Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
1984. február 18. KÉPÚJSÁG 9 Bulgária Tavaszváró népszokások Borral locsolják a szőlővess zőt, hogy bő termést adjon Bulgáriában, akárcsak nálunk Magyarországon, szeretettel őrzik az évszázados hagyományokat, öregek és fiatalok hódolnak az ősi népszokásoknak. Az egyik ezek közül a Triton Zarezán. Az eredete valóban a régmúltban, talán Dionüszosznak, a szőlő és bor ógörög istenének kultuszában rejlik. A szőlőtermelők korán reggel összejönnek, szőlővesszőt metszenek, a lemetszett helyet borral öntik le és e szavakkal áldják meg: „Sűrű, nehéz szőlő teremjen, a vesszőket a földig hajtsa le, duzzadjon, érjen, 300 kocsival ne lehessen elszállítani, borával 300 hordót lehessen feltölteni, esküvőkön és keresztelőkön, ünnepeken és lakomákon egészséggel és jó szerencsével igyák.” Nagyböjt idején jön el a „Bocsánatkérés hete”. Ezen a héten a férjhez ment lányok és a megnősült fiúk, testvérek „bocsánatkérés” céljából meglátogatják a szülőket és a násznagyokat. Kerek, lapos kenyeret, sült csirkét, almát, körtét és egyebeket visznek magukkal és persze borral vagy pálinkával töltött kulacsot. A házigazdák bőven terített asztallal várják a vendégeket. Dél- nyugat-Bulgáriában ezen a héten „oratuvá”-t csinálnak. Az ehhez való eszköz az „oratnyák”, — egy nagy, villaszerűén kettéágazott fa. A gyerekek a villákat szalmával töltik fel és meggyújtják. Amikor a szalma elég és a földre esik, mindenki átugorja a tüzet, hogy egészséges legyen. Március elsején „márteni- cát” ajándékoznak egymásnak. Ezeket fehér és piros fonalakból sodrással készítik: rojt, gömb vagy emberke formájúak. Nemritkán levélhez, üdvözlőlaphoz vagy ajándékhoz csatolják. A már- tenica a szeretet jelképe: „Hogy fehér legyen mint a tej, és piros mint az alma!” A fehér és a piros szín az egészséget és a szeretetet jelképezi. Gyümölcsoltó Boldogasszony előtt (március 25-én) kitisztítják az udvarokat és a kerteket, nagy tüzeket raknak, amelyekben a hosszú és hideg tél alatt a népet kínzó „minden rosszat és betegséget” elégetnek. Virágvasárnapon a fiúk és a leányok korán reggel a rétekre és az erdőkbe mennek virágot szedni. Virágzó barkaágakkal díszítik magukat. Utána horót táncolnak, koszorúkat fonnak. A folyó mellett ezeket a vízbe eresztik és ezekből jósolnak, hogy mikor fognak házasodni. Virágokkal és barkaágakkal díszítik a kaput, a gyermek bölcsőjét és a terhes asszonyok ágyát, hogy — mint a tavaszi barkaág — erősek és szívósak legyenek. Ezután következik a nagy tavaszi ünnep — György napja. Ezt már ősidők óta ünnepük, mert a népi hit szerint ezen a napon valósul meg a tavaszi metamorfózis, a természet újjáéledése. György napja a juhászok és a termékenység napja. Korán reggel a leányok virágokkal a folyóhoz mennek és koszorúkat fonnak. Egy nagyobb barkaágat virágokkal díszítenek és a karám nyílása fölé rakják. A fejéshez itt mennek keresztül a juhok. Fiatalok és öregek ezután a faluban felállított hintákhoz mennek. A legények a kedvesüket hintáztatják: ez annak a jele, hogy a leány már foglalt és nemsokára meg lesz az esküvő. Jó idő esetén György napján az egész család felkerekedik. Kenyeret, sült bárányt és egy demizson bort visznek magukkal az erdőbe vagy a rétre, ahol az egész falu összejön. Ott be- sötétedésig vigadnak, borban „fürösztik a Györgyöket”, nagy horókat járnak. A szénakaszálás megkezdése előtt, június 24-e felé van Enju napja. Az ünnep gyógynövények szedésével kezdődik. A szedést napfelkelte előtt kell befejezni. A nap felkeltével kezdődnek a víg Enju-napi táncok és gyűrűs énekversenyek. Még előző este egy vízzel töltött kondért egy rózsafa alá helyeznek. Ez a „Hallgató víz”, amelybe a leányok beledobják gyűrűiket. Egy 7—8 éves kislány veszi ki sorban a gyűrűket, közben énekelnek és megjósolják, ki mikor fog férjhez menni. Látványosságukkal, szépségükkel és szellemességükkel a bolgár tavaszi népi ünnepek dalai és táncai a szeretetet idézik. A földdel, a föld tavaszi megújhodásával összekötött jelképeik ma is elevenen hatnak, a népi kultúra elválaszthatatlan részét képezik. Liljana Piponkova Győrgy-nap — a juhászok és a termékenység napja Csehszlovákia A Viola irodalmi kávéház Prága kulturális életében egyedülálló szerepet tölt be a Viola irodalmi kávéház. A most 100 éves prágai Nemzeti Színház közelében álló épület éppen 20 esztendeje fogadja a költészet barátait. A két évtized alatt 1002 önálló műsort adtak elő a Violában, összesen 5558 alkalommal. A vidéki előadásokkal együtt pedig több mint 6 ezer „Viola-programot” élvezhetett a közönség. A kávéház hangulatos pódiumán a klasszikus és modern cseh költészet legszebb darabjai, valamint a világ- irodalom remekei hangzanak el estéről estére neves előadóművészek tolmácsolásában. A kávéház irodalmi estjeit eddig több mint 400 ezren látták, s a műsoroknak 200 zenész, 50 énekes és 397 színész közreműködője volt. Legnagyobb sikerét a Viola a Hamlet társaságában című programmal aratta, amely Vladimir Holan azonos című verse alapján készült és eddig 130-szor került műsorra. Több mint 100 előadást ért meg Miroslav Hornicek Provence-i levelek című műsora, Cocteau Emberi hang című monológja és A prágai nép dalai című összeállítás. Az irodalmi kávéház műsorait nemegyszer átvette a rádió és a televízió, több programját pedig hanglemezeken is forgalmazzák. Sokan kedvelik a Találkozások elnevezéssel megrendezett esteket is. Ezeken meghívott hazai és külföldi költők mutatják be verseiket. Tavaly például kilenc szovjet költővel találkozhatott a kávéház közönsége. Szombat délutánonként a gyerekeké a Viola. A legszebb cseh népmesékből, népi mondókákból és a népzenéből kapnak ízelítőt. A húsz év története is bizonyítja, hogy az emberek — s főként az ifjúság — szeretik a szép szót, s hogy ma is van érdeklődés a költészet iránt. A Viola sokban hozzájárult az ifjúság olvasási kedvének felkeltéséhez, a vers népszerűsítéséhez minden korosztály körében. Szovjetunió Talált kincsek MIT REJTETT A PINCE MÉLYE? Ráfért már egy alapos nagytakarítás a pincére, s mert ez tipikusan férfimunka, A. Szaltikov, zakarinyei nyugdíjas leballagott és nekilátott az általános rendcsináláshoz. Az eredmény tüstént lázba hozta: a pince mélyén porosodó, öreg agyagedényben 3 és fél ezer darabból álló ezüstérme gyűjteményre bukkant. Amikor a kinccsel beállított a rendőrőrsre, az ügyeletes nem volt túlzottan meglepve. Ezen a környéken ugyanis több hasonlóan értékes leletet találtak már az elmúlt években. Tavalyelőtt Ny. Filatov árokásás közben lelt ezüstöt Szlobodszk városában, még egy évvel korábban Iljinszk városában fedeztek fel ezüstpénzeket és régi érmeket. A legérdekesebb azonban a Vjatka folyó partján, 1976- ban előkerült lelet, amelynek még egykori birtokosaira is fény derült. A névvel ellátott pecsétnyomatok tanúsága szerint a csaknem 53 kilogramm súlyú arany- és ezüsttárgyak tulajdonosai a bőr- és cipőgyáros Vahrusev testvérek voltak. KINCS A PÖSZMÉTEBOKORBAN Nővérét látogatta meg a Szuzdal környéki Erutovó- ban a vlagyimiri V. Tirkin. A kellemes, napsütéses, enyhe idő kicsalogatta a kertbe, s mert nem akart tétlenkedni, hozzáfogott, hogy átültessen néhány egresbokrot. Hogy meg ne sértse a pöszméte gyökereit, óvatosan bánt a lapáttal, ám annak éle egyszer csak megcsikor- dult, s egy agyagcsészét fordított ki a földből. A csésze alatt is volt még valami: egy kancsó, teli ezüstérmével. A szakértők véleménye szerint a 2204 darab ezüstérem a XVI—XVII. századból származik. A leletet a vlagyimiri helytörténeti múzeumban állították ki. Jól járt a botcsinálta kincskereső is. Szép summát kapott jutalmul: az érmék értékének egynegyedét. ÉRTÉKES ARANYRÖG A szibériai aranybányák kincseiről legendákat mesélnek, de a valóság fölülmúlja a mendemondákat. A Baj- kál-tó környékén fekvő Csi- kaj aranylelőhelyen nemrég egy 571 gramm súlyú aranyrögöt találtak a bányászok. Ez a rög az eddigi legnagyobb súlyú leletük. Ötven éve közlekedik Dobozka — igy becézték a moszkvaiak kedvenc közlekedési eszközük, a trolibusz ősét, amely 50 évvel ezelőtt jelent meg a moszkvai utcákon, s — noha karosszériája még fából készült — nyomban kivívta a járókelők tetszését. Az első kísérleti vonal hossza mindössze 7 kilométer volt, s aki csak fölfért rá, kipróbálta a villamosnál jóval zajtalanabb és kényelmesebb járművet. Mivel a próba járat bevált, néhány hónap múlva — 1934-ben — már 50 troli járta a főváros utcáit. Aztán rövidesen más szovjet városokban is fölbukkant a troli, amely nélkül ma nehezen lenne elképzelhető a közlekedés a népes nagyvárosokban. Terepjáróval és lovas szánnal Téli turizmus a Szovjetunióban Az aktív téli pihenés is van olyan eredményes, mint a nyaralás — így vélekedik Alekszej Abukov, a szovjet szakszervezetek turizmussal foglalkozó központi tanácsának elnöke. Mint elmondotta, sokféle utat tudnak ajánlani azoknak, akik ilyenkor akarnak kirándulni vagy üdülni. A Kárpátokban, Karéliá- ban, az Urálban, a Kaukázusban a síelőket várják a pályák és a turistaházak, szállodák. A téli sportok kedvelői nagyszerűen üdülhetnek még Kazahsztánban, Grúziában, Örményországban, a Krasznojarszki területen, Szibériában. Az Urálban például nagyszerű turistaútvonalat jelöltek ki, ahol a vendégek hóterepjáróval, sőt, lovas szánokkal is kirándulhatnak. Mind népszerűbbek a Bajkál-tónál, Jakut- földön, a Szajani, az Altáji hegyekben és a Kamcsatkán kiépülő turistaközpontok. A turistaútvonalak hálózata ma már kiterjed az egész országra. Mennek turisták még az Északi Sarkvidékre is. Útjuk tajgán és hegyi tundrán, befagyott tavakon visz keresztül. A 69. szélességi foknál, vagyis Grönland magasságában' kényelmes, meleg szálloda várja a sítúra bátor résztvevőit. Vannak 15—20 napos re- pülőutak is a Távol-Keletre és Közép-Ázsiába, valamint az északi országrészekbe Télen 79 különféle útvonal között válogathatnak a turisták. Helyzetüket megkönnyíti, hogy a közlekedési költség a Szovjetunióban aránylag olcsó. A téli üdülőhelyeken, a túrák során egyébként sok külföldivel is találkozhatunk. Síparadicsom Kárpátalján Kelendő a szabadban a jel legzetes finom orosz perec, a bubliki
