regényét és sok Pár éve egy rádiós kolléga, aki a környezetvédelemről kívánt neves kül- és belföl­di írókat, művészeket meg­szólaltatni, megkért, mennék be adott időre a stúdióba, ök akkorra meghívják Vjo- senszkaja állomást, ahol So­lohov él (ez a kozákföldi ta­nyaközpont volt a szülőhelye is az írónak), s kérdezzem meg tőle, fogadná-e a ma­gyar rádiós stábot. Ez a vé­letlen, szinte meseszerű pil­lanat jut most az eszembe, amikor a telexgépek kopog­ják a hírt: Mihail Solohov meghalt. A telefonkapcsolat egyéb­ként létrejött: Solohov, akivel mindössze talán egyetlen percet sikerült beszélni; ud­variasan, de elutasította az interjút, örömmel látja a magyar rádiósokat, de csak később — mondta —, most betegsége akadályozza abban, hogy bárkit is fogadjon. Mi egyébként tudtuk, hogy az- idő tájt, és már régebben is — betegeskedik, s nemigen mozdul ki, de reményked­tünk, talán már javult az ál­lapota. Mihail Alekszandro- vics hangja fáradt volt, fakó, csupán egyetlen félmondat­nál emelte fel, amikor az in­terjú témáját megneveztem. „Eto ocseny vazsno’’ — „ez nagyon fontos” — jegyezte meg élénken. Nem csodálko­zott, hogy nem irodalomról, hanem környezetvédelemről akarják faggatni. Azt gondolom, ebben a fél­mondatban, bármely jelen­téktelen volt is egyébként ez a bizonyos beszélgetés — mint cseppben a tenger — benne van valami Solohov jelentőségéből. Abból, ame­lyet így szoktunk emlegetni: novelláját megfilmesítették. Magyarországon az Emberi sors vált közülük a legismer­tebbé, Szergej Bondarcsuk- kail a főszerepben. Az élete végéiig nagy szeretettel és tisztelettel övezett Solohov munkásságáért a Szovjet­unió számos magas állami és irodalmi kitüntetését kapta meg. írói munkássága elis­meréseként 1965-ben meg­kapta a iNobel-díjat. világirodalmi nagyság. Solo­hov úgy robbant bele 1929- ben az orosz-szovjet iroda­lomba, és mindjárt a nagyvi­lág irodalmába, mint a nagy orosz realisták méltó utódja, s munkásságát mindvégig a tolsztojiként emlegetett tel­jesség jellemezte. Teljesség — nemcsak az alkotás művé­szi megformálásában, az írói mesterség kivételes tökéletes­ségű birtoklásában, hanem legalább annyira az ábrázo­lás átfogó mivoltában. A tar­talom teljessége ez. Soloho- vot az élet érdekelte a maga teljességében, ellentmondá­sosságában, fájdalmaival, örömeivel. Az élet, amely hol a Don menti sztyeppen sűrűsödött vörösök és fehé­rek küzdelmében, történelmet és sorsokat fordítva, hol a végre sajáttá és közössé lett feltört ugaron összpontosul­tak történései, új embereket, új életformákat alapozva, hol a nagy háború próbára tevő, kegyetlen, de hőssé avató em­beri sorsaiban mutatkozott meg koncentráltan, hirdetve az egyszerű ember igazságát, méltóságát. Amikor csaknem húsz év­vel ezelőtt, 1965-ben Stock­holmban átvette a neki mél­tán megítélt Nóbel-díjat, ezt mondta: „A művészet igen nagy erő, mert hat az embe­reknek mind az eszére, mind a szívére. S úgy vélem, csak annak van joga magát mű­vésznek nevezni, aki ezt az erőt az emberi lélek széppé formálására, az emberiség javára fordítja.” Solohovra méltán illenek saját szavai. Művész volt, a szó ilyen, tel­jes értelmében. Es ilyen ma­rad művei révén halála után is. TRIPOLSZKY LÁSZLÓ Közös parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat Barta Gyula Tolna megyében Az emberért, az emberiségért Amerikai választások Megindult a gépezet... Teljes gőzzel megindult a Államokban. Ezt jelezte a feltűnő jelentése az Unió kortesbeszéddel, majd pedig előtt, hogy újra megpályázza ját. Az előcsatározásokról, választási módszerekről szól le. választási gépezet az Egyesült többi között Reagan elnök helyzetéről, amely felért egy színvallása ország-világ a Fehér Ház vezetői poszt- azok kísérő jelenségeiről, a New York-i tudósítónk leve­A demokrata Jackson (jobbra) hívei körében: ő az első fekete bőrű politikus, aki indul az elnökségért folyó küzdelemben. (Fotók: U. S. News and World Report — KS) Híres emberekkel levele­zem mostanában, pontosab­ban írnak nekem, én pedig nem válaszolok. Pedig a le­vélírók nem csupán közöl­nek valamit, hanem kérnek is: egyszer-e'gyszer véle­ményt, gyakrabban támoga­tást és minden alkalommal — pénzt. PÉNZT, PÉNZT, PÉNZT... Az amerikai elnökválasz­tási kampány, de mondhat­nám az egész itteni társadal­mi élet természetes velejáró­ja, hogy adományokat kér­nek a politikusok, akik meg­pályázzák a kormányzat leg­magasabb vagy valamelyik alsóbb posztját, önmaguk és nézeteik népszerűsítéséhez ugyanis pénz kell. Sok pénz. így aztán már az elnökvá­lasztási év kezdete előtt az tekinthető a kampány nem hivatalos kezdetének, amikor az önjelöltek elkezdik a pénz­alap hizlalását. Nos, így kap­tam eddig levelet John Glenn szenátortól, volt amerikai űrhajóstól, és egy másik de­mokrata honatyától, Alan Cranstontól. Sőt, magától Ronald Reagantól is őrzök egy kitöltésre váró csekket és néhány, aláírásával ellá­tott sort, amelyben a repub­likánusok választási alapjá­nak gyarapítását kéri. Az Egyesült Államok al­kotmánya szerint négyéven­ként, november első keddjén 'választják meg az ország el­nökét. Ezzel egy időben cse­rélődik ki a szenátorok egy- harmada, a teljes képviselő­ház (a törvényhozás egyik kamarája), az egyes államok kormányzóinak egy része és sok állami, megyei tisztség- viselő. A leglényegesebb döntést azonban kétségtele­nül akkor hozzák az ameri­kai állampolgárok, amikor az elnököt választják, mert ezzel — legalábbis elvben — egy társadalmi-gazdasági programra adják a voksukat. A kampány egészen szigo­rúan csak szeptemberben kezdődik, de a politikusok már hónapokkal korábban teljes bedobással azon ügy­ködnek, hogy megszerezzék pártjuk elnökjelöltségét. NEW HAMPSHIRE — BAROMÉTER Azoknak a küldötteknek a kiválasztása, akik végleg el­döntik, kit jelölnek az elnöki és alelnöki tisztre, előválasz­tások és értekezletek soroza­tán kezdődik. Az első körze­ti választási gyűlést Iowában rendezték meg február 20-án, ahol Mondale győzött. De sokak szerint az igazi baro­méter szerepet játszó elővá- lasztási nyitány február 28- án lesz New Hampshire-ben, ezt követően a rendezvény- sorozat végigzúdul mind az 50 államon. Közben a jelölt­jelöltek jönnek-mennek, A fő vetélytárs: a demok­rata Mondale, aki az iowai előválasztáson hétfőn nagy fölénnyel lett első. számtalan beszédet tartanak, sok ember kezét szorongat­ják és mindegyikük azt bi­zonygatja, hogy ő a legalkal­masabb az ország előtt álló problémák megoldására. Az ÜT — KEDDIG Július 16-án San Francis­cóban kezdődik a demokra­ták pártkongresszusa, 3931 küldött részvételével. Kül­földiek, de nyugodtan állít­hatjuk, az amerikaiak több­sége számára is kiismerhe­tetlenül bonyolultak azok a képviseleti elvek, amelyek alapján valaki a konvenció küldötte lesz. Tény az, hogy a résztvevők többsége már korábban, tehát a kongresz- szus előtt elkötelezte magát valamelyik jelölt mellett. A republikánusok Texas fővárosában. Dallasban ülé­seznek, augusztus 20-tól. Ezen a tanácskozáson 2234 küldött lesz jelen. Formáli­san ezek a kongresszusok (konvenciók) döntenek az elnök- és az alelnökjelöltek személyéről, a pártprogram­ról. Miután azonban addigra tisztázódnak az erőviszonyok és a zárt ajtók mögötti vi­tákból kevés kerül a nyilvá­nosság elé, az állampolgá­rok ezekből a tanácskozások­ból már csak a nagy csinna­drattát, a szó szoros értel­mében karneváli felhajtást látják. A kongresszusok és a választás közötti időszak az elnökjelöltek közvetlen baj­vívásának, birkózásának a periódusa, s ilyenkor az el­vi viták mellett nem ritka a személyeskedés sem. November 6-án, egy keddi napon járulnak majd az ur­nákhoz a választók, ám a jogosultak jelentős része rendszerint távol marad. Az alkotmány előírásai szerint ilyenkor valójában csak az úgynevezett elektorokat vá­lasztják meg (538-at), akik a hagyomány szerint ezután már szigorúan tartják magu­kat ahhoz a jelölthöz, illet­ve ahhoz a döntéshez, amit az őket küldő állam hozott. A Fehér Ház új lakója a kö­vetkező év januárjában ve­szi át hivatalát. Az eddigiekből nyilván ki­tetszik, hogy a csata lénye­gében két párt, a republiká­nusok és a demokraták kö­zött dől el és az ország tár­sadalmi berendezkedésének alapjait nem érinti. Az 1984. esztendő tehát — mint min­den negyedik év — a felfo­kozott belpolitikai aktivitás és a befeléfordulás időszaka lesz az Egyesült Államok történetében. S a világ, amely kénytelen tudomásul venni ennek a politikának a hul­lámzásait, azzal a reménnyel figyeli az elnökválasztási csatározásokat, hogy hátha valami megváltozik. Leg­alább arra a három évre, amíg el nem kezdődik az újabb választási kampány. CSAK elemér

Next

/
Thumbnails
Contents